A Vidi elleni 5-2-es, hazai pályán elszenvedett vereséget követően kicsit aggódtunk a Vasas meccs előtt, mivel bizonytalannak tűnt, mennyire tudjuk majd összeszedni magunkat, főleg a védelmünket egy hét alatt. Szerencsére azonban az átdolgozott taktikának, pár jó napot kifogó játékosunknak és a gyengélkedő ellenfélnek köszönhetően elégedetten dőlhettünk hátra a lefújást követően. Ezúttal tehát a pofon jó oldalán voltunk, és ennek az okait, no meg az ebből levonható következtetéseket is igyekszem majd végigvenni az alábbiakban.
Amit a találkozó előtt várok…
Kicsit rendhagyó módon, mintegy kísérleti jelleggel, ezeket a sorokat csütörtökön, azaz két nappal az összecsapás előtt írom le. Bár fenyeget a veszély, hogy utólag néhol csak vakargatja az ember a fejét, látva korábbi tippjeit, mégis, megpróbálom összevetni a prekoncepcióimat a történtekkel. Az elmúlt hetek történései alapján nem könnyű eldöntenem, mit is várjak ettől a mérkőzéstől. Kicsit félek tőle, mert már nagyjából három(-négy) meccse nem úgy működik a védekezésünk, ahogyan előtte, és úgy, ami szükséges lenne a jobb eredmények eléréséhez. Éppen ezért bármennyire is szeretem a támadófocit, óvatosabb játéknak örülnék a Vasas ellen; gyors kontrákra és váratlan letámadásokra építenék a stabil védekezés mellett. Kulcskérdésnek látom, miként sikerül Tőzsért pótolnunk, én egyértelműen Csőszt favorizálnám, és nem feltétlen azért, mert biztosan készen áll erre a feladatra és nincs nála jobb lehetőségünk, hanem egyszerűen amiatt, hogy derüljön ki végre, érdemes-e megpróbálni beépíteni a csapatba. (Ugyanezt gondolom pl. Nagy Kevinről is.) Ha kezdőként kapna szerepet egy újabb fiatalunk, akkor a végeredménytől függetlenül elégedett lennék, mert ez az út visz előre. Pont a Vasas elleni hazai meccsen mutatkozhatott be Varga Kevin a kezdőnkben, és az eléggé jól sült el, hátha Herczeg Andrásnak is eszébe jut ez a történet… Még egy fontos dolog, ha már szóba került Varga Kevin: én biztosan nem padoztatnám, mint mondják azt többen is, ugyanis egy fiatal, még viszonylag rutintalan játékosnak éppen arra van szüksége, hogy megkapja a bizalmat és meccsterhelést akkor is, amikor kevésbé megy neki. Valamiért amúgy is azt érzem, ezúttal élni fog a lehetőséggel. Ha már valakit pihentetnék kicsit, az inkább Mengolo lenne, aki talán egy kifáradt védelem ellen többre menne, helyette pedig kezdhetne Takács, aki ugyan sokszor csetlik-botlik, de éppen a Vidi elleni szerencsés gólja is megmutatta, hogy mostanában befelé pattannak inkább a labdái, szóval megérhet egy próbát. Végezetül, ami a tippelést illeti, nagyon sok múlik azon, milyen napot fog ki a Vasas, de összességében egy döntetlenre számítok, amit korrekt eredménynek is éreznék.
… És ami lett belőle
Hát, bár van pár dolog, ami bejött, de összességében az élet jócskán felülírta a várakozásaimat. Kiütéses győzelemre egyáltalán nem számítottam, mint ahogyan azt is el kell ismernem, Filip tudott élni a lehetőséggel. Ja, és Varga Kevin ismét nem nyújtotta azt a teljesítményt, mint amivel berobbant, így tehát ez a tippem sem jött be. Ugyanakkor szerencsére Herczeg András is úgy érezte, hogy ezúttal jobb az, ha Takács kezd és Mengolo csak a kispadról száll be: ennek összesen 4 szerzett gól lett az eredménye kettejük részéről. A taktikát illetően is hasonlót láthattunk, mint amiben reménykedtem; a gyors kontrákkal és hirtelen letámadásokkal zavarba tudtuk hozni a Vasast, miközben a stabil védekezésünknek sem találták az ellenszerét. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a legelején.
