Megtartotta főpróbáját a DVSC a 2017-2018-as bajnoki kiírás kezdete előtt, méghozzá a román első osztályban szereplő Temesvár ellen, a Nagyerdei Stadionban. A szombat délután lejátszott találkozó nagyon sima végeredményt hozott, és hiába reménykedtünk abban, hogy ez a meccs majd sok kérdésünkre választ ad, csalódnunk kellett.
A csalódás alatt nem arra gondolok, hogy nem tetszett volna a játékunk, vagy fanyalognék az eredmény miatt (amiért pláne nincs min fanyalogni), csupán arra, hogy hiába vártuk, hogy e meccs alapján körvonalazódik majd a lehetséges kezdőcsapatunk az első tétmeccsre, ez bizony nem történt meg. Azt tudni kell, hogy a kora délutáni, Szeged elleni edzőmeccs az 55. percben félbeszakadt, és azon a meccsen is egy vegyesnek mondható gárda lépett pályára, akik közül néhányan azért vélhetően a kezdőben kapnak majd helyet tétmeccsen is. Így aztán a Temesvár ellen sem feltétlen a legerősebb kezdőnkkel futottunk ki. Rögtön az első csalódás az volt, hogy nem Novota védett, aki mint kiderült, megsérült a bemelegítés során (ettől féltünk). Így az első félidőben a fiatal Kovács, a másodikban meg az elvileg cserének igazolt Nagy védett. A védelmünk is meglehetősen keszekusza volt, hiszen jobbhátvéd poszton nem a frissen visszaigazolt Bényei, hanem Kuti, középen pedig nem a tavaly NB I-es meccsen már bizonyító Szatmári, hanem az NB II-ből visszatérő Kinyik kezdett. A balhátvéd ezúttal is Ferenczi volt, ami továbbra is óriási hiba. Középen hiányzott Filip, ez most is megmutatkozott a játékunkban, míg elölről továbbra is iszonyatosan hiányzik és jó csatár.
A találkozó első húsz perce egyébként nagyon élvezhető volt, folyamatosan nyomás alatt tartottuk a vendégeket, szinte 2-3 percenként kerültünk helyzetbe, az elején például Takács nem tudott ajtó-ablak helyzetben gólt szerezni, lövését a kapus a felső lécre tolta. Sós Bence nagyon élt a bal szélen, remek egyéni megoldásokat láttunk tőle, és benne megvan az, ami sok magyar játékosból hiányzik: fel meri vállalni az egy az egyeket, néha talán túlzásba is esik, de inkább lássuk ezt, mint hogy valaki meg sem próbálja. Teljesítményére a koronát egy remekbe szabott góllal tette fel, amikor ballal kapásból szépen lőtte ki a hosszút Kuti keresztlabdája után. Az első félidőben szembetűnő volt Takács szerencsétlenkedése, aki sem labdát kezelni, sem fejelni, sem lőni, sem passzolni nem tudott, nagyjából minden labdába érése után a fejünket fogtuk. A játékrész második fele nagyon unalmasra sikeredett, és többnyire mezőnyjáték folyt a pályán. Így aztán a szünetre 1-0-s előnnyel vonulhattunk.
Félidőben csak egyet cseréltünk, méghozzá azt is kapusposzton, Herczeg András ugyanis ezúttal már teljes meccsterhelést kívánt adni a játékosoknak (ezért volt úgymond fájó, hogy a másik edzőmeccs félbeszakadt, ahonnan egyébként fura módon néhány játékos átruccant a Nagyerdei Stadionba, és pályára is lépett). Ebben a játékrészben már a vendégek is eljutottak a kapunkig, és szembetűnő volt ezúttal is, hogy a bal oldalunk továbbra is rendkívül sebezhető, egyértelműen az a leggyengébb pontja a védelmünknek, ezt a temesváriak is hamar kiszúrták, így nagyjából minden akciót Ferenczi, majd később Völgyi oldalán vezettek. A győzelmet aztán néhány perc alatt bebiztosítottuk, előbb egy szép Tőzsér-Holman-Takács összjáték után utóbbi szép megoldással szerzett gólt sokadik helyzetéből, majd négy perccel később Kuti beadása után ő fejelt szintén a kapuba, így két góljával máris hőssé vált, és vélhetően feledtette is addigi rossz játékát. A hátralévő időben a vendégek kétszer is eltalálták a kapufát, a kegyelemdöfést pedig egy szöglet után Mengolo adta meg fejesgóljával.
