Az idei őszi szezon, egyben a 2015-ös naptári év utolsó bajnoki mérkőzését játszotta a DVSC szombaton este. A szebb napokat is látott együttesünk az alsóházban állva várta az MTK elleni ütközetet, melynek az volt a tétje, hogy az elmúlt évtizedet tekintve mélypontot jelentő helyen telelünk-e. Erre minden esély megvolt, egyrészt kicsi volt a sanszunk, hogy még győzelem esetén is feljebb lépjünk, másrészt az elmúlt meccseken mutatott formánk, és az ellenfél remeklése inkább az MTK javára fordította az esélyeket. Jellemzi a szurkolói közhangulatot az is, hogy tippjátékunkban a 16 kiemelt tippelőből csupán hárman jósoltak Loki sikert. Ennek ellenére azért is bízhattunk a sikerben, mert pár hónapja már megvertük a fővárosi kék-fehéreket hazai pályán (még ha minimális különbséggel is), másrészt nem szeretett volna a csapat sem vereséggel, és egy esetleges nyolcadik helyezéssel a szünetre vonulni. A sikerben végül egy olyan szereplőnek voltak jelentős érdemei, akitől egyáltalán nem vártuk volna.
Az MTK kezdőjében semmi meglepő nem volt, Kanta nem épült fel, így karmester nélkül maradtak László Csabáék, a csapatkapitányt Myke Bouard Ramos helyettesítette, aki inkább egy visszavontabb, mozgékony támadó, semmint egy irányító. Nálunk azonban akadt meglepetés, és nem elsősorban az, hogy Sidibe helyett Coulibaly kezdett, hanem hogy Tisza helyett aktivizáltuk a rég elfeledett Horváth Zsoltot. Kondás Elemér bevett taktikája, hogy bedobja azokat a játékosokat, akik épp volt csapatuk ellen játszanak. Ilyen volt anno Pölöskey, amikor a Fradi ellen kezdett, vagy hogy ne menjünk olyan túl messzire vissza, éppen Horváth volt az, aki a szeptemberi meccsen szintén hosszas jegelés után kezdő volt, és bár akkor nem szerzett gólt, meg nem is játszott olyan jól, a következő fordulóban bent ragadt a kezdőben. Tegnapi produkciójával viszont alighanem 3-4 meccsre is „bevásárolná” magát a kezdőbe, ha még tartana a szezon ennyi ideig. Így pechére tavasszal a nulláról fog indulni.
Nem úgy indult ez a tegnapi meccs, hogy sima győzelem lesz a vége. Az első nagy ziccer az MTK előtt adódott, a nyolcadik percben Myke öt méterről senkitől sem zavartatva fejelhetett kapura, az volt a nagy szerencsénk, hogy nem helyezte, így a középre tartó fejest egy reflexszerű mozdulattal kikapta Radosevics. Aztán a mi perceink következtek, Mészáros egy labdaszerzés után szépen hozta ki a labdát, és indította a jobb szélen meginduló Baloghot, fiatal támadónk pedig Bódit indította, akinek lövését Hegedűs Lajos Horváth Zsolt elé tenyerelte, a volt csapata ellen pályára lépő támadó pedig előbb a menteni igyekvő védőbe bikázta a labdát, ám a visszapattanó játékszerbe még valahogy beleért, így az bevágódott az üres kapuba, 1-0 ide. Ezt követően nem nagyon voltak lehetőségeink, és szokásunkhoz híven megelégedtünk az egygólos vezetéssel, visszább álltunk, így pedig az MTK kezdeményezett inkább. A 19. percben egy hajmeresztő momentum volt, amikor Myke kapott egy hosszú indítást, a kifutó Radosevics pedig a vonalon állva felkapta a játékszert, ami úgy tűnt, hogy lehet, hogy kívül fogta meg (reklamáltak is a vendégek), azonban a visszajátszások után egyértelművé vált, hogy belül volt a játékszer.
Hosszú perceken keresztül semmi említésre méltó momentum nem történt, mindkét csapat sok hibával játszott, így egyik együttes sem tudott helyzetet kialakítani. A félidő utolsó tíz percére azonban már ijesztő fölényben volt az MTK, ekkor csak nyomoztuk a labdát, és durván beszorultunk a kapunk elé, én biztos voltam benne, hogy ilyen hozzáállással nem fogjuk 1-0-val kivédekezni a meccset. A 41. percben Thiam talált el rosszul egy legurítást, azonban pont így lett jó, mert a lepattanó labdát lekészítették lövésre Vass Ádámnak, akinek lökete viszont középre tartott, így nem okozott gondot horvát hálóőrünknek. A félidő utolsó helyzete is az MTK-é volt, a 46. percben Jovanovics addig dédelgette a labdát a bal oldalon, míg három vendég játékos vette őt körbe, így pánikszerű keresztlabdája éppen Vadnait találta meg, egykori játékosunk Gerának passzolt, aki lefordult Brkovicsról, és tüzelt, lövése a felső lécen pattant meg, ha pár centivel lejjebb megy, akkor 1-1-gyel vonulhattak volna szünetre a csapatok.
