Az NB I 13. fordulójában a listavezető és eddig csupán 3 vereséget elszenvedő Vasast láttuk vendégül. Legutóbbi mérkőzésünk ellenük Kondás Elemér állásába került. Most nem fenyegettek minket ilyen veszélyek, de egy esetleges hazai vereség tovább lökte volna a csapatot a kiesőzóna felé, így ezt semmiképpen nem engedhettük meg magunknak…
A Vasasnál nem sok, de annál jelentősebb változást észlelhettünk a kezdőcsapatokat szemlélve. Bár a Nagy – Murka – Felix – Debreceni – Ristevski – Hangya – Mahir hetesre az előző heti, MTK elleni sikernél is kezdőként számított a fővárosi gárda edzője, Oenning Michael. Vida, Berecz, Remili és Ádám hiányzása viszont komoly nehézségnek tűnhet. Őket egy régebben piros-fehér mezben szívesen látott Czvitkovics, valamint a Pavlov-Kleisz-Korcsmár trió pótolta. Utóbbi visszatérésének különösen örülhetnek az angyalföldiek.
A DVSC kezdőjében meglepetésként hat idegenlégiós is helyet kapott, ezzel pedig komoly MLSZ-pénzektől esik el klubunk. Korábban beszéltünk már a kialakuló helyzetről, miszerint Vittek érkezésével muszáj lesz rotálni a csapatot, ha az MLSZ-ajánlásnak meg kívánunk felelni, de úgy néz ki, Pontes hallani sem akar a rotációról (lásd lentebb). Filip, Brkovic, Jovanovic, Vittek, Bobko és Danilovic idegenlégiós hadtestünk mellett Könyves, Holman, Szakály, Mészáros Norbert és Tőzsér próbálta meg kiszolgálni a hazai közönséget. Cseréink közül Horváth Zsolt, Castillion, Mészáros Karol a támadásokban, Sekulic, Nagy, Szilvási, és Verpecz pedig a védekezésben várta, hogy bevessék.
A C szektorban a megszokottnál kicsit többen gyűltünk össze, a B szektorban pedig legalább 100 ultra keze emelkedett magasba – szurkolásuk jó hangulatot teremtett, bár eleinte csak a „répaföldieknek” és a „tirpákoknak” üzengettek. Végül hivatalosan 3723-an voltunk a stadionban. Ez már vállalható adat, de még mindig csekély. A nézőszámnál jóval nagyobb öröm volt, hogy a mérkőzés első negyedét mi uraltuk. Háromszögelések, jó passzjáték és magabiztos védőmunka jellemezte a mieinket, de ehhez az is kellett, hogy a Vasas megszeppenve futballozzon. A dominancia azonban nem hozott helyzeteket, ez pedig majdnem megbosszulta magát, de többek között egy Danilovic bravúr is tett róla, hogy 0-0 maradjon az állás. Egy kontrából, Bobko óriási labdája után Vittek nem csak a mérkőzés, de az egész szezon legnagyobb debreceni helyzetét hagyta ki. Az, hogy a kapusba emelte ziccerét önmaga és csapata tragédiája is, hiszen nem sokkal később Murka távoli lövésénél már tehetetlen volt Danilovics. A szünetben 0-1.
Egy kicsit beszéljünk a bekapott gólról. Ami feltűnő, hogy labdaszerzés után vagyunk, jöhetne az ellentámadásunk és egy Bobko-Szakály-Bobko passzjáték után Bobkonak már nincs hova passzolnia, közel az ellenfél, el is veszíti a labdát. Bár Szakály sem volt könnyű helyzetben, utólag pedig mindenki olyan okos, mint a kisiskolás, amikor megkérdezik tőle, mennyi az egyszeregy, mégsem csupán Bobko vagy Szakály a ludas a végül góllá érő eseménysorban (véleményem szerint Szakály nehéz helyzetbe hozta idegenlégiósunkat). Két kérdés merül fel az esetet látva. Egy, Szakály miért középen, miért nem bal szélen helyezkedik (lásd: sárga vonalazott terület), ahol megjátszható lenne (és ahova a pozíciója alapján helyezkednie kellene). Kettő, hol van Holman? A sárga karikában – álló helyzetben szemlélődik. A helyére húzódott be Szakály, a tolódás pedig labdavesztéssel párosult.
