A Magyar Kupa negyeddöntőjének második mérkőzésén az ősi rivális Nyíregyháza csapatát fogadta a Loki a Nagyerdei Stadionban. Minden adott volt a (végül bekövetkező) pozitív végkifejlethez: az odavágón idegenbeli győzelem, ismét szurkoló ultrák, viszonylag jó forma és egy érdekes tendencia. Mint később kiderült, ehhez társult egy remek napot kifogó Takács Tamás is.
Arról azonban még így is megéri kicsit bővebben beszélni, hogy milyen következtetéseket lehet levonni abból, ahogyan és amilyen arányban végül győzni tudtunk? Mi voltunk ennyire jók vagy a Nyíregyháza ennyire gyenge?
A kezdőcsapatunk – a következő hetek nagy meccsterhelésének következtében – a szokásostól némileg eltérő volt. A kapuban ezúttal Lepkecz Verpecz István állt a mindig biztos pont Radosevic helyett, Korhut helyett Ferenczi kezdett balhátvédként, a tavaszi szezonban először kapott lehetőséget Máté Péter, a nyíregyházi meccshez hasonlóan ezúttal is bizonyíthatott Szatmári, jobb oldalra pedig visszatért kisebb sérülését követően Lázár Pál. A középpályánk egész erős volt: Bódi, Jovanovics, Tisza és Djelmic egyaránt lehetőséget szoktak kapni a bajnokikon is. Előttük Sidibe mellett az a Takács Tamás kezdett, akit a télen a Diósgyőrtől igazoltunk, és a szurkolók többsége értetlenül állt a transzferrel szemben, mivel Miskolcon általában csak csereként kapott lehetőséget a hórihorgas csatár.
A Nyíregyháza kezdőcsapata is eléggé foghíjas volt, eltiltások és sérülések miatt hiányzott több meghatározó játékosuk is. Különösen érzékeny veszteség volt a támadósorból Rezes és Pölöskey kiválása, akikről a debreceni szurkolók is sok borzalmas emléket őrizhetnek.
A kezdőrúgást megelőzően a szurkolók és a labdarúgók megemlékeztek a múlt hétvégén, egy tragikus balesetben elhunyt három debreceni szurkolóról, Bai Ádámról, Bancsi Lajosról és Szabó Lászlóról. Mostanában úgy tűnik, hogy nincs olyan év, amikor ne veszítene el a debreceni szurkolótábor valakit, döbbenetes és megrendítő ez a folyamat. Ezúton is részvétünket fejezzük ki az elhunytak szeretteinek, és gyógyulást kívánunk negyedik társuknak, Pikó Tamásnak!
A mérkőzés elején meglepő módon inkább a Nyíregyháza dominált, bár a mérkőzés ezen periódusának legérdekesebb eseménye nem az ő nevükhöz, hanem a debreceni ultrákhoz fűződik, akik rég nem látott hangulatot teremtettek a lelátón. Ezúton szeretnénk az MLSZ figyelmébe ajánlani, hogy a labdarúgás erről (is) szól, és nem a csöndes, néha tapsoló nézők által gyéren borított stadionokról.
Az első negyedóra végét követően némileg váratlanul vezetést szereztünk: az addig (és még jó ideig utána is) nagyon gyengén focizó Tisza adott mesteri passzt Takácsnak, aki elhúzta a labdát a rossz ütemben kimozduló kapus mellett, és az üresen maradt kapuba gurított. Ezt követően több lehetőség is adódott előttünk, például frissen igazolt csatárunk fantasztikusan ívelt másik új igazolásunk, Djelmic elé, akinek azonban lapos, kicsit lecsúszott kapáslövése a kapu mellé gurult. A másik oldalon csodakapusunk bravúrosan (Csibu szavaival élve) „luftot ütött”, azonban szerencsére senki nem tudott élni a nyíregyháziak közül a lehetőséggel. Ehelyett a 37. percben mi növeltük az előnyünket: Bódi gyönyörűen indította sarokkal Ferenczit, aki lefutotta védőjét, majd oldalról laposan középre gurított, Takács pedig kapásból a hosszú felsőbe továbbította a labdát. Már ekkor érezni lehetett, hogy a párharc érdemi része eldőlt, és sokkal inkább csak a különbség mértéke lesz a kérdéses.
