Alapjáraton „csak egy mezei” rangadónak neveznénk az OTP Bank Liga 15. fordulójában rendezendő Ferencváros – DVSC mérkőzést, hiszen az első fogadja a harmadikat, és a két együttes hagyományosan kiélezett mérkőzéseket szokott vívni egymással, de ezúttal szurkolói szempontból is felfokozott a várakozás: 3,5 év után visszatérnek a Fradi ultrák a stadionba, a Groupama Arénában pedig először fognak tényleges teltház előtt bajnoki mérkőzést rendezni. Nem kis feladat áll tehát előttünk, de nem szabad megijednünk!
Félnünk pedig már csak azért sem szabad, mert nem rajtunk lesz a győzelmi kényszer, nem a mi játékosainkon lesz a teher, hogy kiszolgálja a hosszú évek óta visszatérő fanatikusokat, illetve a további 15-16 ezer szurkolót, akik megtöltik majd a stadion lelátóit. Ráadásul listavezető otthonában vendégeskedünk, és hiába állunk a harmadik helyen, számunkra ez a mérkőzés nem nevezhető aranycsatárnak: a két csapat teljesen más célokért küzd. A Ferencvárostól jelen állapotában elvárt, hogy harcban legyen a bajnoki címért (talán még blamának is nevezhető, hogy az elmúlt években csak egyszer sikerült elhódítaniuk a bajnoki trófeát), míg mi kis túlzással John Travoltához hasonlóan érezhetjük magunkat, hogy a tavalyi viszontagságos szezon, és az idei kezdés után mégis mi a fenét keresünk a dobogón?!
Persze a pocsék szezonkezdet óta már sok víz lefolyt a Dunán, regéltünk is arról mi is rengetegszer, hogy mennyi minden változott azóta, és minek is köszönhető, hogy immár kilenc mérkőzés óta veretlenek vagyunk, melyek közül ráadásul hetet meg is nyertünk. Azt gondolom, nem túlzás kijelenteni, hogy idén már nem lesznek kiesési gondjaink, így ez egy újabb tényező, ami miatt teljesen nyugodtan játszhatunk szombaton. A bajnoki címről még a legelvakultabb szurkolók sem álmodoznak, és vélhetően a nemzetközi kupaindulás sem elvárás sem a vezetőség, sem a szurkolók többsége részéről. Arra ugyanis még ez a csapat nagyon nem áll készen, rengeteg hiányosságunk van, melyeket pótolnunk kellene ahhoz, hogy ismét bírjuk a kettős terhelést, és ne adj’ Isten csoportkörös álmokat dédelgessünk. Hogy mást ne mondjak, a jelenlegi keretünk nagyon szűkös, és ha 2-3 alapember kidől a sorból, akkor már bajban vagyunk. Erre egyébként már a szezonkezdet előtt is felhívtuk a figyelmet, és a nagy sorozatunk közben is megfigyelhető volt, hogy addig ment a szekér, amíg nagyjából mindenki egészséges és bevethető volt. Most azonban sajnos ott tartunk, amitől joggal féltettük a csapatot: alapembereink dőltek ki ilyen-olyan okokból.
Szatmári Csaba még két hete, a Haladás elleni meccsen kért cserét, és bár a hírek szerint csak húzódást szenvedett, ki kellett hagynia a Paks elleni meccset, és Herczeg András elmondása szerint még szombaton sem lesz bevethető. Ha egy valakit választhattunk volna egyébként, akit ne veszítsünk el sérülés miatt, akkor az épp Szacsa, bár vélhetően senki nem gondolta volna még fél éve, hogy egyszer ilyet fogunk itt leírni… De ez nem ámítás, a szőke fiatalember olyan meggyőzően teljesít idén, hogy kihagyhatatlannak számít a védelmünkből, és jól láthatóan gondjaink voltak a Paks ellen az ő hiányában. Az ő kiválása nem csak azért fájó, mert megbízhatóan teljesít, hanem mert a helyettesében van a legnagyobb hibafaktor a jelenlegi csapatunkból. Mészáros Norbert egy megsüvegelendő pályafutást tudhat maga mögött, és nem túlzás állítani, hogy jó tíz évig kihagyhatatlannak számított, de az utóbbi másfél-két évben már jócskán meglátszik a teljesítményén a kor: gyorsasága megkopott, magabiztossága tovatűnt, és sokszor vét teniszes nyelven ki nem kényszerített hibákat. Sajnos az előző héten is láthattuk ennek jeleit, így joggal féltjük őt a félelmetes Moutari-Böde-Varga triótól. Ráadásul az is szemmel látható, hogy Szatmári hiányában Kinyik teljesítménye is leromlott, aki eddig kis túlzással „god mode”-ban tolta, mióta bekerült a kezdőbe, az utóbbi meccseken viszont már jelentkeztek hibák tőle, ami a Paks ellen egy ízben gólhoz is vezetett. Úgyhogy az utóbbi időben sebezhetetlennek mondott védelmünk nagyon is sebezhető lesz szombaton.