Bobko aztán próbálja visszaszerezni a labdát, de sem ő, sem Szakály nem jár sikerrel (csak ők próbálkoznak vele), Filip gyakorlatilag elfut az ellenfél elől. Korcsmár így szabadon passzolhat akár 3 társának is. A középpályáról nem érkezik segítség (Szakályt kicselezték, Filip maga sem tudja, hol van), különösen Tőzsér ácsorgása fájdalmas (lásd a kép bal szélén), de igazából Mészáros is csak szemléli az eseményeket, kicsit érthetetlen a helyezkedése (ő és Filip látható a kép jobb szélén bekarikázva).
Mindezt megkoronázza, hogy az egyébként szép gólt lőtt Murka még át is veheti a labdát, Tőzsér sehol, Mészáros, Filip és Bobko már felhagytak a támadás követésével, egyedül Brkovic próbál blokkolni, és Szakály üldözi még az ellenfél játékosait. Jovanovic eközben szintén kőszobor (a képen bekarikázva), pedig a visszajátszásokon látszik, hogy meg lenne a lehetősége, hogy kirontson a támadóra. Ezt nem teszi meg, ráadásul olyan pozícióban helyezkedik, hogy azzal sem passzt, sem lövést nem fedez. Murka anélkül lőhet kapura, hogy Brkovicon kívül bárki szerelni, vagy zavarni próbálná, ezzel pedig Danilovicsot is kiszolgáltatott helyzetbe hozzuk, hiszen az ellenfél a kapu bármely részét célba veheti.
Nagyon fontos észlelni: a bekapott gól nem egyéni hiba, hanem a teljes csapat hibája, rossz helyezkedések, rossz megmozdulások sorozata. Nem vesszük komolyan az ellenfelet, ácsorgunk, lassúak vagyunk és kiszolgáltatjuk egymást és a csapatot az ellenfélnek. Pedig többek között ez is olyan játékszituáció, amiben szimplán a jó helyezkedéssel és urambocsá’ futással ki lehetne javítani az előtte elkövetett hibát (sőt, nem is veszítettük volna el a labdát).
Volt 15 percünk ezt megemészteni, jött egy tizirúgó verseny, egy fúvószenekar és az is elhangzott, hogy milyen sok kedvezmény és lehetőség áll a szurkolók rendelkezésére. Nem volt ember a stadionban, aki ne örült volna ezeknek, de hozzám csak a sopánkodás hangjai érkeztek, hogy milyen kár, hogy késtünk vele másfél évet. (Ja igen, ha a DVSC marketingjéről olvasnál egy izgalmas szakdolgozatot, töltsd ki ezt a kérdőívet. Nem kötődik semmilyen formában a LokiBloghoz, csupán megosztottuk.)
Az 51. percben talán már harmadjára a találkozón, ismét eltaláltuk az ellenfél kapuját, ez esetben gól is lett belőle. Holman vállalkozott, Debreceni belecsúsztatott, így pedig védhetetlenül csavarodott be a hosszúba, 1-1. Ezen a gólon nem sok mindent lehet elemezni, talán Bobko gyönyörű visszapassza, ami egyedül említésre méltó, de összességében ugyanolyan egyéni villanás, mint amiket ebben a szezonban már megszoktunk: ha a csapat képtelen helyzetet kialakítani, akkor egyéni megoldásokra van szükség. Ekkor bevillant előttem a Paks elleni mérkőzés, ahol hasonló forgatókönyv után 1-1 maradt az állás. Ahogy akkor is, most is bíztam benne, a gól majd felpörgeti a csapatot és szétszedjük az egyébként semmi extrát nem nyújtó Vasast.
