Ilyet is tudunk! – mondták sokan, ujjongva a Haladás elleni 4-2-es győzelmünk után. Ilyet is tudunk? – kérdezték többen a lelátón a góljainkat és a játékunkat látva. Igen, magabiztos játékkal megvertük a Haladást. Az elmúlt hetekhez képest rendhagyó, a korábbi, sikeresebb éveinkhez képest szokásos összefoglaló következik.
A DVSC-Haladás találkozó előtt, látva a siralmas játékot a Gyirmót-Mezőkövesd-MTK hármas ellen, nem sok jóra számítottunk. Gondolatainkban nem ástunk mélyre. Egyszerű kérdés ötlött fel bennünk: milyen végkimenetelre számítsunk? Azt sejtettük, hogy egy esetleges vereség a kiesés küszöbére hajtana minket, de tudva, hogy a Diósgyőr idegenben nyert a Paks ellen, az MTK pedig otthon tartott egy pontot a Videoton ellen, szinte kimondhatóvá vált volna, hogy a DVSC búcsúzik az első osztálytól. A Haladás elleni bravúr azonban nem csak az életben maradás meccse volt. Arra is kerestük a választ, hová tűnt a csapatunkból legalább a küzdőszellem, az alázat és az akarat.
Nos, e hármast már a találkozó első percében nyakon csíptük. És milyen jól tettük! Egyből felpezsdült a lelátó és dinamikusabb meccset játszottunk mint idén korábban bármikor. Domináltunk és lefociztuk az ellenfelet a pályáról – igaz, ehhez az is kellett, hogy a védelmük ne fogjon ki jó napot. De itt nem azzal az egyéni extrával nyertünk mint a Diósgyőr ellen, itt nem potyákkal, „mázlival”, hanem teljes frissességgel, magabiztosan húztuk be a 3 pontot. És ezt már most, a cikk elején szerettem volna kihangsúlyozni. Ez már igazi győzelem volt. Olyan, amilyeneket megszoktunk az Oláh Gábor utcán. Olyan, amilyeneknek köszönhetően bajnoki címeket ünnepelhettünk.
Az adminisztráció végett, a kezdőcsapatok:
Ne feledjük, a Haladás e szezonban kétszer is egy góllal vert minket úgy, hogy mi még gólt sem tudtunk lőni nekik. Ne feledjük, a Haladás a mérkőzést megelőzően a 4. helyen állt a tabellán. De mi nem foglalkoztunk ezzel. Mi azzal foglalkoztunk, hogy mielőbb betaláljunk. Ebben leginkább Holman és Handzic állt az élen, sokadik veszélyes helyzeteik után kettejük összjátékát utóbbi váltotta gólra, 1-0. Aztán jött Jovanovic „nemtudomhovarúgjam” magánszáma, hogy Williams kapásból, a Hali első kapuralövését gólra váltsa, 1-1. Egy percre rá Filip labdaszerzését követően egy gólpasszt is kiosztott Holmannak, aki kilőtte az alsó sarkot 8 méterről, 2-1. Nem gondoltuk volna, hogy 25 perc alatt 3 találat esik, és Williams góljára ilyen hamar válaszolni tudunk. Ekkor éreztem először, hogy ennek a meccsnek nem lehet más a végkimenetele, mint a Loki siker.
Holman Dávid is így gondolhatta, mert addigi teljesítményére (helyzetek, gól és gólpassz) a koronát feltéve egy újabb gólt szerzett. A Király Gábor feje felett tovaszálló löket a felső kapufáról a földre, onnan pedig a hálóba pattant kíméletlenül, 3-1. Félidő, fordulás. A második játékrész kevesebb izgalmat, komolyabb Loki-védekezést, egy kényszerű Szatmári cserét (látszólag nem volt komoly a baj), majd a félidő közepén egy Könyves gólt hozott. Támadónk egy kapuskirúgást követően rosszul hazacsúsztatott labdát kezelt le és zúdított a hosszúba. 4-1, eldőlt. Azért beállt még a nagy öreg Halmosi, ahogyan kicsit később Suk is. Gólt már egyikük sem lőtt, ellenben Tóth Mátéval a 86. percben, akit nem támadtunk meg a 16-oson belül, így a saját magának felpörgetett labdába tökéleteset rúgott, 4-2.
