Feledhető találkozón, de drámai véghajrában nyerte meg csapatunk a magyar futballtavasz első tétmeccsét, nevezetesen a Nyíregyháza Spartacus – DVSC Magyar Kupa negyeddöntőt. És bár a mutatott játékunk hagyott kívánni valót maga után, nem is keveset, így a tavaszi szezon elején az sokkal fontosabb, hogy megmutatták a srácok a szurkolóknak: végig tudnak és végig is akarnak küzdeni 94 percet. Az idejét se tudom, mikor húzott be utoljára a Loki egy meccset az utolsó másodpercekben. Mindenesetre most ez történt, ez pedig megszépíti e nyögvenyelős meccs minden percének emlékét.
A nyári Európa-bajnokság miatt korábban újrainduló tavaszi szezon a Magyar Kupa negyeddöntőinek odavágójával kezdődött. Mivel az M4 Sport (róluk még lesz szó) a műsorára tűzte a Szpari-Lokit, ezért ez a meccs kedd délután került megrendezésre, a másik 3 párosítás odavágója pedig másnap délután. A meccstől egyébként minden Loki-szurkoló győzelmet várt. Sokan intézték el ősi riválisainkat egyetlen vállrándítással, mondván, hogy ugyan, hiszen ezek NB III-asok, két osztállyal jobbak vagyunk náluk. A valóságban viszont csak azért játszik a Szpari a harmadosztályban, mert tavaly valami mondvacsinált indokkal kizárták őket az élvonalból, annak ellenére, hogy a pályán kiharcolták a bennmaradást. Az az igazság, hogy a Nyíregyháza kerete legalább másodosztályú, több NB I-es múlttal rendelkező játékosuk is van, nem is beszélve Mátyus Jánosról, aki szintén edzett már elsőosztályú csapatot. Nem is véletlenül vezetik az NB III-at, és meggyőződésem, hogy jövőre a másodosztályból is simán feljuthatnak. De mind ezek ellenére természetesen azt senki sem volna kétségbe, hogy a Loki a párharc esélyese, a továbbjutás pedig kötelező.
Ennek jegyében Kondás Elemér igyekezett olyan erős csapatot a pályára küldeni, amit csak tudott, de azt is szem előtt tartotta, hogy szombaton bajnoki meccset játszunk a télen megerősödött Vasas ellen. Ennek megfelelően gyakorlatilag a legerősebb hátsó alakzatunkat vetettük be. Radosevics előtt Korhut, Brkovics, Szatmári és Lázár játszottak, közülük egyedül Szatmári volt az, akit nem nagyon szoktunk látni szerepet kapni a nagyok között. Megint Jovanovics volt a szűrő középpályásunk, őszintén remélem, hogy utoljára. A játékmester az újonnan igazolt Holman Dávid, a két szélső pedig Horváth Zsolt és Szakály Péter voltak, elöl pedig retro csatársorunk, a Kulcsár-Coulibaly páros.
A Szpari is igyekezett a legerősebb csapatát a pályára küldeni, így a kapuban a „sóstói Buffon”, Ovszijenko kapott szerepet, előtte a Rubus, Szalai, Törtei, Farkas védőnégyes (akik a földön áthatolhatatlannak bizonyultak derék csatárainknak). A középpályán és a csatársorban viszont lépten-nyomon ismerős nevekkel találkozhattunk: két színes bőrű védekező középpályásuk, Luis Ramos és Mohamadou Abdouraman. Előbbi játékos nálunk, utóbbi pedig a Diósgyőrnél húzott le több élvonalbeli szezont is. Közös még bennük, hogy mindketten a keménységükről híresek, vagy inkább hírhedtek: ritkán játszanak le meccset sárga nélkül, és sokszor csak a bíró jóindulatán múlik, hogy mikor állítják ki őket. Jobb oldalt, középen a tavaly télen velünk is hírbe hozott szlovák Zofcák, bal szélen pedig nagy legendánk, Lord Rezes László kaptak szerepet. Az ő csatársoruk sem ismeretlen a debreceni futballkedvelőknek: mind Pölöskey, mind Szécsi Márk játszottak a Lokiban, ráadásul mivel annak idején jó kapcsolatot ápoltam mindkettejükkel, azt is tudom, hogy mindig szerettek együtt focizni, jól megértik egymást a pályán. Szécsi ráadásul alig pár nappal ezelőtt igazolt hivatalosan is Nyíregyházára.
