Jó meccs is lehetett volna, de nem lett az. Eldőlhetett volna a dobogó sorsa, de a riválisok nem tették meg azt a szívességet, hogy kivétel nélkül kikapnak, így nem dőlt el. Nagy lépést azonban tettünk a nemzetközi porond felé, mivel egy alacsony izgalmi faktorú találkozón végül ki tudtuk brusztolni a győzelmet.
Igyekeztünk aktívan kezdeni az összecsapást, s kisebb fölényre tettünk szert, ám ez nem tartott tovább tíz percnél. Könnyen elképzelhető, hogy ebben szerepet játszott Szakály korai kiválása is. Gyorsan nyilvánvalóvá vált, mire építünk. Jelesül Takács labdatartására, illetve Szakály és Holman kulcspasszaira. Szakály helyére Lázár érkezett, Elemér pedig Jovanovicot vezényelte a középpályára. A meccs menete innentől monoton mederbe terelődött, tapogatózó és unalmas játék alakult ki, ami nem hozta lázba az egyébként sem vehemens publikumot. Sajnos nem lehet szó nélkül elmenni mellette, mennyire hangulattalan eseményként zajlott le ez az úgynevezett rangadó. Az újpestieknek jár a pacsi a csendháborításért, még akkor is, ha olykor gyalázkodással szórakoztatták magukat. De hát kötelező kellék ez, lapozzunk. Visszatérve a pályán látottakra, egy újabb fejezet bővítette az átlagos magyar bajnokik sablonos ponyvaregényét. Lagymatag tempó, óvatoskodás, nem egyszer tanácstalanság, s rengeteg hiba. A bárgyú egyhangúságot olykor megtöri egy otrombán seggbe rúgott labda, a másik fél hibájából váratlanul kialakuló ziccer, vagy a tökölést éppen megunó játékos átlövése. A félidő helyzete Hazard nevéhez fűződik, a mieinktől Bódi és Djelmic próbálkozása érdemel említést. S ha már Djelmic, a történeti hűség kedvéért megemlítendő, hogy ő Horváth Zsolt sérülésének köszönhette idő előtti pályára kerülését.
No de, hogy ne csak nyafogjak, nézzük mi eredményezte mindezt. A Fradi ellen szinte átjáróház volt a védelmünk, így Elemér láthatóan hangsúlyt fektetett arra, ezúttal másként legyen. A védekezés megfelelően meg lett szervezve, fegyelmezetten zártunk vissza, az Újpest nem tudott veszélyes lenni. Igaz mi sem, mert a stabilitás érdekében, mindkét tréner kiadós kockázatkerülést irányzott elő. A támadások befejezéséhez 2-3 embernél több nem állt rendelkezésre, s az ígéretes megindulások lendülete is megtört, mert a partizánakcióra vállalkozó játékost nem támogatták a társak, gyakorta heten is legalább 15-20 méterrel a labda vonala mögött helyezkedtek. Így meg elég nehéz veszélyes támadásokat vezetni. A pálya hosszanti tengelyét jól megszállták a csapatok, de meglátásom szerint a széleken azért adódtak jócskán üres területek, azonban egyik gárda sem tudta hatékonyan bejátszani azokat. Másfelől a rangadókra, nagyobb téttel bíró összecsapásokra hajlamos rányomni a bélyegét az óvatoskodás, a tudatalattiban a vereség elkerülése győzedelmeskedik a győzelem mindenáron való akarása felett.
