Megkezdte bajnoki szereplését az OTP Bank Liga 2015-2016-os kiírásában a DVSC, és közel négy év után először játszott olyan bajnokit a csapat, mely nem volt televízión követhető (az utolsó ilyen egy 2011-es Kecskemét-DVSC bajnoki volt), emiatt bizony sokan lehettek joggal dühösek. Azonban akik vasárnap délután a LokiBlogot követték, nem maradtak le a találkozóról, hiszen élő rádiós közvetítésben számoltunk be a mérkőzésről. Most pedig jöjjön az összecsapás összefoglalója. A cím már rögtön utal arra, hogy ezúttal bizony mellettünk állt a szerencse, az a szerencse, ami tavaly meglehetősen ritkán pártolt minket, hadd ne kezdjem sorolni hány olyan meccsünk volt, amiknél döntő szituációkban a mi esetünkben mindig kifelé pattantak a labdák, míg az ellenfél esetében befelé (talán a legjobb példa a Paks elleni idegenbeli 2-1-es vereség, és a tavaszi Vidi elleni hazai, szintén 2-1-es vereség volt). Idén azonban eddig nekünk jön össze minden, nekünk pattannak jól a labdák – reméljük ez a folytatásban is így marad!
Amit a találkozó előtt már napokkal sejteni lehetett, az megvalósult: Kondás Elemér kis túlzással a teljes csütörtöki csapatot kicserélte, egyedül az idén biztos pontnak tűnő (teljesítménye alapján nem feltétlenül mindig rászolgáló) Verpecz, az alternatíva nélküli Korhut (helyette gyakorlatilag csak Sós Bence kezdhetett volna, aki nem védő), a fáradhatatlan Varga (ő játszhat akár heti öt meccset is, azt is bírná), Bódi és Balogh Norbi kezdett (ő pedig vélhetően azért is ragadt a kezdőben, mert a keretünkben csak ő és Bereczki esik abba az életkor tartományba, amiért komoly pénzt perkál az MLSZ) maradt a Skonto elleni kezdőcsapatból. A védelmünk teljesen felforgatott lett, Korhuton kívül kezdett az a Nagy Zoli, akitől az elmúlt hónapokban borsódzik a hátam, ha pályára lép, a sérülése után felépülő Máté, és az a Morozov, aki csak ilyen esetben kap lehetőséget bajnokikon (vagy ha legalább két belső védőnk nem bevethető valamilyen okból kifolyólag), ez utóbbi páros egyébként már előzetesen is elég gyilkosnak ígérkezett, és nem jó értelemben… A középpályán ezúttal is öt játékossal kezdtünk, Zsidaira hárult a szűrő szerep, Varga egy egész pályát bejátszó, a támadásokba és védekezésbe is besegítő játékos szerepét vette át (amolyan Bouadla-szerepkör), Bódi játszhatott szabad szerepkörben irányítóként, Szécsi és Horváth pedig a szélekről befelé indulva kellett volna, hogy zavart okozzon az ellenfél védelmében. Balogh Norbi alkotta az egyszemélyes támadósort.
