Úgy vártuk a 32. fordulóban esedékes Paks elleni rangadót, hogy saját kezünkben a sorsunk: győzelem esetén már most bebiztosítottuk volna a harmadik helyet, döntetlen esetén pedig igen jó helyzetből várhattuk volna a záró kört. A vereség viszont azt jelentette, hogy az utolsó fordulóban már nem csak a mi kezünkben van a sorsunk. Ez így egy igazi ki-ki meccset eredményezett, ahogy Bognár Gyuri fogalmazott a meccs előtt, számukra ez volt az idei „kupadöntő”.
Mindezek tükrében meglehetősen érdekes volt látni a kezdőcsapatunkat. Rögtön a kapuban egy változás, visszakerült két meccset követően Erdélyi Benedek. Ezzel kapcsolatban felvetődik jónéhány kérdés. Ha már kész voltunk (vagy legalábbis jól álltunk) a fiatalpercekkel, és megengedhettük magunknak azt, hogy az előző két meccsen Demjén védjen, akkor mi indokolta, hogy a szezon legfontosabb meccsén ismét a rutintalan Erdélyi kezdjen? Ha pedig még nem voltunk kész a fiatalpercekkel, akkor miért nem védett Erdélyi a sokkal könnyebb meccsnek számító DVTK ellen, vagy az ETO ellen, ahol kis túlzással mindegy volt, hogy mit játszunk?
A második változás a középpályán történt: legutóbb klasszikus védekező középpályás nélkül kezdtünk, Youga látványosan partvonalon kívülre került Navarronál, Batik pedig sérülés miatt nem állt rendelkezésre, ám utóbbi visszatérhetett és rögtön a kezdőben kapott helyet. Ezzel kapcsolatban a beharangozóban úgy fogalmaztam, hogy a Paks ellen az ő fejjátéka hasznos lehet, így meg tudtam békélni vele.
A harmadik változás a támadó szekcióban volt. Egyrészt Gordic eltiltás miatt nem állt rendelkezésre, másrészt Cibla sérülés miatt kellett, hogy kihagyja a meccset. Így a bal oldalon először kapott kezdőként lehetőséget a fiatal Patai; ami egyúttal azt is jelentette, hogy Komáromi még ilyen esetben sem élvezte Navarro bizalmát. És itt megint ki kell térni erre a dologra: vezetőedzőnknek látványosan vannak kedvencei, illetve olyan játékosok, akikről ha ő eldönti, hogy valami miatt alkalmatlanok arra, hogy a játékrendszerében segítséget jelentsenek, akkor látványosan mellőzi őket. Ebbe a kalapba tartozik Youga és Komáromi is szinte az egész szezonban, de idevehetjük a téli igazolás, Odeyt, aki néhány percnyi játékot leszámítva a kispadra sem ülhet le hetek óta (vagy ha leül, akkor sem küldi el melegíteni sem, ergo már akkor eldől, hogy biztosan nem lép majd pályára).
2003 óta követem a csapatot, de olyat még nem láttam eddig a Lokitól, mint ahogy tegnap kezdtük a meccset: 10 (!!!) másodperc alatt sikerült összehozni egy büntetőt. Amit persze a VAR-ozás miatt csak az ötödik percben váltottak gólra. Sokáig nézegették több szögből is, nagyon véleményes a szitu, hogy a karjának melyik részéhez pattant Mejíasnak a labda, de nem akarok mindig elfogult lenni, én ebben az esetben el tudtam fogadni azt, hogy ezért büntetőt ítélnek. A gond csak a következetlenséggel van, és ilyenkor mindig Golla kezezésére tudok visszamutogatni a Felcsút elleni meccsről. Sokáig nem volt okunk bosszankodni, mert gyakorlatilag a középkezdést követő első támadásunkból szögletet harcoltunk ki, a kapu előtti kavarodás végén pedig Lang vágta be a lecsorgót. Így bár a hetedik percben jártunk 1-1-es állásnál, a lényegi dolgok két perc alatt zajlottak le a meccs elején.
A felfogásunk egyébként nem tetszett, túl nagy területet hagytunk a paksiak számára, ráadásul a két center rendre 1-1-be maradt valamelyik védőnkkel. Akik egyébként nem is fogtak ki jó napot, Lang és Mejías is sokat rontott, míg az első gól utóbbi lelkén száradt, a 25. percben kapott gólnál előbbi volt könnyelmű a Hahn-al vívott párharca során. Persze az a párharcvesztés nem kellett volna, hogy automatikusan gólt eredményezzen, kellett hozzá az extra a támadó részéről, ahogy sarokkal beindította a társat, illetve a középen helyezkedő védőink lomhasága, hogy hagyták Bödét üresbe futni. De még ekkor sem volt veszve semmi, mert a félidő hajárában újfent sikerült egyenlíteni, a Paks-specialitásává avanzsáló Guerreo góljával, aki egyébként sokadszorra mozog be nagyon jó érzékkel és ütemben a hosszúra ilyen szituációkban.