De a hosszú bevezető után itt az ideje rátérni magára a meccsre. A hazaiak kezdőrúgásával kezdődött a meccs, és alig több, mint két percet kellett várni az első Loki-helyzetre: Korhut beívelése után Szakály Péternek sikerült két méterről fölévágnia a kapunak a labdát. „Szép, stadionbú ki!”-kommentálta volna Tipszmix Csabi. De ezután is a Loki percei következtek, nagy nyomás alá helyeztük a Nyíregyházát, kár, hogy helyzetekben ez ritkán mutatkozott meg. A Coulibalynak szánt labdák rendszeresen pontatlannak bizonyultak, gyakrabban kötött ki Ovszijenkó karmai közt a játékszer, mint Adamo lábán. Egyszer Kulcsárt állították meg les címén, ami inkább egy vonal volt, de be lehetett fújni. Így legalább volt mire fogni, hogy mért nem jutott vele előrébb Kuli. Viszonylag sok szögletet és szabadrúgást végezhettünk el a hazai kapu közelében, ilyenkor pedig a Szpari azt a némiképp kockázatos játékot játszotta, hogy három játékost is elől hagyott a felezővonal környékén. Ezzel könnyen bajba kerülhettek a védekezést végző csapattársaik a tizenhatoson belül, ám egy rossz debreceni beívelés esetén sokkal jobb esélyük volt egy gyors és eredményes kontrát indítani. Ezen kívül nem nagyon jutottak el a mi kapunk elé. Ám a 17. percben intő jelet kapott a DVSC. A Szpari kiharcolt egy szögletet és majdnem zavarba is tudták hozni Radosevicset, ám végül kapustámadás miatt szabadrúgást kaptunk kifelé. További nyolc perc meddő debreceni mezőnyfölény után megint közel jutottak a kapunkhoz a hazaiak. A 25. percben bal szélről végeztek el egy nagyon nagy bedobást, Abdouramant hiába fogta Brkovics mellett az ügybuzgó Szatmári is, meg tudta csúsztatni a labdát, ami Pölöskeyhez került. Mivel ismerte magát és tudta, hogy ha megpróbál valamit a labdával varázsolni, abból jó nem sülhet ki, így -miközben Korhutot tartotta vissza- hagyta a közelben tartózkodó Rezesnek (akit valószínűleg Szatmárinak kellett volna fognia ahelyett, hogy Brkovicsot zavarja a légipárbajban), aki köszönte szépen és a tehetetlen Radosevics mellett bevágta a rövid sarokba. 1:0, vezet a Nyíregyháza.
Ezután hosszú percekig semmi említésre méltó nem történt. Zömében nálunk volt a labda, ám se a szélekről jövő beívelésekkel, sem a középről jövő háromszögelésekkel és mögékerülésekkel nem tudtuk megbontani a nyíregyházi védelmet. A 37. percben aztán az előrehúzódott Korhut eresztett el egy gyönyörű kapáslövést, amit csak azért tudott hárítani Ovszijenko, mert pont ott állt, ahova jött. (hű, de taktikus mondat) Ezután, a 38. percben szöglet következett. Nem tudom, hogy Szatmári és Brkovics így akarták-e, de miután összehoztak egy gólt a Szparinak, végre a Lokinak is megtették ugyanezt. Szatmári úgy ugrott fel, hogy pont nem érte el a labdát, ám a mellette csak módjával felugró Brkovicsnak pont így lett tökéletes, fejese behullott a jobb kapufa mellé, Ovszijenko annak ellenére nem tudott védeni, hogy kicsit még bele is kapott. 1:1, már nem égett a Loki.
Az 1:1 úgy tűnt, mindkét csapatnak megfelet az első félidőre, már nem nagyon strapálták magukat a játékosok a hátralévő percekben. A félidőben tehát Pölöskey és Brkovics góljával 1:1 volt az állás, a szünetben pedig beállt Zofcák helyére Harsányi, illetve Kulcsár helyére René Mihelics. Legalábbis Bobák Róbert és az Emnéty Sport csatorna munkatársai szerint.
