Két hét szünetet követően folytatódtak a bajnoki küzdelmek, a szurkolók kiábrándultságát azonban hűen jelképezi, hogy alig 2200 néző volt kíváncsi az MTK elleni hazai bajnokira, azaz hiába nem látott már három hete hazai tétmeccset a debreceni publikum (a legutóbbiban amúgy sem volt sok köszönet), nem tolongtak a nézők a pénztáraknál a jegyekért sorban állva. Végül is egy közel sem eseménydús, néhol meglehetősen unalmas meccsen gyűjtöttük be a három pontot, és talán ez az, aminek egyedül örülhetünk.
A felállásokat megpillantva több helyen is elszörnyedtünk a stáb többi tagjával együtt. Először is furcsálltuk, hogy hogy kezdhet Máté, Mészáros és Brkovic egyszerre. Ebből nyilvánvaló volt, hogy Mészi vélhetően jobbhátvéd lesz, Jovanovic pedig megy egy sorral feljebb. Aztán szintén furcsa volt Ferenczi kezdőbe jelölése, mint ahogy az is, hogy Balogh Norbi kimaradt. Mivel nem volt 20 éven aluli játékosunk a kezdőben, így már a kezdő sípszó előtt buktunk 3 millió forintot. Horváth Zsolt kezdőbe jelölése engem nem lepett meg, 99%-ra vettem, hogy ezen a találkozón ő kezdeni fog, be is jött. Arra már mondjuk nem számítottam, hogy Castillion kárára Sidibe kezd majd, pedig így történt. Az MTK felállása sok meglepetést nem tartogatott, így most velük nem is foglalkoznék, inkább a mi felettébb furcsa hadrendünket elemezném ki picit.
Alapvetően rögtön két részre oszthatjuk a mérkőzést ilyen szempontból, mert Korhut sérülése után szerkezetet váltottunk. Kezdésnek a régi, jól megszokott 4-4-2-t vettük elő (Sidibe idézi is a mai Nemzeti Sportban, hogy szerinte ez a felállás fekszik a legjobban neki és a csapatnak is), ám pici furcsaság volt ebben a hadrendben. Ugyanis azzal, hogy Mészi jobbhátvéd volt, egyáltalán nem volt biztonságos a védekezésünk azon az oldalon. Plusz ugye még ott volt Torghelle is, akire azért illik egy vadállatot állítani, hogy kikapcsolja a játékból. Erre a szerepkörre Máté tökéletesen alkalmas, így az ő feladata volt, hogy felvegye a kesztyűt Air Sanyival, ez szerintem bőségesen sikerült is neki. Mivel így a belső védelmünk adott esetben létszámhátrányba kerülhetett volna, így tartva az MTK kontráitól, és gyorsan felépített támadásaiktól, Mészáros az esetek többségében behúzódott középre, kialakítva így egy három belsővédős hadrendet, Jovanovic pedig hátrajött a jobbhátvéd pozíciójában. Így amikor az MTK-nál volt a labda, többször is megfigyelhető volt, hogy 5-3-2-ben áll fel a csapat, sőt, még olyan játékhelyzet is volt, amikor Ferenczi is visszazárt, így hat védővel zártuk egy vonalban a kapu előtti területet. Nyilván megvolt az oka Kondás Elemérnek, hogy ilyen óvatos taktikát válasszon, pluszban még a korai vezetésünknek köszönhetően az MTK rá lett kényszerítve arra, hogy az elejétől kezdve támadjon, és ne a saját kis kényelmes kontrázós taktikájukat játsszák.
Korhut sajnálatos sérülése miatt azonban változtatni kényszerültünk. Mivel nincs csere balhátvédünk, így Ferenczi húzódott vissza, a pályára lépő Balogh pedig ment előre a jól megszokott pozíciójába, a szélre. Bár ilyen szempontból nem volt számomra tiszta, hogy mikor hol játszott, ugyanis az első és a második félidőben is feltűnt a bal szélen, pedig általában a jobb oldalon szokott játszani. Ezzel egyébként természetesen hadrendet váltottunk, ám nem a mostanság megszokott 4-1-4-1-re álltunk át, hanem ez számomra inkább 3-4-3-nak, illetve egész pontosan egy 3-2-2-2-1-nek tűnő hadrendre. Ugyanis megmaradt a három belső védő védekezés során, emiatt Jovanovic nem is nagyon mert előre merészkedni, illetve a túloldalon is Ferenczi jóval előrébb játszott sokszor, mint általában egy balhátvéd szokott. Varga és Bódi maradtak a középpálya közepén, Balogh és Sidibe pedig a széleken, Horváth elöl. Ez a hármas azonban többször is megcserélte a pozícióját, volt, hogy Sidibe volt elöl, és Horváth valamelyik szélen, de ha emlékem nem csal néha még Balogh is feltűnt a középső támadó posztján. Lényege az egésznek, hogy a kiállításig szerintem leginkább úgy nézett ki a felállásunk, ahogy azt a fenti képen jobb oldalt szemléltettem.
