Igazán különleges mérkőzésnek lehettünk szemtanúi szombat délután, hiszen magyar pályákon is ritkán látható gusztustalan, unodrító felfogásban pályára lépő ellenfél érkezett a Nagyerdőbe. A Mezőkövesd az antifutball minden lehetséges elemét felmutatta a találkozón, az időhúzástól kezdve a színészkedésen át, egészen a kilenc emberrel történő védekezésig mindent láthattunk. Számomra azért volt érthetetlen ez a mentalitás (bár nem lepett meg olyan szempontból, hogy Pintér Attilának hívják az edzőjüket), mert mostanság csak az nem ver el minket, aki nem akar. Ennyire defenzív felállást még a Loki aranykorszakában is kevés csapat vállalt fel Debrecenben, Pinyőék viszont most elérték a céljukat ezzel a bunkerfocival.
Az egyetlen kérdés az volt a kezdőnket illetően, hogy ki pótolja majd az eltiltott Tőzsért. Beharangozónkban Lucassal úgy tippeltünk, hogy Szakály jön majd egy sorral hátrébb, és Horváth kezd a szélen, így valamivel offenzívabb felállást láthatunk a csapattól, és a széljátékunk is erősebb lehet. Pontes nem így gondolkodott, ő hagyta Szakályt a bal szélen, és inkább betette Szekulicsot a középpálya közepére. Nem ez volt az egyetlen váratlan húzása, ugyanis a balhátvéd poszton nem az utóbbi hetekben jól játszó Bobko kezdett, hanem a sérülése után felépülő Völgyi. A vendégek, mint azt a bevezetőben már említettem, meglehetősen defenzív hadrendet választottak erre a mérkőzésre, és az hagyján, hogy öt védővel kezdtek, de az egy sorral előttük játszó középpályás sornak is gyakorlatilag csak a védekezés volt a feladata. Így az egy szem előre tolt támadó, Diallo is gyakorlatilag csak támadó középpályást játszott, hiszen kis túlzással ő is többet tartózkodott a saját térfelén, mint a miénken.
Az már az első percekben látszott, hogy a Kövesd nem fog sokat kockáztatni, és amikor Tujvel már a második kirúgásnál húzta az időt, mindenki számára világossá vált, hogy a 0-0-ért jöttek a vendégek. Az első helyzet előttünk adódott, a nyolcadik percben Holman és Vittek összjátéka után Jovanovic lőhetett kapásból a tizenhatos vonalából, de lövése meglehetősen sutára sikeredett, viszont Mészáros Karol kis híján bele tudott úgy piszkálni, hogy a kapuban kössön ki a játékszer. Nem sokkal később Völgyi eresztett meg távolról egy életerős lövést, ami Tujvelnek kellett hárítania. Az első játékrész egyetlen vendég helyzete a 12. percben adódott, ekkor egy szöglet után Devecseri lőtt kapásból, de Danilovics résen volt, bravúrosan védett. Innentől folyamatosan nyomás alatt tartottuk a vendégeket, és feltűnő volt, hogy leginkább a bal oldalon erőltettük a támadásainkat: Völgyi gyakran zárkózott fel a támadásokhoz, Szakály nyitotta neki az üres területet azzal, hogy rendre befelé mozgott. Utóbbi egyébként a 29. percben helyzetbe is került, de éles szögből leadott lövését védeni tudta a vendégek kapusa.
