A Paks elleni találkozó előtt már négy találkozó eredményét ismerhettük. Sem a Videoton, sem az Újpest, sem az MTK nem volt képes nyerni, így ismét lehetővé vált, amiről már oly sokszor lemondtunk: megnyílt az út a dobogóra. Nem sok bizodalmunk volt azonban erre, idegenbeli tendenciánk, kapuralövési százalékaink siralmassága mellé ahhoz a mumushoz látogattunk, akit 2009 óta nem tudtunk idegenben legyőzni. Most azonban sikerült. Paks-DVSC 0-1.
Beharangozónkban és a meccs előtti mini-podcastban kifejtettük már, mire számítunk majd: egy maximum 2 gólos, nem túl látványos mérkőzésre. Ellenfelünknél az egyetlen meglepetés talán csak Székely kapuba állítása volt, míg nálunk végre ismét Takács kezdett Kulcsár helyén. Szakály kisárgázottsága miatt két szűrővel játszottunk, Jovanovics és Varga kettős elé a Horváth-Holman-Bódi hármas csatlakozott. Nem túl sok jóval kecsegtetett az sem, hogy újra összeállt a Máté-Mészáros-Verpecz triumvirátus (érthetetlen, miért rendült meg ennyire a bizalom Radosevicben).
Az első félidőben az irammal nem volt gond, a pontossággal és a tudatossággal annál inkább. Látványosan szenvedett mindkét csapat, ami abban mutatkozott meg leginkább, hogy számtalan, egymásra veszélyes megmozdulást láttunk. Itt egy könyöklés, ott egy magas láb, emitt egy lerántás, amott egy lökés. Ha egyik csapat végre elkezdte volna uralni a labdát, az egyből megmakacsolta magát és gyakorlatilag nem emlékszem arra, hogy bármelyik félnél lett volna huzamosabb ideig a játékszer. Még arra sem vetemedtek a felek, hogy hátul járassák a játékszert, hanem egyből előrerugdalták, hátha… A 26. percben kaphattuk fel először a fejünket, amikor Szabó 14 méterről fölé bombázott. Aztán jött a meglepetés: két perccel később ugyanő ismét veszélyeztetett, de most saját kapujával tette mindezt. Egy szépen szélre kipasszolt labdát Horváth kanyarított középre, ami hosszú volt Takácsnak, rövid volt Bódinak, de így lett jó Szabónak, aki érthetetlen módon fejelt saját kapujába. 0-1.
A folytatásban a játék képe nem változik, szabálytalanságok, játékmegszakítások, csak elvétve kialakuló labdabirtoklás. A félidő végére kicsit jobban előre merészkedik a Paks, mi pedig kontrából szerezhetnénk gólt, de előbb a kifutó Székely ment hatalmasat a félpályánál (!), majd a felső kapufát darálja meg Horváth közelről leadott lövése. Lehetne közte kettő, de nem panaszkodunk.
A második félidő első húsz perce ismét úgy telik, hogy nincs érdemleges jelenet. A Paks láthatóan erőteljesebben próbálkozna, de nincs meg bennük az az átütőerő, amire szükségük lenne. Tegyük hozzá, hogy a támadásokat középen erőltetik, ahol Jovanovic és Varga is kemény dió. A két szélen könnyebben megbontják egységünket, Lázár sokadik apró faultja jelzésértékű, és már azt figyeljük, mikor állítják ki, amire végül nem került sor – nem is adott rá okot. Korhut oldalán jóval sikeresebbek az akciók, de Hahn nem tud a két belső védőnkkel mit kezdeni. Kicsit érthetetlen, a Paks miért nem cserél, de megtesszük mi. Jön Djelmic a 68. percben. Vártuk már, hogy lássuk játszani. Horváthot váltja. A másik oldalon két perccel később Bajner áll be Bertus helyére, ez pedig már-már végzetesnek bizonyul. Az addig jól teljesítő paksi középpálya megbomlik, látványosan nem tudnak átállni kétcsatáros játékra, Holman pedig végre ismét bizonyíthat. 3-4 kiváló labdát is kioszt a társaknak, de előbb Takács nem lövi be ordító ziccerét (inkább a lesen álló Djelmichez passzol, aki így hiába továbbít a kapuba), majd pár perccel később ismét ő ront, 5 méterre az üres kaputól rosszul találja el azt. E megmozdulására a mérkőzés végén már csak annyit mond Elemér, szerinte megpattanhatott valahol, különben nem érti e szerencsétlen megmozdulás okát. De könnyedén mondhat ilyesmit, hisz a maradék 10 percben már nem változik az eredmény, pedig mindkét csapat odatette magát: két szögletből a Paks fejelhetett kapura, de az egyik próbálkozás fölé, viszont a másik a gólba tartott. Utóbbit Bódi mentette hatalmas bravúrral. Nem ő volt azonban, aki a mérkőzés utolsó védését bemutatta, egy paksi védő becsúszása ugyanis hihetetlen bravúrral halászta ki a kapufa tövére is pattanó Tisza-bombát. Paks – DVSC 0-1.
