A Videoton elleni szombati bajnokitól azt kaptuk, amit vártunk. Az őszi sorozatunkba tökéletesen illeszkedett, az év utolsó eleji mérkőzése cliffhanger-mentesre sikeredett, minden jóval és rosszal, amit ez jelenthet. 0-1, vereség, elképesztő bírói ténykedés, góltalanság és mezőnyfölény.
Egy órával a találkozó kezdete előtt már attól agyfagyást kaptam, hogy Verpeczet és Nagyot kezdőcsapatunkban láttam. Hogy a szétfagyást ne csak a mérkőzés alatt jelenlévő nulla fok körüli hőmérséklet jelentse, arról Erdős spori is gondoskodott, már a 2. percben. Na de ne rohanjunk ennyire előre.
A Videoton kezdője sok meglepetést nem okozott, bár kíváncsi lettem volna, milyen teljesítményt nyújt ellenünk Bódi és/vagy Varga – végül egyikük sem játszott. A 4-3-3-as felállás és a kiváló keret egy magabiztos fehérvári győzelmet ígért. A mi csapatunk a maga túlkoros játékosai mellett sérülésekkel is küzd, egy hét alatt Bobko és Danilovic is kiesett, Mészáros, Szilvási és Chuka pedig továbbra sem bevethetőek. Így jött Verpecz, elé pedig Nagy, Brkovic, Szatmári és Völgyi. A középpályás ötöst (hol 4-2-3-1, hol 4-1-4-1 volt megfigyelhető) Filip, Tőzsér, Jovanovic, Szakály és Holman alkotta, a gólokért pedig elméletben Vittek felelt.
Percről percre nem nagyon van mit írni a meccsről, a már említett 2. percben nem befújt büntető megadta az alaphangot nézőknek és játékosoknak egyaránt. A most végre néha ismét hazai szurkolásba torkolló találkozón már ekkor látszott, hogy a játékvezetővel később is meggyűlik majd a bajunk. A 10. percben még ugyan nem ette meg Lazovic esését (Brkovic mestermunkával szerelte), de onnantól kezdődően hiába játszottunk mezőnyfölényben, Erdős kettősügynöki tevékenységet folytatva kvázi ellehetetlenítette támadásainkat és védekezésünket. Nagy dicséretünkre válik, hogy igazán komoly helyzetig nem jutott el a nagyon szürkén játszó ellenfél. Viszont még a játékvezetői ténykedésnél is súlyosabb az, hogy játékosaink képtelenek voltak helyzetből, ziccerből betalálni. Ezt a korábbi meccseken már megszoktuk, de elképesztő az a gólimmunitás amiben szenvedünk már hónapok óta.
A második félidő sem változtatást, sem változást nem hozott, az 55. percig minden a megszokott mederben zajlott: mezőnyfölény, helyzet nélkül. Aztán jött a 60. perc. Tőzsér mellett elviszik a labdát, Szatmári Filip lemaradását segítené ki, Völgyi távol van, így Hadzic lőhet. Verpecz pedig csak beleérni tud. 0-1. Elképesztő. Talán majd ki is elemezzük egy videóban.
A maradék 30 perc főszerepében a Vidi játékosok fetrengése vitte a prímet, a játékvezető pedig minderre rá is segített. Zúgott is a *** MLSZ. Vittek még kihagyott pár óriási ziccert, hogy megint elmondhassuk, hogy a helyzeteink meg vannak, csak be kéne lőni őket. Aztán Erdős hármas sípja jelezte: a korcsolyapálya bezárt (a találkozó előtt locsoltunk egyet, hiszen kell az decemberben is)*, undorító játékkal nyert a Videoton, mi pedig egyre szebb játékkal verjük meg saját magunkat. Csekély vigasz.
*FRISS! Krecz Tibor elmondása szerint már egy hete nincs víz a rendszerben a talaj védelme miatt, így locsolás NEM történt. A hibáért elnézést kérünk!
(2016-12-05 15:30)
Játékosértékelés (meccs legjobbját nem választottam):
Verpecz: 4 – Volt egy nagy védése, de a gólban nagyon benne volt.
Nagy: 4 – Láttam tőle néhány jó megoldást, jó beívelést, de védekezésben voltak hiányosságai. Nem lógott ki lefelé a csapatból, volt egy nagy mentése is.
