A Honvéd elleni hazai NB I-es mérkőzés előtt az motoszkált a fejemben, vajon milyen taktikát kellene alkalmaznunk? A Videoton elleni támadós, sokpasszos hengerelés működhet a mostanában vegyes eredményeket felvonultató fővárosiak ellen, vagy inkább törekedjünk a biztos védekezésre? Az biztosnak tűnt, hogy a Honvéd mai teljesítménye erősen befolyásolja majd saját játékunkat is, ezért a győzelmet az a csapat szerezheti meg, aki jobban tud reagálni az ellenfél taktikájára és a kialakult helyzetekre.
A cserepad alapján egyébként erre egyértelműen nekünk volt nagyobb esélyünk. A hétközi kupameccsen Tisza két gól góllal jelezte, hogy NB I-es bevetésre vágyik, Filip pedig jó játékkal hálálta meg visszatérését. Rajtuk kívül Mengolo, Nagy Kevin, Sós Bence és Szatmári Csaba is elférne a kezdőnkben, lesz tehát kiből válogatnia Herczeg Andrásnak, szükség esetén.
A Honvéd a héten elköszönt Latifutól, ez a védelmüket gyengítheti ugyan, de így is a kispadra szorult Laczkó Zsolt. Mellette Danilo, Lukács és Villám várhatott szükség esetén bevetésre, habár mellettük Herjeczki és Tömösvári is bízhatott benne, hogy Van der Meer vezetőedző beküldi majd őket.
A sárga mezben játszó kispestiek egyébként a Gróf – Deák, Kamber, Lovric – Baráth, Banó-Szabó, Pölöskei, Gazdag, Holender – Eppel, Lanzafame összeállításban léptek pályára, magyar szinten elképesztően erősnek mondható támadókkal. A pirosmezes hazaiak a Nagy – Bényei, Kinyik, Mészáros, Ferenczi – Tőzsér – Könyves, Jovanovic, Bódi, Varga – Takács kezdőcsapattal álltak fel.
A mérkőzés első percei pár Honvéd szögletet hoztak, de egy szép kontrából (Bódi passzolt nehéz helyzetből Varga Kevinhez, aki megiramodott a kapu felé) szabadrúgást harcoltunk ki, Bódi lövése azonban a sorfalban akadt el. A 10. percben aztán Könyves tört be a 16-oson belülre, erős lövését Gróf védte. Mi támadtunk többet, de számos pontatlan átadásunk miatt az újabb kaput eltaláló lövésünkre a 26. percig várnunk kellett. Megérte, mivel Bódi a labdaszerzéséből remek labdát adott Takácsnak, aki előbb elfektette védőjét, majd a vetődő kapus mellett a kapuba helyezte a labdát. 1-0!
2521 néző láthatta csatárunk gyönyörű megoldását, miközben a Honvédnak továbbra sem volt veszélyes támadása, vagy kaput találó lövése. A 32. percben aztán sorozatos bakikat elkövetve Lanzafame elé került a labda, aki egy csellel elküldte védőjét, már csak a kapussal állt szemben, de ekkor kapott még egy rúgást. Éppen nem büntető, de félhettünk Lanzafame lábától. Lövése a sorfalban akadt el, a félidő legnagyobb Honvéd lehetősége volt. A veszélyes lehetőségek azonban jelezték, hogy nem szabad ennyire átadni a területet ellenfelünknek, a gól után látványosan kontrákra rendezkedtünk be. Ennek majdnem megittuk a levét, de Eppel lövését sikerült blokkolni, majd Mészáros tökéletes ütemben szerelte a támadót. Nagynak is kellett védést bemutatnia, Gazdag lövése váltott irányt a levegőben, viszont dicséretet érdemel, hogy időben visszaért kapujába.
A 38. percben aztán Kinyik fejelhetett kapura egy szögletet követően, Gróf elképesztő bravúrral ért át a hosszú sarokra, közel jártunk a második gólhoz. Majd a Bódi-Könyves-Bódi kényszerítő után a Videotontól visszatérő játékosunk emelését kellett a gólvonalról kivágnia a védőknek. Az első félidő utolsó percében Kinyik szélső felfutása okozott galibát a Honvéd védelemnek, centerezését Varga nem tudta gólra váltani. A szünetre megérdemelt vezetés tudatában mehettünk.