A 4-0-s eredményt látva nem lehetne okunk a panaszra, csakhogy ezeken az edzőmeccseken nem igazán mérhettük fel a csapat valós erejét. A védelmünk szinte egyik találkozón sem volt kitéve komoly megpróbáltatásnak, talán sokat mondok, ha a kapusainknak 10-szer kellett összesen a négy meccsen komolyabb védést bemutatni, így aztán az sem feltétlen derült ki, hogy Nagy Sándor mennyire lesz erősítés (?). A csatársorunk hiányosságai viszont még ilyen ellenfelek ellen is látványosan kijöttek. Nincs még kész ez a csapat, kellene 2-3 minőségi játékos.
Egy rövid kis minivlog a mérkőzésről, benne a negyedik góllal
DVSC – Temesvári ACS Poli 4-0 (1-0)
Nagyerdei Stadion, 2000 néző. Vezette: Takács T.
DVSC: Kovács P. (Nagy S. 46.) – Kuti (Djelmic 80.), Kinyik, Mészáros (Szatmári 80.), Ferenczi – Jovanovic, Szekulics, Tőzsér, Sós (Völgyi 65.) – Holman (Kusnyír 80.), Takács T. (Mengolo 71.)
Gól: 1-0 Sós (9.), 2-0 Takács T. (59.), 3-0 Takács T. (64.), 4-0 Mengolo (83.)
Játékosok értékelése röviden:
Kovács Péter ügyes kapus, de fizikálisan nem érett még az NB I-re, reméljük nem kótyavetyéljük el őt. Kuti elfogadhatóan játszott, bár akadtak hibái, de két gólpasszt adott, így nem érheti szó a ház elejét. Hiányosságai majd komolyabb ellenfelek ellen jöhetnek ki, ahogy az tavaly is megtörtént, mikor bekerült a kezdőbe. Kinyik magabiztos volt, több fontos közbeavatkozása is akadt, kár, hogy ezek után általában rossz megoldás következett. A mai meccs alapján róla sem tudom eldönteni, hogy éles meccsen mennyire lenne jó. Mészároson egyre jobban látszik a kor, és rossz belegondolni, hogy még mindig a keret egyik legjobb védője ilyen állapotban is. Ferenczi… Ugyanazt láttuk tőle, ami miatt az egész tavalyi szezonban a hajunkat téptük: nem elég határozott, nem lép oda, könnyen elnyomják. Átjáróház volt az oldala. Jovanovics ezúttal a középpálya jobb oldalán játszott, és nem is volt rossz. Tőzsér ma egész jó volt, nem láttuk az alibizés nyomait, míg Szekulics tőle szokatlan módon egész elfogadható produkciót nyújtott. Sós Bence továbbra is a legnagyobb pozitívum, húzóember lesz. Holman az első félidőben ficánkolt, viszont most is sokszor sokáig cipelte a labdát, a második félidő felétől látványosan elment a kedve. Takács Tamás nagy talány: két gólt rúgott, ez a dolga egy csatárnak, így nem is lehetne belekötni a teljesítményébe, de amit előtte 60 percig csinált, azt borzalmas volt nézni.
A cserék közül Nagy Sándor hiányosságai kijöttek ma, még ha sok dolga nem is akadt: kirúgni nem tud, és a helyezkedése sem tökéletes. Völgyi az alatt a 25 perc alatt, amit játszott, bebizonyította, hogy semmi keresnivalója a DVSC-ben, egy motiválatlan, meccshiányos, gyenge játékos. Mengolo ezúttal a csatársorba szállt be, gyorsaságán kívül ma a fejelési tudományát csillogtatta meg a góljánál. Lehet, hogy használható játékosunk lesz. Kusnyír Erik játékára különösen kíváncsi voltam, ebben a tíz percben nem sok minden derült ki róla, reméljük, hogy tényleg olyan tehetséges, mint amilyennek mondják. Djelmics lőtt egy szép gólt, amit les miatt nem adtak meg, de egyébként nagyon körülményes, én vele nem számolnék, egyébként sem bír 25-30 percnél többet. Szatmári pedig beállt, de dolga nem nagyon akadt.
