Szerda kora délután Csongrádon volt jelenése a Lokinak a Magyar Kupa legjobb 64 közé jutásáért rendezett fordulójában. Ellenfelünk kvázi a negyedosztályban, a megye I-ben szerepel, így természetesen elvárás volt a továbbjutás kiharcolása, amit nem csak hogy teljesített a csapat, de még igazi gólparádét is rendezett.
Ellenfelünk kvázi a negyedosztályban, egész pontosan a megye I-ben szerepel, így aztán nem volt meglepő, hogy a Loki alapcsapatából senki nem utazott el a déli városkába. Ott voltak viszont a kezdőben azok a labdarúgók, akik a bajnoki mérkőzésen többnyire a kispadon ücsörögnek, vagy még a meccskeretbe sem nagyon férnek be, míg a cserepadunkon egytől egyig fiatalok foglaltak helyet, köztük négy olyan sráccal, akik 2000 után születtek. Most debütál egyébként a DVSC-ben tétmeccsen a nyáron szerződtetett Novota János, illetve hosszú idő után ismét feltűnt a csapatban Ioan Filip is. A kezdőcsapatunkat egyébként a tegnapi podcast adásunkban egy az egyben eltaláltam.
Az első félidőben bekezdtünk, már a negyedik percben megszereztük a vezetést, Filip indításával Takács lépett ki, nem túl erős és jól helyezett lövését pedig bevédte a hazaiak kapusa. Még csak a kilencedik percben jártunk, de már meg is dupláztuk az előnyünket, Tisza szöglete egy hazai játékosról pattant a hálóba. Ezzel gyakorlatilag le is rendeztük a továbbjutást kérdését, innentől csak a különbség volt a kérdés. Ennek fényében kicsit le is ült a játékunk, és többnyire a mezőnyben csordogált a meccs. Az újabb gólunk a 23. percben érkezett, ekkor Kuti középre gurított labdáját Tisza csavarta kapásból szépen a hosszú alsóba. Bár a harmadik gólunk után is nagy mezőnyfölényben játszottunk, úgy tűnt, hogy megelégszünk a háromgólos előnyünkkel, így már nem is változott az eredmény a szünetig.
A folytatásban a meglehetősen indiszponáltan játszó Takácsot Nagy Kevin váltotta. A hazai csapat látványosan fáradni kezdett, mi pedig egy kicsit rákapcsoltunk, és beindult a gólhenger. Először Tisza szerzett gólt az 54. percben, Kuti mélységi indítása után vágta a labdát a kapuba éles szögből a kifutó kapus mellett. Alig két perc múlva jött az ötödik gól, Tisza készítette le szépen Nagy Kevinnek a labdát, aki elegánsan helyezett a kapuba a kivetődő kapus mellett. Idő közben beállt a 17 éves Bárány Donát is, aki rögtön letette a névjegyét, a 60. percben az ő beadásából vágta szépen kapásból a hálóba a labdát Tisza. A 65. percben pedig már ő maga volt eredményes, Kuti beadása után csukafejessel vette be az ellenfél kapuját. A 69. percben Barna keresztlabdája után ismét Tisza volt eredményes, majd a gólunk után nem sokkal a hazai csapat is betalált, egy szép indítást követően a középre centerezett labdát kotorták be az üres kapuba. A 73. percben Barna beadására Tisza érkezett a röviden, ezzel csapata kilencedik, saját maga ötödik gólját szerezte. A végeredményt a fiatal Bárány állította be, Tisza mélységből beadott labdáját lőtte be közelről a kapuba.
A vége tehát 10-1 lett, és ez nem első sorban a gólok száma miatt megsüvegelendő (van ekkora különbség a két csapat között, sőt…), hanem azért, mert nem álltunk le 3-4 gólnál. Én személy szerint sokkal „szorosabb” eredményre számítottam, így mindenképp kellemes csalódás volt, hogy végig hajtottak a játékosok. A meccs elérte célját azzal, hogy a bajnokságban keveset játszók meccsterhelést kaptak, és néhány fiatalt is láthattunk pályára lépni. A folytatásban ennél azért nehezebb feladat vár majd ránk.
Játékosok rövid értékelése
A meccset nem láttam teljes egészében, így az egyéni értékelésben Enderson volt segítségemre.
Novotának nem sok dolga volt, a gólról nem tehetett, viszont amikor a hazaadott labdát támadták, akkor többször is elrúgta amerre állt, általában az oldalvonalon kívülre. Kuti a támadásokban egész jó volt, védekezésben már inkább gyengébb teljesítményt nyújtott. Belső védőink hozták a kötelezőt, bár megjegyezném, hogy Szilvási rettentő módon leépült, alkata jelenleg nem egy NB I-es játékosét idézi, mondjuk ez lassan már Mészárosról is elmondható… Barna nagyjából Kutihoz hasonló produkciót nyújtott, igaz a gólt az ő oldaláról kaptuk.
Csősz esetében a jó és a rossz megoldások váltogatták egymást, bár tegyük hozzá, hogy a jobb szélen futballozott, holott ő első sorban középső középpályás. Filip viszonylag aktív és hatékony volt, de előre játékban keveset mutatott. Sekulic nagyon sokat volt akcióban, lelkesen játszott, a beadásai ültek, viszont a helyzetkihasználása még mindig pocsék, ha a kapu elé kerül. Bíró borzasztó súlytalan volt, többször is elnyomták őt, cseréje indokolt volt.
Takács bár szerzett egy gólt az elején (ami azért jókora kapushiba volt), borzasztó lassan és darabosan mozgott, néha rossz volt nézni a játékát. Őt is joggal kapta le Herczeg András a szünetben. Tisza egymaga a góljaink felét szerezte, öt gólt lőni egy kupameccsen még akkor is megsüvegelendő, ha tudjuk, hogy az ellenfél milyen játékerőt képvisel. Ráadásul a góljai között voltak kimondottan szép találatok is, de jegyezzük meg, hogy a pontrúgásai ma is többnyire borzalmasak voltak. Ettől függetlenül egyértelműen ő volt a meccs embere.
A cseréink közül Nagy Kevin mutatott szép dolgokat, de néha túlzottan körülményes volt a kulcshelyzetekben, egy gólt így is felírhattunk a neve mellé. Bárány Donát játéka kellemes meglepetés volt, főként azért, mert egy 2000-ben született játékosról beszélünk, aki a napokban töltötte be a 17. életévét. A mai meccsen két gól és egy gólpassz volt a mérlege, gratulálunk neki ehhez! Kusnyír éretten játszott, rengeteg labdát szerzett, és már most nagyon erős fizikálisan.
A teljes mérkőzés
Hoztuk tehát a kötelezőt, nevezetesen a továbbjutást, innentől pedig koncentrálhatunk a sokkal fontosabb szombati, Puskás Akadémia elleni mérkőzésre. Reméljük a srácok nem lőtték el minden puskaporukat a mai találkozón.
(képek forrása: dvsc.hu)