Én nem tudom, hogy mi az a cucc, amitől Pölöskey-gólokat hallucinál magának az ember, de remélem, hogy Bobák Róbert nem Zacher Gábornál ébredt ma hajnalban, hanem csak simán a büfében málnázgatott meccsnézés helyett, miután leutazott ezért a meccsért Budapestről. Nincs ezzel semmi baj, lehet úgy is játékosinterjút készíteni, hogy előtte nem nézted meg a meccset. Én is vizsgáztam már le négyesre olyan tárgyból, aminek egy előadásán se voltam. Ilyenkor meg kell kérdezni valakit, hogy hé, ki rúgta a gólt/kinek van jegyzete. Aztán pedig a félidő elején az a Mihelics/Tisza csere. Én lennék a legboldogabb, ha René állt volna be, csak az a baj, hogy nyár óta nem itt játszik… Na mindegy, köszönjük Emnéty, hogy vagy nekünk. 😉
A viszonylag eseménydús első félidőt egy jóval gyengébb második követte. Sok játékosunk visszavett kicsit az iramból. Coulibalyból látványosan kifogyott a szufla, na nem mintha az első félidőben megszakadt volna a sok futásban. Kulcsár ismét bújócskázott, Holman is elfáradt (bár neki van rá mentsége, lévén hogy az első félidőben talán ő hajtott a leginkább), Szakály minden egyes perccel rosszabb és rosszabb lett, a többiek pedig nem a támadásépítésért feleltek, így támadásaink megfogyatkoztak. A nyíregyháziak viszont egyre durvábban játszottak. Luis Ramos legalább három sárga lapot érő szabálytalanságot is elkövetett a meccs során (direkt számoltam, ismerem már), Szakályt teljesen kikapcsolta a játékból, de faragta rendesen Jovanovicsot, Holmant és Lázárt is. Az első sárgát mégsem ő kapta, hanem Harsányi az 53. percben. Az 57. percben ismét zavarba hoztak minket a hazaiak egy rögzített helyzet után: ha Rezes nem rúg egy kapitális luftot a kapu torkában, könnyen 2:1 lehetett volna az állás. A 61. percben a korábban megállíthatatlan, tarthatatlan Coulibalyt megállította egy Törtei Tamás, igaz, sárga lap árán. A 62. percben azután kicsit megélénkült a játék. Előbb Tisza lőtt egy veszélyes szabadrúgást, aztán Szécsit nem fogta elég szorosan Szatmári, de a lövése nem találta el a kaput. A 66. percben pedig mit ad Isten, a Ramost megelégelő, neki először törlesztő Szakály egyből sárgát kap. Egy perccel később Rubus kapott sárgát Horváth lerántásáért, amivel gólhelyzetet akadályozott meg. A 70. percben a kimerült Holmant a friss Bódi váltotta, a 78. percben pedig a jószerével semmit sem mutató Coulibalyt Ferenczi János. Minden úgy nézett ki, marad az 1:1 (aminek Somi barátom és kedves olvasóm a megmondhatója, hogy megjósoltam), ám a 80. percben emberelőnybe kerültünk! Rubus megkapta teljesen jogos második sárgáját, így neki még biztosan jutott meleg víz a zuhanyzóban. Az utolsó 10 percben rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, sajnos viszont ki is maradt az összes. Hol Horváth nem ért oda a keresztlabdára, hol Ovszijenko védett bravúrosan, lábszárral Ferenczi lövésénél, hol man Dávid…
Aztán a négy perces hosszabbítás utolsó fél percében, mikor már a Nyíregyháza elkönyvelte magában az ikszet, Lázár egyszer csak meglódult a jobb szélen, betört a tizenhatoson belülre, az üresen érkező Ferenczi János elé tálalt, aki három lépésről nem hibázott. Már a középkezdésre se maradt idő, ennyi volt a meccs. 1:2, drámai góllal nyert a Loki!