A hazai csapat számomra kissé gyengécskének tűnő kezdővel állt ki, akiknek legalább a fele nálam nem feltétlen ütné meg az NB I-es szintet a múltja vagy a jelenlegi teljesítménye alapján. Ha még alakulóban van a keret, és mostanra csak ilyen kezdőt tudott kiállítani a pályára Zoran Spisljak, akkor nincs olyan nagy gond, ha viszont ezzel a csapattal szeretnék kivívni a bent maradást, akkor már most komoly hendikeppel indulnak. Nézzük csak sorban: Mursits Roland egy meglehetősen rutintalan, emellett alacsony termetű kapus, ez a kettő pedig általában nem jelent jót, és tavaly már láttuk párszor a Haliban lepkézni. Bényei Balázs eddig stabil NB II-es és NB III-as játékos volt, a bajnok Léta alapembere volt, tavaly Spisljak kérésére igazolt Csabára, úgy tűnik az NB I-ben is alapember lehet (ő egyébként nem is játszott ma rosszul, az öngólja ellenére sem), a Koszó-Balog belső védelem viccnek is rossz, előbbi egy tipikus NB II-es játékos (a mai góljainkban is elévülhetetlen érdemei voltak), utóbbi pedig már meglehetősen idős. Laczkó Zsolt jelenti a minőséget ebben a csapatban, és ezzel talán el is mondtam, hogy mennyire erős ez a Békécsaba, hiszen „buksi” Olaszországból való hazatérése óta finoman szólva sem találja régi önmagát. Spitzmüllert senkinek nem kell bemutatni, és az a tény, hogy ő viseli a 10-es mezt, nem szorul különösebb kommentálásra. Borbély Bálintról még életemben nem hallottam, csakúgy mint a bolgár légiósról, Korudzhievről sem. Birtalan tavaly megkapta az öt perc (annál picivel több) hírnevet, mikor meglőtte az év gólját az NB II-ben, de róla is sokat elmond, hogy a fél országot bejárta már, de sehol nem tudott megragadni (többek közt nálunk sem), Viczián Ádám egy tehetséges fiatal játékos, belőle még lehet valami… Szilágyi Pétert sem kell senkinek bemutatni, Loki nevelés, sokkal nagyobb karriernek indult az övé, de sajnos idáig jutott. Abból a szempontból nem féltem viszont ezt a csapatot, hogy Zoran Spisljak kiválóan tudja feltüzelni a játékosait, akik így a képességbeli hiányosságaikat kellő odaadással és akarattal tudják pótolni, és ma Magyarországon már ez is elég egy korrekt teljesítményhez. Viszont hosszú távon ez a keret nagyon vékony lesz.
Lássuk akkor, hogy hogyan is alakult ez a fantasztikus mérkőzés. A találkozó első percei meglehetősen lagymatag játékot hoztak, egyik csapat sem törte magát a gólszerzés érdekében. A hazai csapat nyilván felmérte a terepet, hogy mennyi keresnivalójuk lehet ez ellen a tartalékos Loki ellen, míg mi hoztuk a szokásosnak mondható álmos kezdésünket. A csendet a 14. percben egy hazai szöglet után Laczkó Zsolt fejese törte meg, egykori játékosunk teljesen üresen maradt a beívelés után (a visszajátszás megtekintése után sem tudom megmondani, hogy ki hagyta őt ennyire üresen), ez pedig tudjuk, hogy általában gólt szokott eredményezni, most sem volt ez másképp, 1-0. Félő volt, hogy fellelkesül a hazai csapat, és egy újabb góllal gyakorlatilag el is dönti a meccset. Szerencsére azonban nem sok időnk volt bosszankodni emiatt, mert mi is gólra váltottuk az első sarokrúgásunkat, még ha nem is közvetlenül: Bódi beívelése után nem tudtak felszabadítani a lilák, Horváth Zsolt pedig kissé kisodródva átívelte a labdát a hosszú sarok irányába, a játékszer gyönyörű ívben szállt át a tehetetlen Mursits fölött, a hosszú kapufánál érkező Nagy Zoltánnak pedig csak annyi volt a dolga, hogy lehetőleg ne fejeljen lukat, mert egyébként képtelenség lett volna onnan kihagyni ezt a lehetőséget, 1-1!