Az első félidő krónikájához tartozik még a vendég játékosok kínlódása, egészen nevetséges volt az a színészi alakítás, amit több párharc után is leműveltek. Strestík és Kink is percekig fetrengtek egy-egy teljesen ártalmatlan szituáció után, de a félidő legnagyobb színészi alakítását Diallo művelte le, aki percekig fetrengett a földön úgy, hogy életjelet sem adott magáról. Érkezett az orvosi stáb, majd a hordágy is, de a mali csatár továbbra is mozdulatlanul feküdt. Mikor pedig már Pintér Attila cserélni akart, akkor hirtelen meggyógyult, és játékra jelentkezett… A röhej az volt az egészben, hogy Iványi épp akkor engedte vissza a támadót, mikor épp mi vezettünk támadást azon az oldalon, így Völgyi mit sem sejtve engedte el maga mellett a labdát, az oldalvonal mellől visszasprintelő Diallot pedig meg is szerezte azt. A rengeteg időhúzás miatt jócskán ráhúzott az első félidőre Iványi, a négyperces ráadásban többször is helyzetbe kerültünk, a legnagyobb Holman előtt adódott, de mivel áttette a gyengébbik lábára a labdát, így csak egy suta lövéssel tudta „veszélyeztetni” a kövesdiek kapuját.
Világos volt, hogy minél hamarabb be kéne találnunk, hiszen egy góllal azonnal felboríthattuk volna a Mezőkövesd taktikáját, és onnantól kényelmesen passzolgathattunk volna, míg nekik többet kellett volna kockáztatni. Ráadásul tudva levő, hogy pocsék az erőnlétünk, így az idő előrehaladtával a fáradt játékosok kevésbé lesznek hatékonyak, és nem fogunk tudni helyzetbe kerülni. Egyébként is jellemző idén a Lokira, hogy „első félidős” csapat lett, hiszen ha megnézzük, jól látszik, hogy a góljaink nagy részét az első játékrészben szerezzük: ekkor még van szufla, van erő, aztán ahogy fáradunk, nem hogy gólt, helyzeteket sem nagyon tudunk kidolgozni. Ilyen szempontból vártam volna, hogy Pontes felrázza a csapatot egy-két cserével, például nyugodtan átállhattunk volna két csatárra már a második félidő elején, illetve én hiányoltam Bobkot a csapatból, ő azon kevés játékosaink közé tartozik, aki képes váratlant húzni, márpedig egy ilyen betömörülő ellenfél ellen ilyen játékosokra van szükség.
A második játékrész csendesen folydogált, jellemző játékkép volt, hogy gyakorlatilag körbeadogattuk a vendégek tizenhatosát, de sem helyzetet, sem lövőhelyzetet nem tudtunk kialakítani. Utóbbi azért is különösen fájó, mert mostanság mintha nagyobb hangsúlyt fektettünk volna a távoli próbálkozásokra, ami dicséretes, erre Enderson is felhívta a figyelmet hétközi cikkében. Most viszont a Kövesd olyan mélyen védekezett kilenc mezőnyjátékossal, hogy a védelmi ötösfal előtt felálló négy középpályás lehetőséget sem adott arra, hogy távoli löketetekkel próbálkozzunk. Erre maximum 30-35 méterről lett volna sanszunk, annak meg nincs értelme. Az első komolyabb helyzetünkig a második felesben a 65. percig kellett várnunk, ekkora Mészáros Karol villant meg, és lövését bravúrral védte Tujvel. A fájó az volt az egészben, hogy a túloldalon érkező Szakály távolról szemlélte a kipattanó labdát, és későn indult el rá. Ezt követően még Holmannak volt egy távoli próbálkozása, majd a csereként beálló Horváth töketlenkedett el egy nagy helyzetet. Amíg az első félidőben inkább a bal oldalt vezettük az akcióinkat, addig a második játékrészben ez megcserélődött: az egyaránt elfáradó Völgyi és Szakály oldalát hanyagoltuk, és átterelődött a játékunk a jobb oldalra. Ekkor Jovanovic és Mészáros Karol lettek aktívabbak, ráadásul a végén utóbbi már jobbhátvédet játszott Jovanovics lecserélése után. A Mezőkövesd ebben a félidőben is eljutott egyszer a kapunkig, de ezen próbálkozásuk során is résen volt Danilovics.