Azt reméltem, hogy sikerül rendezni a sorainkat a szünetben, és ezt valamelyest viszont is láttam a második játékrész elején. Átvettük a kezdeményezést, többnyire mi igyekeztünk helyzeteket kialakítani, a paksiak játékában pedig ekkor kevés veszély jelentkezett. A félidei hazai csere egyébként indokolt volt, hiszen egykori játékosunk, Bévárdi hanyag védekezést mutatott be az első félidő során, többek közt a második gólunk is az ő lelkén száradt. Mindezek tükrében a harmadik paksi találat hidegzuhany volt, már csak azért is, mert ha az emlékeim nem csalnak, az volt az első sarokrúgásuk a meccs során. Az össze-vissza pattogó labdát (többek közt Guerrero is sután ért bele) Windecker vágta be közelről. Ekkor valamiért azt éreztem, hogy harmadjára nem fogunk tudni visszajönni a meccsbe.
Sajnos alig pár perc múlva ez realizálódott is, Silye a 70. percben már a negyedik hazai gólt szerezte. Ekkor úgy tűnt, hogy eldőlt a meccs. A 77. percben Navarro hármat cserélt: lement Dzsudzsák, Guerrero és Lang (utóbbi kettőt nem igazán értettem), érkezett Manzanara (!), Tercza és Komáromi. Utóbbira hadd térjek ki kicsit. Bár ritkán látjuk őt a pályán, amikor beáll, mindig történik valami, aminek ő a főszereplője. Vagy lő egy kapufát, vagy érkezik tőle egy jó beadás, vagy egy jó csellel teremt lehetőséget. Mondhatni azonnali „impactja” van a csapat játékára. Ezért sem értem a mellőzésének az okait. És tegnap is az volt a helyzet, hogy ahogy beállt, rögtön történt valami: kapott egy jó indítás, majd egy labdaátvételt követően ziccerhelyzetet teremtett magának, csakhogy a mögötte érkező Vas combon térdelte őt gólhelyzetben. Normális helyeken ilyenért kérdés nélkül büntető jár, és ha szigorú a játékvezető, akkor gólhelyzetben elkövetett szándékos fault miatt villan a piros is. Ehelyett kaptunk egy pár perces VAR-ozást, majd egy „mehet tovább” jelzést.
Később megtudtuk Knézy Jenő által, hogy úgy ítélték meg a VAR szobában, hogy nem volt OLYAN MÉRTÉKŰ a kontakt, ami büntetőt érne. HOGY MIVAN? Tehát ha gólhelyzetben hátulról megakasztanak, megrúgnak, de nem nagyon, csak picit (igaz pont annyira, hogy percekig ápolni kelljen), akkor az nem számít olyan mértékűnek, amire tizit kell adni? Akkor mi számít annak, ha eltörik a bokád, vagy szakad a térdszalag? Menjen mostmár a faszba a magyar játékvezetői kar Hanacsekkel meg a hülye kreált szabályaival együtt.
Nem azt mondom, hogy ezen múlt a kimenetel, de ha bevágjuk a jogos tizit, és emberelőnybe is kerülünk, akkor lett volna még bő negyed óránk kiegyenlíteni. Így viszont nem maradt reális sansz, főleg hogy néhány perccel később egy újabb vitatott kezezéses szitunál maradt néma a síp, de ezen már fel sem húztam magam. Persze a végén megkaptuk a kegyelemdöfést egy távoli bombával, így az eredményből úgy tűnhet, sima vereséget szenvedtünk.
Bosszantó ez az egész, mert a bíráskodás mellett mi is bőven tettünk azért, hogy elbukjuk ezt a meccset. Nem volt jó a kezdőcsapat, nem volt jó meccs eleji hozzáállásunk, nem volt jó a védekezésünk az egész meccsen. Hiányzik egy támadó elölről, hiányzik egy jó labdaszerző játékos, hiányzik sok minden ahhoz, hogy egy ilyen meccset magabiztosan lehozzunk olyan eredménnyel, ami számunkra kedvező. Mindezek tükrében a meccs legjobbja szavazástól most eltekintenék.
Az utolsó meccsig maradt két hetünk. A sorsunk nem a saját kezünkben van, ha a Paks győzni tud a biztos kieső DVTK otthonában, akkor nincs miről beszélni. A nemzetközi szereplés még meglehet, ha a Fradi megnyeri a kupát a ZTE ellen, és az utolsó fordulóban nem történik valami csoda (kezdve azzal, hogy a ZTE nyer az Üllőin, mi pedig nem nyerünk itthon az Újpest ellen). Más kérdés, hogy nekem a 4. hely + NK indulás kombó már kicsit savanyú, én szeretnék dobogós helyezést ünnepelni. De ez már nem csak rajtunk múlik.
