Szombat délután egyszerre négy meccset rendeztek az NB I zárófordulójában, hiszen ezek mindegyike kihatással lehetett az érmesek és az európai kupaindulásért harcolók számára. A DVSC még a 3-5. hely bármelyikén végezhetett, de biztos volt, hogyha verjük hazai pályán az Újpestet, akkor irány Európa. Vertük!
Az első bekezdésben minden lényeges benne van. Furcsa egy meccs volt, hiszen még be sem melegedhettünk, a Paks máris vezetett a Diósgyőr ellen, mi pedig a 10. perc környékén tettük meg mindezt hazai pályán, Mejías első bajnoki góljával, innentől kezdve pedig izgalommentesen, a fix 4. helyen nézhettük, hogy hogyan zárjuk a bajnokságot, és búcsúzhattunk többek között Sergio Navarrotól, aki borzalmasan mélyről szedte össze a csapatot és hozott magabiztosan felsőházba minket egy kiesés előli meneküléssel töltött év után. Hiába az ismét furcsa kezdőcsapat, hiába a még érthetetlenebb cserestratégia, amivel egész évben küszködött, minden más jól sült el, és olyan csapategységet alkotott, ami ennek a negyedik helynek is őszintén tudott örülni. És nem csak ők, hanem a közel tízezres nézőtábor is. A történelemkönyvbe nem írta be magát, hiszen a dobogó nem lett meg, de eleget tett ahhoz, hogy mindig szeretettel és büszkeséggel gondoljunk majd rá, és erre az esztendőre.
Azon ritka összefoglalók egyike ez, ahol nem néztem vissza nem csak a találkozót, de magát a gólokat, jeleneteket sem – pár órával a találkozó befejezte után ugyanis ezek egyike sem érhető még el az MTVA portáljain, ahol most – érthetően – minden az ETO megérdemelt bajnoki címe és az FTC bajnoki kudarca körül forog. Így nézzétek el nekem, ha nem vagyok kellően pontos, vagy alapos. A kapuban ismét váltottunk, Demjén kezdett. A védelembe viszont a megsérülő Kusnyir helyére Tercza került be, először kapott szerepet kezdőként a 19 éves jobbhátvédünk. Lang, Mejías, Guerrero, Batik, Szűcs, Dzsudzsák, Gordic, Kocsis személyében nem volt meglepetés, viszont csatárposzton ezúttal Szuhodovszki helyett Komáromi kezdett. Ez csak a második (!) ilyen alkalom volt az egész bajnokságban.
A szurkolók az özönvízszerű eső ellenére remek hangulatban fogadták a csapatokat, és a Loki-játékosok is jól kezdtek. Mejías szerzett vezetést Dzsudzsák szöglete után, és ez nyugtatóan hatott a csapatra. Gordicot ritkán lehetett észrevenni a félidő további részén, nem úgy Kocsis Dominiket, aki csak úgy kapta a jobbnál jobb labdákat, Komáromival láthatóan jó volt az összhang. Fiatal játékosunk azonban minden lehetőségből rosszul keveredett ki. Rossz beadás, gyenge lövés, elpattanó és rosszul megpattanó labda, sikertelen cselezési kísérlet. A félidő végén mégis ő lett a főszereplő, amikor egy tetszetős támadást követően rúgtak luftot az újpestiek, ő pedig kapásból lőtt az alsó sarokba. A labda minimálisan megpattant Komáromi sarkán, ezért hivatalosan nem Kocsis, hanem Komáromi lett a gólszerző (amivel egyébként egyáltalán nem értek egyet), de a lényeg az, hogy 2-0-val vonultunk az öltözőbe. Az Újpest meglehetősen sok hiányzóval játszott, nem igazán nehezítették meg a dolgunkat, egy nagyon veszélyes távoli lövésre emlékszem tőlük, amit Demjén nagy bravúrral tolt ki a felső sarokból.
A második félidőben is jól játszottunk, a friss Zilahi-díjas Szűcs egy egészen más szinten focizott, elég gyakran kezdték el őt faragni, Matko egy ilyen után még fejelő mozdulatot is tett felé, érthetetlen volt, hogy Bogár miért nem adott akár ezért, akár Guerrero bokánrúgásáért piros lapot. Az újpesti játékosok fél órán át olyan szintű favágó üzemmódba kapcsoltak, ami teljesen érthetetlen volt már csak abból a szempontból is, hogy az égvilágon semmi jelentősége nem volt számukra a meccsnek. A félidő végén a semmiből szépítettek, Lang csúszott be későn, Matko pedig belőtte a tizit, de egyenlítésre már nem futotta az erejükből (köszönhetően egy hatalmas 63. perces Demjén védésnek is), pedig az utolsó 20 percre ismét előszedte a kaotikus énjét Navarro, és lecserélte Dzsudzsákot, Terczát, Kocsist, Mejíast, Gordicot, hogy a helyükre beálljon Bermejo (!), Manzanara, Szuhodovszki, Szécsi és debütált a Lokiban 10 percre a 17 éves középhátvédünk, Szakál Dénes is.
Velünk párhuzamosan a Paks hamar sokgólos előnyre tett szert, a Fradi pedig az utolsó fél órában már vezetett, úgyhogy egy pillanatra sem forgott veszélyben a nemzetközi kupaindulásunk, ami így azért mindenképpen elmondható, hogy sikeres évet jelent a DVSC számára. Hogy a Konferencia-Liga 2. körös selejtezőjére milyen stábbal, milyen játékosokkal vágunk majd neki? Hát fel van adva a lecke Bogdán Ádáméknak!
A meccs legjobbja nálam egyértelműen Szűcs Tamás volt, de nagy dicséret illeti Mejíast, Demjént, Guerrerot és Komáromit is, de azon sem lepődnék meg, ha Dzsudzsákot is sokan jelölnétek, hiszen gólpasszt adott, és a második gólunk előtt is ő adta be a labdát, no meg ne feledkezzünk meg Kocsisról, hiszen végül csak jelentős részt vállalt a győztes találatunkból.
Hogy ez a győzelem, ez a 4. hely hova vezethet minket és mit hoz a jövő akár nekünk, akár a championsiptől egy meccsre lévő Stockportnak? Ki tudja. Most egyelőre szusszanjunk egyet, hisz kemény idényen vagyunk túl, de a negyedik helyet elcsíptük, úgyhogy minden jó, ha jó a vége, köszönjük srácok az élményeket, a győzelmeket, a gólokat, a küzdelmet, és hogy ismét büszkévé tettetek minket. Szép volt, fiúk!
Mindörökké, hajrá Debrecen!
Csibu
Borítókép forrása: DVSC facebook oldal