Bosszantó és dühítő, hogy nem tudtunk betalálni, és Pinyő verhette a mellét a sajtótájékoztatón, hogy maximálisan bevált az, amire készültek, és amiért jöttek, sőt, ha a vége felé pontosabbak a kontráknál, akkor el is vihették volna a három pontot… Szerintem meg kussoljon, és örüljön, hogy ezzel a gusztustalan játékkal kibekkelték a 0-0-t. Azért is fájó még a két pont elvesztése, mert az előttünk álló csapatok közül többen is botlottak, és bizony komolyan felzárkózhattunk volna az élmezőnyre. No meg nem ártott volna egy újabb önbizalom növelő siker is.
Csibu ismét pontozott, én viszont nem ez alapján osztályoztam
Osztályzatok:
Branislav Danilovic – 5
Mindkét félidőre jutott egy-egy nagy védés, egyébként a világon semmi dolga nem akadt. Normál esetben az ilyen produkciót 0-s osztályzattal szoktuk „díjazni”, most azért kap mégis ötöst, mert az a két nagy védés bármiféle előzmény nélkül érkezett, és mint tudjuk, ilyen esetben a legnehezebb a kapusok dolga.
Aleksandar Jovanovic – 4
Hetek óta képtelen bármit is hozzátenni a támadójátékunkhoz a jobbhátvéd pozíciójában, és már védekezésben sem olyan hatékony, mint korábban. Szorgalmaznánk a korábbi felvetésünket: próbáljuk őt ki inkább ismét a középpályán, ahol nincs jelenleg megfelelő labdaszerző játékosunk.
Mészáros Norbert – 4
Alig volt dolga neki és Brkovicnak, kettőjük közül azonban mégis Mészáros az, aki ezúttal is egy fokkal gyengébb volt. Akadtak ugyanis olyan labdaeladásai, illetve rossz helyezkedései, amiből nagyobb gondba is kerülhettünk volna. Kérdés, hogy cseréje taktikai jellegű volt-e, vagy pedig megsérült.
Dusan Brkovic – 5
Mint említettem, ő azért magabiztosabban játszott Mészárosnál, de nem róla szólt ez a mérkőzés, hiszen néhány kósza kontrán kívül alig lépte át a félpályát a vendégcsapat.
Völgyi Dániel – 5
Az első félidőben még egész jól támogatta a támadásainkat, láthattunk tőle egy jó távoli löketet is, illetve többször is jól kanyarította középre a labdát. A második félidőre viszont annyira elfáradt, hogy képtelen volt egy métert is futni, a másik „futógépünkkel”, Szakállyal párban pedig így halottá vált a bal oldalunk.
Ioan Filip – 5
Továbbra sem egy klasszikus labdaszerző középpályás, ő sokkal inkább egy ésszel játszó, a játékot olvasó, és jól helyezkedő középpályás, aki jól passzol. Amíg védekező középpályást játszott, addig ezúttal sem voltunk hatékonyak labdaszerzések terén, és többször hibát is vétett egy-egy labdavesztéssel, viszont helyezkedésével sok esetben zavarta az ellenfelet. Mészáros lecserélése után pedig belső védő lett, ahol szerintem nagyon jól játszott, méghozzá azon okból kifolyólag, hogy azon a poszton nagyon sokat számít, ha egy játékos olvasni képes a játékot, és jól tud helyezkedni. Számtalan vendég akciót állított meg a mérkőzés utolsó harmadában.
Danilo Sekulic – 4
Nem láttunk tőle ma sem olyan megmozdulást, ami arra következtetne, hogy ő valaha a szerb élvonal egyik élcsapatában, a Vojvodinában volt alapember. Ő lenne az első légiós, akitől megválnék a télen.
Mészáros Karol – 5
Ma ő sem volt hatékony, de legalább próbálkozott, volt egy jó lövése is, a mérkőzés végén pedig jobbhátvédként is helytállt.
Holman Dávid – 5
Ezúttal nem tetszett a játéka. Próbálkozott, sokszor őrlődött a rengeteg kövesdi játékos gyűrűjében, de sajnos ziccert hibázott, és több ígéretes szabadrúgást is elpackázott.