Sajnos nem ez történt, ekkor már a Vasas járatta a labdát, mi pedig kapkodni, no meg fáradni kezdtünk és pár perc múlva megint totális csődöt jelentett a csapat egésze, Saglik közelről kapunkba tett góljával ismét a Vasasnál volt az előny. Erről a gólról is csupa szépet tudok írni: Jovanovic nem támadja meg a Vasas játékosát, (pedig Könyves odaér, hogy besegítse hiba esetén) így az be tudja adni a labdát. Bobko túlságosan behúzódik, átszáll felette a labda, de érzékeli, hogy Pavlov teljesen üresen van, senki nem fogja. Ne tőlem kérdezzétek, Filip és Tőzsér mit csinálnak, főleg utóbbi újabb ácsorgó hadművelete vájja szebb napokhoz szokott Loki-szívembe pengéjét.
Kleisz mégsem Pavlovot választja, Bobkot elküldi sóért, aztán Mészáros blokkolása is sikertelen. Ettől persze még nem kellene gólt kapnunk, de Filip nem segít Brkovicnak (kép közepe), aki megijedve Mészáros eltűnésétől otthagyja Saglikot és magában felteszi azt a kérdést is, Tőzsér azért ácsorog még mindig ugyanott, mert szívéhez nőtt a gyeptégla, vagy épp fordítja az angolul nem beszélő társaknak Pontes utasításait. Végül a Filip-Brkovic-Tőzsér-Mészáros-Bobko szerelmi ötszög gyermeke megszületik, Saglik belövi a Vasas győztes gólját.
1-2. Enderson pár hete megírt cikkéből az derül ki, hogy képtelenek vagyunk hátrányból meccset megfordítani, tőlem meg most azt tudjátok meg, Pontessel a kispadon 9 tétmérkőzésen csupán 147 olyan percet élhettünk át, melyben éppen vezetésnek örülhettünk (tehát a meccseink csupán 18,14%-ban van nálunk a vezetés). Hiába veti be a teljes haderőt Pontes, érkezik Castillion, Horváth és Mészáros Karol, a sok változás talán inkább csak összezavarja a csapatot (Kondás Elemérnél nem volt jellemző sem a nagy mértékű taktikai változtatás, sem az eseményekre történő gyors reagálás), a 4-2-3-1-ből látunk 4-4-2-re, 3-5-2-re és 4-3-3-ra is utaló jeleket, és a szélsőink pozícióváltozásai sem segítenek. Az utolsó tíz percre rendeződünk, Holman lábában ott is a második gól, de eltöri a labdát.
Örülhet a Vasas, megőrizte 5 pontos előnyét, mi pedig szomorkodhatunk. A hazai mérlegünk katasztrófa, 3 pontnyira a kiesőzóna, a jövő heti Gyirmót elleni meccsünk kiesési rangadó, az eredménytelenség miatt pedig tovább csökken Pontes ázsiója és a felé kinyilvánított türelem. Megmaradt szotyi zsebbe, sál a nyakba, indulhattunk haza, vagy épp a Nantes elleni kézimeccsre (sajnos a végkimenetel itt sem a piros-fehéreknek kedvezett). Az utolsó mentsvárunk egy Gyirmót és egy Mezőkövesd elleni siker lehet. Ez még az ideiglenesen beugró Herczeg Andrásnak is sikerült a nyáron, így tehát mindkét meccs megnyerése a cél. Életbevágóan fontos a 6 pont mind a stáb, mind a csapat érdekében.
Most pedig jöjjön a játékosok osztályozása. Nem lesz benne sok köszönet, mérkőzés legjobbját sem választottam, pedig alapvetően nem volt ez egy rossz meccs, de be kell látni: hiába uralunk egy meccset kb. 50-60 percen át, ha képtelenek vagyunk helyzetek kidolgozására és azok értékesítésére, a védelem pedig minden második támadásból gólt kap. Vannak biztató jelek, de még nem álltunk össze kellően, a játékosok látványosan nem adnak ki magukból 100%-ot, ez pedig megbosszulja magát.