A második félidőre Pölöskei Zsolt helyett Lukács Dániel érkezett, ez volt az egyetlen változtatás a két csapat játékában. A játék képe azonban nem sokat változott, a Honvéd próbált irányítani és térfelünkön passzolgatva helyzetbe kerülni (két percet követően máris közel jártak a gólszerzéshez, de a flipperező labda végül Nagy kezében kötött ki), mi kontrákra rendezkedtünk be. Tőzsér felívelése után Takács csinált bolondot a védőkből a 16-os vonalán az 51. percben, Gróf kiimádkozta lövését a kapuból. Pár perc eseménytelenül telt, mígnem előbb Holender beadását Eppel fejelte Nagy kezébe, az ellentámadásból pedig egy Honvéd játékos hiába fogta meg kézzel a labdát saját tizenhatosán belül Takács csele után, Kassai érthetetlen módon kifelé ítélt szabadrúgást tizenegyes helyett. Az első olyan pillanat volt, ahol érzésem szerint igazán komolyat tévedett, de mondhatni, már megszoktuk tőle. A meccs első sárgáját is kiosztotta a 61. percben, Deáknak, aki a középpályán hátulról csúszott oda a labdát szerző Könyves Norbertnek.
A 65. percben egy újabb beadás okozott hatalmas riadalmat, de Nagy hatalmas bravúrral védte Lanzafame fejesét, a kipattanót pedig Kinyik bombázta Eppel elől bedobásra az utolsó pillanatban. Győzelmünk egyre elérhetőbb közelségbe került, amivel a dobogót nem csak megőriztük volna, hanem 6 pontra leszakítottuk volna a tavalyi bajnokcsapatot. A 68. percben még közelebb kerülhettünk volna ehhez, de Varga beadását Kinyik már nem tudta irányítani, erős fejese fölé szállt.
Cserére szánta el magát mindkét csapat, előbb Danilo állt be Deák helyére, míg nálunk Sós foglalta el Varga Kevin helyét. Húsz perc volt hátra, a mérkőzés végét pedig nem csak a vezetésünk miatt vártuk már nagyon, hanem a dermesztő hideg miatt is, 0 fok volt már a stadionban. A 78. percben aztán ismét egy Nagy bravúrra volt szükség egy beívelés-fejes kombináció után, kapusunk sokadik alkalommal jelezte, hogy együtt él a játékkal és számíthatunk rá. Herczeg András egy perccel később Filipet küldte pályára Bódi helyére, bár én a Mengolo-Takács cserét vártam már a 60. perc óta. Két perccel később ez is elérkezett, ezzel végleg átálltunk a 4-1-4-1-es formációra (a mérkőzést elve így kezdtük, de Herczeg András többször is felküldte Könyvest Takács mellé), Tőzsérrel a védelem közepén, Mengoloval a támadás élén. Sós szép cselét követően Lovric akadályozta szélsőnket, Kassai ítéletét nem fogadta túl jó hangulatban ellenfelünk védője, így ő is sárgát kapott.
A 83. percben aztán a meccs, de az is lehet, hogy az év helyzete maradt ki, egy Honvéd villámtámadás végén egy lapos beadás elment mindenki előtt, a hosszún érkező Danilo azonban az üres kapu helyett a reklámtáblát találta el. Egy percre rá Mengolo zavarta meg Lovricot, a megszerzett labdával egyedül kapura tört, de Kassai ismét érthetetlen ítélettel a Honvédnak ítélte a labdát, a hevesen reklamáló Tőzsérnek pedig sárgát mutatott fel. Az iram nem csillapodott, a 85. percben Lanzafame középre tartó lövését fogta Nagy. Hasonló bravúrra kellett készülni a 87. percben egy újabb veszélyes szabadrúgás megítélésekor, a gyengén elvégzett lövésnek ismét útját állta kapusunk.
