Legyünk őszinték, az OTP Bank Liga 14. fordulóját, azon belül pedig a minket érintő DVSC-Paksi FC összecsapást a legtöbb szurkoló (és sajnos némely játékos is) nemes egyszerűséggel átaludta volna, annak érdekében, hogy a jövő heti Fradi-Loki majdnem-szuperrangadó hamarabb eljöjjön. Erre utal a 2802-es nézőszám és a mint utóbb kiderült, a mérkőzés színvonala is. Én is épp ezért választottam majdnem a Kelenföld és Kőbánya között járó G43-as gyorsított személyvonat ezen klasszikusnak számító mondatát az összefoglaló cikk címének: „Ferencváros következik”. Ezen a meccsen ugyanis mindenki csak túl akart lenni. Annyi tétje volt csak, hogy jó szájízzel, stabil dobogós pozícióból készülhessünk a Ferencvárosi vendégjátékunkra. Persze ettől még nem intézzük el egy vállrándítással a tolnai zöld-fehérek elleni találkozónkat, hiszen azért ismét bőven van miről beszélni.
A hat meccse veretlen Paksi FC érkezett a nyolc meccse veretlen DVSC-hez, papíron tehát izgalmas csatára volt kilátás. Valójában pedig kemény, küzdős, brusztolós meccsre egy mumusnak számító zöld-fehér társaság ellen, akiknek a játékstílusa kifejezetten rosszul fekszik nekünk. Csertői Aurél legényei a Vági, Zachán, Gévay, Szabó János – Papp Kristóf, Simon Ádám, Hajdú – Bertus, Kulcsár, Koltai összeállításban futottak ki a Nagyerdei Stadion gyepére, a kapujukban pedig egy régi jó ismerős, Verpecz Pista állt. Herczeg András Lokijában két helyen is kényszerű változás következett be, a megsérülő Szatmári Csaba helyett Mészáros Norbert, a monor ellen szintén kisebb sérülést összeszedő Haris Tabakovics helyén pedig Könyves Norbert kezdtek. Rajtuk kívül a jól megszokott Nagy Sándor – Ferenczi, Kinyik, Bényei – Varga Kevin, Tőzsér, Jovanovics, Bódi – Mengolo összeállítás lépett pályára eleinte 4-4-2-es hadrendben.
Bognár Tamás 15:30-as kezdő sípszava után leginkább egy kérdés foglalkoztatott engem: képesek leszünk-e a diósgyőri és a Haladás-elleni hazai meccsünk után végre egyszer nem gólt kapni az első 10-15 percben. Ha pedig a 4. percben Mengolo pazar előkészítése után Jovanovics betalál Verpecznek a hosszúba, talán igenlő választ is kaphattam volna ilyetén aggodalmaimra, ám balszerencsénkre nem ez történt. A 10. percben Mészáros Norbert sikertelenül próbálta Kulcsár Dávidot elválasztani a labdától, aki az oldalvonal mellől be tudta adni a labdát. Kinyik reflex-szerűen belekapott, amitől pont Papp Kristófhoz került a labda. Mind Jovanovics becsúszása, mind Bényei megérkezése, mind a védőfal összezárása későinek bizonyult, így a paksi középpályás a tehetetlen Nagy Sándor mellett a Loki hálójába lőhetett. 0:1
Ezután egy gyors gól garanciát jelentett volna arra, hogy nem ismétlődik meg a múlt heti Haladás-meccsen megtörtént 40 perc kínszenvedés az egyenlítésért. Alig két perccel később azonban, hála a Ferenczi labdájával meginduló Könyves Norbert cseleinek, majd pedig a keresztlabdájának, a hosszún érkező Bódi Ádám villámgyorsan bevette Verpecz kapuját. 1:1, újra ikszre állt a meccs. Érdemes megfigyelni egyébként, hogy Könyves cselét nem csak az őt őrző Zachán ette meg, hanem bizony Gévay és Szabó János is. Márpedig ha csak egyikük nem dől be a cselnek, Könyves keresztlabdáját könnyedén lefülelhették volna, Bódinak pedig esélye se lett volna helyzetbe kerülni. Komoly védelmi hiba is kellett tehát az egyenlítésünkhöz.