Danilovic: 5 – Négyszer került a középpontba: előbb a forduló védését mutatta be, aztán kapott két gólt, melyekről nem tehetett, majd az utolsó percekben mezőnyjátékosként, jó adag szerencsével akadályozta meg az 1-3-as kiütést.
Jovanovic: 3 – Támadásban 0 amit nyújt, nem tud beadni, nem tud (és már jó helyzetben sem akar) lőni, védekezésben pedig nem támadja meg ellenfelét. JuveFan kipróbálná ismét védekező középpályásként, ott hátha többet nyújt, de az Nagy Zoli reaktiválásával járna…
Brkovic: 5 – A második gólnál ő is hibázott, máskülönben a legbiztosabb pontja volt még így is a csapatnak. Egy bombánál szétlőtték az agyát, abba még én is belesajogtam.
Mészáros N.: 3 – Helyezkedési hibák tömkelege, általában ütemekkel van lekésve emberéről.
Bobko: 5 – Az ő osztályozása a legnehezebb és sokan nem fognak egyetérteni velem – ezt most bevállalom. Adott két óriási passzt, az egyiket Vittek elrontotta, a másikat Holman belőtte. De közben mindkét gólnál hibázott ő is. Jó volt látni ugyanakkor a kispasszos játékát, technikásan, hatékonyan focizott. Egyetlen dolog miatt várom vissza Völgyit: Bobko-t ismét előrébb, a kapuhoz közelebb szeretném látni.
Filip: 3 – A hét közepén hívták fel rá a figyelmem, hogy Filip ugyan jó játékos, de közel sem olyan kiváló, mint ahogy gondoljuk. JuveFan és én is kiemelten figyeltük őt és sajnos igazat kell adnunk anonimitásba burkolózó jóbarátunknak: a helyezkedése mellett a szerelések minőségével is adós maradt a mai meccsen. Nem ütközik, és bár a labda megszerzését követően jó helyre játssza meg azt, mégis a védekező középpályások egyik legfontosabb tulajdonsága hiányzik belőle: az erőszakosság és a lendületes szerelések.
Tőzsér: 2 
– Ácsorgásaival mindkét gólban „kivette részét”, előrefelé nem volt kellően aktív, számtalan alkalommal Holman helyére húzódva keltett zavart saját támadásaink passzjátékában. Remélem nem ilyen hozzáállással folytatja majd, mert ilyen Tőzsérre nincs szükségünk.
Szakály: 4 – Ő is követett el hibákat, de szép passzokkal segítette a játékostársakat. Örülök, hogy visszakerült a bal oldalra, az az igazi posztja és ezt ma is igazolta. A sors iróniája, hogy még ez az átlagosnál jobb játék is csak 4-est érdemel…
Holman: 5 – Csak a gólja és az első félidei hozzáállása menti meg a lehúzástól. Az erőnléte botrányos, de technikailag ügyes, ezt ma is láttuk. Kár, hogy olykor nem a csapat javára, hanem saját szakállára használja ügyességét. Pedig, ha a 83. percben megoldja a rutinfeladatnak induló lövést…
Könyves: 2 – Legszívesebben 0-t adnék neki, annyira a semmi jut eszembe, ha rá gondolok. Képtelen vagyok megérteni, mit lát benne a stáb, még az amúgy nem nagy spíler Horváth is jobb nála, Mészáros Karol pedig feleannyi idő alatt is többet tett, mint ő, előtte.
Vittek: 3 – Ha belövi, új királyt koronázunk Debrecenben és belép a Volas-Castillion-Takács triumvirátusba negyedik tagnak, akik az első meccseiken gyorsan megnyerték maguknak a közönséget. Nem lőtte be, ez pedig a teljes meccsre rányomta bélyegét. Egy helyzet kihagyásától persze nem lett jobb, vagy rosszabb labdarúgó, de ez most különösen fájó volt. Mezőnyben egyébként ügyes, de néha alattomos.
Cserék:
Mészáros Karol: 5 – Voltak jó elfutásai, sebességével hozzá tudott adni a csapat játékához, bombáját követően pedig Holman megszerezhette volna második gólját.