Az említett Szatmárin kívül további két fontos hiányzónk lesz még, egyikőjük az a Sós Bence, aki rendkívül peches szezont produkál eddig, hiszen a nyári felkészülés során magasan a legjobb játékosunk volt, a szezon elején viszont nagyon hamar megsérült hosszú időre, majd visszatérése utáni második meccsén a Mezőkövesd ellen kellett lecserélni sérülés miatt, aztán egy hétre rá a Haladás ellen ismét súlyosabb sérülést szenvedett, és talán a válogatott szünet után ismét hadra fogható lesz. Persze minden rosszban van valami jó, hiszen Bence sérülése nélkül aligha mutatkozhatott volna be az NB I-ben Varga Kevin, de azért örülnénk, ha mindenki egészséges lenne, és nőnének a variációs lehetőségeink, amik egyébként meglehetősen szűkösek. A harmadik hiányzó egyébként Tabakovic lesz, aki szintén pechesnek mondható, hiszen amikor kezdett volna formába lendülni (két gólt szerzett két egymást követő meccsen), megsérült a Felcsút ellen, majd némileg korán visszatért a pályára, amit rögtön góllal hálált meg a Haladás ellen, hogy aztán az azt követő kupameccsen húzódás miatt őt is le kelljen már korán cserélni, sajnos azóta ő sem bevethető.
Így aztán nagy jóstehetség nem kell ahhoz, hogy eltaláljuk a várható kezdőnket: a kapus poszt adott, a védelemben egyetlen poszton sincs variálási lehetőségünk, hiszen Szilvási is megsérült, így gyakorlatilag egyik védőnknek sincs jelenleg alternatívája – ha csak a kegyvesztetté váló, és a megye I-es bajnokságban csatárrá avanzsáló Kutit nem számoljuk Bényei cseréjének. A középpályánk is adott, itt is a megszokott emberek játszanak hétről hétre, a légiósok (Filip és Sekulic) pedig már régóta parkolópályán vannak. A támadókat tekintve ismét nincs sok alternatíva, a három egészséges támadó közül Könyves és Mengolo fognak kezdeni. A hadrendet tekintve lehet némi változás, én személy szerint azt várom, hogy ezúttal már a kezdő sípszó pillanatától az óvatosabb, 4-1-4-1-es felállást fogjuk látni, Könyves ki fog húzódni a jobb oldalra, Bódi pedig behúzódik középre. Erre azért lehet szükség, hogy egyrészt a középpályán ne kerüljön létszámfölénybe a hazai csapat, másrészt a borzasztóan erős széljátékáról ismert Fradi ellen hatékonyabban tudjunk védekezni. Abban azért egyetértünk, hogy Ferenczi egymagában kevés lesz Varga Roland megállítására, mint ahogy Bényeinek is meggyűlhetne a baja Moutarival. Így viszont Varga és Könyves is be tudnak segíteni, miközben a középpálya közepén is megmarad a létszámegyenlőség. Ez persze a meccs képe és az eredmény alakulása alapján bármikor módosulhat a jól megszokott 4-4-2-vé, de az az érzésem, hogy amíg számunkra kedvezően alakul az összecsapás, addig nem fogja Herczeg András ezt a változtatást meglépni.