Nem hozott lázba minket sem a mérkőzés, sem az eredmény. A győzelemnek örülünk, de már minden ilyen alkalmon azon morfondírozunk, jó-e ez nekünk. Jó-e az, ha a csapat végül elcsípi a dobogót és a nemzetközi indulást? Ez vajon nem erősíti-e meg még jobban pozíciójában azt a stábot, amely képtelen elképzelést, erőnlétet, lelkesedést varázsolni a pályára. Hiába győzünk le egy Paksot, ez a játék reménytelenül csekély lesz már az EL első köreiben is, arról nem beszélve, hogy látványos, mennyire nem bírja a csapat a heti két tétmérkőzés terhét mind lelki, mind fizikai értelemben. Fel kell tennie mindenkinek azt a kérdést, nekünk, nektek, a stábnak, a játékosoknak, Szima Gábornak és mindenkinek aki hozzánk hasonlóan él-hal a Lokiért:
Előre visz minket az, hogy most legyőztük a Paksot? Előre visz minket az, ha sikerül az NK indulást kiharcolni? Előre visz minket az, ha az ígéretek ellenére áprilisban is azt látjuk: minden a régiben maradt? Előre visz minket az, ha ujjongunk azon, hogy egy öngóllal legyőztünk egy középcsapatot? Előre visz az, ha nem reálisan értékelünk?
Úgyhogy próbáljunk meg reálisan értékelni, jönnek a pontok:
Verpecz: 0 – Nem szeretek egy kapusnak 0 pontot adni, hiszen ő is ott állt végig a kapuban, de ez most Verpecz esetében szó szerint így volt. Tízpercenként egy beadást lehúzni nem nagy mulatság – unalmát köszönje a Paksnak és mezőnyjátékosainknak.
Lázár: 5 – Maszkban játszani kihívás, első félidőben szerzett sárgával talán még inkább. Időben kapott észhez, hogy ne állítsák ki, de a széleken olykor megzavarható volt. Adott előre 1-2 szép labdát.
Máté: 5 – 1-2 szép megmozdulásán kívül csupa rossz momentum maradt a fejemben, de a védekezésben nem követett el hibát.
Mészáros: 5 – Embereit jól tartotta, nem lógott ki a mezőnyből.
Korhut: 4 – A Paks legtöbb veszélyes támadása az ő széléről jött. Sokszor lemaradt emberéről, túlságosan középen helyezkedett és a támadásokból sem vette ki részét. Ez egy citronyt ér.
Varga: 6 – Dicsérhetően játszott.
Jovanovic: 5 – Szürke eminenciásként tevékenykedett, de megoldotta feladatait.
Bódi: 6 – Nálam a mérkőzés legjobbja lett, amit védekezésben nyújtott kimagasló teljesítményének köszönhet. Támadásban kevesebbet tudott segíteni, de látványosan visszazárt, labdákat szerzett, az utolsó percben pedig ő mentette meg csapatunkat a góltól.
Holman: 6 – Ha megnyílnak előtte a területek, akkor mesteri labdákat tud adni, de könnyen zavarba hozható megfelelő védekezéssel, olyankor pedig ő is eltűnt.
Horváth: 6 – Voltak kiváló labdái, az egyetlen gólunkat megelőzően is ő ívelt be a tizenhatoson belülre.
Takács: 5 – Egy csatárt a góljai minősítenek, ő pedig két ordító helyzetet is elpuskázott. Nem gond, végül nem hiányzott, de ezekre jobban figyelnie kell. Még mindig a legjobb formában lévő támadónk, nem vagyok nyugtalan, ha ő van elöl, de a nyáron mindenképp kell mellé igazolni még valakit, mert a Kulcsár-Sidibe-Coulibaly trió nagyon halovány.
Cserék:
Djelmic: 6 – Meglepően jól szállt be, labdáinak szeme volt. Reméljük képes lesz 90 perceket is játszani és a stáb is szavaz neki bizalmat.
Kulcsár: 0 – Csak beállt, talán labdához sem ért.
Tisza: 0 – Beállt, az utolsó percben pedig rúgott egy bődületes kapufát, közel járt a gólhoz.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Hát nem csettintgettünk örömünkben a találkozó során, az első 70 percben összesen 1-1 helyzetet és egy komikus öngólt láthattunk. A Paks utolsó 20 percben mutatott halovány rohama miatt kinyíltak hátul, így a helyzetcsap is megnyílt előttünk, de sajnos ezeket kihagytuk. A csapat védekezésben nyújtott teljesítménye megfelelő volt, főleg a középső szekcióban. Támadásaink vérszegények voltak, de még így is többet nyújtottunk, mint mondjuk a Videoton, a Vasas vagy az MTK elleni idegenbeli mérkőzéseinken. A bíró néha hagyta a keményebb játékot, de komoly tévedésre nem emlékszem tőle, nem befolyásolta a mérkőzést, bár a hazai publikum látványosan többször is szidta.
Ez lett volna a Paks elleni mérkőzés összefoglalója, a hét közepén jön az FTC elleni kupaelődöntő visszavágója, majd szombaton az Újpestet fogadjuk. Menjünk ki minél többen és biztassuk csapatunkat, hiszen a Fradi ellen is meghálálták bizalmunkat.
Hajrá LOKI!
Csibu
/Fotó: nso.hu/