A lefújást követően elkönyveltük, hogy végre rendben volt egy mérkőzés, és azon morfondíroztunk: mi történhetett a csapattal egy hét alatt? Ekkora pálfordulás sosem történhet véletlenszerűen. Valami történhetett a háttérben. Persze mi is a sötétben tapogatózunk ezt illetően, feleslegesen meg nem akarunk pletykákat gerjeszteni. Szubjektív megítélésem, hogy ez a győzelem túlmutat Pontes „hatalmán”. A játékosok valamitől, vagy valakitől kedvet kaptak focizni, belátták, hogy érdemes benntartaniuk a csapatot. Igazából talán nem is érdekel, pontosan mi történt. Örülök a győzelemnek és örülök neki, hogy egyesek bebizonyították, tudnak ők jobban is focizni – ha akarnak.
Persze a bennmaradáshoz még rögös út áll előttünk, jövő szombaton példának okáért épp Felcsútra utazunk, hogy megmérkőzzünk a bajnokság második helyezettjével. Közvetlen riválisainkra sem egyszerű feladat vár majd: a Diósgyőr a Vasast fogadja, az MTK az Újpesthez látogat, a Mezőkövesd pedig az Üllői úton teszi tiszteletét. Egy esetleges debreceni bravúr, vagy döntetlen akár azt is jelenthetné, hogy a 8. helyre kerülünk, de egy esetleges vereség akár a 11. helyre is száműzhet minket, ezért nagyon fontos találkozó lesz.
Játékosértékelés:
Branislav Danilovic – 5
Erre szoktuk mondani, hogy nem sok dolga volt, a gólokról nem tehetett. Egyesek talán a 0-ás osztályzatot reálisabbnak tartanák, én viszont adok neki egy 5-öst, két okból: volt egy-két szép vetődése, a beívelt labdák nem jöttek ki róla és hetek óta először láttam, hogy a kirúgásai is teljesen rendben voltak, az egyik ilyenből gólt is lőttünk, úgyhogy örülök a fejlődésnek.
Osváth Attila – 5
Néha előremerészkedett és segítette a támadásokat, de pár nap múlva talán már arra sem fogunk emlékezni, hogy egyáltalán a pályán volt. Rendben volt a játéka.
Dusan Brkovic – 6
Jó védőteljesítménye volt, nem láttam kivetnivalót a játékában, hozta, amit várunk tőle.
Szatmári Csaba – 6
Ugyanaz igaz rá, mint Brkovicra, neki ráadásul egy fejese is majdnem gól lett. Egyértelműen kijelenthető: kész NB I-es játékossá vált. Reméljük nem súlyos a sérülése.
Ferenczi János – 5
U
gyanaz igaz rá, mint Osváthra. Védőmunkája összeszedettebb volt mint korábban, de így kevesebbet tudott részt venni a támadásokban. Sebaj.
Ioan Filip – 6
Ezt vártuk tőled, Filip! Labdaszerzések, jó passzok, agilis játék. Remek. Bárcsak mindig így játszana.
Tőzsér Dániel – 4 
Nem érzem, hogy képes lenne vezéregyéniség lenni. Sok rontott passz, kevés ütközés, támadások építkezéséből való kivonódás. Ez utóbbi főleg akkor volt furcsa, amikor Holman lecserélésekor neki kellett volna átvennie Dávid helyét. Nálam ma ő volt a citromdíjas.
Aleksandar Jovanovic – 4
Olykor ügyetlenkedik, amiből gólt is kapunk, olykor túlbuzgó és elrontja a csapat játékát rossz helyezkedésével, de folyamatosan agilis, megalkuvást nem tűrő játék. A sok hibának nem örülök, a küzdőszellem miatt viszont most megmenekült a citromtól.
Könyves Norbert – 6
Sok lövés, egy találat. Nem éreztem igazi átütőerőt a játékában, de ha labdát kap, akkor számíthatunk rá, hogy beviszi a kapu elé, aztán tüzel. Ha pedig még be is talál, akkor kérdem én: kell ennél több?
