Ismét hétközi fordulót rendeztek az OTP Bank Ligában, a Lokira pedig nehéz összecsapás várt, több szempontból is. Egyrészt a Haladás otthonából mindig nehéz elhozni a három pontot, másrészt rengeteget kellett utazni, hiszen Sopronban rendezték a meccset, harmadrészt pedig rengeteg hiányzónk volt, főként a középpályáról, ahonnan három alapember is hiányzott. És akkor még vegyük hozzá a szombaton látott gyenge játékunkat, ez a négy dolog így együttesen pedig már nem sok jót ígért, így alighanem a meccs előtt tízből kilenc Loki-fanatikus aláírta volna a döntetlent, így jómagam is. Ráadásul a Hali ott lihegett a nyomunkban, és egy esetleges győzelemmel meg is előzött volna minket. Aztán látva a meccs összképét, én már fanyalgok az eredmény láttán.
A bevezetőben említett hiányzók név szerint Bódi Ádám, Szakály Péter és Horváth Zsolt voltak. Előbbi eltiltás, utóbbi kettő sérülés miatt hiányzott. Szintén nem volt még bevethető Sidibe, illetve Coulibalyt úgy tűnik végleg száműztük az első keretből. Így sem a középpályánkon, sem a támadósorban nem volt sok variációs lehetősége Kondásnak. A kezdőcsapat adta magát, az egyetlen meglepő húzás Lázár pihentetése volt, ami miatt Mészáros volt a jobbhátvédünk, Máté pedig így ismét a kezdőben találta magát. A hazaiak is hasonló gondokkal küzdöttek egyébként, náluk viszont a támadó sor mellett a védelem volt foghíjas: hátsó alakzatukból ugyanúgy három alapember hiányzott, mint nekünk a középpályánkról: sérülés miatt Wils és Jagodics, eltiltás miatt pedig Bosnjak. Az elülső szekciójukban pedig a két „nagyágyú”, Ugrai és Martinzez nem volt bevethető, utóbbiról különösen kellemetlen emlékeket őrzünk, így számunkra egyáltalán nem hiányzott. Így tehát mindkét csapat elég szedett-vedett kezdővel állt fel.
A mérkőzés kezdeti szakaszában inkább a mi akartunk érvényesült, többnyire a hazaiak térfelén zajlott a játék. Akadtak egész pofás megindulásaink, de az utolsó passzokba, vagy a befejezésekbe rendre hiba csúszott. Djelmic nagyon élt a bal szélen, illetve Holman és Takács is többször ígéretesen indulhatott meg, azonban feltűnő volt, hogy előbbi rendre túlcselezte magát, ahogy az mostanában lenni szokott, amit aztán sétával nyugtázott, míg utóbbi rendre technikai hibákat vétett labdavezetés közben. Hiába volt pici mezőnyfölényünk, ez az eredményben nem mutatkozott meg, már csak azért sem, mert a 25. perc tájékán magára talált a hazai csapat is, és egyre többször jutottak el a kapunkig. Előbb Halmosi kapufája jelezte, hogy jó lenne figyelnünk, de ez nem volt elég figyelmeztető jel, ugyanis pár perccel később megszerezte a vezetést Mészöly Géza csapata: a jobb szélre kipasszolt labdáról lemaradt Mészáros, mire kiért a támadóra, már érkezett a beadás, ami bár nem volt jó, Máté éppen a tizenhatos vonalán ácsorgó Gaál elé rúgta, a fiatal szélső pedig kapásból tüzelt. A se nem erős, se nem jól helyezett lövését Verpecz nemes egyszerűséggel bevédte, pedig nem volt háríthatatlan lövés… A váratlan góllal kicsit megváltozott a játék képe, sokkal kiegyenlítettebb, inkább küzdős jellegű játék folyt ezután a pályán. Helyzet nem is nagyon akadt egyik oldalon sem, a Hali inkább távoli lövésekkel, mi pedig főleg beadásokkal, és hosszú kiugratásokkal próbálkoztunk, sikertelenül.
A szünetre így hátránnyal vonulhattunk. Nyilvánvaló volt, hogy ha akarunk még valamit kezdeni ezzel a meccsel, akkor gyorsan kell egalizálni, a Haladás ugyanis nem arról híres, hogy sok gólt kapnak, okosan ki szokták védekezni az egygólos előnyeiket. Így aztán a második játékrész elején kicsit rákapcsoltunk, aminek hamar meg is lett az eredménye, ugyanis az 51. percben sikerült egyenlítenünk. Djelmic egy szép kényszerítő után majdnem az alapvonalról ívelt át a hosszúra, Takács visszafejelt labdáját pedig Jovanovics kapásból, akrobatikus mozdulattal vágta a hosszúba. A gyors egyenlítés miatt ismét esélyünk nyílt arra, hogy magunkhoz ragadjuk a kezdeményezést, és a vezetésért harcoljunk. Hiába voltunk azonban ismét fölényben, újabb helyzetet nem tudtunk kidolgozni, majd pedig ugyanaz volt a képlet, mint az első félidőben: egyre többször jutott el a kapunkig a hazai együttes, és gyakorlatilag ismét az első helyzetükből szereztek újabb találatot. A gól kísértetiesen hasonló volt az első találathoz. Egy hosszú keresztlabdát követően a felfutó Schimmer kapott üresen a tizenhatosunk vonalánál, és mivel Korhut teljesen behúzódott középre, Djelmic pedig lemaradt emberéről, ezért teljesen szabadon guríthatta vissza a tizenhatos vonalán érkező Némethnek a labdát. A fiatal középpályás kapásból lőtt, és csakúgy mint Gaál lövése, ez sem volt erős és jól helyezett sem, a félmagas löketet Verpecz azonban éppen a hosszún érkező Halmosi lábára ütötte, akinek csak lendítenie kellett, hogy betaláljon. Újfent hátrányba kerültünk, és ismét egy elkerülhető, buta gólt kaptunk.