Hideg, borús, ködös időjárás jellemezte a szombat délutánt, na meg amúgy is két nem túl jó formában lévő együttes csapott össze egymással, így alig 1000 néző látogatott ki a mérkőzésre. Budapesti találkozóink esetében már-már tendencia, és ezúttal sem volt másként, hogy egész sok lokista buzdította a helyszínen a csapatot. (Mint tudjuk, számos debreceni költözik fel Budapestre, főleg egyetemista korában, a Lokihoz való kötődés azonban a későbbiekben is megmarad.) Ami viszont negatívum és számomra érthetetlen, hogy szinte egész meccsen csak az ellenfél szidalmazása ment. Én nem hiszek abban, amit az MLSZ képvisel, hogy semmilyen szinten nem mehet a táborok között egymás zrikálása, de az, hogy a saját csapatunkat csak elvétve buzdították a dalok, nem éppen ideális arány.
A kezdőcsapatunkban három változás történt a Vidi meccshez képest: a sérült Szatmárit Mészáros, az eltiltott Tőzsért Filip, Mengolot pedig Takács váltotta. Utólag egyik döntést sem lehet megkérdőjelezni, bár Filip és Csősz esetére még a későbbiekben visszatérek.
Dinamikusan kezdődött a találkozó, felváltva tudott dominálni a két csapat. Az első igazán komoly helyzetet Takács hagyta ki, Könyves szép beadását közvetlen közelről kapu fölé bikázva. Aztán a 18. percben ismét ez a két játékosunk volt a főszereplő: Könyves lövése levágódott a hazaiak védőjéről, egyenesen Takács elé, aki az előzőnél sokkal nehezebb helyzetből lőtte ki szépen a hosszú felsőt. A találatunk után megpróbált minket beszorítani a Vasas, több-kevesebb sikerrel, azonban a 30. perc környékén már ismét veszélyeztettünk a kapujuk előtt, aminek meg is lett az eredménye. Az első szögletünket még megúszták az angyalföldiek, a másodiknál viszont gyönyörűen vált le Takács az emberéről, és könnyedén csúsztatta a hosszúba a labdát. A gólnál egyébként elévülhetetlen érdemei voltak a sarokrúgást elvégző Bódinak, valamint a Vasas védőket mozgásával megzavaró Könyvesnek. Innentől már nem igazán találta az ütemet a hazai gárda, és a félidő hátralévő részében nem különösebben kellett aggódnunk az előnyünk megtartása miatt.
Ezúttal mi voltunk a haszonélvezői egy olyasmi szituációnak, mint amiből a Fradi ellen gólt kaptunk
Na, nem mintha a második játékrész annyira ijesztően kezdődött volna… Kétgólos előnyünk birtokában átadtuk ugyan a kezdeményezés lehetőségét a Vasasnak, de a hazaiak játéka nagyon meddőnek bizonyult, illetve a mi védelmünk is jól zárt. Néha persze előfordult, hogy kihagyott a koncentrációnk, de ilyenkor az ezúttal is remekül védő Nagyra lehetett számítani. Aztán szép lassan feljavult a második félidő elején még döcögő kontrajátékunk, és sorra alakítottuk ki a veszélyes helyzeteket, aminek végül Sós becserélését követően meglett az eredménye: fiatal középpályásunk első helyzetét még elrontotta, másodjára azonban Könyves levágódó lövését lőtte szépen az üresen maradt kapuba. Mindkét szituációban ordító helyzetet puskázott el egyébként Takács, szerencséje (és szerencsénk), hogy ennek nem lett következménye.
A harmadik gólunk az ellenfél térfelén történő váratlan letámadásnak és labdaszerzésnek volt az eredménye
A harmadik találatunk után úgy tűnt, hogy végleg megrogyott a hazai együttes, ám váratlanul, a 81. percben, a semmiből szépítettek. Kellett persze ehhez Ferenczi butasága és a játékvezetői stáb nagyvonalúsága, de a sokadik visszanézésre már fújhatóbbnak érzem a szituációt, mint elsőre.