A 88. percben Lanzafame fejesénél már ő is tehetetlen volt, de szerencsére a támadó nem talált kaput. Még fel sem eszméltünk a helyzet után, amikor Nagy kapott sárgát időhúzásért, de ha ezért sárga járt, akkor minden kirúgásnál ki kellene osztani a kapusoknak. Kassai nem lopta be magát a szívünkbe. A 90. percben már egyre közelebb éreztük magunkat a győzelemhez. Lanzafame lövése és Danilo fejese is Nagy kezében kötött ki, majd Tőzsér vágta ki kiélezett helyzetben a labdát az ötösön belülről. A kontránk lesen találta Mengolot, de ennek már nem volt jelentősége, mert Kassai lefújta a találkozót!
1-0-ra nyertünk a Honvéd ellen, és bár voltak gyengébb teljesítmények, elképesztően jól meccselt a csapatunk és átvészelte a Honvéd-rohamokat, ezzel megörvendeztetve a DVSC szurkolóit! Szép volt fiúk!
A játékosok értékelése
Nagy Sándor – 7 
Bár nem csak ő kellett hozzá, a kapusunk nélkül ma itt nem örülhettünk volna győzelemnek. A beívelésekre jól érkezett, a fejeseket és lövéseket is hárította. Magabiztos teljesítményébe csupán a meccs végi néhány rossz kirúgása rondít bele, a neki kiosztott lapot érdemtelenül kapta. Egyetlen esetben került kiszolgáltatott helyzetbe, szerencsére Danilo elhibázta a ritkán adódó nagy ziccert.
Bényei Balázs – 5
Jól védekezett, próbált minden tőle telhetőt megtenni a csapat érdekében. Nem mindig hozott jó döntést, akár helyezkedésben, akár előre játékban, de nagy szívvel játszott.
Kinyik Ákos – 6
Először láttam tőle tényleg jó támadást segítő megmozdulásokat, kétszer a kapura is veszélyes volt. Ha egy kicsit pontosabb, nem kell annyit izgulnunk a végén. De ha gólt nem is szerzett, többször jól lépett ellenfelei útjába, a dicsérhető játékosaink közé tartozik, védelmünk tengelye volt.
Mészáros Norbert – 5
Abszolút vállalható játéka volt, de többször átjátszották a kelleténél. Még ennyi idősen is kiáll a csapat mellett és minden tőle telhetőt megtesz érte, ez ma is látszódott, ezért jár a dicséret.
Ferenczi János – 6
A mai teljesítménye több volt, mint elfogadható. Támadásban nem sokat mutatott, rendre hátrébb maradt, de szélső hátvédként jó szerelései, megmozdulásai, letámadásai voltak. Tapsot érdemel, amit meg is kapott a mérkőzés végén a csapattal együtt!
Tőzsér Dániel – 4 
Ma nem voltam elégedett a játékával. Kulcspasszokat nem adott, a szabadrúgásainak nem volt szemük, helyezkedése pedig szintén nem segítette igazán sem támadásainkat, sem védekezésünket. Bár voltak jó megoldásai, ma kilógott a teljesítményével, sajnos lefelé.
Könyves Norbert – 5
Közel járt a gólszerzéshez, a védekezésben sokat tett, de támadásban nem tudott olyan hatékony és veszélyes lenni, mint az előző mérkőzésein. Ő is hasznosan, de sokszor szürkén játszott.
Aleksandar Jovanovic – 6
Jovanovic ma nagyon jól zárt vissza, számos labdát szerzett és a passzai is megfelelőek voltak.
Bódi Ádám – 5
A második félidőben fájóan eltűnt, az elsőben azonban számos kulcspasszt és egy gólpasszt is adott. A támadásaink során azonban több labdát is elszórt, a felemás teljesítménye miatt kap csak ötöst.
Varga Kevin – 5
A második félidőre ő is eltűnt. Az első félidőben több veszélyes támadásban benne volt, számos alkalommal váltott oldalt. Jobban játszott, mint az elmúlt pár mérkőzésén, de még mindig túlvállalja magát, azonban a mai első félidei játékára lehet alapozni.
Takács Tamás – 7
Sorozatban harmadik NB I-es mérkőzésén a 4. gólját szerezte, mellyel ma a győzelmet is szállította a DVSC-nek. A gólja fontosságán csak szépsége nagyobb, de a hetes pontszámot nem csak ennek köszönheti. Végig agilisan, a labdákat jól megtartva, veszélyesen játszott, a második gólhoz is közel járt.