Holman Dávid – 8 
Hol jártál, Dávidkám? – kérdezzük oly sokan. ha így tud játszani ez a fiú, mit csinált az elmúlt hetekben? Érthetetlen. Két gól, egy gólpassz, jó akciók, olykor önzetlenség, erre van szükség. De joggal vagyunk még mindig mérgesek rá: ha így játszottunk volna az MTK és a Mezőkövesd ellen, nem kellene antidepresszánst szednünk a kiesés réme miatt…
Haris Handzic – 7
Technikailag megfelel, alkatilag megfelel, gólt is lő, veszélyes a kapura. Ha az előbb Dávidtól kérdeztem, most Pontestől kérdezem: miért szélsőként játszattad eddig? Elégedett vagyok Handzic játékával is, aki szinte tökéletesen látta el feladatait.
∼•∼
Mészáros Norbert – 0
Szatmári helyére állt be, sok dolga nem volt. A 2. kapott gól az ő lelkén is szárad, de abban minden védőjátékosunk benne volt, hiszen senki nem támadta meg a lövő játékost.
Hyun-jun Suk – 0
Csak 15 perc jutott neki, az elmúlt hetek játéka alapján nem véletlenül. Lehetőségeivel most sem tudott élni, igaz, 4-1-nél nem is nagyon erőltettük már a támadásokat.
Danilo Sekulic – 5
Nem szokásunk 10 percnyi játékra pontszámot adni, de én most kivételt teszek, mert nagyon örömteli, hogy robbanékonyan, lendületesen szállt be a meccsbe, és képes volt kombinatív játékot összehozni a támadókkal. Egy ilyen Sekulicra szükségünk lenne, ha ezt a formáját tudná tartani 90 percen át, döntetlen állásnál is.
∼•∼
Leonel Pontes
Az általunk egyre inkább visszavárt 4-4-2 helyett az általa tavasszal játszott egycsatáros, háromszűrős rendszert alkalmazta, csupán 3 támadásért felelős játékossal (Handzic, Holman, Könyves). Érdekes, hogy a padon ült Mengolo, Feltscher és Suk is, különösen az meglepő, hogy csak utóbbi kapott lehetőséget. Az, hogy egyből lerohantuk a Haladást és 1-1 után gyorsan válaszoltunk, természetesen az ő érdeme is, így gratulálunk neki munkájához. Hovatovább akkora minőségbeli változást láttunk, hogy feltételeznem kell, nem csak Pontesnek köszönhető a siker. Tavasszal 27 pontból 14-et begyűjtöttünk, ami még mindig nem elég, de hatalmas előrelépés az őszi pontátlaghoz képest (jelenleg 1,55-ös, ősszel 0,86-as volt vele).
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
A mérkőzés megkapja a magyar viszonylatban nívós 4-es osztályzatot. Dinamikus, változatos, pörgős mérkőzés volt szép gólokkal. A csapatunk teljesítménye is ugyanezt az osztályzatot kapja. Azért még nem tökéletes, amit látunk, de ha ezt tudnák állandósítani, akkor erre már lehetne építkezni: akkor, és csak akkor, ismét beszélhetnénk nemzetközi kupaindulást érő helyről. Addig nem. A játékvezetőt hármassal jutalmazom, de talán ez is sok. Nem akart sárgázni mindenre, de mégis sokszor elmaradt, amikor igazán kellett volna (ennek mondjuk Filip és Osváth is örülhetett). A Handzic elleni belépő pedig befújható tizenegyesnek tűnt. Ettől függetlenül minimum ez a játékvezetési szint elvárható lenne minden meccsen – bár még innen is van felfelé vezető út.
Az, hogy mennyit ért a Haladás elleni győzelem és szép játék, a következő hetekben kiderül. Most egy kicsit kifújhatjuk magunkat, visszaépülhet a tudatunkba, hogy nincs veszve minden, van még a DVSC-nek csapata. Bízzunk abban, hogy a játékkedv nem lanyhul a következő héten sem, és ugyanez a küzdeni akarás fog jellemezni minket a Videoton ellen. Akkor lehet keresnivalója a csapatnak a pályán és a szurkolók szemében. Ebben bízva, szóljon majd, a HAJRÁ LOKI!
Csibu