A második félidő úgy indult, ahogy az első: MTK tűzijáték a kapunk előtt (hol a védők blokkoltak, hol Radosevics volt jókor jó helyen), majd Balogh Norbi jobb külsővel megeresztett lövését Hegedűs ütötte ki, sajnos nem volt benne elég erő, és nem helyezte annyira, hogy veszélyesebb legyen. A következő lehetőségünk azonban ismét gólt eredményezett: egy rosszul elvégzett vendég szöglet után indulhattunk volna meg kontrából, Balogh Norbival szemben azonban szabálytalankodtak (itt elmaradt egy sárga lap a vétkesnek), és bár a földön fetrengve fájlalta a hátát, Zsidait ez nem érdekelte, és szemfüles módon indította Horváth Zsoltot, aki egy az egyben lépett ki védője mellett, Grgic ráadásul nagyot is hibázott, és bár támadónk hosszan tolta meg a labdát, hegedűs nem volt biztos abban, hogy eléri, így inkább megtorpant, Horváth pedig éles szögből kilőtte a hosszú alsót, ez szép találat volna, és ezzel már 2-0 volt az állás a javunkra.
A 61. percben Coulibalyt Castillion váltotta, ez a csere borítékolható volt, egykori gólkirályunk nagyjából 25-30 percre van kalibrálva jelenlegi fizikai állapotában, ma sem alkotott maradandót, bár lecserélése előtt még eleresztett egy nagyon szép lövést, amit bravúrral hárított Hegedűs. A 63. percben ismét Balogh előtt adódott lehetőség, a bal szélen vezette fel a labdát, mivel azonban nem tudott senkinek passzolni, így két emberrel a nyakán végigvezette a labdát a tizenhatos előtt, majd addig tologatta a labdát, míg lövőhelyzetbe került, és éles szögből tüzelt, de ez nem okozott gondot a kapusnak. Majd ismét ő volt a főszereplő, Vadnait megverte a jobbszélen, az alapvonal közeléből középre gurított, az üresen érkező Horváth Zsolt pedig meglőhette volna a harmadik gólját, azonban csúnyán fölé lőtt. Amikor már a bab is hús, ugyebár… De ami késik nem múlik, gondolta sokat mellőzött doktorunk, és két perccel később elhallgattatott minden elégedetlen hangot (ennek apropóján is született Lucas fentebb látható mémje), többek közt engem is: Castillion oldalpassza nem volt jó, azonban a védő felszabadítórúgása hátba találta Horváthot, aki a lehulló labdát 16 méterről kapásból lőtte el ballal, a labda pedig a kapufát érintve ismét a hosszú sarokban landolt, 3-0! Ez már tényleg klasszis megoldás volt.
Ezzel el is dőlt a meccs, az volt a kérdés, hogy nagyobb lesz-e a különbség, vagy esetleg tud-e szépíteni az MTK. A háromgólos előnyünk ellenére azonban teljesen elbizonytalanodott a védelmünk, Radoseviccsel az élen. Ennek első jele volt, hogy Mészáros két alkalommal is kirúgta kapusunk keze elől a labdát, amit simán megfogott volna, itt nem tudni, hogy ő hibázott-e, mert nem kiáltott rá Mészire, vagy védőnk volt a ludas, aki a jelzés ellenére közbeavatkozott. Viszont ez a fajta bizonytalanság a meccs végére csúcsosodott ki: a 90. percben előbb Baki távoli, szélre tartó löketét védte bravúrral Radosevics, egy perccel később azonban óriásit hibázott, Gera középre ívelése kipattant a kezéből, amit így Myke szerzett meg, és rúgta be az üres kapuba, beállítva ezzel a 3-1-es végeredményt. Ez volt Radosevic első nagyobb hibája, mióta a DVSC kapuját védi, őszintén remélem, hogy ez nem fogja kedvét szegni, mert egyébként remek teljesítményt nyújtott hétről hétre, és nem az ő játékán múlik a gyenge szereplésünk.