Ferenczi valóban rálép ellenfele lábára, aki ugyan a kelleténél látványosabbat esik, de a kontakt tényleg látható
Ádám Martin értékesítette a büntetőt, és bizony Vida kapufájánál akár 1 gólra is visszajöhettek volna az angyalföldiek, mégis, valahogy nem volt benne a mérkőzésben a pontszerzésük. Ugyanakkor tény, hogy a mi kiütéses győzelmünkre sem sokan fogadtak volna a rendes játékidő végén, Mengolo azonban máshogy gondolta. Na meg Könyves, akit tényleg nem lehet ezen a találkozón elégszer dicsérni: zseniális lefordulós, megkerülős csellel szöktette magát a jobb szélen, gyönyörűen kanyarította középre a labdát, ahol azt a kameruni támadónk higgadtan gurította a kapu jobb oldalába. Rá két perccel, a 93. minutumban pedig feltette Mengolo a koronát saját és csapata teljesítményére is: magyar pályákon ritkán látható cselekkel, szinte megalázó könnyedséggel szlalomozott át a komplett hazai védelmen, elfektette Kamenárt, majd a védők gyűrűjében a jobb alsóba gurított. Gálameccs lett tehát belőle, és ezúttal szerencsére mi ütöttük ki ellenfelünket.
Játékosok értékelése:
Nagy Sándor – 6
Ismét remek teljesítményt nyújtott, ki gondolta volna az elején, hogy ennyire stabil kapus lesz, aki ráadásul szükség esetén bravúrokra is képes. Furcsa ez számomra, de egyáltalán nem hiányzik Danilovic, pedig én kedveltem őt. Még egy dolgot fontosnak tartok leírni Nagy Sanyival kapcsolatban. Hetek óta csodálkozva látom, hogy blogger társaim és a hozzászólók is folyamatosan azzal a kritikával illetik őt, hogy nagyon rosszak a kirúgásai, indításai. Mindez azért lep meg, mert én éppen ennek az ellenkezőjét figyelem meg folyamatosan vele kapcsolatban: intelligensen és agilisen keresi a lehetőségét az azonnali indításoknak, és sokszor vezetünk veszélyes kontrákat a gyors kirúgásaiból vagy kidobásaiból. Persze, időnként vannak neki is rosszul sikerült megoldásai, de szerintem inkább dicsérnünk kellene ezt a hozzáállását, nagy értéke ez a taktikai repertoárunknak, nem lepne meg, ha előbb-utóbb közvetlenül gólt szereznénk egy ilyen szituációból.
Bényei Balázs – 6
Ezúttal nem volt komolyabb gond a védőmunkájával, ugyanakkor a támadásépítésből mintha kevésbé vette volna ki a részét. Szimpatikus, hogy nagy akarattal, elkötelezetten játszik, és remélem, hogy az elmúlt mérkőzéseken mutatott hektikus játékán is tud még javítani.
Kinyik Ákos – 6
Látszik, kicsit hullámvölgybe került, ami abban nyilvánul meg leginkább, hogy szinte minden találkozón van egy olyan rontása, amiből komolyabb helyzet alakul ki az ellenfél előtt. Ez sajnos ezúttal sem volt másként, egy ízben középre fejelte a labdát, éppen az Vasas támadója elé, Nagy Sanyi azonban lábbal hárított, így nem lett nagyobb baj belőle. Ezzel együtt én látok benne fantáziát hosszú távon is, a mostani szezon rámegy arra, hogy szerezzen egy kis rutint, remélhetőleg az segít majd ezeket a hibákat elkerülni.
Mészáros Norbert – 6
Megbízhatóan, magabiztosan játszott, bár az volt az érzésem, hogy talán kicsit kevesebbet kellett játékba avatkoznia, mint Kinyiknek. Ami viszont akadt feladata, azt magabiztosan és jól megoldotta, szürke eminenciásként tevékenykedett hátul. Nem tudni, milyen sérülése van pontosan Szatmárinak, de ameddig így játszik Mészi, addig megoldhatónak tűnik a helyettesítése.