A hosszas elemzés után azonban térjünk rá a meccsre. Nagyon korán, már a harmadik percben vezetést szereztünk, Horváth passzával Sidibe fordult le a védőjéről, a tizenhatoson belülre érve pedig szépen kilőtte a rövid alsót. Onnan ez elsőre hatalmas potyának tűnt, a visszajátszást nézve azonban jól látszik, hogy úgy lőtte meg a labdát Sidibe, hogy az épp Hegedűs előtt pattant meg, így a kapusnak nem volt esélye a hárításra, tehát támadónk érdeme volt első sorban, hogy ebből a szituációból gól született. Alig két perccel később újabb ziccer adódott előttünk, Bódi passzát követően ismét Sidibe állt szemben Hegedűssel, de mire lövésre szánta volna el magát, beérte a védő, aki így blokkolni tudott, oda lett a nagy lehetőség. Pedig ez megadhatta volna az alaphangot egy gálaelőadásnak, de azért így sem szomorkodhattunk, korán vezetést szereztünk, és nyugodtan játszhattunk.
Nos ehhez képest hamar alábbhagyott a lendület, és kezdetét vette egy unalmas mezőnyjáték. Egyik csapat kapuja sem forgott veszélyben, az MTK támadásait már nagyon hamar, a középpályán elfojtottuk, mi pedig mindig az utolsó passzoknál hibáztunk, ami miatt nem tudtunk komoly helyzetet kialakítani. A 27. percben ismét Sidibe került helyzetbe, azonban a szélről beívelt labdát nem tudta rendesen megfejelni, így az erőtlenül hullott a kapufára, ha lejjebb megy, Hegedűs biztosított volna. Ezt követően még Bódi távoli lökete érdemel említést, de nem talált kaput a jó 30 méteres kísérlete. A meccs egyik legszebb jelenetét a 40. percben láthattuk, ekkor Balogh a bal szélről indulva becselezte magát a tizenhatoson belülre, mivel azonban az alapvonallal egy szögben volt, így befelé kellett tolnia a labdát, a kimozduló Hegedűs mellett pedig szemtelen mozdulattal, sarokkal próbálta kapura tenni a labdát, és nem sokon múlt, hogy ebből gól legyen, óriási találat lett volna, ha összejön. Az MTK először a 45. percben jutott el a kapunkig, ez sem volt egy különösebben veszélyes akció, egy szélről történő beívelés után Torghelle ért bele rosszul fejjel a labdába, a játékszer pedig Kanta elé pattant, ő viszont nem ért bele jól, így oda lett a lehetőségecske. Ezzel ért véget a félidő, melyet teljes egészében kontrolláltunk, és megvoltak a lehetőségeink, hogy növelni tudjuk előnyünket, amivel gyakorlatilag el is döntöttük volna a meccset.
A második játékrész elején ismét Balogh villant meg, ezúttal is a bal szélen viharzott el, faképnél hagyta Kantát, majd ismét az alapvonalon gyalogolt be a tizenhatoson belülre, ezúttal viszont visszapasszolta a labdát az érkező Horváthnak, Hegedűs viszont nagyon közel volt, így nem tudott a kapuba lőni. Ismét egy szép akció, melyben megint Balogh Norbinak voltak a legnagyobb érdemei. Az 59. percben Bódi tűzött kapura szépen egy kipattanó labdát, Hegedűs bravúrral hárított. Bódi ma ismét nagy kedvvel játszott, bátran vállalkozott, a mezőny egyik legjobbja volt. A 70. percben jöhetett volna a mérkőzés fordulópontja, a már sárga lapos Balogh felelőtlenül csúszott rá Vass Ádámra, így megkapta második figyelmeztetését, mi pedig tíz emberre fogyatkoztunk (azt most hagyjuk, hogy az első sárgája mennyire volt jogos…), és még volt hátra húsz perc, tehát közel sem érezhettük magunkat páholyban. Ekkorra már egyébként beállt Castillion is Horváth helyett, így a kiállítás után végérvényesen átálltunk egy 4-4-1-es hadrendre. A maradék húsz percben az emberelőnye ellenére nem tudott helyzetet kidolgozni, de még csak kapura lőni sem a vendégcsapat, sőt, még előttünk adódott kétszer is komoly lehetőség egy-egy labdaszerzést követően, de vagy egy rossz passz, vagy Castillion önzősége miatt nem lett végül gól a lehetőségből. A meccs vége az MTK durvaságáról szólt, Torghelle például háromszor is leütközte Radosevicet, amikor hálóőrünk lehúzott egy-egy beadást, illetve még egy alkalommal Brkovicra is rácsúszott hátulról, amiért nemhogy lapot nem kapott, még szabálytalannak sem látta az esetet Bognár Tamás. A végén Gera Dániel talpalta agyon Ferenczit, így ő is mehetett zuhanyozni. Mi pedig kihúztuk 1-0-val, amire lehet mondani, hogy a győzelem volt a fontos, de azért ennél magabiztosabb sikert várt volna el a közönség jó része, pláne az elmúlt hetek eredményei után.