A cserékben nem nagyon bízhattunk, hiszen a kispadunkon olyan sztárjátékosok foglaltak helyet, mint Kulcsár, vagy épp a rég nem látott Ludánszki. Így Kondás Elemér nem is cserélt, hanem a pályán lévő garnitúrával próbálkozott ismét kicsikarni az egyenlítést. Ismét rákapcsoltunk, de borzalmasan pontatlanul játszottunk, egy alkalommal például Takács kerülhetett volna ígéretes helyzetbe, de addig vezetgette a labdát, míg több védő is körülvette, így csak egy gyenge, lapos kísérletre futotta tőle. A 67. percben azonban ismét sikerült egyenlítenünk. Jovanovics beadása mindenki felett átszállt, a hosszún azonban Korhut összeszedte, és középre is tekerte, a középen üresen érkező Takács pedig bólintott, a fejesébe pedig még belekapott Király, de a labda a felső lécre, onnan pedig a gólvonal mögé pattant. Egy pillanatra mindenki ledermedt, mert nem lehetett tudni, hogy teljes terjedelmével bent volt-e a labda, de a játékvezető végül megadta, és a lassítás után kiderült, hogy jogosan, ugyanis valóban érvényes volt a találat. A 70. percben jött az első cserénk, a láthatatlan Tiszát Kulcsár váltotta. A maradék húsz percet mindkét csapat megnyomta, viszonylag jó színvonalban teltek a maradék percek, úgy tűnt, mintha mindkét csapat a győzelemre játszana. Egyébként volt is benne ráció, hiszen egyik csapatnak sem volt igazán jó az iksz, maximum nekünk, de nem úgy tűnt, hogy megelégednénk a 2-2-vel. A képlet azonban hasonló volt a korábban látottakhoz, helyzetbe egyik csapat sem került. A 80. percben kihasználtuk második cserénket, a gyenge napot kifogó Holmant Ferenczi váltotta. A maradék időben ezzel átálltunk egy klasszikus 4-4-2-re, Djelmics átjött a jobb szélre, elöl pedig Kulcsár és Takács rohamozták a kaput.
Az utolsó tíz perc kétségtelenül a miénk volt. A 83. percben Djelmic futott el szépen a jobb oldalon, élesen középre tett labdájára két Loki játékos is érkezett, méghozzá mindkettő szabadon, kapura azonban nem sikerült fordulnia egyiknek sem, így a nagy kavarodás után végül Varga lövésébe lépett bele egy hazai védő. A slusszpoén a kiválóan futballozó Djelmicsé lehetett volna, ha a 89. percben picivel több szerencsénk van. Ferenczi hosszúra átívelt labdájára ugyanis bosnyák szélsőnk teljesen szabadon érkezett, de kapásból megeresztett lövése a kapufán csattant, a kipattanót pedig sajnos melléfejelte. Így végül nem tudtuk begyötörni a győztes gólt, maradt a 2-2, amit a találkozó előtt biztosan aláírtunk volna, így viszont hiányérzetünk van: két pontot otthagytunk Sopronban. És ha még azt is hozzávesszük, hogy később az MTK kikapott, a Videoton nyert, akkor még nagyobb lehetőséget szalasztottunk el, hiszen győzelemmel felléphettünk volna a második helyre, így viszont lecsúsztunk a dobogóról. A sorsunk viszont továbbra is a saját kezünkben van, ha a hátralévő két mérkőzésünket megnyerjük, akkor biztosan a dobogón végzünk.
Játékos osztályzatok
Verpecz István – 3 – A mérkőzés citromdíjasa 
Mindkét kapott gólban vastagon benne volt. Az első egy védhető lövés volt, ennek ellenére bevédte, a második pedig egy hasonlóan „gyenge”, kevésbé jól helyezett löket volt, amit be már nem védett, cserébe odaütötte Halmosi lábára a labdát. Ha következetes lenne a szakmai stáb, akkor a következő meccsen nem ő védene, de tudjuk, hogy nem az.