Mérkőzésösszefoglaló:
Játékosértékelés:
Bozidar Radosevic – 6
A bekapott gólnál ismét tehetetlen volt, de egyszer sem hibázott a meccsen. Időnként meggyűlt a baja az őt támadó hazaiakkal, különösen szögletek után, de mindig megoldotta a feladatait. Védenie ritkán kellett, de olyankor a helyén volt.
Lázár Pál – 5
Csak azért kap ötöst, mert a végén a győztes gólt megelőző gólpassz az ő nevéhez fűződik, és nálam ez már elég ahhoz, hogy részben feledtesse az egész meccses gyenge teljesítményét, ami főképp rossz helyezkedésben és pontatlan passzokban nyilvánult meg. Nagyon remélem, hogy csak rossz napot fogott ki és szombaton, ha szerepet kap, jobban fog játszani.
Szatmári Csaba – 4
Nem fogom összeszidni, mert még fiatal és kell neki a bíztatás. De attól még ami tény az tény, nem áll készen az NB I-re. A meccs nagy részében ugyan tűrhetően játszott, és a gólunk összehozásában is volt szerepe, ám sokszor rossz embert fogott, vagy nem elég szorosan fogta az illetőt, és így tovább. Ennek ellenére ha én lennék Kondás Elemér, adnék neki még egy esélyt a visszavágón. Ott bizonyíthatja, hogy lehet belőle egyszer DVSC-védő. Ha pedig nem, felejtsük el.
Dusan Brkovic – 6 – A mérkőzés legjobbja 
Látványosan elbizonytalanította, hogy beraktak mellé egy zöldfülűt. Meggyőződésem, hogy Szatmári
zavarta őt a bekapott gólnál, ezért tudta Abdouraman odacsúsztatni Pölőnek a labdát. Pár perccel utána egy veszélytelen keresztlabdát szögletre tisztázott, és bizony igényelte Radosevicset, hogy egy kicsit helyre tegye őt fejben. Ám mindent jóvá tett, mikor az összes impotens csatárunkat megszégyenítve gólt fejelt, és innentől kezdve nem volt vele semmi gond. Még Szatmárira is jó hatással volt a feljavulása. Mindenesetre az már látszik, hogy ő már nem is egy hős. Egy csendes őrszem, egy éber védelmező, egy szerb lovag!
Korhut Mihály – 5
Védekező feladatai ellátása mellett a támadásokból is kivette a részét, volt egy szép lövése is.
Aleksandar Jovanovic – 4
Én, Lucas M.M.I.V. Gonzalez, aki vagyok, azaz Lucas Má Megin Igazam Van Gonzalez elmondanám önöknek, hogy beigazolódott az, amit Jovanovicsról mondtam legutóbbi 5 ok cikkemben, nevezetesen az, hogy Aleksandar remek teljesítményre képes akár a középpálya, akár a védelem jobb szélén, de a szűrő szerep kifejezetten rosszul áll neki. Több olyan eset is volt, mikor védekező középpályást játszott és közben egy szimpla oldalpasszt is elrontott, vagy rosszul helyezkedett, illetve nemhogy labdákat szerzett volna, de inkább elveszítette őket. Ha viszont kikeveredett valahogy a szélre (ahová egyébként ösztönösen kimozgott), mindjárt más volt a leányzó fekvése, onnan sokkal jobban tudta segíteni a csapatot. Remélem, hogy utoljára láttam őt védekező középpályásként, és innentől Varga fog itt játszani!
Holman Dávid – 5
Tetszett a játéka, bemutatkozásnak pont megfelelt. Látszott, hogy tartós kezdő akar lenni, sokat küzdött és sokat futott. Sajnos gól vagy gólpassz nem jött össze neki, ám nem aggódok emiatt. Kíváncsi leszek, szombaton mit fog nyújtani.
Horváth Zsolt – 5
Igyekszik átmenteni az edzőmeccseken mutatott formáját. Bár a meccs nagy részében alig hallottam a nevét, azért még mindig kevesebbet alibizik, mint Kulcsár Tamás. A passzai általában jók, a cseleivel vannak viszont problémák.