Győzelmünk ellenére a hetedik helyen zártuk az őszt. Hiába szoros az élmezőny, hiába van csak három pontra a második hely, és kettőre a dobogó, hiába van esélyünk még így is simán kiharcolni a nemzetközi indulást, ez egy DVSC-kaliberű csapattól, amely uralta a magyar mezőnyt tíz éven keresztül, elfogadhatatlan, szégyenteljes, és rettentő kínos. Ez a szurkolói közhangulaton is meglátszik, elég rápillantani a fenti montázsra: negatív nézőcsúcsot döntöttünk a Nagyerdei Stadionban. Hiába volt munkanap, hiába kezdődött munkaidőben a találkozó, nem ezért volt ezernél is kevesebb néző. Mert hiába írták ki (csoda egyébként, hogy ezúttal ki merték, mert a Vidi ellen még ezt is szégyellték megtenni), hogy 1285 a hivatalos nézőszám, meggyőződésem, hogy nem volt ez négyjegyű nézőszám. És ha nem történnek záros határidőn belül radikális változások – amit mi már több, mint egy éve harsogunk – akkor nemhogy jobb, hanem ennél is rosszabb sors, időszak vár ránk. Nem szeretném, és egyik Loki drukker sem szeretné, ha szeretett csapatunk a kiesés ellen harcolna, ne adj isten a Nyíregyháza és a Győr példáját követve az NB III-ban találná magát ilyen-olyan problémák miatt. Úgyhogy én a magam részéről ezúton elvárom minden illetékestől, akinek bármi köze is van a jelenlegi helyzethez, hogy álljon fel a székéből, és nyújtsa be a felmondását, vagy tegye meg azon lépéseket, melyek a távozásához szükségesek. Szebb jövőt kívánok minden Loki-drukkernek!
Pontozás
Csibu szokás szerint +/- pontokkal jutalmazta a játékosokat egy-egy jó vagy rossz megoldás után, én azonban nem ezt vettem alapul az osztályzatok kiosztásánál.
Bozidar Radosevic – 5
Egész ősszel kiválóan, hiba nélkül védett, és igaz volt ez a tegnapi produkciójára is, egészen a 91. percig. Sajnálatos, hogy hibázott egy nagyot, amiből ráadásul gólt is kaptunk, szerencsére azonban ennek nincs jelentősége, így bennem fel sem merül, hogy emiatt mondjuk tavasszal ne ő védjen. Tegnap is volt legalább két óriási bravúrja, amikor góltól mentett meg minket, illetve továbbra is jól mozog a kapuja előtt, erre volt bizonyíték, mikor éppen a vonal előtt kapta fel a labdát az egyik MTK-s elől.
Lázár Pál – 5
Mióta visszatért, stabilizálódott a jobb oldalunk mind védekezés, mind támadás szempontjából. És még közel sincs 100%-os állapotban a hosszú kihagyás miatt, tegnap is nagyon elfáradt, ezért kellett őt lecserélni. Szóval ha fizikailag rendbe rakják, akkor ismét nagyon rendben lesz az a poszt.
Mészáros Norbert – 4 – A mérkőzés citromdíjasa 
A mérkőzés nagy részében tűrhetően játszott, sokszor szerzett labdát kulcsszituációban, azonban akadtak hibái, különösen a felszabadítási kísérleteinél, illetve feltűnő volt, hogy Radoseviccsel többször sem értették meg egymást, itt mondjuk kérdés, hogy kapusunk jelzett-e neki, hogy övé a labda, mert ha igen, akkor teljesen indokolatlanul rugdosta el a labdát előle több alkalommal is.
Dusan Brkovic – 5
Szokásos stabil védekezés, bár most a szokottnál picit durvábban játszott, több faultja volt, mint amennyit egy meccsen össze szokott hozni. A társak többször is kellemetlen helyzetbe hozták őt, és például Gera kapufájánál hibázott, rosszul lépett ki a támadóra, aki így kapura lőhetett.
Korhut Mihály – 5
Ezúttal kevésbé volt aktív, mint amennyire szokott, kevesebbet lépett fel támadásban, de ezáltal a védőmunkája jobb volt.
Aleksandar Jovanovic – 5
Remekül szűrt, rengeteg labdát szerzett, ez már a harmadik olyan posztja Debrecenben, ahol minimum átlagos teljesítményre képes több meccsen keresztül. Teljesítményét azonban rontja, hogy egyfolytában rá hárul a labdák elosztogatása, ugyanis Bódi feltűnően passzív volt tegnap, alig volt megjátszható, míg Zsidai sem arról híres, hogy forintos labdákat osztogasson, így a támadásaink jelentős részében csak ő volt szabadon megjátszható, így mindenki neki passzolt, ezáltal neki kellett kialakítani a helyzeteket. Hogy ebben ő mennyire sikeres, azt mindenki döntse el maga, véleményem szerint nem neki kéne irányítania, de teljesítményéről sokat elmond, hogy az InStat 297 pontra értékelte tegnapi játékát, ami Horváth Zsolt után a második legjobb pontszám, és ez magyar szinten kimagasló értéknek számít. Az én szememben ront a teljesítményén az a néhány hajmeresztő hiba, amit például az első félidő végén is elkövetett, nevezetesen hogy elívelte rossz helyre a labdát, amiből le is kontráztak minket.
