A Paks elleni meccsünket azzal a Kondás Elemér nyilatkozattal vártuk, amit a fehérorosz kollega kérdésére mondott félmosollyal: „Nem, sokszor előfordul”. A kérdés pedig úgy hangzott, a Zhodino elleni helyzetkihasználásunk csak egyszeri botladozás volt-e… A Paks elleni találkozónkat követően ismét csak azt mondhatjuk el, hogy a helyzetkihasználásunk kiritkán aluli. Ugyanazok a szólamok újra és újra. De vajon csak azzal van gond?
A kérdésre egyértelmű NEM a válasz. Az az ellenfelet minősíti, hogy képesek vagyunk meccsenként 4-5 ziccert kialakítani. De az, hogy meccsenként csupán 20-30 értékelhető játékpercünk van, az már sokkal inkább saját számlánkra írandó. A paksi meccs is egyértelműen igazolta azt, amit mind tudunk: a labdarúgás csapatjáték, melyben két azonos tudású csapat esetén a szerencse és az egyéni kulcsmomentumok dönthetnek a végkimenetelről. A DVSC viszont jelenleg NEM CSAPAT. A kivonulástól és a közös gólörömtől eltekintve egy fikarcnyi csapategységet sem látni meccsről meccsre.
Mert mi történt a Paks ellen? 35 percig egyetlen kapuralövés nélkül, nulla teljesítménnyel őriztük a 0-0-t. Az őrzésről jó értelemben Mészáros gondoskodott, aki ha hibázott is, egyből javított. Viszont nem Verpeczen múlt, hogy nem vezetett már korán ellenfelünk, egy gyenge lövést középre ütött, majd a földön fekve szemlélte, ahogy az ismétlés nem az üres kapuba, hanem mellé száll. Az első félidő apátiájából egy szerencsével Takács elé került labda ugrasztott fel minket: csatárunk a félidő egyetlen hazai kapuralövéséből betalált. Az 1-0 hízelgő volt számunkra.
A második félidőben is támadtunk, de a védekezésben hatalmas lyukakat hagytunk, egy ilyenből pedig büntetett a Paks: Jovanovic elkószált, a helyén fellépő Szabó beadását pedig sem Korhut sem Verpecz nem tudta elpiszkálni az érkező játékos elől. 1-1. Az, hogy nincs csapatunk, nem csak a védekezésünkben tátongó lyukakból volt leszűrhető, nem csak abból, hogy a 90 perc során összesen kétszer volt látható 4-4-2-es hadrendünk, hanem abból is, hogy a nekünk befújt tizenegyest nem a kijelölt rúgó, Tisza végezte el, hanem Korhut Mihály. Elemér, a csapat tagjai és a nézők is némileg értetlenül néztek össze, de Misit ez nem zavarta: odaállt, lőtt de a Paksban most bemutatkozó Kemenest nem tudta becsapni. Maradt az 1-1.
A maradék fél órában két kavarodás után még szerezhettünk volna 1-1 gólt, de csupán 1-1 kapufát értünk el, míg a veszélyes kontráival folyamatos nyomás alatt tartott minket ellenfelünk. Az, hogy nincs csapatmunka, abból is jól leszűrhető volt, hogy az utolsó 15 percben szokás szerint megint kifulladtunk, a játékosaink pedig a teljes 90 perc során látványosan rosszul passzoltak. Nem azért, mert egyénileg csak ennyit tudnak, azért mert csapatként képtelenek összedolgozni.