Brkovic: 5 – Neki nincs semmilyen szégyenkezni valója.
Szatmári: 5 – A gólnál másik játékosra kellett figyelnie Filip lemaradása miatt, de ötöst adok, mert különösebb hibájára nem emlékszem. Dicsérhető.
Völgyi: 4 – Az első félidőben nagyon jól játszott, támadásoknál hasznos csapattag volt. Védekezése kevésbé, a második félidőre pedig játéka minősége is visszaesett.
Filip: 4 – Közvetetten felelős a bekapott gólért és nem volt meggyőző játéka, bár volt egy jó lehetőség előtte, kár, hogy kimaradt.
Tőzsér: 3 – Vannak forintos labdái, annyi szent. Nem lógott ki nagyon lefelé, de az alibijáték miatt hármasnál nem kaphat jobbat.
Jovanovic: 5 – Dolgozott, együttműködött, hajtott. Nagyon pozitívan nem kiemelhető, de egy átlagteljesítményt nyújtott.
Holman: 4 – Kidolgozott, de kihagyott helyzetek. Nem sok segítséget kap a társaktól, így kibontakozni nem tud.
Szakály: 3 – Tőzsér párja az alibizésben. Tegye fel a kezét (írjon hsz-t), aki emlékszik akár jó, akár rossz Szakály-megmozdulásra!
Vittek: 3 
– Egy csatár dolga a gólszerzés. Ez neki ma nem (sem) ment. Pedig voltak helyzetei, nem panaszkodhatott. Mi viszont panaszkodunk, a legutóbbi 4 meccsen csak 1 gólt lőttünk.
Cserék:
Horváth és Djelmic: 4-4 – Nem tettek hozzá semmit a csapat játékához.
Takács: 0 – Nem játszott eleget, ez a szerencséje, különben lepontoznám azt a semmit amit láttunk, de nem kapott nagyon labdákat sem.
Vezetőedző: Leonel Pontes
Nem irigylem. Van egy rakat játékosa, látható a taktikai fejlődés a fegyelmezett játék, az előrelépés, a mezőnyfölény. De képtelen a csapat ziccersokaságot és gólt összehozni, így hiába minden. És hiába látható az előrelépés, mivel ez eredményességben nem mutatkozik meg, rossz előérzetünk van…
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
A mérkőzés önmagában nem volt rossz, de különösebben jó sem. NB I színvonalát hozta, néhány helyzettel, kevés góllal, sok időhúzással és bírói bakisorozattal. Az MLSZ-től kérdezem: ezért menjünk ki a magyar bajnokikra? (1814-en voltunk.) Csak a gól hiányzott, abból kettő is. Így hiába szeretném, hármasnál jobbat nem adhatok. A bíróról már több szót nem szeretnék mondani, nem rá fogom a vereséget, de már kezd elegem lenni abból, hogy bárki jön a Nagyeredei Stadionba, mindig mi húzzuk a rövidebbet és elképesztő bírói ítéletek sorozatát kapjuk. A történethez (elmaradt tizenegyes, a Videoton játékosainak fetrengéséhez való asszisztálás és fantomfaultok befújása) hozzátartozik, hogy Völgyi is kaphatott volna második sárgát, és nem miatta nem rúgtuk be a helyzeteinket (kivéve, amikor Szakály megindulását visszafújta Verpecz(!) „sérülése” miatt). Ettől függetlenül meccset befolyásoló hibái voltak, ez ihlette egyébként is az összefoglaló címét, az érintésvédelmet. (Rémlik, ahogy Pátkai a 89. percben belép Vittek elé, elesik és kifelé jár a szabadrúgás?)
Idén már csak egy meccsen, Kecskeméten az Újpest ellen javíthatunk. Kérdés, ez elég lesz-e ahhoz, hogy Pontes megtartsa állását. De talán ennél is nagyobb kérdés: hajlandóak vagyunk-e végre tényleg minőségi játékosokat igazolni, akik nem csak nevükben, hanem játéktudásukban is hozzátesznek a szó nemes értelmében vett csapatjátékhoz. E két kérdés jelentősen meghatározza majd tavaszunkat és talán a hosszútávú debreceni jövőt is…
Csibu