Megvolt tehát a gyors egyenlítés, ezt követően pedig azt vártuk volna, hogy kezünkhöz ragadjuk az irányítást, és esélyeshez méltóan gólokat szerezve bedaráljuk az újoncot. Természetesen nem ez történt. Az elkövetkező percek ismét eseménytelenül teltek, pár veszélyes megindulásunk volt, melyeket Szécsi rendre elrontott a rossz passzaival, vagy szimplán azzal, hogy rossz irányba vette át a labdát, és kezdett el cselezni. A 36. percben óriási védelmi hibát követően került ismét előnybe a hazai csapat: Bódi vesztett labdát a térfelünkön, Máté teljesen feleslegesen ugrott ki, a helyére belőtt labdát Viczián Ádám vette át, és bár Nagy Zoli becsúszása kissé megzavarta, a kifutó Veprecz fölött épphogy átpörgette a labdát, ismét előnyben volt tehát a Békéscsaba, 2-1. Nem sokkal a félidő vége előtt Varga lépett ki egy remek Bódi-passz után üresen, megpróbálta elhúzni a labdát a kapus mellett, aki épphogy belepiszkált, így a játékszer Horváth Zsolt elé pattant, aki balról, kicsit éles szögből túl sokat hezitált, így mire lőtt, a visszafutó Borbély kivághatta a labdát a gólvonalról. Elképesztő, hogy ezt a helyzetet ki tudtuk hagyni, gyakorlatilag erőből kellett volna meglőni, picit megemelve, és bement volna a labda az üres kapuba… Egyébként feltűnő volt ebben a játékrészben, hogy Varga Józsi sokszor mozgott be az üres területekre elöl, és az volt az ember érzése, hogy ő a csapat centere, többször is kiléphetett egy-egy jó labdával helyzetbe.
Nagyjából 150-en kísértük el a csapatot
A félidőben egyértelműen váltanunk kellett, ez a Horváth-Szécsi szárny nem működött jól, Balogh pedig egyedül képtelen volt megtartani a labdákat. Castillion már az első félidő lefújása után átöltözött, így sejthető volt, hogy be fog állni. Én Szécsi helyére hoztam volna, és mehetett volna a 4-4-2, de mesterünk nem így gondolkodott, Horváth helyére jött a csütörtökön góllal debütáló támadónk, és maradt ez a 4-3-3/4-5-1-es felállás, csak ezúttal már Baloghal és Szécsivel a széleken, bár Balogh sokkal többet húzódott be középre, olyankor inkább tűnt ez is egy 4-4-2-nek. Mindenesetre ezen változtatás ellenére sem alakítottunk ki komoly helyzetet, egyedül néhány távoli lövést jegyezhettünk fel. Máté távoli lökete legalább kaput talált, Szécsié még azt sem. Azért legalább az irányítást ekkorra már bőven átvettük, szinte csak a hazaiak térfelén folyt a játék, bár elég meddő volt ez a fölényünk. Látványosan hiányzott egy igazi irányító a csapatunkból (no nem a mostani Szakály…), úgyhogy ezt kiküszöbölvén érkezett Tisza Tibor a 66. percben Zsidai helyett. Amennyire nyerő csere volt csütörtökön Castillion, annyira volt most Tisza is telitalálat: két perccel beállása után a Castillion által lekészített labdával átfűzte magát a becsúszó Koszón, kicselezte Bényeit, majd a kifutó Mursits mellett próbált kapra lőni, lövésébe azonban beleért a csabaiak hálóőre, de szerencsénkre úgy pattant ki róla, hogy Tisza be tudta kotorni az üres kapuba, 2-2!
És itt jött el az a pont a meccsen, hogy bármikor benne volt egy újabb Loki-gól a találkozóban, ugyanis a Békéscsaba látványosan elfáradt, nekünk pedig megadta a lelki fröccsöt az egyenlítő találat. Igaz nem sokkal az egyenlítő találatunk után Birtalan ziccerben léphetett ki, de szerencsére fölé vágta a labdát, ezt leszámítva viszont szinte csak mi támadtunk. Tisza előtt adódott egy újabb nagy lehetőség, de kimaradt, csakúgy, mint Nagy Zoli távoli lökete, aminél a kapus tudott hárítani. Bódinak is akadt később egy életerős lökete jó 35-ről, amit csak üggyel-bajjal tudott hárítani Mursits, és Castillion is egyre többször okozott zavart a hazai védelemben. A 78. percben jött a régóta várt csere, Szécsit Sós Bence váltotta. Fiatal szélsőnk a jobb oldalra jött be, míg Bódi maradt a balon (mindkét játékosnak a másik lába az erősebbik), de mivel ez látványosan nem működött, kicsivel később oldalt cseréltek. A hazaiaknál a szintén csereként beállt Punosevac ijesztett ránk 1-2-szer, de szerencsére nem lett komolyabb baj. Az utolsó öt percben a Békéscsaba teljesen elfogyott az erejével, ekkor már látványosan megelégedtek volna az egy ponttal, vélhetően szurkolóik is így voltak ezzel. Mikor már majdnem elkönyvelhették ezt az apró sikert, akkor jött a dráma: Castillion húzott el nagyon szépen Balog mellett, aki csak felrúgni tudta, szabadrúgással jöhettünk nagyon jó helyről, de már a hosszabbításban. Korhut állt a labda mögé (én ekkor elkönyveltem, hogy a pontrúgás után kirúgás fog következni, de azért bekapcsoltam a kamerát, hátha…) és élesen belőtt labdája a hosszú kapufáról kifelé pattant, a hazaik pechére, a mi szerencsénkre azonban éppen Bényei Balázs testére, akiről szépen visszacsorgott a labda a hálóba, 2-3! Nem is maradt már több idő, így a játékvezető lefújta a találkozót, kínkeserveresen nyertünk.