Pontozás
Csibu ezúttal is a tőle megszokott módon pontozta a játékosok teljesítményét a mérkőzés során, ha valakitől jó megoldást látott, akkor pluszpontot adott, ha rosszat, akkor pedig mínuszt, így kialakult mindenkinél egy végleges pontszám a találkozó végére, amit átváltott a nálunk használt osztályzatokra. Én viszont nem ezt vettem figyelembe a saját osztályzataimnál, így értelemszerűen nem ezek az osztályzatok születtek egyes játékosoknál, amit alább olvashattok.
Bozidar Radosevic – 0
Az MTK-nak nem volt kaput eltalált lövése, így neki sem akadt védeni valója. Beadásokat kellett csak lehúznia, illetve néha biztosítani a tizenhatoson belül. Torghelle jó néhányszor odapakolt neki, amit a játékvezető csak a harmadik alkalommal torolt meg sárgával…
Mészáros Norbert – 4
Az ő szerepeltetése már alapjában véve sem életbiztosítás, de így, hogy jobboldali védőt játszott, pláne nőtt a rizikófaktor… Gyakorlatilag az egész meccsen besegített neki Jovanovic, Mészi pedig húzódott befelé középre. Támadásnál kijöttek a hiányosságai, sajnos összességében nem nyújtott jó teljesítményt.
Máté Péter – 6
Nem volt vele gond, a Torghellével szembeni párbajokat szépen abszolválta, amikor kellett odapakolt Sanyinak, egy ilyen típusú támadó ellen hasznos az ő játéka. A levegőben pedig nem lehetett őt megverni.
Dusan Brkovic – 6
Most nagyjából egyforma szintet hozott Mátéval, nem emelkedett ki egyikük sem a másikhoz képest. Összességében azért elmondható, hogy jól oldották meg a feladatukat, hiszen viszonylag kevés helyzete volt a vendégeknek.
Korhut Mihály – 0
Erről beszéltünk egész nyáron: mi lesz, ha (az egyébként meccsek óta gyenge formában lévő) Korhut megsérül? Hát látjuk az eredményét, Ferenczinek kell balhátvédet játszania, mert nincs más… Reméljük nem súlyos a sérülése.
Aleksandar Jovanovic – 5
Ismét jobb oldali középpályást játszott, de gyakorlatilag annyi időt töltött védekezéssel, mint támadással. Különösen az első félidőben volt megfigyelhető, hogy amikor az MTK-nál volt a labda, akkor Mészáros behúzódott középre, Jovanovic pedig jobboldali védőként szerepelt, így gyakorta öt védővel játszottunk. Egyébként Jova egyéni teljesítményére kitérve, végigharcolta a meccset, viszont sok technikai hibát vétett, rossz passzok, eladott labdák jellemezték a játékát, de védekezésben jól teljesített.
Varga József – 6
Sok szerzett labda, előre játékban is voltak jó megmozdulásai, összességében az átlagosnál picit jobb teljesítményt nyújtott, tehát bőven tud ő ennél jobb is lenni, így most „csak” hatost kap.
Bódi Ádám – 7 – A mérkőzés legjobbja 
Messze ő volt a legveszélyesebb emberünk, legalább három próbálkozására emlékszem, ebből kettő el is találta a kaput, és Hegedűs csak bravúrral tudta hárítani a löketet. Végig nagy kedvvel játszott, ezt várjuk tőle hétről hétre.