Mészáros Norbert – 5
Az ő oldalán kevésbé volt hatékony a Hali, szóval valamilyen szinten ez őt dicséri. Viszont nem nagyon értem, hogy miért kellett kitenni szélső védőnek, mikor Lázár ott ült a padon (nyilván utóbbi fáradtság miatt pihent). Emiatt egyébként támadásban az ő oldalán kevésbé voltunk hatékonyak.
Máté Péter – 4
Játékát továbbra is a fölösleges előreívelgetések és a brutális belépők jellemzik. Most például simán benne volt a pakliban, hogy kiszórják, szerencsére nem került rá sor. Az első hazai gólnál ő szabadított fel rosszul.
Dusan Brkovic – 5
Mátéval ellentétben sokkal tisztább az ő játéka, bár a végén ő is faultolt egyet taktikai megfontolásból. Gólt is szerezhetett volna pontrúgást követően.
Korhut Mihály – 5
A második gólunkat az ő oldaláról kaptuk, így tehát ő is hibázott, amikor túlságosan középre húzódott, bár igazából ő csak az emberét követte. Viszont az egyenlítő találatnál ő ívelte be a labdát Takács fejére, így gólpasszal zárta a meccset.
Tisza Tibor – 4
Meglehetősen észrevehetetlenül játszott, néhány pocsék pontrúgáson kívül észre sem lehetett venni, hogy a pályán van. Nyilván valamelyest hátráltatta, hogy nem az eredeti posztján kellett játszania, hanem a pálya jobb szélén, de ez akkor is kevés volt.
Varga József – 5
Az utóbbi hetekhez hasonlóan ezúttal is hasznosan játszott, sok párharcot nyert, és sok labdát szerzett. A második félidőben volt egy lövése is, amit blokkolni tudtak a védők.
Aleksandar Jovanovic – 6
Támadásoknál aktív volt, mi sem bizonyítja jobban, hogy gólt szerzett, ráadásul nem is volt csúnya találat, ahogy a Takács által visszafejelt labdát kapásból, akrobatikus mozdulattal bevágta.
Ognjen Djelmic – 6
Egész jól mozgott mindkét szélen, az első gólunknál ő ívelte be tökéletesen a labdát, a végén pedig a mennybe mehetett volna, ha kapáslövésével megnyerjük a meccset, sajnos azonban a kapufát találta el. Védekezésben kevésbé volt hasznos, a második hazai gólnál ő maradt le csúnyán a labdát beadó játékosról.
Holman Dávid – 4
Hetek óta kedvtelenül, flegmán játszik, tegnapi produkciója sem tetszett. Egy-egy rossz megoldás után ahelyett, hogy visszatámadna, elkezd bosszankodni és csapkodni, majd sétálni. Sajnos vele kapcsolatban is kezd beigazolódni a debreceni tendencia: újonnan érkezvén egy hónapig nagyon jól játszik, majd beleszürkül a posványba.
Takács Tamás – 6 – A mérkőzés legjobbja 
Egy gól és egy gólpassz a mérlege, és még jobb osztályzatot kapott volna, ha a két nagy ziccerét nem töketlenkedi el. Sajnos vele kapcsolatban az a helyzet, hogy csak akkor tudjuk kamatoztatni a játékát, ha a fejére játszunk, vagy pedig a kapu elé érkezve kiszolgáljuk őt, különben kijönnek a hiányosságai.
∼•∼
Kulcsár Tamás – 4
Inkább nem is kommentálnám a teljesítményét, a végén az a „lövése” tökéletesen jellemezte a játékát.
Ferenczi János – 0
Talán hamarabb is beállhatott volna, egy kis színt vihetett volna a játékunkba. Így viszont kevés ideje maradt kibontakozni.
Bereczki Dániel – 0
Ennél a megalázó egyperces beállítástól az is jobb lett volna, ha pályára sem küldi Kondás Elemér.
∼•∼
Kondás Elemér
A sok sérülés és eltiltás miatt nem nagyon lehetett sakkozni a kezdővel, és ezúttal cserélni sem nagyon tudott, mert nem nagyon volt minőségi „alapanyag” a kispadunkon. Örömteli, hogy Kulcsárt nem rakta a kezdőbe, bár húsz percig így is „élvezhettük” a játékát.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Közepes színvonalúnál egy hajszálnyival jobb meccs volt, pedig azért nem így indult, de a végére csak láttunk négy gólt, egy-egy kapufát, és néhány nagyobb helyzetet. A csapat teljesítménye viszont teljesen átlagos, hiszen bár jószerével domináltunk, mégsem tudtunk győzni, ráadásul hatalmas védelmi hibákat vétettünk, és a befejezésekbe is sokszor hiba csúszott. Ritka az, amikor egy játékvezetőt dicséri lehet, de ez most ilyen alkalom volt: nem voltak tévesen befújt faultok, nem nagyon maradtak zsebben lapok, amiket pedig kiosztott, mind jogos volt. Külön pluszpont, hogy Takács fejesénél kiszúrták, hogy valóban bent volt a labda, pedig csak centiken múlott.