∼•∼
Sós Bence – 5
Amikor beállt a kontrákra rendeződtünk be, egy-két jó elfutáson kívül viszont több nem fűződött a nevéhez, neki is ki kellett vennie részét a védekezésből.
Ioan Filip – 0
Az utolsó 10 percre állt be, látványosan nem akart szabálytalankodni a Honvéd ellen.
Justin Mengolo –0
Többször is bonyodalmat okozott a Honvéd védőinek, Kassai furcsa ítéletei nélkül talán ismét betalál csereként.
∼•∼
Herczeg András
Az első pár percen kívül gólunkig fölényben játszottunk, bár sok hibával. A vezetést követően egyből visszazártunk, talán túl mélyen is, mindkét csapat szerezhetett volna gólt. A második félidőre nem változtatott a taktikán: behátrálni, a lehető legkevesebb szabálytalansággal védekezni és kontrából veszélyeztetni. Éppen ez utóbbi miatt volt furcsa, hogy Mengolot csak az utolsó tíz percre hozta be. Sós és Filip becserélése viszont a megfelelő időben jött. A győzelemhez szerencsére is szükség volt, de úgy küldte pályára játékosait, hogy azok kihozzák magukból a lehető legjobbat és ennek eredményeként a címvédőt sikerült kiiktatni. Ebben az ő keze is erősen benne van.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Bár nem mindig volt látványos, a mérkőzés végig izgalmas maradt, magyar szinten pedig néhol igen jó megoldásokat is láthattunk. A Honvéd játékosai is mindent megtettek a gólért, ahogyan a DVSC sem hagyott fel a támadásokkal még az utolsó percekben sem. Felesleges szabálytalanságok, vergődések nem tarkították a meccset, pedig feszültség volt benne bőven. Talán túlzónak tűnhet ez az 5/5, hiszen csak egyetlen gól döntött, én most mégis jószívű vagyok és azt mondom, sose lássunk ennél rosszabbat. A csapatunk teljesítménye nem volt tökéletes, de a győzelemhez éppen elegendő volt. Bár bíztunk a három pontban, hiszen a Honvéd nem brillírozott az elmúlt fordulókban, ma mégis erős ellenfélnek mutatkoztak, de végül sikerült győzelmet aratni felettük. Kassai Viktortól előzetesen is tartottunk, már az idei bajnokságban is kimutatta foga fehérét a Videoton-DVSC találkozón, de most a 60. percig egy rossz szava nem lehet rá egyik csapatnak sem. Utána azonban összedőlt minden, nem adott meg nekünk egy jogos tizenegyest, Mengolo labdaszerzését is visszafújta, Nagynak pedig hihetetlen sebességgel repítette a sárgát, hogy csak a súlyosabb melléfogásait említsem. A Honvéd játékosai próbáltak úgy esni-kelni, hogy ezzel jó helyről szabadrúgást, esetleg tizenegyest harcoljanak ki, de csapatunk okosan próbálta a legkevesebb falttal megállítani a támadókat, így Kassainak is kevesebb lehetőséget teremtve a rossz ítéletekre. Mivel több olyan hibája volt, ami a mérkőzés kimenetelét is befolyásolhatta volna, kettesnél nem tudok neki jobbat adni.
Ma két, korábban már leírt, de az elmúlt hetekben is jól teljesítő játékos, Nagy és Takács volt csapatunk vezére. Kettejük nélkül nem csak a győzelem, talán az egy pont is elérhetetlennek tűnt volna. Így azonban elléptünk üldözőinktől és ha a Diósgyőr elleni találkozót is behúzzuk jövőhéten, Mezőkövesden, akkor az elmúlt évek legjobb Loki-karácsonya jöhet el. A csapat nagy dicséretet érdemel és jó volt látni, hogy kiélezett szituációban, saját kapunk elé szegezve is volt tartásunk, akaratunk, motivációnk és olyan teljesítményünk, ami miatt jogosan vetődött fel bennünk a kérdés: miért csak 2500-an vagyunk? Reméljük, csak a hideg miatt, mert ez a csapat megérdemelné a nagyobb szurkolótábort, ezért a csapatért érdemes fagyoskodni, és érdemes izgulni! Köszönöm mindezt azoknak, akik akár közvetve, akár közvetlenül, de ebbe az irányba terelték a DVSC-t!
Hajrá Loki!
Csibu