Ferenczi János – 5
Támadásban aktív volt, bár sokszor hibázott a kapu elé érve. A védekezésben ezúttal nem követett el annyira alapvető hibákat, egészen a 81. percig, amikor teljesen feleslegesen szabálytalankodott Vergosszal szemben. Bár itt nem lett komolyabb következménye a kapott gólunknak, mégis, ez egy negatív jelenség, ami nem most először fordul elő Janika esetében, csak eddig általában megúsztuk ezeket a helyzeteket.
Aleksandar Jovanovic – 6
Adott egy gólpasszt, bár ez inkább Mengolon múlott, valamint volt egy gyönyörű labdaszerzése, amiből a harmadik gólunk előtti támadás kiindult. Egyébként tette a dolgát, sokat robotolt, annyira nem játszott ezúttal látványosan, de kivette a részét a védekezésből és a támadásból egyaránt. A Videoton ellen az ő gyengébb teljesítménye is kellett ahhoz, hogy annyira könnyen átrobogjon rajtunk az ellenfél, ezúttal viszont stabilitást adott a játékunknak.
Ioan Filip – 6
Kellett persze a fent említett stabilitáshoz Filip jó játéka is. Látszott rajta, hogy szeretne bizonyítani és élni a lehetőséggel, aminek köszönhetően nem az első fordulókban látott gyámoltalan teljesítmény jellemezte. Lenne tehát potenciál a játékában, ugyanakkor tartok tőle, hogy nem tudja majd állandósítani a formáját, mert egy idő után mintha demotiválttá válna. Ezen kívül ezúttal is érződött, hogy benne van a hiba és a könnyelműség lehetősége, főleg a labdavesztések terén.
Bódi Ádám – 6
Nálam ez a tegnapi teljesítmény már majdnem 7-es osztályzat volt a részéről, ezúttal kifejezetten dinamikusan játszott, aktívan kivette a részét az összjátékból, jól forgatta a csapatot. Látványos számomra, hogy mennyivel jobban él, amikor beljebb húzódik, látszik, hogy a képességei jelenleg inkább a játékszervezésre teszik őt alkalmassá, mint a szélen való gyors elfutásokra és cselekre. Ezen kívül érződött, hogy mennyivel hatékonyabbak és veszélyesebbek voltak az általa elvégzett szögletek (pl. Takács 2. gólja), mint amikor Tőzsér kanyarítja középre a labdát. Jó lenne, ha több lehetőséget kapna a sarokrúgások beadására, mint csapatkapitányunk.
Varga Kevin – 5
Tény, hogy ezúttal sem tudta hozni azt a szintet, mint korai meccsein, ugyanakkor az akarást éreztem rajta. Sajnos mintha valamiért kicsit görcsössé vált volna az utóbbi időben a játéka, az önzőzéseit is ez indokolhatja; próbál bizonyítani, hogy még mindig képes a gólszerzésre. Jó lenne, ha a szakmai stáb megpróbálna külön foglalkozni vele, mert kicsit hullámvölgybe került, és ilyenkor sokat jelent a személyes törődés. Ami pedig a pihentetését illeti, lassan kisárgázza magát, úgyhogy lassan el lehet gondolkozni a pótlásán, bár Sós Bence ésszerű alternatívának tűnik.
Könyves Norbert – 7 
Na, ez a mai Könyves Norbi azt a játékot mutatta, amit sokszor hiányolunk tőle. Sajnos a gól ezúttal sem jött össze neki, de óriásit küzdött, és szinte minden találatunkból aktívan kivette a részét. Dinamikusan, agresszíven vezette a labdát a védőkre, a beadásai, passzai ültek, a lövései lepattantak ugyan, de kétszer is gól lett ebből, a 4. találatunk előtti gólpassza pedig klasszis megoldás volt. Lehet, hogy nem talált a kapuba, de nálam abszolút a mérkőzés legjobbja volt, és egyúttal a támadójátékunk lelke.
Takács Tamás – 7
A két gólt nem kell magyarázni, ráadásul mindkettő szép megoldás volt. Ugyanakkor érthetetlen, miért hibázik ennyi hatalmas ziccert hórihorgas csatárunk, olyan szituációkban rontva, amikor a legegyszerűbb lenne a kapuba találni. Ha csak a nagy helyzetei felét belövi, most ő a mérkőzés legjobbja, így viszont Könyvest jobbnak éreztem.