A második félidő elején Takács ott folytatta, ahol az előző játékrész végén abbahagyta. Elször gyönyörűen csapott le egy labdára, az alapvonalról visszapasszolta Tiszának, aki azonban ajtó-ablak helyzetből kibombázta a játékszert a stadionból. Ezzel azonban még nem ért véget a „Takács-show”: Szatmári indította a leshatáron, kilépett, megint elhúzta a kapus mellett a labdát és ismét laposan gurított a hálóba. 3-0.
Innentől már csak könnyed labdázgatásba ment át a meccs: a sok kihagyott helyzet mellett Tisza lőtt egy nagyon szép, klasszikus „tiszatibis” gólt (3-szor cselezett oda-vissza), végezetül még másik új igazolásunk, Djelmic is betalált. Mindezek mellett Horváth és Ferenczi is rontott még a végén egy-egy ziccert, szóval sokkal nagyobb arányú is lehetett volna a különbség.
Játékosok értékelése:
Verpecz István – 0
Sokat gondolkodtam rajta, hogy kapjon-e citromdíjat, de végül úgy döntöttem, hogy kapott gól nélkül inkább nem adok neki. (Sőt, inkább nem adok ezúttal senkinek.) Ennek ellenére rossz volt nézni, amiket művelt. Rossz kifutások, bizonytalan labdakezelés. Sajnos másodszámú kapusnak sem eléggé megnyugtató megoldás, ennél még Deczki is lehet, hogy jobban teljesített volna 16 évesen.
Lázár Pál – 6
Ezúttal védekezésben és támadásban is voltak szép megoldásai. Ha állandósítani tudná a jó formáját, és nem esne folyamatosan vissza, akkor a csapat erőssége lehetne.
Máté Péter – 5
Engem nem győzött meg a tegnapi teljesítményével arról, hogy helye lenne a csapatban, sőt, még arról sem, hogy Szatmárinál jobb játékos. Lassú, körülményes és mindig benne van a hiba lehetősége. Ideje a nyáron új középhátvéd(-ek) után nézni.
Szatmári Csaba – 6
Egészen magabiztos volt, emlékszem egy-két szép megoldására védekezésben, ráadásul gyönyörű gólpasszt adott a 3. gól előtt. Egyelőre nehéz róla megállapítani, hogy mekkora potenciál van benne, mert még nem játszott erősebb ellenfél ellen.
Ferenczi János – 7
Ismét kellemes meglepetést okozott a játékával. Azt mondjuk nem teljesen értem, hogy miért kell őt folyamatosan a balhátvéd pozíciójában játszatni, mint ahogyan azt sem, hogy miért nem kaphat néha lehetőséget Barna Szabolcs is, miközben állítólag tehetséges. Ennek ellenére ezen a meccsen védekezésben is hozta az elvárható szintet, ezen kívül kiosztott két szép gólpasszt (Tiszának is ő adta a labát), valamint Horváth helyzeténél is ő ívelt keresztbe, a végén pedig majdnem gólt is tudott szerezni. Jó lenne, ha be tudná bizonyítani, hogy miért tartották annak idején az új Dzsudzsák Balázsnak.
Bódi Ádám – 6
Küzdött, voltak jó megoldásai. Egy kicsit viszont még mindig hiányolom belőle azt a gólratörő játékot, amire egyébként képes lenne. Hiányozni fog a játéka a Puskás Akadémia ellen.
Aleksandar Jovanovic – 5
Kicsit láthatatlan volt a számomra, de a feladatát ellátta. Szinte észre sem vettem, hogy a második félidőben már nem is játszott.