Szakály Péter – 4 
Az ő játéka illik legkevésbé a jelenlegi játékrendszerünkbe. Szélen azért nem jó, mert lassú, és gyakran húzódik be középre, ezáltal az ő oldala üres marad, míg középen azért nem jó, mert körülményes játékával lassítja a csapat játékát. A legjellemzőbb momentum a tegnapi napon az volt, mikor Mészáros Karol szép lökete után csak messziről szemlélte az eseményeket, mire pedig eszébe jutott, hogy a kipattanóra akár el is lehetne indulni, más késő volt. És mivel így is épphogy csak lemaradt a játékszerről, ha időben eszmél, akkor ott lett volna a helyzet…
Róbert Vittek – 5
Ezúttal is inkább felfelé lógott ki a csapatból, bár helyzetbe ezúttal nem került, de az összjátékokban remekül vett részt, nem egy szép passza, vagy épp kiváló labdalevétele volt. Az pedig már végképp nem az ő hibája, hogy hat ember gyűrűjében nem volt most lehetősége gólt szerezni.
∼•∼
Horváth Zsolt – 4
Nem volt könnyű dolga, hiszen ahogy Pontes is elmondta, ő akkor tud érvényesülni, ha van előtte szabad terület. Ilyen szempontból nem értem, hogy akkor miért cserélte be őt, hiszen sejthető volt, hogy a meccs utolsó részében sem lesz egy fokkal sem több szabad terület az ellenfél védelme mögött, mint azelőtt volt. Az egyetlen momentum, ami hozzá volt köthető, az a töketlenkedése volt, amikor nagy helyzetben addig kivárt, míg leszerelték.
Geoffrey Castillion – 4
Minek erőltetjük még mindig? Nyilván azért, mert nincs más. És szomorú, hogy egyetlen fiatal sincs, aki csak az ő szintjét megütné legalább. Szekuliccsal kézen fogva mehetnek innen a télen.
Ivan Bobko – 0
Sokkal hamarabb behoztam volna Völgyi helyett, sőt, továbbmegyek, eleve őt kezdettem volna a bal szélen, ha már Völgyi volt a balhátvédünk. Az ő váratlan húzásai sokat érhettek volna a betömörülő ellenféllel szemben.
∼•∼
Leonel Pontes
Szerintem egyre jobban kezdi elsajátítani a csapat azt a szemléletet, amit ő szeretne látni, már csak az eredményesség hiányzik a csapat játékából. Tegnap két hibás döntésnek éreztem, hogy Bobko kimaradt, és későn állt be, valamint hogy behozta Horváthot szenvedni. Ettől függetlenül nem rajta múlott most sem, hogy nem tudtunk nyerni.
Ha valaki lemaradt volna a mérkőzésről, akkor a fenti rövid, egyperces összefoglalóban bepótolhatja, hogy mit láthatott az, aki szombaton kilátogatott a Nagyerdei Stadionba…
Bővebb összefoglaló
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Csak egy csapat volt a pályán, és csak egy csapat akart nyerni, ahogy Pontes is fogalmazott. Emiatt egy nagyon egyoldalú, és sajnos unalmas, helyzetekben szegény találkozót láthattunk, nem szórakoztunk jól a kilencven perc során. A csapat teljesítménye azért kettes, mert képtelenek voltunk komolyabb helyzeteket kialakítani, és bár óriási labdabirtoklási fölényben voltunk, illett volna a tizenhatos körbeadogatása helyett néhányszor távolról lőni, vagy valahogy a védelem mögé kerülni a szélekről. Iványi Zoltán az első félidő jelentős részében asszisztált a kövesdiek színészkedéséhez, később aztán rájött, hogy mi a célja a vendégeknek, így egyre kevesebb ilyen esést kajált be. Számtalan sárga lap maradt a zsebében, hogy mást ne említsek, Gohérnak járt volna a szándékos kezezésért a második sárga.