Castillion: 3 – Elcsúszások, elesések, felejthető játék – felejthető játékos. De jelenleg nincs jobb.
Horváth: 0 – Ő sem tudott segíteni, az előző két játékoshoz képest viszont ő csak 10 percet kapott (előbbiek 20-25 percet).
Pontes értékelésében előbb megköszönte a kilátogatást a szurkolóknak. Értékelte, hogy a vereség ellenére az ultráktól pozitív visszajelzést kaptak a mérkőzés lefújásakor. Minőségi játékot látott, amire lehet építkezni, a gólszerzés érdekében mindent bevetettünk, nem jött be. A Vasas a legjobbkor szerezte a gólokat. A LokiBlog kérdésére, melyben a 6 idegenlégiós szerepeltetését firtattuk, azt felelte, fontos a bónusz pénz is, de a csapat eredményessége is, ő pedig utolsót tartja leginkább szem előtt. A télen viszont átnézik a keretet, mert a bónusz is fontos. A vereséget véleményem szerint nem az ő számlájára kell írni, el kell fogadnunk, jelenleg ennyire vagyunk képesek.
A teljes sajtótájékoztató, illetve a kérdésünk 7:30-tól.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Vittek gólja esetén minden más lett volna, de nincs ha, kikaptunk az éllovastól. A mutatott játékban voltak pozitív jelek, a kilátogató nézők hellyel-közzel jó focit láttak, de a jó foci egyik legfontosabb ismertetőjele a gólveszélyes játék. Ez pedig még mindig nagyon távol áll a DVSC-től. A mérkőzés egy átlagos 3-ast kap, nézhető találkozó volt, szép gólokkal. A csapatunk teljesítménye a vereség és a kevés helyzet miatt alacsonyabb pontszámot kap. A bíró teljesítménye viszont egészen nevetséges volt. Az első félidőben az öltözőben hagyta a sárga kártyát (ide is-oda is 2-2-t legalább fel kellett volna mutatni), amit először a pár perccel előtte beálló Castillionnak mutatta fel miután passzát követően elcsúszott és átesett rajta egy Vasas-játékos. A második félidőben félrefújások tömkelegével nehezítette a játékot, nem vett észre kulcsjeleneteket, a Vasas 80. percben kezdődő időhúzásához pedig csak asszisztált. Az azonban megjegyzendő: nem emiatt kaptunk ki, és végeredményt befolyásoló hibája nem volt. Ez megérdemel egy 2-est, többet a második félidő miatt azonban nem.
A mérkőzést és a táblázatot látva egyébként nehéz türelmesnek és visszafogottnak lenni. Dühítő a sokadik vereség, de ezt vártuk ettől az ősztől, vagy nem? Fájdalmas sokadjára látni az erőnlétbeli hiányosságokat, de ezt már Pontes előtt is láttuk, vagy nem? Fárasztó ugyanazokat az érveket hallgatni és a helyzetkihasználást okolni, de 100%-os állapotban lévő csatár nélkül mit várunk? Elszomorító, hogy 13 mérkőzés alatt már 20 gólt kaptunk, de ismerjük a körülményeket, a minőségi játékosok hiányát, ugye? Bosszantó, hogy nem dörömböl a csapat ajtaján egyetlen ifjú tehetség sem, de a DVSC-DEAC II. eredménytelensége és az ott játszó játékosok kora és játéktudása alapján mi mást vártunk?*
Nehéz időszakban van a Loki, nincs olyan pozitív fogódzó, amibe kapaszkodhatunk, amiben reménykedhetünk. Talán visszaadná a hitet egy-két győzelem – csapatnak, játékosnak és szurkolónak is szüksége lenne rá. Ezért szurkolunk, hajrá Loki!
Csibu
*Ma szintén 1-2-es vereséget szenvedtünk a KBSC ellen, a csapatban pedig többek között Takács, Ferenczi, Bereczki (gólt lőtt), Szatmári és Völgyi is kezdőként kapott szerepet…
A képeket készítette: Kovács Péter