Tisza Tibor – 7
Húha… Ő eléggé nagy fejtörést okozott a számomra, miként is értékeljem a játékát. Egyrészt főleg az első félidőben rengeteg rossz passza, eladott labdája volt, ráadásul a meccsen kihagyott két óriási helyzetet is, főleg a második félidő elején felébombázott lövése után dörzsöltem döbbenten a szememet. Ugyanakkor rúgott egy nagyon szép gólt és kiosztott két gólpasszt. Mivel ezek mellett sem mehetek el szó nélkül, ezért egy gyenge 7-est megérdemel, azzal a megjegyzéssel, hogy szerintem a blog történetében még soha senki nem kapott 7-est ennyire gyenge játékkal.
Ognjen Djelmic – 6
Bár látszott rajta az akarás, de szerintem eléggé gyengén játszott. Többször is rossz döntést hozott, ezen kívül az első félidőben kihagyott egy hatalmas helyzetet. Az, hogy a végén mégis összejött neki a gól, biztató lehet a jövőre nézve. A múltja alapján reménykedhetünk benne, hogy lesz még ennél sokkal jobb.
Takács Tamás – 8 – A mérkőzés legjobbja 
Ez igen! Iskolapéldája volt ez annak, hogyan kell rácáfolni a kételkedőkre. A helyzetkihasználása tökéletes volt, ráadásul gyönyörű labdákat osztogatott, nem rajta múlott, hogy nem lett belőlük gólpassz. Ugyanakkor nem árt megjegyezni, hogy még nem tudjuk, mire lesz mindez elég nehezebb mérkőzéseken. Mindenesetre reméljük, hogy megkapja a lehetőséget a későbbiekben is a bizonyításra.
Ibrahima Sidibe – 5
Nem igazán tetszett a játéka. Bár néha volt egy-két jó meglátása, de inkább hátráltatta, mint segítette a támadásainkat. Remélem, hogy Takács Tamás ki tudja majd váltani az ő játékát a későbbiekben.
∼•∼
Varga József – 6
Helyenként már emlékeztett régi önmagára, de egyrészt nem volt igazán nehéz dolga, másrészt még mindig nem érzem azt a pluszt a játékában, mint régen. Ennek ellenére megelőlegezek neki egy 6-ost, remélve, hogy ennél csak jobb lesz.
Nagy Zoltán – 5
Semmi extra, se negatív, se pozitív irányba. A mérkőzés azon periódusában, mikor beállt, már nem sok dolga volt a hátvédsorunknak. Nagyjából egyébként az ilyen meccsek azok, ahová még úgy-ahogy befér. Sajnálom, mert régen úgy tűnt, hogy több van benne.
Horváth Zsolt – 0
Kihagyott egy nagy helyzetet, ezen kívül nem sok mindent csinált. Nyugodtan becserélhettük volna inkább valamelyik fiatal játékosunkat helyette.
∼•∼
Kondás Elemér
Végre megnézhettük kezdőként két új igazolásunkat. Érthetetlen ugyanakkor, hogy mikor akarja pl. Barnának és Bereczkinek megadni a lehetőséget a bizonyításra, ha nem az ilyen meccseken. Összességében hoztuk azt a játékot, ami a magabiztos továbbjutáshoz szükséges volt, sőt, helyenként visszaköszöntek a régebbi időszakok látványos támadásai is. Jó lenne többet látni ilyenekből.
A találkozó összefoglalója
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
A csapat játékát azért nem akarom 5-ösre értékelni, mert nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez a teljesítmény egy bajnokin is elegendő lett volna a győzelemre. Ezen kétely ellenére elégedettek lehetünk a látottakkal, a hangulat és a mutatott játék is a régebbi, szebb időszakokat idézte.
