A múlt heti kínos hazai zakó után egyik nagy mumusunkhoz, a Haladáshoz látogatunk, akik ellen 2011 óta nem tudtunk nyerni idegenben, és mostanság nem egyszer a Nagyerdőben is megtréfáltak minket. A múlt heti produkciót látva igazából semmi nem szól amellett, hogy éppen most törnénk meg ezt a rossz sorozatot, maximum abban bízhatunk, hogy a múlt hetinél csak jobban játszhatunk.
A hétközi edzőmeccs alapján (amin azok játszottak, akik kevesebb szerepet kaptak a Kövesd ellen) nem számítok nagy változásokra, pedig bőven lehetne csereberélni, ahogy arról a Heti Hármas podcast adásunkban is beszéltünk. Kezdjük rögtön a kapusposzttal. Nem véletlen fejeztük ki aggodalmunkat Nagy Sándorral kapcsolatban, amikor még csak felmerült a neve, mint lehetséges érkező. Egy nyers stílusban védő, gyenge kapusnak számít, amit be is bizonyított egy meccs alapján. Utoljára ennyi, és ilyen minőségű hibát talán Malinauskas szerencsétlenkedett össze egy meccsen, de még lehet neki sem volt ilyen katasztrofális teljesítménye. Úgyhogy ami engem illet, többet nem tenném őt be a csapatba, játsszon inkább valamelyik fiatal. Kuti is eljátszotta a bizalmam, nyugodtan ki lehet próbálni Bényeit a helyén, ha már visszacsábítottuk Békéscsabáról. Mint ahogy Barnát is Ferenczi helyett, hogy végre legyen balhátvédünk is. A középpálya úgy ahogy rendben van, a gondok a csatársornál folytatódnak. Holmannak nincs kedve focizni, Takács lerúgta saját magát hetekre, így maradt Tisza és Könyves, esetleg Mengolo. Egyik sem igazi, klasszikus támadó. Ha mindenképp választanom kell, akkor talán Könyvesre esne a választásom.
Mindez csak vízió, mint említettem, vélhetően ugyanaz a csapat játszik majd, mint akik egy hete beégtek. És hogy miben bízhatunk? Amit a bevezetőben is említettem, hogy talán nem fog mindenki kétszer egymás után olyan szarul játszani (bár tavaly volt rá példa nem egyszer sajnos…). A másik dolog, hogy a Haladás sem nyújtott biztató produkciót az első fordulóban, mentségükre szóljon, hogy ők a bajnoki címvédő otthonában kaptak ki 11 játékos ellen. Sok más okosság nem jut eszembe, ami mellettünk szólna, maximum az olyan unalmas közhelyek, mint hogy egyszer minden rossz sorozat megszakad, vagy mikor, ha nem most. Nem várok túl sokat a meccstől, aztán majd legfeljebb kellemesen csalódok.
A gond az inkább az, amit már Csibu is beharangozott a múlt héten: a bajnoki rajt meghatározhatja a teljes szezonunkat. Ha most is kikapunk, akkor jó eséllyel Paksról sem távozunk majd sok ponttal, aztán jön az a sorozat, hogy Fradi, Vidi, Vasas, Honvéd, azaz a tavalyi első négy helyezett… Könnyen lehet tehát, hogy a hetedik fordulóig alig lesz pontunk. Akkor pedig majd megint lehet kapkodni, elküldeni a ballasztot, és kukázni a még megmaradt, labdába két egyenest rúgni tudó játékosok, légiósok közül – apropó, Miha Vidmart közel egy hónapja teszteljük, szinte minden meccsén lőtt gólt, mégsem szerződtettük még eddig, pedig nem dúskálunk a csatárokban…
Essék szó egy kicsit az ellenfélről is. Mészöly Géza együttese az elmúlt években rendre erőn felül teljesített, legalábbis szerintem. A játékoskeretük alapján ugyanis inkább tekinthetők ők egy alsóházi csapatnak, ennek ellenére az utolsó két szezonban a hatodik, illetve az ötödik helyen végeztek (három szezonnal ezelőtt pedig épp hogy bennmaradtak a 16 csapatos bajnokságban, abban az évben vette át Mészöly a csapat irányítását). Vélhetően idén sem úgy vágtak neki a szezonnak, hogy a dobogó a cél, róluk tényleg elmondható, hogy fiatalok alkotják a csapatot, Mészöly nem fél 16-17 éves játékosokat sem bedobni a mély vízbe, még ha sok esetben ezt a rengeteg sérülés indokolta is. Ennek tudatában pedig végképp bravúros volt a szereplésük az utóbbi években.
Nyáron egyébként némileg sikerült erősíteni a kereten, és ezúttal nem is vesztettek el kulcsjátékosokat, egyedül Iszlai Bence távozása lehet fájó, de őt sem érzem pótolhatatlannak, főleg hogy leigazolták a helyére a korábbi válogatott Simon Ádámot a Videotontól. Az érkezők oldalán találjuk még Miroszlav Grumicsot, akitől érdekes módon sokat vár Mészöly Géza, pedig ha van játékos, aki tökéletesen megtestesíti a tucatlégiós fogalmát, akkor éppen a 33 éves szerb támadó az. Mellette még az MTK-s Myke Bouard Ramos érkezett a támadósorba, a fiatal brazil támadó ténylegesen erősítést jelenthet a régóta csatárgondokkal küszködő Halinak.
Összegezve tehát. Nagy kérdés, hogy Herczeg András fel tudta-e rázni a társaságot a múlt heti vereség után, hogy a játékosok tudják-e függetleníteni magukat a szégyenteljes produkciótól, és a focizni nem akaró játékosok összekapják-e végre magukat. Én számítok arra, hogy ezúttal tényleg lehetőséget kap 1-2 fiatal (első sorban kapusposzton reménykedek ebben, illetve Bíró és Barna játékára is számítanék), és sokkal nagyobb erőbedobást, koncentrációt, győzni akarást várok a csapattól. Ahogy azt a szezon előtti cikkünkben is jeleztük, ha azt látjuk, hogy a játékosok mindent megtesznek a sikerért, akkor a vereséget is el tudjuk nézni nekik. Ha viszont a Mezőkövesd ellenihez hasonló produkciót látunk, akkor továbbra sem leszünk kíméletesek a cikkeinkben.
(képek forrása: nyugat.hu)