Zsidai László – 6
Egy sorral előrébb játszott, mint szokott, emiatt nagyobb feladat hárult rá támadásban is. Ennek ellenére inkább védőmunkájával tűnt ki, ő is sok labdát szerzett Jovanovicshoz hasonlóan. Emellett egy nagyon szemfüles gólpasszt is kiosztott, amikor Balogh sérülése ellenére gyorsan elvégezte a szabadrúgást, amiből Horváth belőtte a második gólunkat.
Bódi Ádám – 4
Nekem nem tetszett a tegnapi játéka, ahogy Jovanovicsnál leírtam, nagyon keveset volt játékban, pedig neki kellett volna irányítania, lévén, hogy ő volt az egyetlen támadó szellemű középpályás a csapatban. Ennek ellenére gyakran elbújt úgy, hogy ne legyen megjátszható, és a lövési, illetve passzolási kísérletei sem voltak jók. Ennél sokkal több kell.
Balogh Norbert – 6
Végre ismét láthattunk tőle jó megoldásokat, elfutásokat, szép passzokat, és két jó lövést is. Jellemző, hogy ezúttal is két MTK-s követte őt rendre, amikor nála volt a labda, ennek ellenére többször is helyzetbe tudott kerülni, és pont emiatt, hogy többen figyeltek rá, többször is jól osztotta le a labdákat. A kapu elé viszont nem tud érkezni emiatt.
Horváth Zsolt – 8 – A mérkőzés legjobbja 
Most nem is sütném el a már ismert poénokat, hogy mire gondoltam a meccs előtt, mikor megláttam, hogy kezdő, és mit éreztem a harmadik gólja után. Maradjunk annyiban, hogy a három gól az három gól, nincs mit rajta magyarázni, ráadásul nem is klasszikus csatárként szerezte őket, hanem a bal szélről indulva. Ettől függetlenül leszögezném, hogy mezőnyben alig akadt jó megmozdulása, az első, középpályásra emlékeztető megmozdulására a 70. percig kellett várni, ekkor volt az első jó beadása. A három találatából kettő klasszis megoldás volt, viszont ezen kívül rengeteg nagy helyzetet puskázott el, méghozzá nagyon csúnyán. Ez a fajta produktum egyébként teljes mértékben Kulcsáros: mezőnyben szinte értékelhetetlen teljesítmény, megspékelve 2-3 szerzett góllal, amolyan vak tyúk is talál szeget elvet követve, mindez fél-egy évente egyszer.
Adamo Coulibaly – 4
Alig kapott labdát, nagyon eltűnt a mezőnyben, ráadásul sokszor kihúzódott a szélekre, nem nagyon volt megjátszható, helyzetbe egyszer sem került. Viszont olyan lövésre, amit a lecserélése előtt megeresztett, meggyőződésem, hogy rajta kívül senki sem képes a keretünkből a csatáraink közül.
~o~
Geoffrey Castillion – 4
Az általa váltott Coulibalyhoz hasonlóan alig volt nála labda, kevésszer volt megjátszható, gyakorlatilag eltűnt a mezőnyben.
Ibrahima Sidibe – 0
Én személy szerint örülök, hogy végre nem kezdett, és nem is kellett őt korán becserélni. Erre az időhúzó cserére alkalmas.
Tisza Tibor – 0
Ő is kevés lehetőséget kapott ezúttal.
~o~
Kondás Elemér
Gyakorlatilag az egyetlen elem a taktikai repertoárjában az, hogy beveti a volt csapatok ellen játszó labdarúgókat. A szeptemberi, és a mostani MTK elleni meccs előtt is jellemző volt, hogy Horváth nemhogy a kezdőben, még a meccskeretben sem kapott szerepet, volt csapata ellen azonban előkapta őt a cilinderből. Ez most bejött, ettől azonban nem lett jobb edző.
A mérkőzés összefoglalója
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Végre egy Loki meccs, amin nem untuk halálra magunkat. Végre egy meccs, amit nem egy nyamvadt góllal nyertünk meg. Láttunk sok gólt, mégtöbb helyzetet, bár ettől függetlenül nem volt ez egy színvonalas meccs, mégis az utóbbi hónapok kínlódása után már ezt is tudja értékelni az ember. Csapatunk teljesítménye átlagos volt, egyetlen kiemelkedő teljesítménnyel, ami most három pontot ért. A játékvezető pedig azért nem kap 5-ös osztályzatot, mert rengeteg sárga lapot hagyott a zsebében, különösen az volt feltűnő, hogy Torghelle durvaságait, és pofázását tűrte figyelmeztetés nélkül.