Felejthető játékrész után kissé megélénkült folytatás következett, intenzívebben kezdtünk el focizni, ez pedig öt perc alatt két lehetőséget is eredményezett. A második félidő első 20 perce hozta a legjobb szakaszát a meccsnek. Ebben a periódusban kimondottan vállalhatóan teljesítettünk, támadóbb szellemiségben fociztunk. Azt nem állítom, hogy bárkit is lenyűgözött a produkciónk, de ekkoriban egyértelműen alárendelt szerepbe kényszerült az Újpest. Furcsa módon Holman ordító helyzete jelentette ennek a résznek a záróakkordját. A találkozó legszebb jelenetsora volt az egész támadás. Azt követően ismét leült a meccs, sőt egy rossz helyezkedés miatt kis híján a vendégek szereztek vezetést. Hiányzott az átütőerő a hajrára fordulva, s nem is akartunk túlzottan kinyílni. Ám amikor már kezdtünk volna megbarátkozni a null-null gondolatával, a Tisza-Balajcza koprodukció eldöntötte a három pont sorsát. Rendben, a bemozduló játékosaink megzavarták a kapust, de ne vegyük el, hatalmas potyagól született. Balajcza konkrétan eldőlt a labda elől, megköszönhetjük neki. A futball íratlan szabálya szerint érkezett is a ludas értelmetlen hőbörgése. Nem igazán értem, kire haragudott a hálóőr, magán kívül. A maradék időben lemenedzseltük az órát.
Amikor még Kondás Elemér szerint is szenvedtünk, akkor nem igazán kell győzködnöm senkit, ennek ellenkezőjéről. Viszont semlegesíteni tudtuk az Újpest játékát, s összességében előre játékban is többet tettünk a győzelem érdekében, így tulajdonképpen rászolgáltunk a szerencsére. Hatalmas lépést tettünk a dobogó felé, hét közben Szombathelyen tehetjük fel a pontot az i-re.
Játékosok értékelése:
Verpecz István – 0
Nem igazán akadt védeni valója, az újpesti helyzetek nem rajta múltak, így ezúttal felmentést kap az értékelés alól.
Aleksandar Jovanovic – 5
Az egy dolog, hogy megint példaértékű volt a hozzáállása, de mellette óriási mezőnymunkát végzett. Szinte mindig labda közelben volt, a pálya minden pontján feltűnt. A hibaszázalék nála is a kelleténél magasabban alakult, s nem tudta mozgatni az együttest, bár ezt nem is tőle várnám, kényszerből került abba a szerepkörbe. Jól nem, de roppant hasznosan játszott.
Máté Péter – 5
Kabát helyzeténél rosszul helyezkedett, azon elmehetett volna a meccs. De mivel nyertünk, annyira nem vagyok szőrös szívű, mert amúgy sallangmentes magabiztossággal tette a dolgát. Ugyanakkor emlékezetesnek sem mondanám a ténykedését, de egy védő esetében nem tragédia, ha nincs reflektorfényben.
Dusan Brkovics – 5
Stabilan védekezett, jól takarított hátul, s maradéktalanul ellátta az alapvető feladatát. Azonban az elfogadhatónál többször szórta el a játékszert. Ezt pedig egy középső védőnél sem nézem jó szemmel.
Korhut Mihály – 6 – A mérkőzés legjobbja 
Azt a Korhutot láthattuk, amelyiket jobban szeretjük. Teljesen kivette a játékból Andricsot, ami szerintem a meccs egyik kulcspárharca volt, így a jelentősége is nagyobb. Emellett a második félidőben a támadásokba is jól lépett be, s végig fegyelmezetten és koncentráltan játszott.
Bódi Ádám – 5
Azok közé tartozott, akihez ha odakerült a labda, akkor lehetett várni, hogy történik valami. Ám jól ő sem játszott, keveset volt játékban, s a párharcokat is jobban kellett volna erőltetnie. A hajrára talán el is fáradt, indokolt volt a cseréje.
Szakály Péter – 0
Korai sérülése miatt szintén kimarad a bizi osztásból.
—–
Varga József – 5
A mezőny felemásul teljesítő játékosainak táborába tartozott. Nagyon küzdött, nagyon hajtott, rengeteg támadást akasztott meg, de a labdaszerzéseken kívül a játék egyéb aspektusaiban nem tudott a csapat hasznára lenni. Rossz döntések, eladott labdák, cselbe bonyolódik, mikor passzolnia kellene. Kicsit görcsösnek érzem, s ha hibázik, nagyon jóvá akarja tenni, emiatt túlvállalja sokszor magát, ami újabb hibákat eredményez.