Ismét utalnék a címre, hiszen nyugodtan kijelenthetjük, óriási szerencsével nyertünk, még ha azért picit rá is szolgáltunk a sikerre. Mindhárom gólunk szerencsés körülmények között esett, és voltak olyan pontjai a meccsnek, amikor nem gondoltuk volna, hogy számunkra van még visszaút innen. DE! Dicséret jár a csapatnak, mert nem adták fel vesztes állásból, és jár a puszi Fortunának is, amiért ismét köreinkben köszönthetjük. Viszont még egy ilyen felforgatott csapat, és a sokszor kilátástalan játék nem lesz elegendő egy komolyabb ellenfél ellen – mert ezt a Békéscsabát bárki könnyedén el fogja verni, még saját otthonában is. Így most örülhetünk a három pontnak (amely a rivális ellen különösképp értékes), illetve annak, hogy most nem ragadtunk be a rajtnál, és ajándékoztuk meg az újoncot ponttal, mint tavaly a Nyíregyházát.
Játékos osztályzatok:
Mivel a helyszínen tartózkodókon kívül senki nem látta a találkozót (az utolsó pár percet leszámítva), így most a játékosok értékelése is bővebb lesz, sok játékosnál pedig még az értékelés mellett kitérek arra is, hogy véleményem szerint mi lenne a neki testhezálló szerepkör a ma (is) látottak alapján.
Verpecz István – 0
A gólokról nem tehetett, egyébként pedig nem is igen akadt védeni valója, a komoly hazai helyzetek kaput sem találtak, tehát nagyjából kimerült az ő dolga abban, hogy pár beívelést lehúzzon, illetve hosszú indításokat lefüleljen, ezeket pedig maradéktalanul megoldotta.
Nagy Zoltán – 5
A gólja miatt (amelynél egyébként jókor volt jó helyen) nem fogok neki ötösnél rosszabbat adni, pedig egyébként nem játszott jól. Védekező feladatát nem látta el jól ezúttal sem, a második gólnál ő is csúnyán lemaradt a támadóról, a második félidőben valamelyest feljavult a támadó játéka, de hátul továbbra sem volt magabiztos.
Igor Morozov – 4
Rettentő nagy meccshiányban szenved, ennek tudom be azt, hogy irtózatos mennyiségű szerencsétlenkedést láthattunk ma tőle. Képtelen volt emberhez passzolni a megszerzett labdákat, sokszor csak vaktában fejelgette/rugdosta el a játékszert, és nem egyszer maradt le a támadókról. Ilyen formában nincs értelme egy légióst itt tartani negyedik számú védőnek, a valós tudása alapján egyébként simán lenne helye a kezdőben Brkovic párjaként, de láthatóan nem élvezi a stáb bizalmát, így pedig hosszú kényszerszünet után egy-egy meccsre beugorva nem tud jó játékkal előrukkolni.