∼•∼
Sós Bence – 6
Jól szállt be a meccsbe; az első labdaérintéséből majdnem, a másodikból pedig ténylegesen gólt szerzett. Különösen fontos volt ez, mert a legutóbbi sérülése előtti mérkőzéseken rengeteg helyzete kimaradt, remélem, hogy ez a gól most átszakítja benne a gátakat, és segít neki ismét formába lendülni.
Justin Mengolo – 7
Hát igen, ezen a találkozón mutatott végre valamit abból, mire lehetne képes egy kicsit jobb helyzetkihasználással. A dinamikája hazai szinten páratlan, cselezni is egész jól tud, de a kapu előtti impotens játéka eddig beárnyékolta ezt. Most viszont olyan mérhetetlen higgadtsággal fejezte be a helyzeteit, amire sokszor még nála jobb támadók sem képesek. Jó lenne azon dolgozni, hogy ez tendenciává váljon, mert akkor egy kiemelkedően jó légiós lehetne belőle.
Csősz Richárd – 0
Beállt, kár, hogy csak ennyi időre.
∼•∼
Herczeg András
Ügyesen összekapta a csapatot a Vidi meccshez képest, különösen a védekezésünket tette rendbe. Takács kezdőbe nevezése jó ötletnek bizonyult, és a második félidőben a cseréi is ültek. (Érdekesség, hogy a Nemzeti Sport tudósítása szerint Leekens a helyszínen tekintette meg a mérkőzést, és tetszett neki a csapatunk játéka és taktikája.)
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
A mérkőzés egész jó színvonalú volt, bár tény, hogy a Vasas ismét rossz napot fogott ki. Mivel érzésem szerint a csapatunkból nem nyújtott senki gyenge teljesítményt, és összjátékban is szép dolgokat mutattunk, így megérdemelt az 5-ös osztályzat a teljesítményünkre. Erdős József összességében jól vezette a mérkőzést, nem voltak komolyabb tévedései mezőnyben, és bár a büntető véleményes volt, de a kikockázott fotó alapján be lehetett fújni.
Záró gondolat-töredékek:
1. A magyar foci napja
Ezen az „ünnepen” minden szépségét felvonultatta a hazai labdarúgás. Szinte teljesen üres lelátók, és egy csapat, amely úgy rúg 5 gólt riválisának, hogy másik ellenlábasától egy héttel azelőtt ugyanennyit kapott. Mindezt csak azért írom le, hogy lássuk a realitást: a harmadik helyezésünk ugyanakkora dicséret Herczeg Andrásnak és a csapatnak, mint amekkora kritika a hazai bajnokság színvonalának. Ilyen játékoskerettel még a bravúrt is a középmezőny jelentené, ha nem lenne a többi együttes is ennyire gyenge. Így viszont álmodozhatunk, és ez egyáltalán nem rossz érzés. Csak ne csapjuk be nagyon önmagunkat.
2. Tőzsér hiánya
Egyáltalán nem akadozott a távollétében a gépezetünk, sőt, jelentősen jobban sikerült átmennünk védekezésből támadásba, mint az elmúlt hetekben. A csapatkapitányi jelenléte fontosságát elfogadom, de jó lenne, ha érzékelné: az előző mérkőzéseken nyújtott teljesítménye egyáltalán nem pótolhatatlan. A pontrúgások terén Bódi többet tud mutatni, a védekezésben Filip hozta legalább ugyanazt a szintet, a kulcspasszai hiányoznak az utóbbi időben, azaz lassan csak a személyisége az a plusz, amit hozzá tud tenni a csapat teljesítményéhez. Jó lenne, ha ez változna, mert egy jól és lelkesen játszó Tőzsér ennél azért jóval többet ér.