A mérkőzés első félidejében egyébként még valamennyire a Nyíregyháza is partner tudott lenni a játékban, a második játékrész már egyértelműen csak rólunk szólt. Egyébként végig teljesen élvezhető volt a meccs, szóval ezért is jár a piros pont.
Vad II bírónak ezúttal szerencsére nem sok dolga akadt, pár apróbb tévedést leszámítva nem volt gond a ténykedésével. (Érdekesség egyébként, hogy a tavalyi 5-0-ás bajnokinkat is ő vezette a Nyíregyháza ellen, ahol két büntetőt ítélt meg a javunkra és két nyíregyházi játékost is kiállított.)
És most térjünk vissza a címben felvetett kérdéshez: tényleg ennyire gyenge a Nyíregyháza?
Mátyus János, a vendégek vezetőedzője a mérkőzést követően így nyilatkozott:
„Gratulálok a Debrecennek. Nagy különbség volt a két csapat között tudásban. Nincs más dolgom, mint meghajtanom a fejem az ellenfél előtt. Sokkal jobbak voltak nálunk. Egy illúzió szertefoszlott, ugyanis sokszor mondogatták, hogy a Szpari kerete elsőosztályú. Ha valaki ért a futballhoz, mosolyog ezeken. Ma bebizonyosodott, hogy ez koránt sincs így. Most már csak a bajnokságra fogunk koncentrálni.”
A Nyíregyháza trénere szerint tehát azért is nyertünk ekkora arányban, mert a csapatának kerete valójában nem is annyira erős. Ismerhetjük a Nyíregyháza történetét, tudjuk jól, hogy tavaly (némileg véleményes módon) azért zuhantak az első osztályból a harmadosztályig, mert az MLSZ nem adta meg számukra a szükséges engedélyeket. Az sem titok azonban, hogy elég komoly költségvetésből gazdálkodhatnak továbbra is, ezért sokan gondolják úgy, hogy most is megállnák a helyüket az első osztályban.
Aki emlékszik a tavalyi bajnokinkra ellenük, azt is tudja, hogy akkor szintén 5-0-ra vertük őket. Nézzük tehát az akkori és mostani kezdőcsapatokat!
DVSC: Verpecz – Lázár, Máté, Brkovics, Korhut (Vadnai 62.) – Jovanovic, Varga J. (Zsidai 77.), Bouadla, Mihelic – Tisza (Szakály 65.), Sidibe
Nyíregyháza: Balogh J. – Nagy Z., Szokol, Jánvári, Törtei (Gengeliczki 46.) – Pákolicz (Rubus 72.), Abdouraman, Fodor, Kosztics, Pekár – Koller (Bajzát 46.)
DVSC: Verpecz – Lázár, Máté, Szatmári, Ferenczi – Djelmic, Jovanovic (Varga J. 46.), Tisza, Bódi – Takács T. (Horváth Zs. 65.) – Sidibe (Nagy Z. 58.)
Nyíregyháza: Ovszijenko – Szokol (Kis G. 86.), Rakovics, Szalai, Farkas – Zofcak, Ramos, Abdouraman, Csorba (Kapacina 78.) – Harsányi, Szécsi M. (Pálinkás 46.)
Ahogy az látható, nálunk hat játékos mindkét meccsen kezdő volt, ugyanez a szám a Nyíregyházánál csak kettő. Ezen kívül a tavalyi kezdőcsapatból Varga idén a második félidőre állt be csereként. Nagy Zoli tavaly még a vendégeket erősítette kölcsönben, míg idén már hozzánk állt be Sidibe helyett.
