Új sorozatot kezdünk, melyben a játékosmozgások egy-egy igazán érdekes vetületével foglalkozunk majd: miként láttuk jelenlegi játékosainkat egykoron, és másik oldalról nézve: hogyan ítéljük meg korábbi focistáinkat, akik más magyar csapatokba igazoltak? Az első cikkben öt focistánkat választottam ki, akik valamilyen módon meghatározó szereplői voltak korábbi, ellenünk játszott mérkőzésüknek.
#5. Sós Bence
Nem is volt olyan régen: még a 2017-es naptári évben történt, hogy egy debreceni nevelésű kölcsönjátékos vezérletével nyert ellenünk a Mezőkövesd hazai pályán, ami eléggé fájó pofont jelentett a kiesés elleni harcban. Sós Bence adta az első találatnál – Mészáros Norbert emlékezetes hibáját követően – a gólpasszt, és egyébként is nagyon veszélyesen futballozott az egész összecsapáson. Már akkor is megállapítottuk, hogy nagy könnyelműség volt őt kölcsönadni egy olyan évben, amikor a mi keretünkbe is simán befért volna, de szerencsére a mostani szezonban már nem követtük el ezt a hibát.
Sós gólpassza 1:47-től látható
#4. Aleksandar Jovanovic
A legutolsó bajnoki címünk szezonjában jártunk, és egy olyan mérkőzést játszottunk idegenben a Fradival, amely nem volt ugyan minden idők legjobb összecsapása, de utólag mégis érdekes visszanézni több szempontból is. Egyrészt a Puskás Ferenc Stadiont, amely akkoriban a zöld-fehérek ideiglenes otthonaként szolgált, azóta már elbontották. Másrészt ez volt Novakovic utolsó nagy idénye nálunk, mielőtt végleg derékba tört volna a pályafutása, és ezen a meccsen is sokszor volt főszereplő, igaz, nem mindig pozitív értelemben. Harmadrészt olyan játékosok léptek pályára a hazaiaknál, mint az azóta is sokat emlegetett Leonardo, a ma már a Premier League-ben szereplő Besic, a válogatott új „üdvöskéje”, a jelenleg diósgyőri Ugrai vagy éppen egy bizonyos Aleksandar Jovanovic, aki többszörösen is fontos szereplője lett a mérkőzésnek. Először ugyanis fantasztikusan indította Leonardot, aki szépen emelte át a kapujából rossz ütemben kifutó Novakovicot, vezetést szerezve ezzel a Fradinak. Aztán a mi egyenlítő gólunkban is oroszlánrészt vállalt, mivel ő maradt le a zavartalanul fejelő Volasról. Végezetül volt még egy hatalmas bombája is, ami alig suhant el a hosszú felső mellett. Ja, és kapott egy sárgát, valamint akadt a második félidőben egy nagyon szép összjátéka, ami szintén bekerült az összefoglalóba. Külön érdekes ezeket annak tükrében nézni, hogy a szezon végén, pár hónappal később igazolt Debrecenbe, a bajnokcsapatba, amely azóta sem szerzett bajnoki címet, abból a csapatból, amely a későbbiekben toronymagasan végzett az élen.
A két gól egymást követően, 0:39-től látható
#3. Könyves Norbert
Több csapatban (MTK, Paks, Vasas) is szerepelt ellenünk bajnoki mérkőzésen, azonban a legemlékezetesebb meccse jelenlegi együttesével szemben minden bizonnyal az MTK-DVSC 3-3-as felejthetetlen Magyar Kupa döntő volt, ahol ő szerezte meg a találkozó első gólját.
Könyves gólja egyből a videó legelején látható
Bár ez nem kapcsolódik szervesen a cikk témájához, de róla mégsem ez jutott egyből eszembe, mikor annak idején leigazoltuk, hanem egy másik mérkőzésen, a Győr ellen szerzett, hihetetlen győztes gólja. (Maga a meccs is emlékezetes, fordulatos volt, de ez a találat tette fel az i-re a pontot.)
Könyves győztes találata 5:00-tól
#2. Nagy Sándor
Szintén mostanában történt, mégis mennyire furcsa így utólag látni… Egy sokáig emlékezetes, furcsa mérkőzésen sikerült (érthetetlen módon) megvernünk a Gyirmótot hazai pályán 2-1-re, ami sokat jelentett a kiesés elleni harcban. Sokáig úgy tűnt azonban, hogy semmi nem jön össze, többek között a vendégek frissen debütáló kapusának, Nagy Sándornak köszönhetően, aki Holman közeli fejesénél a szezon egyik legnagyobb védését mutatta be. Milyen furcsa ezt a Nagy Sanyit így utólag egy másik csapat kapujában látni…
Nagy Sanyi elképesztő bravúrja 4:40-től
#1. Bényei Balázs
Jelenlegi jobbhátvédünk több szempontból is kilóg az összeállításból. Egyrészt az eddigiekkel ellentétben ő inkább negatív főhős volt ellenünk, másrészt több találkozóból is tudtam válogatni vele kapcsolatban. Vegyük egyből a Békéscsaba-DVSC 2-3-as összecsapást, amely a 2015/16-os szezon nyitómeccse volt számunkra. Sokáig úgy tűnt, hogy a felforgatott csapatunk nem bír az újonccal, azonban a hosszabbításban jött Korhut szabadrúgása, amelyet gyönyörűen ívelt a hosszú sarokra, azonban pechére a kapufáról kifelé pattant a labda. Ott állt azonban a debreceni nevelésű jobbhátvéd, Bényei Balázs, akinek a hátáról mégis a kapuba került a játékszer, így három ponttal távoztunk a Viharsarokból.
Tisza Bényeit küldte el nagyon csúnyán egy lövőcsellel a második gólunk előtt (2:00-tól), majd Bényei öngólja döntötte el a mérkőzést (2:57-től)
Aztán jött a hazai visszavágó, melyen gáláztunk, és megdöbbentő, 7-0-ás győzelmet arattunk a vendégek fölött, részben annak köszönhetően, hogy a csabaiak teljes hátsó alakzata csődöt mondott a mérkőzésen, beleértve Bényeit is.
A második gólunk előtt jelenlegi jobbhátvédünk rúg luftot, amiből Balogh Norbi indulhat. Fiatal támadónk fantasztikus csellel viszi el a labdát többek között Bényei mellett, aki aztán Sidibe lövését sem tudja már menteni a kapu torkából (1:37-től). Ezt követően ismét Balogh alázza a védőket, majd egy flipper után Tiszához kerül a labda, aki ugyanolyan lövőcsellel küldi el Bényeit, mint az első, idegenbeli mérkőzésen, és szerzi meg a negyedik találatunkat (3:30-tól). Végül a hatodik gólunk előtt lemarad Bényei az emberéről, Zsidairól a szögletnél, aki így zavartalanul kotorhatja a labdát a kapuba közvetlen közelről (5:17-től).
Saját nevelésű játékosunk védelme érdekében el kell ugyanakkor mondani, hogy az egész szezont nézve egyáltalán nem nyújtott rossz teljesítményt a Békéscsabában, de valahogy ellenünk, egykori (és leendő) csapata ellen nagyon nem jött ki neki a lépés. Ha akkor, a 7-0-ás találkozót követően valaki azt mondja nekünk, hogy majd egyszer ez a fiú lesz a kezdő jobbhátvédünk, lehet, hogy fogtuk volna a fejünket. Azóta viszont nagyot fordult a világ, és bár nem Bényei a valaha volt legjobb játékosunk a posztján, de szerethető és lelkes játékával mégis belopta magát a szívünkbe.
Hajrá Loki!
Enderson