3. Szerethető csapat
Az idei szezon más, mint az előző évek. Holman távozása óta ugyanis csupa olyan játékosból áll a csapatunk, akik minden hibájukkal együtt is szerethetőek. Az eddig lejátszott mérkőzések a játékosaink szinte minden arcát megmutatták: láttuk már a stabil, szinte feltörhetetlen és a teljesen összezavarodott védekezést ugyanazon focistáinktól. Megtapasztaltuk, milyen az, amikor két jó passzt nem tudunk egymás után adni, és azt is, miként cikázunk végig gyors egyérintőzéssel komplett védelmeken. A csapatunk éppen azért szerethető, mert akar, küzd, tud szép dolgokat mutatni, van identitása és kötődése, de egyébként nagyon is emberi és esendő. Persze abban reménykedhetünk, hogy megszerzik a szezon végére a szükséges rutint a játékosaink, és jövőre már kiegyensúlyozottabb teljesítményére lesznek képesek, mert a szurkoló jobban szereti a csapata szebbik arcát látni. De a mostani együttestől valahogy a rosszat sem fáj annyira elfogadni, főleg így, hogy van tartásunk, és most pl. a Vidi elleni nagyobb arányú vereséget is ilyen hamar és magabiztosan sikerült korrigálni.
4. Jobb adni, mint kapni
Persze a tendencia azért az, hogy jobb adni, mint kapni. Mármint a pofont, a nagy verést. Az elmúlt pár forduló nagyjából elhelyezett bennünket a tabellán: a nálunk gyengébb csapatokkal fel tudjuk venni a versenyt, sőt, általában le tudjuk győzni őket, ahol viszont egyénileg sokkal képzettebb játékosokkal találjuk szembe magunkat, ott egyelőre nincs sok keresnivalónk. Reális ilyen szempontból a 3. helyünk, mivel az előttünk lévő két együttes ellen szenvedtünk: bár bizonyos elemekben partnerek tudtunk lenni ellenük, de túl nagy falatnak bizonyultak a számunkra. A mögöttünk lévőkkel szemben pedig hatékony és néha látványos focit játszottunk, bizonyítva, hogy nem feltétlen lenne nálunk fentebb a helyük a tabellán.
5. Miért játszhat Varga Kevin?
Itt viszont kicsit visszakanyarodnék az elején, a várakozásaim kapcsán leírtakhoz. Érdemes-e küzdeni mindenáron a dobogóért? Igen, szerintem érdemes, mert célkitűzés nélkül értelmetlen az egész. Kell-e hozzá görcsösen ragaszkodni? Ebben már nem vagyok annyira biztos, mert egy harmadik helyezésnél is lehetnek fontosabb dolgok. Varga Kevin a mérkőzést követően azt nyilatkozta, hogy szerinte azért kaphatta meg a lehetőséget a bizonyításra, mert annak idején rosszul ment a csapatnak. Ebben valószínűleg igaza is van egyébként. Magyarán szólva: ha most bukdácsolnánk, újra hullámvölgybe kerülnénk, nincs kizárva, hogy újabb fiataljaink kapnának lehetőséget a kezdőben, mondván, erre a gyenge teljesítményre ők is képesek lesznek, és hátha még többre is. Mivel már a dobogón a szemünk, ezért nem Csősz, hanem Filip kezdett, aki persze meg is hálálta a bizalmat, mert jól játszott, és stabilitást adott a középpályának, ami segített a győzelem megszerzésében minket. Ugyanakkor a jövő szempontjából nem biztos, hogy román játékosunkra jobban tudunk majd építeni, mint egy saját nevelésű fiatalunkra. Talán ezért nem éreztem azt a plusz elégedettséget a mostani kiütéses sikerünk után, mint a Vasas elleni hazai 4-1 után. Mert akkor Varga Kevin bemutatkozhatott a csapatban, ráadásul remek játékkal és góllal, amiről lehetett érezni, hogy ez a jövőnket szolgálja. (Még azzal együtt is, hogy jelenleg arról vitatkozunk, vajon jót tenne-e egy kis pihentetés fiatal szélsőnknek.) Szóval örüljünk a sikereknek és annak, hogy van egy szerethető csapatunk, de tegyük fel a kérdést: miért csak a kudarcokban fedezzük fel az értékeinket, minden mindegy alapon? Egyáltalán nem elégedetlenkedni akarok, és tudom, nem reális, hogy folyamatosan új játékosok mutatkozzanak be a csapatban, az értékeinkkel való tudatos és fokozatos építkezés azonban alapvetően meghatározhatja a jövőnket.
Egyúttal talán azt is, hogy pár év múlva mi fogjuk adni vagy kapni a pofonokat.
Hajrá Loki!
Enderson
(A borítókép forrása a dvsc.hu)