A Nyíregyházából távozott többek között Pekár László, aki azóta a Puskás Akadémia egyik legjobb játékosa. Rajta kívül talán nincs pótolhatatlan vesztesége a csapatnak, érkezett viszont többek között a nálunk is megfordult L. Ramos, valamint most télen Szécsi Márk is áttette a székhelyét egy várossal odébb. Fordítva is volt játékosmozgás azóta: Balogh Jánost mi igazoltuk le (igaz, hogy ő a vendégeknél sem védhetett volna most, tekintve, hogy azóta is sérült), továbbá visszatért hozzánk Nagy Zoli is a kölcsönből. Mátyus János dolgát inkább az eltiltások és sérülések nehezítették: emiatt nem játszhatott a védelem egyik oszlopa, Törtei, valamint Rubus sem. Az első meccsen az is bebizonyosodott, hogy Rezes és Pölöskey is képesek veszélyt kialakítani az ellenfél kapuja előtt.
Azt láthatjuk tehát, hogy a Nyíregyháza nem feltétlenül gyengült annyit a tavalyi év óta, inkább csak ezen a meccsen kellett sok játékosukat nélkülözniük. Ugyanakkor nálunk is hiányzott több alapember, főleg a védelemből.
Érdekes az is, hogy mit nyilatkozott Mátyus a tavalyi vereség után:
„Vannak olyan meccsek, amikor meg kell hajtanunk a fejünket. Ez a mai olyan volt. A Debrecen teljesen megérdemelten nyert. Ami baj egy csapattal történhet egy meccsen, az velünk megtörtént ma. Kezdve az első gólunktól, de nem emiatt kaptunk ki, egyszerűen egy jobb csapattal találkoztunk, és a két együttes között meglévő különbséget nem tudtunk eltüntetni. Ma olyan hibákat és hozzáállást láttam néhány embertől, különösen a bátorságot hiányoltam, ezt nem tudom elviselni.”
Az aláhúzott szövegrészlet a megszólalásig hasonlít a mostani nyilatkozatra. Ellenfél jó volt, mi rosszak voltunk. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy ezt a sikert hasonlóan kell értékelni, mint a tavalyi 5-0-át vagy az idei Békéscsaba elleni 7-0-át. Bármit is mondott Mátyus János, ez a Nyíregyháza nem sokkal gyengébb a tavalyinál, és szerintem lenne esélye bent maradni az idei szezonban is az első osztályban. A nagyarányú, kiütéses győzelem okát én inkább másban keresném: egy furcsa tendenciában, amit már az elején is említettem.
Gyakorlatilag minden egyes idényben van legalább egy olyan hazai meccsünk, amikor valamelyik kelet-magyarországi csapat egy „vadiúj” zakóval távozik Debrecenből.
2010-2011: DVSC-Kecskemét 6-2, DVSC-Szolnok 4-0
2011-2012: DVSC-Diósgyőr 5-0
(2012-2013: DVSC-Eger 3-0)
2013-2014: DVSC-Diósgyőr 4-0, DVSC-Kecskemét 5-0
2014-2015: DVSC-Nyíregyháza 5-0
2015-2016: DVSC-Békéscsaba 7-0, DVSC-Nyíregyháza 5-0
Ehhez tegyük hozzá, hogy a kettővel ezelőtti Nyíregyháza elleni hazai bajnokinkat 4-0-ra nyertük a 2008-2009-es szezonban. Továbbá az is érdekes adalék, hogy bár a Békéscsaba az utolsó helyen áll a bajnokságban, azért mégsem teljesen indokolt és magától értetődő ez a 7-0, mivel a Fradi pl. csak egy potyagóllal tudta 1-0-ra legyűrni őket ősszel Budapesten.
Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan abban, ahogyan függetlenül az aktuális formánktól, évről évre felszabadult játékkal kiütjük az aktuális, a Dunától keletre fekvő település csapatát. Ráadásul ezek sokszor olyan csapatok, amelyek egyébként egészen jól szerepelnek, és a játékosállományuk sem mindig annyival gyengébb a miénknél.
A feladat tehát adott a szakmai stáb részére: minden csapatról el kell hitetni a fiúkkal, hogy kelet-magyarországi…
Hajrá Loki!
Enderson
(A fotók forrása: dvsc.hu)