Reménykedhettünk talán egy ugyanilyen gyors vezető találatban is, ám a mérkőzés jó darabig nem tartogatott nekünk több izgalmat. Mindkét csapat pontatlanul, sok eladott labdával játszott, illetve faragták is egymást a focisták. A Paks próbált kontrákra játszani és átengedte nekünk a területeket, a mi rövid passzos focink pedig nem bizonyult hatékonynak ez ellen a játék ellen. Még az se segített eleinte, hogy átálltunk 4-1-4-1 hadrendre, leginkább azért, mert így Tőzsér Dani túl sokszor vonódott ki a játékból mind védekezésben, mind támadásban. A 34. és a 37. percben aztán nagy helyzetváltás történt mindkét oldalon: a paksi kapu előtt Mengolo, a debreceni háló előtt Papp Kristóf volt pontatlan. A félidő hátralévő percei eseménytelenül peregtek le, maradt az 1:1-es egál a pihenőre.
A szünet után aztán egy valamivel harcosabb és pontosabb Loki futott ki a gyepre. Az 54. percben Jovanovics remek passza után Bényei tört be a tizenhatoson belülre és remek érzékkel harcolt ki büntetőt Kulcsár Dávid közreműködésével. Bognár a büntetőpontra mutatott, Verpecz pedig hiába érezte az irányt, Tőzsér tizenegyesének ereje elég volt ahhoz, hogy a Loki megszerezze a vezetést és ezzel megfordítsa a mérkőzést. 2:1.
Ekkor azonban a Paks is tanúbizonyságot tett arról, miért is számítanak stabil és nehezen legyőzhető csapatnak a magyar bajnokságban. A 61. minutumban Bertus beadása után ismét Papp Kristóf szerzett egy védhetetlen találatot, miután a rá kiosztott Varga Kevin nem állt az útjába. 2:2, ezúttal a tolnaiaknál volt a lélektani előny, a döntés pedig az utolsó fél órára maradt. Itt volt az ideje némi változtatásnak: a 68. percben Herczeg frissített a támadósorban, lekapta a máskülönben remekül játszó Mengolot és beküldte Takács Tamást.
Ahogy az lenni szokott, Bandi bá cseréi ezúttal is aranyat értek. Alig 5 perccel később Simon Ádám és Takács harcoltak a pattogó labdáért, és előbbi könnyelműségének hála Takácsnál kötött ki a játékszer. Remekül vette észre a bal oldalt meginduló Bódit és egy hajszálpontos emeléssel elé is varázsolta a labdát. Bódi Ádám ezután 4 labdaérintésből gólt szerzett, 15 méterről laposan csavarta el Verpecz István mellett a labdát, ismét vezetett a Loki! 3:2!
A hátralévő percekben Takács még nem egy, hanem két gólt is szerezhetett volna, amelyek közül a második különösen fájó volt, hiszen 7 méterről nem tudott Verpi eszén túljárni. A kissé talán indokolatlan 4 perces hosszabbítás javarészt eseménytelenül telt el (Nagy Sándor azért még védett egy nagyobbacskát), a DVSC pedig zsinórban kilencedik veretlenül megvívott találkozója után immáron 25 ponttal, szilárdan áll a dobogó legalsó fokán. A jó szájíz tehát megvan, teljes erőnkkel lehet a közelgő Fradi-Lokira fókuszálni.
Érdemjegyek
Nagy Sándor – 0
Egy nagy védésen kívül a meccs végén semmi dolga nem volt. Tipikusan „nullásra védett”, azaz nem tették őt komoly próbára a Paks támadói. Ami bement, az nem miatta ment be, ami paksi helyzet pedig kimaradt, az sem rajta múlt. Amíg kevesebb gólt kap, mint az ellenfélnél védő kollégája, ezzel ki is vagyok békülve.
Bényei Balázs – 6
Az első félidei játéka egész egyszerűen csapnivaló volt, eladott labdák, rossz passzok és helyezkedési hibák tömkelege. Kellett persze hozzá Mészáros bizonytalankodása is, de azért ő is rendesen kitett magáért hibák terén. Aztán a második félidőre mintha kicserélték volna, sokkal aktívabban és pontosabban kezdett játszani. Nem csak védelemben, a mezőnyben is maradandót alkotott, hogy mást ne mondjak, egy lélektanilag nagyon fontos büntetőt harcolt ki. A két ellentétes félidei játéka alapján összességében megfelelőnek ítélem a teljesítményét.