Jöhet ide bárki, igazolhatunk akárkit, amíg nincsenek begyakorolt figurák, formációk, amíg a játékosok nem fújják kívülről, ki hol helyezkedik, milyen feladata van és azt hogyan tudja teljesíteni, addig megmarad az, amit a ma kilátogató 2800 néző tapasztalt: érthetetlen megoldások, rossz passzok, hibás megmozdulások százai. Egy koncepciótlan, ad-hoc jellegű játékstílus a Lokié, amiben a stáb ott követ el hibákat, ahol csak lehet: Horváth Zsoltot jobb szélen játszatja; Jovanoviccsal megszokatja a szűrő szerepkört, hogy aztán jobbhátvédként játszassa és előre szaladgáltassa, anélkül, hogy beadhatna; Kulcsárt olyan csapat ellen nevezi a kezdőbe, mely védekező stílusú; Radosevicset és Verpeczet feleslegesen váltogatja; a játékosok egyéni gondolatait képtelen megfékezni (Holman cselei, Korhut tizije); az egy félidő alatt is kifáradó Szakályt 90 percig játszatja; 1-1-nél lecseréli Takácsot és befejező csatár nélkül folytatjuk a játékot; irányító nélkül játszunk 45 percig. A listát pedig még bőven lehetne sorolni. Csodálkozunk, hogy tompán játszunk, képtelenek vagyunk a helyzetkihasználásra?
Addig ne csodálkozzunk rajta, amíg valaki nem rántja össze, nem rázza gatyába az ennél sokkal többre képes és sokkal többre hivatott játékosainkat. Addig pedig azon se csodálkozzunk, hogy egyre több szurkoló hagyja el a DVSC süllyedő hajóját… HOL A CSAPATUNK?
A játékosokról, röviden:
Verpecz: 4 – A gólról nem tehetett, de volt az első félidőben két hajmeresztő megoldása is. Ezerszer inkább Radosevicet a kapunkba, mint őt…
Jovanovics: 4 – A gólnál lemaradt és egyébként is sokszor verhető volt a védelmünk jobb oldalán, támadásban pedig nem tud igazán hatékonyan segíteni.
Brkovic: 4 – Nem volt meggyőző a teljesítménye, kár az utolsó perces kapufájáért…
Mészáros: 5 – Voltak hibái, de őt néha legalább lehetett dicsérni, ezért jár a „jobb” pontszám.
Korhut: 2 
– Kihagyott tizenegyes és egy kapufa a neve mellett, rossz megoldások tömkelegével. A gólnál pedig képtelen volt felszabadítani ellenfele elől… A csapat és a saját renoméja is hatalmasat bukott…
Varga: 5 – A legtöbb tanácstalanul széttárt kéz gazdájaként nem igazán tudott segíteni támadásban, védekezésben harapós volt.
Szakály: 3 – Katasztrófa. Eladott labdák, csetlés-botlás.
Horváth: 3 – Az első félidőben szokatlan pozícióban játszott – volna, de gyakorlatilag nem volt megmozdulása. A második félidőre elfáradt.
Ferenczi: 4 – Értékelem a beadásait és szerencsés gólpasszát. A többit nem.
Kulcsár: 4 -Futott, szokásától eltérően sokat ütközött, tizenegyest is kiharcolt.
Takács: 6 
– Ő legalább belőtte. A második félidőben viszont kihagyta. A labdákat jól tartotta meg, de ennél tőle is több kellene.
Cserék: Holman: 4 – Ez nem az ő napja volt. Tisza és Djelmic nem töltött kellő játékpercet a pályán, előbbi pláne bosszús lehet Misire, utóbbi pedig beállása után 10 percig labdát sem kapott.
A mérkőzés összefoglalója
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Gyenge színvonal, csupán 20 percnyi jó debreceni játék, közepes bírói teljesítmény egy jól megítélt lesgóllal, de egy kérdésesen befújt (Kulcsár esete) és egy kérdésesen nem befújt (Mészáros kezezése) tizenegyessel, sok mezőnybeli hibával. A nézőket nem szolgálta ki ez a meccs sem, így pedig hiába a kedvezményes bérlet…
A Paks elégedett lehet a döntetlennel, bár sajnálhatják, hogy az első félidőben kihagyták ziccereiket. A DVSC főleg a kihagyott tizenegyes és kapufák miatt bosszankodhat, de összességében nem tett annyit a győzelemért, amennyit kellett volna. Amíg nem leszünk képesek csapatként meghalni a pályán, marad a nihil…
Csibu