Azért a túl oldalon is lesznek hiányzók bőven. Egyikük Otigba Kenneth, aki szépen bejátszotta magát a védelem tengelyébe, és kihagyhatatlanná vált. Ő ötödik sárgáját gyűjtötte be Mezőkövesden, ezért nem játszhat majd. Adná magát, hogy egykori játékosunk, Leandro pótolja őt, azonban ő is bezsákolta az automatikus egymeccses eltiltással járó ötödik figyelmeztetést, így ugyanaz a helyzet állt elő a Fradinál, mint nálunk: a védelem egyik oszlopa hiányzik majd, helyettese pedig nem nagyon lesz. Szóba jöhet egyébként Batik Bence, de a 23 éves játékos az elmúlt években rengetegszer volt sérült, a nyolcadik forduló óta nem lépett pályára bajnokin, és a legutóbbi meccsen a keretben sem volt, kérdés, hogy sérülés, vagy csak taktikai ok miatt. Amennyiben egészséges, akkor szinte biztos, hogy ő kezd majd, ha nem, akkor kényszermegoldásként az eredetileg védekező középpályás Kochot vezényelheti hátra Thomas Doll. Rajtuk kívül lesznek még sérültek is a Fradinál, Bőle Lukács, Gera Zoltán és Hajnal Tamás gyakorlatilag a szezon eleje óta nem bevethetőek, míg Lovrencsics Gergő az előző bajnokin kihagyta, így elképzelhető, hogy ezúttal sem számíthat majd rá a vezetőedző. Persze azért a hazaiak kerete jóval bővebb, mint a miénk, így nem okoz számukra gondot pótolni a felsorolt játékosokat.
Hasonló hangulat és koreo várható, mint ami a Fradi NB I-be való visszatérésekor volt az Albert Stadionban
Kulcs párharcok
Három fontos párharcot emelnék ki így a meccs előtt, ebből kettő a hazaiak, egy a mi szempontunkból bír kiemelt jelentőséggel, már ami a támadásépítéseket illeti.
Varga Roland – Ferenczi János
Ezt már korábban is kiemeltem, ez lesz talán a legfontosabb párharc. Ferenczi egyértelműen a védelmünk egyik gyenge pontja, helyezkedése katasztrofális, a vele szemben álló Varga Roland pedig a liga egyik legjobb játékosa, aki nem mellesleg toronymagasan vezeti a góllövő listát, bár az ő formája is némileg visszaesett az elmúlt hetekben. Ferenczinek vélhetően szüksége lesz majd Varga Kevin és Mészáros segítségére is, bár utóbbinak lesz még egy másik fontos feladata is…
Böde Dániel – Mészáros Norbert
Méghozzá Böde Dániel őrzése. Mészi egyébként épp nemrég emelte ki, hogy a legkellemetlenebb ellenfél, aki ellen hazai szinten játszott, az Böde Dániel. Fénykorában nem okozott számára gondot leradírozni őt a pályáról, mára azonban már más a helyzet, ráadásul Böde most épp úgy néz ki, hogy elkapta a fonalat, hiszen az elmúlt két meccsen ő szerezte csapata győztes góljait. Mészáros Kinyikben bízhat majd még, ha segítségre van szüksége, de a hazaiak támadója vélhetően inkább az ő oldalát próbálja majd támadni.
Justin Mengolo – Batik Bence/Julian Koch
Az előző párharc fordítottja lehet ez, hiszen a mi egy szem támadónk is megpróbálhatja kihasználni a hazai védelem gyengeségét. Akár Batik, akár Koch kezd majd Blazic mellett, Mengolonak mindenképp azon az oldalon lehet majd keresnivalója, az ő gyorsasága pedig rövid távon az egyik, ha nem a legjobb az NB I-ben, úgyhogy az ő betöréseiben bízhatunk majd.
Statisztikák, érdekességek
A két csapat közelmúltját vizsgálva egyébként egy érdekes tendencia figyelhető meg: a legutolsó három közös összecsapás egyaránt 0-0-ra végződött, ebből kettőt rendeztek Debrecenben. Ráadásul ezek többnyire valóban unalmas és alacsony színvonalú összecsapások voltak, de ha vannak olyan körülmények, amik nem garantálják azt, hogy most is hasonló meccset látunk majd, akkor azok a mostaniak lesznek: mindkét együttes jó formában van, jellemzően sok gólos meccset játszottak az elmúlt időszakban, és az sem elhanyagolható szempont, hogy 22 ezer néző lesz kint a stadionban… Utoljára egyébként 2016 áprilisában vertük meg a Fradit, a dolog szépséghibája, hogy azzal az eredménnyel is bajnoki címet ünnepelhettek, ráadásul éppen a Nagyerdei Stadionban… A Ferencváros pályaválasztása mellett egyébként 43 próbálkozásból csupán négyszer tudtunk diadalmaskodni, az utolsó egyébként nagyon emlékezetesre sikerült, 2012-ben, a veretlen szezonunkban győztünk az Albert Stadionban 2-1-re Coulibaly és Szakály góljaival.