Kinyik Ákos – 6
Az egyik legkellemesebb meglepetés Kinya volt számomra tegnap. Rengeteget futott, védekezésben kellően határozott és pontos volt. Sok párharcot vállalt fel, és a statisztikái ismeretének hiányában is azt mondom, jó százalékban meg is nyerte azokat. Emlékszem egy egész pályát átívelő, mégis pontos keresztlabdájára is. Persze kisebb hibák azért nála is akadtak, például jogosan sárgult be egy durva belépő után, illetve részben az ő ügyetlenkedéséből került helyzetbe Papp Kristóf az első gólnál, de a meccs összképét tekintve pozitívak a benyomásaim.
Mészáros Norbert – 3
Adott volt egy meglepően masszív és stabil védelmi tengely Kinyikkel és Szatmárival. A mai meccsen viszont végleg kiviláglott, hogy egyikük sérülése esetén meg vagyunk lőve, mert csak Mészáros vagy Szilvási tudna beugrani. Bizonytalan és gyámoltalan volt nem egyszer, az első bekapott gólunkban is nagy szerepe volt. Ha a paksi csatárok pontosabbak, több vendéggól is lehetett volna, mert rendre lemaradt az emberéről. Tisztellek azért, amit ezért a klubért tettél, és gratulálok a 300 elsőosztályú meccsedhez, de itt az idő lassan a szögre akasztani a csukát.
Ferenczi János – 4
Kezdek megbarátkozni a gondolattal, hogy a Lokiban le lehet játszani egy komplett pályafutást egy számodra idegen poszton. Nem mintha Janika ma olyan kirívóan rossz lett volna ma balhátvédben, de azért a jótól is elég messze volt. Nem vette fel a párharcokat, de az ő oldaláról még így is kevesebbet támadott a Paks, mint Bényei és Mészi oldaláról, így kimondottan rossz se volt.
Bódi Ádám – 7 
Hiába a helyenként kicsit önző játék, vagy épp a rossz megoldások választása kulcshelyzetben, vagy az átlagosnál kicsit gyengébb pontrúgások, minden erejével azon volt, hogy a kisebb megingásait elfeledtesse. Jelentem, sikerült. Két gólja önmagáért beszél, különösen ha hozzátesszük, hogy bár nem befejező csatár, sosem remeg meg a lába ilyen helyzetben. Az egyiknél jól érkezett egy már előkészített helyzetre, a másikat viszont ő vitte végig és fejezte be higgadtan. Ő jelentette ma a különbséget a pályán a két csapat között. Mióta visszatért Fehérvárról, még nem kaptunk ki egyszer sem.
Aleksandar Jovanovic – 6
Nem hívta fel ugyan magára a figyelmet látványos cselekkel vagy egyéb pengés megoldásokkal, mégis az egyik legjobb játékos volt a középpályán. Már-már megszokott tőle a sok-sok futás és a hajtós, brusztolós játék, most is ezt nyújtotta. A büntető előtt remekül látta meg Bényei mozgásában a lehetőséget és verte át Szabó Jánost.
Tőzsér Dániel – 5
A higgadtan értékesített büntető miatt amolyan „ötös fölé” volt a mai teljesítménye, de semmiképp nem nevezném megfelelőnek. Néha csinált hajmeresztő dolgokat. Egy ízben, egy sikertelen támadásunknál direkt az ő játékát figyeltem. A támadás egy vonallal előtte játszódott le, rendben. De nem volt olyan helyzetben, hogy besegíthessen, vagy létszámfölényes helyzet kialakításában részt vehessen. Nyilván azért, mert egy kontra esetén majd ő állítja meg azt. Én naiv… Amikor elveszítettük a labdát, villámgyorsan mögé került egy paksi csatár és már vágtázhatott is a következő zóna felé, egy diszkrét távolságban vágtázó Tőzsérrel maga mögött. Magyarul kb. annyit csinált a pályán ebben a helyzetben, mint a bíró, aki törekszik arra, hogy kellően közel legyen a játékhoz, de nem akar beleavatkozni abba. De nem igazságos csak ezt az egy esetet kiemelni, azért arra is volt példa, hogy igenis bevonta magát a játékba és hozzá is tett valamit. A baj az, hogy mindkét esetre bőven akad példa, így játéka nagyon vegyes.