Máté Péter – 4
Az első félidőben teljesen homály volt a játéka, az átjáróháznak számító védelmünkben ő is szerepet játszott, a második hazai gólnál teljesen feleslegesen ugrott ki, és az ő helyére játszották be a labdát. Továbbra is képtelen lekezelni a labdákat, még olyankor is elfejeli vaktában, mikor egyetlen támadó sem zavarja, ezzel pedig sokszor visszaajándékozza a labdát. A második félidőre valamelyest javult a teljesítménye, de nekem ez még mindig kevés. Brkovic mellett sokkal jobban tud játszani, de ezt már számtalanszor mondtuk meg írtuk, hogy Morozovval párban életveszély.
Korhut Mihály – 4
Csak azért nem kap hármast, mert a végén az ő szabadrúgása után flippereztük be a labdát, egyébként pedig talán még sosem láttam őt ilyen gyengén játszani a DVSC-ben. Remélem tényleg „csak” arról van szó, hogy sérülten kellett végigjátszania meccset, és nem a motivációjával van a gond… Mindenesetre kellene egy vetélytárs neki, aki jobb teljesítményre ösztönzi.
Zsidai László – 6
Remekül látta el védekező feladatát, nagy kár, hogy ismét sérülés miatt kellett elhagynia a pályát, pedig még a téli súlyos sérülésén sincs túl teljesen, és ez egyelőre azért még hagy nyomot a teljesítményén is. Jó lenne, ha újra a két évvel ezelőtti fényében tündökölne.
Horváth Zsolt – 4
Amit eddig láttunk tőle Loki mezben, az nyugodtan kijelenthetjük, hogy édeskevés. Látványosan idegen neki az a szerepkör, amiben játszatják őt, nem fekszik neki a fel-alá rohangálás, és a védekezésben való besegítés. Egy szabadabb, támadóbb szerepkör lenne neki testhezálló, amiben az MTK-ban is játszott, viszont a mi játékrendszerünk nem ilyen játékosokra épül sajnos. Mai teljesítményéről pár szóban annyit, hogy rengeteg eladott labda, rossz passz és rossz megoldás jellemezte a játékát, javít az összképen a gólpassza, az első gólunknál szépen ívelte át a hosszúra Nagy Zolinak a labdát.
Varga József – 6
Hozta a szokásos Varga Józsis teljesítményét, azaz rengeteg futás, szerzett labda, és ütközés. Tisza beállásig gyakorlatilag rá és Bódira hárult az irányító szerep, ez picit idegen volt neki, de például a labdakihozatalokat kifejezetten jól csinálta.
Bódi Ádám – 5
Nem nyújtott ma (sem) kimagaslót, sajnos azt érzem rajta, mint ami tavaly ősszel volt: hullámzó a teljesítménye, és egyre görcsösebbé válik a játéka. Kellene neki egy gól, ami ismét meghozhatja az önbizalmát. Ma egyébként övé volt a karmesteri pálca, a pálya minden pontján feltűnt, de sokszor addig cselezgetett, tologatta a labdát, míg szerelték őt. Ennek persze az is az oka, hogy sok esetben nem segítettek neki a társak.
Szécsi Márk – 3 – A mérkőzés citromdíjasa
Sajnos ez nagyon gyenge teljesítmény volt Márktól. Pedig azon a poszton játszott, amit elmondása szerint kifejezetten szeret: jobb szélső támadót, igaz picivel visszavontabban, több védekező feladattal. Nem is utóbbival volt a gond, hanem a támadásban mutatott teljesítményével. Rettentő körülményes volt minden akciónál, rendre rossz megoldásokat választott, nem egy ígéretes támadásunk halt el az ő rossz megoldásán. Őszintén szólva nem is értettem, hogy miért nem ő jött le a szünetben, vagy legalábbis miért nem cserélte le Kondás hamarabb.
