Bár voltak biztató jelek szerdán, de végül ez sem volt elég az üdvösségünkhöz, hiszen a Kisvárda és Balmazújváros ellen egyaránt a végjátékban kapitulált a védelmünk. Erre kapásról rávághatnák a megmondó emberek, hogy semmi sem változott őszhöz képest, de én ennyire azért nem sarkítanám le az egészet.
Az első mérkőzésen azzal a Kisvárdával játszottunk, akik legerősebb keretükkel érkeztek, hiszen a nemrégiben megszerzett diósgyőri Bacsa Patrik és az ex-lokista Horváth Zoltán is a kezdőben volt, továbbá két korábbi debreceni játékos, Lucas Marcolini és Oláh Gergő, illetve a Lengyelországban is légióskodó Gosztonyi is őket szolgálja manapság. Ellenben nálunk igencsak vegyes csapatot állított ki Leonel Pontes vezetőedző, hiszen a Verpecz – Osváth, Koval, Mészáros, Ferenczi – Filip, Sekulic – Könyves, Virág, Nagy K. – Takács T. kezdő lépett ki a 2-es számú Komlóssy Imre műfüves pályára, mivel az igencsak zord idő miatt a centerpályát vastag hó és jég borította. Veizer sporttárs sípszava után aztán jó 20-25 percig állóháború folyt a pályán, hiszen a mieink jobb híján körbeadogatták az ellenfél tizenhatosa előtt a labdát és ennyiben kimerült a támadásépítésünk. A 26. percben aztán egy védelmi hiba után meglógott Délczeg a jobbon, és remekül találta meg centerezése Horváthot, aki gólt lőtt. Így a meglehetősen mostoha körülményeken kívül még ez is borzolta a kilátogatók kedélyeit.
Ezek után, ahogy az lenni szokott veszett fejsze üzemmódba kapcsoltunk, de a félidő hátralévő részében már nem született több gól. Egy jó húsz perces szünetet követően aztán az 55. percben eljött az, amit vártunk: a pálya mellett álló nézők, köztük én is csak elismerően csettintettünk friss igazolásunk, Osváth Attila távoli, gyilkos erejű bombája után, amivel kiegyenlítettünk. Ez aztán még jobban feltüzelt minket és a 71. percben Osváth a gólja után remekül találta meg Könyvest, aki egy csel után remekül tekerte el a bőrt a bal alsóba. Nyeregben éreztük magunkat innentől, de a győzelem mégsem jött össze, miután a 85. percben Verpecz érthetetlen módon elkövetett egy, az őszi záró fordulójában, Kecskeméten bemutatott szarvashibát, de ezúttal „csak” a labdát ejtette ki a kezéből, és ezt Rucskó köszönte szépen, értékesítette közelről. Ezzel kialakult a 2-2-es végeredmény. Annyi adalék még, hogy hibáját követően Pontes nem sokat hezitált, be is irányította a vétkes portást a jó meleg öltözőbe, a helyére a fiatal Kovács állt be. Így aztán meglehetősen rossz szájízzel ért véget számunkra a meccs. Ekkor még nem is sejtettük, hogy a másik találkozón a Balmazújváros ellen sem lesz más a végkimenetel.
Pedig a második 90 percre egy jóval erősebb kezdő futott ki a gyepre, amit a Danilovic – Nagy Z., Szilvási, Brkovic, Barna – Tőzsér, Jovanovic – Feltscher, Holman, Mengolo – Chuka összeállítás hűen tükrözött. Pályára lépett friss igazolásunk, a kameruni Justin Mengolo, valamint a venezuelai válogatott próbázó Frank Feltscher. Az első helyzet ugyan előttünk adódott, de a 7. percben Holman lövésére volt ellenszere az újvárosi kapusnak. Aztán a 22. percben Mengolo ragadtatta el magát és hanyag hazaadásából kis híján gólpasszt adott az ellenfélnek, ami miatt Danilovic anyanyelvén alaposan kiosztotta őt. Mengolo ezek után jó kisdiák módjára ilyet nem csinált a továbbiakban. A 36. percben Chuka lövése ment mellé, amivel le is lehetett zárni az első félidőt.
Félidőben az Újváros sort cserélt, míg a Lokinál maradt mindenki a pályán. Fordulás után a cívisek rátettek egy lapáttal és többet veszélyeztettek, párharcaikat is nagy százalékban megnyerték a középpályán, amelyben Feltscher és Tőzsér élen járt, de Jovanovic is jól szűrte az ellen oldal támadásait. Mindössze a góllövés hiányzott, akárcsak ősszel, hiszen Holman és Feltscher lövésénél is nagyot mentett a második félidőben beálló Szécsi Gergő. A kihagyott helyzetek pedig megbosszulták magukat sajnos, hiszen a ráadásban Belényesi révén nagy kavarodás után gólt lőttek Feczkó Tamás tanítványai és nyertek.
Végül a kimerítőnek tűnő beszámoló után lássuk a meghatározó játékosaink teljesítményét dióhéjban. A Várda SE ellen a mérkőzés legjobbja egyértelműen Osváth Attila volt, aki gólja mellett egy tanári asszisztot is kiosztott, emellett a mezőnyben is jól teljesített. A többiek közül Könyves, Nagy Kevin és Mészáros játékával voltam elégedett. Akik viszont képzeletbeli citromdíjasok lennének: Verpecz, Sekulic és Ferenczi. Indoklásként: nem hiába keresünk kapust is, hiszen Verpecz újfent bizonyította, hogy a kijövetel nem tartozik az erősségei közzé. Sekulic és Ferenczi viszont bántóan pontatlanul játszott, míg utóbb gyenge passzai után is a társait dorgálta meg, hogy nem érték el a labdát.
A másik találkozón egyértelműen jó benyomást tett rám a venezuelai próbázó, aki nem ritkán magát sem kímélve mentette meg a csapatot egy-egy kontrától. Igazi harcos egyéniség volt. Mengolo ellenben nem játszotta végig a találkozót, de amíg pályán volt, az újvárosi védelemmel végig jobbára szélmalomharcot vívott. Holman, Jovanovic és Tőzsér viszont hozott egy jó átlagot, miként a kapuban Danilovic a kapott gólt leszámítva megbízhatóan teljesített. Chuka viszont nem fogott ki egyáltalán jó napot, hiszen rendre rossz megoldást választott a kapu előtt. A fiatalok közül Barna Szabolcs hasznosan futballozott, míg a többiek, mint például Kerekes vagy éppen Bíró jobbára csak epizódszerepet kaptak a két mérkőzésen.