Horváth Zsolt – 5
Aktív volt, amíg a pályán tartózkodott, de ő sem tudott színt vinni a játékunkba, nem igazán jelentett veszélyt a kapura. Már pedig ez elvárás egy szélső esetében. Összességében továbbra is rendkívül inkonzisztens a játéka.
Holman Dávid – 5
A meccs helyzetét hagyta ki, de nem is emiatt haragszom rá, hanem mert nagyon hullámzott a teljesítménye. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy kiemelkedjen a mezőnyből. Ehhez képest keveset vállalt magára, pedig amikor megrázta magát, rögtön adódtak lehetőségeink. Ez így kevés egy húzóembertől, luxus tőle nem a maximumra törekedni. Vagy legalábbis annak látszatát kelteni…
Takács Tamás – 5
A kapura nem volt veszélyes. Ugyanakkor díjaztam azt, hogy sokat vállalt és minden szituációból igyekezett a legtöbbet kihozni. Másrészt elég jól tartotta meg a felpasszolt labdákat, pedig olykor 3-4 védő gyűrűjében is őrlődött. Emiatt a párharcait elég rossz hatásfokkal nyerte meg. De nem csak rajta múlt, hogy nem tudtunk jóval több ígéretes akciót vezetni. Ha több támogatást kap a társaktól, akkor látványosabb lehetett volna a játéka.
∼•∼
Lázár Pál – 4 – A mérkőzés citromdíjasa 
Nem tudott jól beszállni a meccsbe, kis híján gólt is kaptunk róla, még ha annyira nem is tudom őt hibáztatni annál a szituációnál. De sok hibával, többnyire hatástalanul játszott. Legalább a meccs végkimenetelét befolyásoló kihagyása nem volt.
Ognjen Djelmic – 5
Elszántan vetette magát a csatába, s akadtak kimondottan jó megmozdulásai, egy veszélyes lövéssel is jelentkezett. Viszont sokszor úgy éreztem, mintha nem találná a helyét a csapatban, valamint hosszú percekre eltűnt a mezőnyben. Egyenletesebb produkció esetén tudom azt mondani, hogy valaki megfelelő teljesítményt nyújtott. Mindenesetre mindenképp használható játékos benyomását keltette.
Tisza Tibor – 0
Győztes gólt szerzett, nyerő cserének bizonyult, de nem töltött elég időt ahhoz a pályán, hogy értékelni tudjam.
∼•∼
Kondás Elemér
A csapat védekezését jól megszervezte, s jár a piros pont azért is, mert Kulcsárt kivette a kezdőből. Tisza Tibi becserélése is nyerő húzásnak bizonyult. Ám azért valljuk be, e két utóbbihoz nem kell túl nagy tudomány. A támadójáték tekintetében ráadásul jócskán akad hiányérzetünk, valamint a második félidőre sem sikerült alapjaiban megváltoztatnia a játék menetét, pedig látszott, hogyan lehetne több borsot törni az Újpest orra alá. Felemás teljesítményt nyújtott, akár csak csapata.
A mérkőzés összefoglalója
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Alacsony színvonalú, unalmas mérkőzést játszottak a felek, előzetesen többet ígért ez az összecsapás. Mindkét együttes jól megszervezte a védekezését, a mieink különösen kevés lehetőséget engedtek az Újpestnek, s a második félidőben tettünk annyival több erőfeszítést, hogy miénk legyen a három pont. Nagy akarattal, de nem látványosan játszottunk. Vad II játékvezetőre pedig nem lehetett panasz, nagyobb hiba nélkül, kiválóan fújta a találkozót.
(Fotók: Kovács Péter)