Varga Kevin – 3 
Fáj a szívem, mikor ezeket a sorokat írom, de Kevin játéka az ujjsérülése óta egyszerűen nem az igazi. Míg a sérülése előtt sok-sok felvállalt egyéni párharc és aktív mozgás és fürgeség jellemezte, ezek száma drasztikusan lecsökkent. Nem tudom, hogy attól fél-e, hogy megint elesik (a sérülése előtt állandóan a földre került, de bírta) és rásérül a rögzítős kezére, mindenesetre sokkal statikusabbá, passzívabbá, és amit még a sérülés sem magyaráz, öncélúbbá vált a játéka. Kevinben épp azt szeretjük, hogy jó egyéni képességeit kellő alázattal és csapatjátékossággal egészíti ki, ettől lesz egy szerethető figura. Na ezekből a mai meccsen egyik se látszott. Labdákat és párharcokat vesztett, a híres balról befele cselezései helyett most inkább a rossz beadásokat választotta, nem egyszer rúgott csúnya luftot… ami pedig a legrosszabb, sokat önzőzött. Cseréje jogos volt, sőt, hamarabb is meg kellett volna lépni. Legyen ez a citromdíj egy intő jel, hogy ezen a tendencián sürgősen fordítani kell. Érted haragszunk, nem ellened.
Könyves Norbert – 5
Nem alkotott ma maradandót a pályán, egy igen látványos gól-előkészítése azonban így is volt. Ha a mesebeli szegény ember hét legyet ütött egy csapásra, akkor ő meg három védőt vert át egy csapásra és abból lett a lélektanilag nagyon fontos gyors egyenlítő gól. Ezen kívül inkább afféle szürke eminenciás volt a pályán, tette a dolgát a háttérben.
Justin Mengolo – 6
Sokáig neki akartam adni az arany csillagocskát, ám végül Bódi „lerúgta” Justint a trónszékről. Élvezet volt nézni a cseleit és a játékát, a paksi védők látványosan nem tudtak vele mit kezdeni. Bódi felé végül az eredményesség billentette a mérleg nyelvét, amit ebben a sportban többre tartok a látványosságnál.
∼•∼
Takács Tamás – 5
Nagyon készültem róla levenni a keresztvizet, mert egyszerűen borzasztóan gyenge volt támadásokban és befejezésben, a végén még egy nagy ziccert is hibázott. Aztán a meccs összefoglalóját visszanézve megláttam, hogy bizony ő adta a minden szempontból tökéletes gólpasszt Bódinak a harmadik és egyben 3 pontot érő gólunk előtt, így hajlandó vagyok neki minden mást elnézni.
Csősz Richárd – 4
Varga helyére érkezett, de 20 perce alatt nem sokat mutatott.
Nagy Kevin – 0
Időhúzó csere volt. Most vele meg Ricsivel tényleg az a cél, hogy legyen a szezon végére 15 NB I-es meccsük, összesen pedig kb. 100 játékpercük?
∼•∼
Herczeg András
Úgy tűnik, továbbra sem nőttük ki azt a gyermekbetegségünket, hogy nagyon hamar gólt kapunk (főleg hazai pályán), ugyanakkor azt is el kell Herczegnek ismerni, hogy hátrányból fordításban nagyon jó ez a jelenlegi Loki. Mentálisan erős csapatot rakott össze, ami ha demoralizáló gólt is kap, mégse zuhan össze, és ha más nem is, az egyenlítés mindig összejön. A lehetőségekhez képest a legjobb csapatot küldte ki, a taktikai váltás a két alapformációnk között szintén meghozta a gyümölcsét. Mengolo és Varga cseréjét időrendben megcseréltem volna, ám egy nyertes meccsen ennek végül nem volt jelentősége. Takácsot már csak a gólpassza miatt megérte felküldeni. Időhúzó cserének én inkább Tiszát küldtem volna be Nagy helyett, továbbra is azt tartom, hogy egy fiatalnak ez inkább megalázó feladat, mintsem a fejlődését szolgálja. Alig várom, hogy lássam, a bajnoki címért küzdő, a régi tábora előtt játszó Fradi ellen mit talál ki.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Küzdelmes meccs colt, ami a politikailag korrekt kifejezés a nem kimondottan jó mérkőzésre. A Paks a meccs túlnyomó részében a kapujuk előtt cövekelt és kontrázott, mi pedig kisebb-nagyobb sikerrel próbáltuk őket felőrölni. A csapatjáték mindkét oldalon döcögött, de a legnagyobb hiány mégis pengés egyéni megoldásokból volt, illetve a lelátói hangulat se tett hozzá sokat a élményhez. A Loki teljesítménye a legnagyobb jóindulattal is csak hármas, mert annak ellenére, hogy végül sikerült hátrányból fordítva megnyerni a találkozót, messze nem nyújtottuk tudásunk legjavát, illetve sokszor nem rajtunk múlt, hogy a Paks ne találjon be számos ajtó-ablak helyzetükből. A Fradi ellen ez nagyon kevés lesz, ugyanakkor azt is tudom, hogy arra a találkozóra fel fogjuk szívni magunkat. Bognár Tamás ítéletei sokszor érthetetlenek voltak, nem egyszer hagyott megtorolatlanul paksi szabálytalanságokat, legyen az egy durva belépő, kezezés, vagy Mengolo folyamatos faragása, míg nekünk könnyebb szívvel osztogatta a sárga lapokat is. Ugyanakkor be is fújta nekünk a jogos büntetőt, így súlyos, mérkőzést befolyásoló hibái nem voltak.