Szakály Péter –4 A mérkőzés citromdíjasa 
Kondás Elemér elmondta a múlt heti ankéton, hogy folyamatosan szűrjük ki azokat a játékosokat, akik lassítják a Loki (máskülönben gyors) támadásait. Eli bácsi, máris van egy remek jelöltem. Csak akkor tudja megtartani a labdákat, ha nem támadja meg senki, de ha például egy Luis Ramos megtámadja, neki befellegzett. Csak a zavartalan alibipasszai pontosak, a kulcspasszai mindig épp egy hajszálnyit túl rövidek (Ferenczi nagy helyzete a végén) vagy épp túl hosszúak. Már az elején vezethettünk volna, ha gólra váltja ordító ziccerét. Akkor dőlt el, hogy ő lesz a citromdíjas, amikor az utolsó percekben indíthattunk volna egy kontrát a saját tizenhatosunktól, hozzá került a labda, ő pedig fogta magát, és senkitől se zavartatva rálépett. Ezzel úgy hiszem, új szintre emelte a játéklassítást. Szaki, sajnálom hogy mindig leszidlak, de most már kezdjél valamit magaddal, mert ez méltatlan hozzád.
Kulcsár Tamás – 4
Rémlik, hogy néha mutatta a tévé. Érdemleges mozzanatára viszont nem emlékszem.
Adamo Coulibaly – 4
Miután idén volt kegyes nem elkésni a felkészülés kezdetéről és végig is dolgozta, egy kicsit többet vártam volna tőle. Fizikuma még mindig nem elég egy meccs végigbrusztolására, de amíg bírja, akkor sem azt mutatja, amit megszokhattunk tőle eligazolása előttről. Könnyen lehet, hogy hamarosan „majd ha Coulibaly gólt lő” poénokat fognak gyártani országszerte, mert nekem úgy tűnik, nagyon messze van ettől. Ha ennyit tud, inkább nézem Takácsot, ő legalább nem vonul vissza ebben az esztendőben.
Cserejátékosok:
Tisza Tibor: 5
Egy félidőt kapott, többször teremtett veszélyhelyzetet a Szpari kapuja előtt, ám az áttörés nem sikerült.
Bódi Ádám: Megélénkítette a középpályát.
Ferenczi János: Valóban többet csinált bő negyedórája alatt, mint Coulibaly (vagy épp Kulcsár) az idő alatt, míg fenn voltak. Bár a gólja kicsi volt és öreganyám is berúgta volna, azért ott kellett lenni, és nem akarom tőle elvenni a dicsőséget, hiszen kis gól is gól. Kezdőbe vele a visszavágón!
~o~
Kondás Elemér
Győznünk kellett, és ha lehet, minél több gólt szerezni idegenben, hogy kényelmes helyzetből várhassuk a visszavágót. Ezt a célt teljesítettük is, ráadásul úgy, hogy Vargát, Bódit, Mátét, Djelmicset pihentettük a szombati bajnoki meccsre, amit mondanom se kell, szintén meg kell nyernünk. Előre a kupáért és a dobogóért! (Gyorsan, mielőtt mindenki lesérül)
~o~
Újdonság! Mostantól minden összefoglaló végén lesz egy ilyen eredményjelzőnk! Reméljük, tetszik, és hasznosnak találjátok!
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
A meccs feledhető volt, főleg a második félideje. Ennél mind a Loki, mind a Szpari tud jobban játszani, de azért elég szégyen, hogy a meccsnek voltak olyan periódusai, amikor nem látszott az osztálykülönbség köztünk és a Nyíregyháza között.
A csapatnak sem igazán ment a játék, a helyzetkihasználásunk továbbra is csapnivaló, megint több kapura lövései vannak a védőinknek, mint a csatárainknak, de küzdöttünk, és látványos volt, ahogy a fiúk „mentek előre becsülettel”.
A bíróval sem voltam maradéktalanul megelégedve. Meggyőződésem, hogy Ramosnak járt volna legalább egy sárga, de inkább kettő, és más nyíregyháziaknak is többször elnézte a durvaságot vagy épp a sportszerűtlen megmozdulásokat. De mivel Rubust nem félt kiállítani, és nem volt mérkőzést befolyásoló hibája (pl. nem adott tizenegyest Szécsinek), ezért átlagosra értékelem.
Mindörökké hajrá Debrecen!
Lucas
(képek forrása: haon.hu)