Ferenczi János – 4 – A mérkőzés citromdíjasa 
Középpályásként még fogjuk rá, hogy hozott egy átlagos teljesítményt, de miután visszakerült Korhut helyére, akkor az ő teljesítménye is leromlott. Minden beadásnál valamelyik MTK játékost találta telibe, a megszerzett labdákat gyakran előrerúgta a vakvilágba (és nem csak akkor, amikor a vége felé emberhátrányban már mindenki így cselekedett), szóval nem vagyok elégedett a játékával. Nem megoldás balhátvédként, ha Korhutra hosszabb kihagyás vár, akkor itt az ideje Barna Szabolcsot bedobni a mély vízbe!
Horváth Zsolt – 4
Szinte biztos voltam benne, hogy kezdeni fog a múlt heti edzőmeccsen mutatott jó játéka után volt csapata ellen (írtam is a beharangozó cikk alatt hozzászólásban), mint ahogy azt is előre megjósoltam, hogy egy esetleges gyengébb játék esetén ismét számíthatunk a többhetes jegelésére. Nos, az a helyzet, hogy nem volt jó. Kicsit az volt az érzésem vele kapcsolatban, mintha egy idegen test lenne a tökéletesen összhangban működő gépezetben: kulcsszituációkban általában rossz megoldásokat választott, pontatlan passzai voltak, és nem is helyezkedett jól.
Ibrahima Sidibe – 6
Nem gondoltam volna, hogy a harmadik percben remek lövésből szerzett gólja a győztes találat lesz, pedig ez volt a helyzet. Hogy ne így legyen, arról ő is tehetett volna a gólja után két perccel, de ajtó-ablak ziccerben addig töketlenkedett, míg blokkolták a lövését. Balogh beállása után ismét szélsőt játszott, és onnantól már nem is tudott helyzetbe kerülni.
~o~
Balogh Norbert – 5
Számomra furcsa volt, hogy nem kezdett, hiszen amellett, hogy instant lemondtunk ezzel 3 millió forintról, még az egyik legjobb játékosunkat ültettük a padra. Igaz, hogy az elmúlt meccsei nem sikerültek a legjobban, de ma is bizonyította, hogy helye van a kezdőben. Óriási volt, amit a szélen művelt, most is többször bolondot csinált az MTK játékosaiból, egy alkalommal nem sok kellett hogy az év gólját lője meg sarokkal, másik alkalommal pedig beadásából Horváth már nem tudott gólt szerezni. Kár azért a buta kiállításért, bár tegyük hozzá, hogy az első sárgáját nem érzem jogosnak, igaz ott ő is hibázott, hogy túlpörgött. Emiatt a piros miatt most rontanom kellett a pontszámán, az ő hiányával pedig a mi játékunk fog romlani a következő mérkőzésen.
Geoffrey Castillion – 4
Talán ráfért most ez a padozás, mert az utóbbi meccseken iszonyatosan beleszürkült a mezőnybe, ráadásul elkezdett önzőzni is – ez ma is megfigyelhető volt, mikor a végén három-a-kettes szituációnál izomból megküldte éles szögből beadás vagy visszacsel helyett. Nem lenne jó, ha a kezdeti jó játéka, és príma helyzetkihasználása után ő is leépülne.
Berdó Péter – 0
Időhúzó csere volt.
~o~
Kondás Elemér
Több meglepetést is tartogatott a kezdője, ilyen volt, hogy Mészáros kezdett jobbhátvédként, Jovanovic egy sorral előrébb húzódott, Ferenczi a kezdőben kapott helyet, Sidibe és Horváth kezdtek a támadósorban, Balogh és Castillion pedig csak cserék voltak. Ezen változtatásai egy része jól, egy része rosszul sült el. A meccsbe nem igazán tudott belenyúlni, mivel egy kényszerű, és egy időhúzó cserét kellett felhasználnia.
A mérkőzés összefoglalója
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Az átlagosnál gyengébb színvonalú meccs volt, ami mégis izgalmasra sikeredett, és néhol paprikás hangulat is uralkodott, ugyebár két piros lapot is hozott az összecsapás. Éppen emiatt közepes színvonalúra értékelem a találkozót. A teljesítményünk bőven hagy maga után kívánni valót, messze volt ez a jótól, de legalább megóvtuk emberhátrányban is a minimális előnyünket. Bognár Tamás teljesen következetlenül fújt a találkozón, rengeteg tévedése volt mezőnyben, és sok durva vendég belépőt hagyott megtorlatlanul, ehhez képest pedig tőlünk állított ki előbb játékost… Csak azért nem egyes a teljesítménye, mert hibái végül nem befolyásolták a mérkőzés végkimenetelét.
(Fotó: dvsc.hu)