Még egy dolgot fontosnak tartok megemlíteni. A táborunk szurkolását nem szokás pontozni, de ha lenne ilyen kategória, most egy akkora egyest vésnék ide, hogy átlyukasztaná az osztálynaplót. Értem én, hogy egy héttel ezelőtt, a Hali ellen némiképp csalódást okozott az eredmény, így újabb lehetőséget szalasztottunk el arra, hogy újabb rétegeket fogjunk meg és szoktassunk rá a meccsre járásra. Azt is értem, hogy a Paks vendégjátéka hagyományosan nem vonz akkora közönséget. Meg hideg is volt. Meg ki vagyok én, hogy beleszóljak? De hogy a kinn lévő B-közép miért csak egyszer aktivizálja magát a 90 perc alatt (a Vadmacskák köszöntésekor), miért tölt a meccs játékidejéből 70 percet csendben, azt egyszerűen nem értem. Voltak ilyen meccsek már, főleg a 2015-2016 környéki nihilben, hogy nem volt kedvünk szurkolni, de ez azért most mindent felülmúlt (vagy inkább alul). Most először fordult elő ugyanis, hogy a 88. percben nem énekeltük el a Senkit se szerettem… kezdetű dalt Komáromi Gábor tiszteletére. Lehet, hogy csak elfelejtették, de azért Komcsi tragikus halála óta ez hagyomány, egy íratlan szabály. Voltak olyan meccsek is, hogy a tábor csak ezt az egy dalt énekelte el, de ezt mindig. Pedig most nem volt bojkott, koreóval is készültek. Néhány példa belülről: a Nem megyek haza című dal (személyes kedvencem) például két ismétlés után olyan fokú érdektelenségbe fulladt, hogy utána percekig nem volt kedve senkinek éneklésbe fogni. A meccs végén, az ünnepléskor pedig ketten-hárman elkezdték volna a „Ferencvárost meg kell verni” rigmust (ami szintén hagyományosnak számít), de az is kínos mormogásba fulladt. Nem tudom, mi állt a háttérben, de néha nekünk, szurkolóknak is önvizsgálatot kell tartanunk: ha a csapattól azt várjuk, hogy meghaljanak a pályán, a játékosok is jogosan várhatják el, hogy ugyanezt tegyük a lelátón. Természetesen nincs kétségem afelől, hogy a Fradi ellen oda fogjuk tenni magunkat, de ez most akkor is kellemetlen volt.
Akarva-akaratlanul, de az én mondanivalómba is belecsúszott az elmúlt néhány bekezdésben a közelgő Fradi elleni idegenbeli rangadó. Rögzítsük tehát a tényeket: jövő szombaton 15:30-kor a Groupama Arénában mérkőzünk meg az ebben a fordulóban a tabella élére állt FTC-vel, akik a lelátón jelentős erősítésen estek át: visszatér a Green Monsters. Már most borítékolható, hogy a forduló legnagyobb rangadójára van kilátás és előreláthatólag jelentős létszámmal és jelentős erőkkel vonul majd a debreceni szurkolósereg csatába. Aki teheti, vegye meg időben a jegyét és kezdje el szervezni az utazást, mert megéri.
Mindörökké hajrá Debrecen!
Lucas
