A mai napon Mezőkövesden játszott felkészülési mérkőzést a DVSC, és bár a blog stábja nem képviseltette magát a mérkőzésen, egyik olvasónk, Aczél Márton vállalkozott arra, hogy ha már élőben tekintette meg a mérkőzést, akkor ír róla egy beszámolót. A következőkben tehát az ő összefoglalóját olvashatjátok.
Nem sok hozzám hasonlóan elvetemült debreceni akadt, aki Matyóföldön töltötte a szombat délidőt, így megpróbálom összefoglalni, mit láttam az edzőmeccsen.
A meccsről
Az első 8-10 percben uraltuk a találkozót. A hazaiak megilletődötten kezdtek, csupán pillanatokra volt náluk a labda, a mieink pedig szögletekig, lövésekig jutottak, jól nézett ki tehát az eleje. A labdát végig a földön járattuk, a borsodiak nem fértek hozzá, a labdabirtoklás 80% körüli volt.Aztán Pintér tanítványai is feljebb merészkedtek és a szünetig legalább négy olyan kontrát vezettek, melyben ott volt a gólveszély. Minden esetben a szélső védekezésünket bontották meg a kövesdiek, kombinatív játékból nemigen veszélyeztettek. Továbbra is mi irányítottunk, de intő jel volt, hogy az ellenfél térfelén tartózkodva mintha nem lettünk volna eléggé felkészülve arra, hogy miként hatástalanítsuk a hosszú indításokat. A szünet előtt azért csak beköszöntünk, Holman oldalszabadrúgása anélkül vágódott a hálóba, hogy bárki is beleért volna.
A második félidő első 10 perce volt az egyetlen olyan időszak a találkozón, amikor a Mezőkövesd valóban ott volt a tizenhatosunk környékén és a felállt védelmünket veszélyeztette. Az egyenlítés is ekkor történt, egy szöglet utáni szerencsétlenkedés után, melyből már nem az elsőt láthattuk idén. Az utolsó fél órában inkább a párharcok domináltak, helyzet kevesebb adódott, ekkor már nem tudtuk a korábbiakhoz hasonlóan folyékonyan járatni a labdát. Ez talán a cserék miatt is lehetett, Szakály már nem volt a pályán, Holman a lecserélt Takács helyén futballozott, Tőzsér pedig előszeretettel próbálkozott hosszú indításokkal vagy keresztlabdákkal, melyek azért nagyobb rizikót hordoztak magukban. A győzelmet azért csak sikerült megszereznünk Szekulics harcosságának és Mészáros Karol higgadtságának köszönhetően, ami reálisabb a meccs képét tekintve, mint az 1-1 lett volna. A Kövesdről azt gondoltam az első néhány forduló alapján, hogy masszív csapat, ma azért nagy taktikai és erőnlétbeli fölényben voltunk, pedig azért nálunk is van 2-3 erősebb csapat a mezőnyben.
A taktikáról
Pontes nagy hangsúlyt fektetett a helyezkedésre, szinte minden pontrúgást megelőzően, de akár játék közben is előszeretettel kiabálta a “position” kifejezést. Legtöbbször Nagy Zolit, Ferenczit és Holmant szólította meg ily módon a mester, előző kettőre rá is fért a feddés a védelmi hibák miatt.
Úgy gondolom, ezúttal kitoltuk a letámadásos időszakot, s szinte az egész találkozón alkalmaztuk azt. Jellemző, hogy az amúgy nem a küzdeni tudásáról ismert Holman még a 85. percben is letámadta az ellenfél kapusát és Tőzsér is legalább kétszer becsúszva szerzett labdát. Erőnlétben is a hazaiak fölè nőttünk, emiatt szerezhettük meg a győzelmet a hajrában. Reméljük, az NB1-ben is visszaköszön ez a mezőnymunka a csapat részéről.
A kérdéses posztok
A szélsőhátvédek szerepköre kulcsfontosságú lesz, Nagy Zoli és Ferenczi semmiképpen sem megoldás erre a feladatra. Érdekes módon még Ferenczi volt sebezhetőbb, az ő oldalán jött át legtöbbször a Mezőkövesd.
Ahol még bizonytalan vagyok, az a balszélső pozíció. Bereczki is játszott ott az első félidőben, de ő bátortalan volt, s elveszettnek tűnt. A másodikban az akkorra feljebb lépő Ferenczi sem mutatott sokat, akárcsak a végére beálló Bobko, aki előrejátékban egyelőre passzívnak bizonyult.
A harmadik poszt természetesen a befejező csatáré. Továbbra is szomjazzuk egy Ilea-, Bajzát-, Kerekes-, Coulibaly-, stb. szintű gólvágó jelenlétét, pedig Holman adott 1-2 nagyszerű passzt, amiből több is lehetett volna…
Az újakról
Filip: Jó igazolás, remekül mutatkozott be. Jó a fejjátéka, majdnem bólintott is egyet az első félidőben. Nem a Varga-féle bulldogtípus, inkább Zsidaira emlékeztet, de úgy vélem, hamar kulcsemberré válhat.
Tőzsér: Látszik, hogy minőséget képvisel, van aurája a pályán, de sokat kell dolgoznia a meccseken, hogy hasznos legyen. Egyelőre nem tudom, hogyan fog játszani, mert leginkább Szakály posztján bevethető.
Völgyi: Masszív védő, egyértelműen őt kell játszatni a védelem baloldalán. Volt egy egész jó beadása a vonal mellől és a támadásokhoz is igyekezett felfutni, szerintem nem lesz rossz.
Bobko: Nem játszott sokat. Azt gondoltam, támadóbb felfogású játékos, de egyelőre biztonsági megoldásokat választott. Kicsit úgy kezdett a Lokiban, mint Djelmic, kicsit sótlanul. Meglátjuk, mi lesz belőle. Szerintem nem fog maradandót alkotni, de azért ne írjam le 20 perc alapján, cáfoljon rám!
