A Magyar Kupa elődöntőjében nem csupán az volt a kérdés, hogy a Loki kijavítja-e az előző heti ponthullajtásokat (0-0 és 0-3), hanem az is: esélye marad-e bejutni a Magyar Kupa döntőjébe, ezzel pedig megmenti-e ezt a felemás szezonunkat. Az ellenfél a bajnokság éllovasa, a jó erőkből álló, de tavasszal egyelőre pocsék formában lévő Ferencváros volt.
A Nagyerdei Stadion végre ismét büszkén hirdethette: meccs van! Nem csak a csendes, olykor-olykor bekiabáló publikum, hanem a fanatikusabb szurkolók is helyet foglaltak a lelátón, duplájára növelve a megszokott nézősereget. A 4200 néző még mindig csekély e rangadó nagyságához képest, de talán már bőven a vállalható kategória. Ezen kívül azonban a meccs összefoglalója előtt szót érdemel még két esemény. Ugyanis olyan jelenetnek lehettünk szemtanúi, mely szerintem igazi kuriózum: a Ferencváros szurkolói két táborra szakadva, egymástól teljesen elkülönülten buzdították csapatukat. A Kubatov-éra miatt kettészakadt szurkolótábor, a korábbi kemény magot a stadionból elűző klubvezetés ellenére a vendégszektor mellett kaptak egy önálló, csupán 8-10 biztonsági emberrel elkerített szektort a Fradinak a szó nemes értelmében végig szurkoló fanatikusai. Érdekes összhatást keltett a kép, hiszen a két Fradi tábor így egymással is versengett, nem csak a DVSC B-szektorában tapsra és kiáltásra buzdító hazai ultrákkal. Nyilván jogos kérdéseket vetett fel a C-szektorban, miért kell egy büfében, mosdóban közösséget vállalni egy rivális klub szurkolóival, de az esemény békésen lezajlott így is, ez pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy a szurkoló is ember és nem ellene kellene az MLSZ-nek és a klubvezetéseknek viaskodnia.
A másik említésre méltó esemény, hogy a klub engedélyét megkaptuk LokiBlogos molinónk használatára, így a tegnapi találkozó mellett, várhatóan egyre több mérkőzésen fog feltűnni mini-drapériánk.
No de térjünk rá a mérkőzésre, melyen két fontos feladattal szembesültünk, mint minden oda-visszavágós párharc első mérkőzésén: nem gólt kapni és lehetőleg minél több gólt lőni. Ennek ellenére nem két szűrővel álltunk fel, Jovanovic ismét jobbhátvéd szerepkört kapott, viszont Bódinak és Szakálynak is a megszokottnál hátrébb kellett helyezkednie. Jelszavunk a biztonság volt, így átengedtük a Fradinak a területet, néha túlságosan is. Az első félidőben Nagy Ádám és Gera Zoltán voltak, akik próbáltak fazont szabni a Fradi támadásainak, de védekezésünk végig a helyén volt, 1-2 beívelés és távoli próbálkozás kivételével nem sikerült áttörniük védelmünket. Igaz, a játékunkkal nem csak a Fradi, hanem a saját támadásainkat is megöltük, hazai oldalon sem beszélhettünk komoly ziccerről, maximum 1-2 lehetőségről. Ennek ellenére izgalmas párharcokat, küzdelmes találkozót láthattunk, mely a 0-0-ás félidei eredmény ellenére teljes mértékben kerülte az alibi focit.
A második félidőben aztán cserélt a Ferencváros, behozták Pintért. Thomas Doll meglátását dicsérni kell: a védőivel szemben a fejpárbajokat gyakran megnyerő, Leandrot könnyen lefutó Takács Tamásra állította a szintén robosztus és kellően gyors Pintér Ádámot. Nálunk viszont nem volt csere, pedig Bódi Ádám nagyon sok labdakezelési hibát vétett, támadásban nem voltak értékelhető megmozdulásai és Holman Dávidtól is csupán 1-2 szép lefordulásra, passzra futotta. A félidő elején mégis nekünk volt egy óriási lehetőségünk, amikor egy kontra után Horváth beadását Holman átlépte, így került az a kapu előtt álló Takácshoz, akinek lövése középre ment, így Dibusz hatalmas bravúrral hárította azt.
A 60-80. perc között rendkívül leült a találkozó, és Kondás Elemér nagyon későn szánta el magát a Tisza-Holman cserére. A két csapat egyre több fegyelmezetlenséget és labdakezelési hibát követett el, nem forogtak veszélyben a kapuk. Az utolsó 10 percben azonban olyan rohamot indítottunk, amit öröm volt nézni – ugyanakkor szomorúan konstatáltuk, ha így tudunk játszani, miért vártunk vele ennyi ideig? Teljes letámadásunk számos lehetőséget, lövőhelyzetet teremtett, de végül mindig volt egy bevetődő láb, egy odaérő védő, aki tett róla, hogy ne kapjanak ki a zöld-fehérek. Végeredmény: 0-0.