Attól függetlenül, hogy győzni kevésszer sikerült, azért pontot meglehetősen sokszor tudtunk csípni, és ezek jellemzően az utóbbi 10-15 évre jellemzőek: a legutóbbi 19 Ferencváros – DVSC összecsapás mérlege (1999-től számítva) ugyanis 6 hazai siker, 9 döntetlen és 4 DVSC győzelem – jól látható tehát, hogy mind a négy idegenbeli sikerünket a közelmúltban ünnepelhettük a Fradi otthonában. És ha már a 0-0-t említettem korábban, ez úgy tűnik, hogy sláger eredménynek számít a két csapat párharcában: az említett kilenc döntetlenből hatszor is gól nélküli végeredmény született. Tavaly tavasszal is ez volt a végeredmény, azt megelőzően pedig 2,5 éve, 2015 tavaszán tudtunk pontot rabolni az Üllői útról, akkor Bódi mesteri szabadrúgásával egyenlítettünk a hajrában. Remélhetőleg most is lesz okunk hasonlóan ünnepelni.
A Fradi szekerét idén kivételesen nem Böde Dániel húzta eddig (bár mint említettem, az utóbbi két meccsüket az ő góljaival nyerték meg), hanem a góllövő listát 12 találattal vezető Varga Roland. A házi góllövő listán Böde és Paintsil állnak a második helyen 4-4 találattal. Nálunk jóval kiegyenlítettebb a helyzet, már olyan szempontból, hogy nincs egy húzóemberünk, aki sok gólt szerez: Tőzsér vezeti a házi versenyt öt találattal, mögötte Bódi négygólos, Tabakovic és Varga Kevin pedig 3-3 találatot jegyeztek eddig. A Ferencvárosnál egyébként a korábban kiemelt Varga és Böde mellett még említést érdemes az a Jospeh Paintsil, aki a nyár végén szerződtettek Ghánából, és gyakorlatilag a semmiből robbant be: első öt bajnokiján négy gólt és két gólpasszt jegyzett, 19 éves létére technikailag nagyon fejlett, és nem kis gólokat láthattunk tőle eddig, úgyhogy őrá is érdemes lesz odafigyelnie Jovanovicséknak.
Külön szeretném még kiemelni a játékvezető személyét, hiszen Andó-Szabó Sándort jelölte ki az MLSZ a találkozóra. Úgy látszik igazi trollok ülnek a játékvezetői bizottság élén, ugyanis az egy dolog, hogy erre a felfokozott hangulatú meccsre nem rutinos és hazai szinten kiemelkedő játékvezetőt küldenek, hanem még ráadásul azt az illetőt, akit egyik csapatnál sem szeretnek (sőt, fogalmazzunk úgy, hogy mindkettőnél utálnak). A miértet a mi esetünkben aligha kell kiemelni, elég, ha csak a 2014-es Honvéd elleni bajnokavatót említem, vagy a Videoton elleni Ligakupa meccsen ellenünk megítélt három büntetőt, esetleg a Pápán kapott két kiállítást. A fradisták sem szívlelik őt, különösen Dollnak akadt már többször is összetűzése Random-Szabóval, úgyhogy fontos tényező lesz a random-faktor a játékvezető szemszögéből. Remélhetőleg ő sem szarja majd össze magát a hazai szurkolástól, és korrekt játékvezetést látunk majd.
Összegzés
Amit tehát mindenképp szerettünk volna kiemelni, hogy nyugodtan, mindenféle teher nélkül játszhatunk holnap. Nem várja el senki a győzelmet, és nem harsog majd a „k* gyenge!”, ha esetleg kikapnánk. Azt várjuk csak el, hogy mindenki tegye oda magát, és nyújtsa tudása legjavát. Ha ez most csak egy vereséghez lesz elég, a taps akkor is járni fog a lefújás után. Minden más eredmény csak ráadás! Nem kell megijedni a 22 ezer hazai szurkolótól, hiszen mi is ott leszünk, remélhetőleg több száz szurkolótársunkkal együtt. Ahogy tehát az ultráink felhívása is szólt, mindenki Budapestre, legyünk minél többen! Mindent bele! Hajrá LOKI!