Balogh Norbert – 5
Nem használjuk ki az ő igazi erényeit, ami a gyorsasága és a technikája lenne. Egyedül őrlődik elöl sokszor 2-3 támadó szorításában, felrugdalják rá a labdákat a csapattársak, és aztán várják, hogy csodát tegyen. Nem segítenek neki, senki nem mozog, hogy megjátszható legyen, ilyenkor pedig jönnek a cselezések tőle, ami sok esetben nem az ő önzősége, csak egyszerűen nincs kinek adni a labdát. Ami kifejezetten irritáló, amit az előző mondatomban is említettem: rá ívelgetjük a labdát, ahelyett hogy futtatnánk őt a védők mögé beívelt labdákkal. Egyébként neki is az a szerepkör feküdne talán a legjobban, amiben Rigában is játszott: jobb oldali támadóként, ahol kamatoztathatja a sebességét, és nem neki kell a labdákat lekezelgetni, és elosztogatni.
~o~
Geoffrey Castillion – 6 – A mérkőzés legjobbja
Zseniális a srác, egy az egyben Coulibalyra emlékeztet a játéka. Hozzá hasonlóan kifejezetten robbanékony, gyors, és erőszakos támadó. Csütörtökön már letette a névjegyét, amikor beállása után alig 25 másodperccel rögtön betalált, ma egy félidőt kapott. A második játékrész elején kihagyott egy óriási lehetőséget, amikor kb 5-6 méterre a kaputól szó szerint kirúgta a stadionból a labdát, igaz nem volt könnyű abból a helyzetből kapura lőnie. Mezőnyben rengeteget dolgozott, neki már feküdt az a szerepkör, ami Baloghnak nem: a rá felívelt labdákat könnyedén kezelgette és fejelgette le a védők mellett, és jól osztogatta a zsugát is. Állítólag azért nem kezdő még, mert nagy fizikális lemaradása van… Hát ha így tud játszani a jelenlegi állapotában, akkor nem tudom mi lesz, ha 100%-os lesz… Ma egyébként mindkét második félidei gólunkban elévülhetetlen érdemei voltak, hiszen az egyenlítő találatunknál ő készítette le a labdát Tiszának, míg a hosszabbításban gyönyörűen fordult le a védőről, és harcolta ki a szabadrúgást, amiből a gól lett. Csak halkan jegyzem meg, hogy ha ő egyszer összeáll Coulibalyval a támadó sorban, akkor megeszik reggelire az NB I-et… 🙂
Tisza Tibor – 6
Bizony kellett ma az ő beállása is a győzelemhez, és nem csak a gólja miatt mondom ezt. Amíg nem volt a pályán, nem volt igazi irányítónk, ő viszont egyértelműen erre a posztra érkezett Zsidai helyett. És ez a szerepkör jobban is fekszik neki, mintha elöl hagyjuk őt őrlődni a védők közt. Így tudja kamatoztatni a technikai képességét, a jó rúgótechnikáját, és a kapu elé is odaér. Már a Skonto ellen is ilyesmi szerepkörben játszott, és akkor is jól teljesített.
Sós Bence – 5
Másodjára lépett pályára az NB I-ben, és egy picit talán lámpalázas is volt. Jó kis játékos ő amúgy, idén több bizalmat kell neki adni, és kinőheti magát egy egész korrekt NB I-es játékossá. A mai meccsen is voltak már biztató megmozdulásai, bár néha picit sokáig dédelgette a labdát.
~o~
Kondás Elemér
A mester beírhat egy fekete pontot az ellenőrzőjébe, mert a már-már szokásosnak mondható rotálására majdnem ráment mindhárom pontunk… Még el sem kezdődött a szezon, de már nem bírják a játékosok a csütörtök-vasárnap ritmust? Megérteném, ha pihentetné a fél csapatot, ha egy olyan nagy téttel és jelentőséggel bíró meccs következne, mint tavaly a BATE meccs volt, de ilyenről egyelőre szó sincs, a selejtező második körében tartunk. Azt gondolom, hogy ha a Fradi és a Videoton „megengedheti” magának, hogy a hétközi meccshez képest csak 2-3 helyen változtat, akkor nekünk is így kéne tennünk, és nem 2-3 embert meghagyni az alapcsapatból.
A mérkőzés összefoglalója
>>> Fotók a mérkőzésről <<<