Most örüljünk, vagy ne? Jöhet a kérdés. Sok-sok pozitívum és sok-sok negatívum van, amely gyakorlatilag kioltja egymást – ahogy tette azt a pályán a két csapat. Egyrészt Szakály ismét vezéregyéniség volt, Varga pedig oly sok idő után végre ismét régi énjét mutatta. Nem beszélve Korhutról, akin látszott a válogatott behívó miatti motiváltság, illetve Takácsról, akit láthatóan nem viselt meg a Vasas elleni kiállítása. A két középhátvédünk jól működött együtt. Viszont Bódi és Holman, de a későn beálló Tisza is szürkébb volt a kelleténél, Jovanovic pedig a rá jellemző módon labdaszerzést követően szinte képtelen volt jól megjátszani a labdát. Nem kaptunk gólt, ami dicséretes, a Honvéd elleni vereség után sokan tartottak egy újabb hazai vereségtől, de közben nem is lőttünk gólt egy olyan Fradinak, ahol kényszerből Leandro volt a középhátvéd, és amelynek középpályája sem volt igazán félelmetes. Mert mondjuk ki: ez a meccs nyerhető volt.
A továbbjutás kérdése viszont nem dőlt el, sőt, nagyon is nyitott maradt a párharc. A Groupama Arénában nehéz, de koránt sem lehetetlen feladattal fogunk szembesülni: gólt kell lőni a zöldeknek. Hasonlóan jó védőmunkával mindez sikerülhet, de az, hogy ténylegesen sikerül is, csak 1 hónap múlva, április 13-án derül ki.
Rövid értékelés:
Radosevic: 5. Nem kellett bravúrt bemutatnia, magabiztosan hárította a kísérleteket. Bár a mérkőzés végén volt egy labda aminek csúnyán alászaladt és csak Jovanovicon múlt, hogy nem kaptunk ki, összességében megfelelő teljesítményt nyújtott.
Jovanovic: 5. Voltak nagy mentései, sok labdát szerzett, de az előrejátéka hibák sokaságát rejtette. Elsődleges feladatát viszont elvégezte.
Brkovic: 6. Profi munka, egy-két szögletnél ráadásul támadásban is tudott veszélyeztetni.
Mészáros: 6. Teljesen kikapcsolta Bödét, ez pedig nagy szó.
Korhut: 6. Nem élete mérkőzését játszotta, de voltak kellemes, tipikusan Misis megmozdulásai.
Varga: 6. Nálam a meccs embere volt, elképesztő futó- és szerelési teljesítménye alapján kiérdemli e címet. Passzteljesítményben javulnia kell.
Szakály: 6. Felfelé húzta a csapatot, de sokszor egyedül hagyták a társak, nehéz dolga volt.
Bódi: 4. Ez nagyon nem az ő meccse volt, hibák sorozata jellemezte, de végig megalkuvást nem tűrően robotolt, amiért dicséretet érdemel hibái ellenére is.
Horváth: 4. Két jó, tényleg veszélyes beadás és más semmi. Úgy el volt tűnve sokszor, mint fényes nappal a csillagok. De ha előkerült, tudott veszélyt teremteni, ez pedig hasznos képesség.
Holman: 4. Egyéni megmozdulásokból jeles, de most sokszor lassította a támadásainkat. Volt ez és lesz ez jobb is.
Takács: 5. Ejj, ha az a gigantikus helyzet bemegy! Nagyon élt a pályán, folyamatosan megjátszható volt, sebességével és labdafedezésével gyakran kovácsolt előnyt magának. Jó nézni a játékát, megkövetem magunkat: örülök, hogy leigazoltuk!
Tisza: 12 percre állt be, sokat nem tudott hozzátenni a játékunkhoz pár nagyon jól elvégzett pontrúgáson kívül.
Kondás Elemér: pozitívum, hogy sikerült összekapni a srácokat és kapott gól nélkül lehozni a meccset, de érthetetlen, hogy miért vár a cserével a 78. percig, miért csak az utolsó 10 percben kezdjük el kihasználni a hazai pálya előnyét. A Bódi-Ferenczi és a Horvát-Kulcsár cserékkel mindkét szélünkön fokozni lehetett volna az iramot, és nagyon fontos lett volna, hogy korábban álljon be Tisza Holman helyére.
A mérkőzés összefoglalója
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
A mérkőzésre összességében egy 3-ast tudok adni. Élvezetes taktikai csata folyt, de kevés helyzettel. A csapat teljesítménye összességében megérdemel egy 4-est, viszont Iványi teljesítménye mellett nem mehetünk el szó nélkül. Egyrészt nem adott meg nekünk egy befújható tizenegyest, másrészt következetlenül ítélte meg a szabadrúgásokat, sárgalapokat, jóval többet engedve az ellenfélnek, mint nekünk. Takácsot nagyon csúnyán lekönyökölték az első félidőben, amit nem vett észre és Ramirez Vargával szembeni keménykedésénél is elnézőbb volt a kelleténél.
Összességében érdemes volt kilátogatni a Nagyerdei stadionba, reméljük a hétvégén az MTK ellen ismét győzelemnek örülhetünk. Azt a mérkőzést a tv nem, viszont a LokiBlog élőben közvetíti a megszokott köntösben.
Hajrá Loki!
Csibu
