Előzetesen azzal kalkuláltunk, hogy nem lesz sok tétje, mégis meglehetősen nehéz helyzetből vártuk a Dorog elleni Magyar Kupa nyolcaddöntő visszavágóját. Debrecenben ugyanis nemhogy nem sikerült eldöntenünk a párharcot, hanem 2-1-es vereségünkkel és kilátástalan játékunkkal a kiesés szélére sodródtunk. Ráadásul sérülések, valamint az idő közben elrajtoló NB I miatt már nem tudta Herczeg András a legerősebb kezdőt felküldeni a pályára, így hát nem voltak túl jó előjelek a mai összecsapás előtt.
Ahogy a bevezetőben említettem, sérülés is közrejátszott a kezdőnk összeállításában, Bényei és Mengolo nem állt vezetőedzőnk rendelkezésére. Ott volt viszont Ferenczi és Jovanovics, akik eltiltás miatt nem játszhattak a Balmaz ellen (Jova még két bajnokit pihen), így kézenfekvő volt, hogy ők játsszanak ma; Ferenczi ráadásul hosszú idő után végre ismét saját posztján, a középpálya bal szélén kapott lehetőséget. A kapuban bemutatkozott Tomas Kosicky, míg a védelembe ismét bekerült Kuti, Mészáros pedig némi meglepetésre kimaradt – nem kizárt, hogy rá Felcsúton várnak majd komolyabb feladatok. A támadósorban ezúttal is lehetőséget kapott Nagy Kevin, akinek társa az egyébként mellőzött, de a kupában többnyire sokat játszó Tisza volt ma.
A dorogiak kezdője négy helyen változott a múlt heti csapathoz képest, Schindler Szabolcs több alapemberét is pihentette, többek közt első számú kapusát, Zima Ádámot is (ennek később volt is jelentősége), ugyanis a Dorog a kedvező eredmény ellenére is inkább a bajnokságra kíván koncentrálni. Tény, hogy ők továbbjutás esetén is legfeljebb az erkölcsi siker örömét élhették volna át, kupadöntőről, pláne győzelemről aligha álmodozhatnak, miközben az NB II-ben igen sűrű a mezőny az alsóházban, az első tavaszi fordulóban ráadásul fájó vereséget szenvedtek otthon a Budaörstől. Lényeg, hogy egyik csapat sem a legerősebb kezdőjével állt ki az összecsapásra.
Sajnos az akadozó és néha megszakadó stream, valamint a munkahelyi elfoglaltság miatt nem sikerült teljes egészében látni az összecsapást, így nehéz is igazán értékelni a látottakat. Ami tény, hogy a 15. percben Sós Bence kiugrása és szép átemelése után megszereztük a vezetést, de ez még kevés volt a továbbjutáshoz. Az első félidőben ezt követően nem sok említésre való esemény történt, így a döntés a második negyvenöt percre maradt. Az 58. percben már továbbjutásra álltunk, ekkor Barna Szabolcs sokadik jó beadására érkezett üresen Sós a hosszún, és pöckölte be szépen a labdát az ellenfél kapujába. Mielőtt azonban hátradőlhettünk volna, jött a szépítés a debreceni nevelésű Bora révén egy szöglet utáni kavarodást követően – itt nagyot hibázott a védelmünk.
Már úgy tűnt, hogy belenyugszunk a hosszabbításba – sőt, a mérkőzés utolsó húsz percét eléggé megnyomta a hazai csapat -, amikor a 84. percben egy kabaréba illő találattal megszereztük a harmadik találatot: Ferenczi harmatgyenge szöglete lepattant a röviden álló védőről, de sikerült összeszedni a labdát, amit Kinyik beadási szándékkal próbált középre kanyarítani, de ez a próbálkozása olyan jól sikerült, hogy a kapuban kötött ki a labda, nagyot hibázott a hálóőr. Ennek örömére még a kép is elment a közvetítésről, így nem láthattuk, hogy a középkezdés után 10 (!) másodperccel szépít a hazai csapat, újra nyílttá téve a hajrát. Csakhogy ekkor már az idegenben szerzett több találatunknak köszönhetően mi álltunk továbbjutásra. Előnyünket pedig amolyan jó „Lokis módon” meg is őriztük, így kiszenvedtük a továbbjutást. Jár a piros pont a csapatnak azért, amiért nem adták fel, és megmutatták, hogy igenis tudnak küzdeni.
A mérkőzés elemzéséhez segítségül hívtam szerkesztőtársaimat is, és egy rövid kis körkérdés formájában kérdeztem őket a találkozóról.
1. Mit szóltatok a kezdőhöz, szerintetek Herczeg András már félig-meddig feladta a párharcot, úgy gondolta, hogy a kevesebbet játszók bizonyítási vágya nyerő lehet, vagy már gondolt a hétvégi bajnokira a kezdő kijelölésénél?
Csibu: A kezdőket látva nem gondoltam azt a párharcról, hogy eleve feladtuk volna, sokkal inkább éreztem azt, hogy egyszerűen ekkora a keretünk. A bajnokságban való jobb helyezés fontosabb talán még egy kupa-elődöntőnél is (ahova a Dorogon kívül még egy csapaton át vezet az út), a kettős terhelést pedig nem bírjuk. Sós Bence szerintem egyértelműen erre a találkozóra volt pihentetve, és a gyengébb kezdőcsapatot elnézve is azt kellett mondani: a másodosztály középmezőnyébe tartozó ellenfelünket ezzel a kerettel is vernünk kell.
Lucas: Bár valóban nem a papíron legerősebb kezdőnk lépett pályára, nem hinném, hogy ‘minden mindegy’ alapon pakolta volna Herczeg a kezdőt. Inkább igyekezett rotálni a csapatot, hogy több friss ember álljon rendelkezésre szombaton, ugyanakkor ki tudja próbálni például Kosickyt vagy Sóst, akik idén tavasszal még nem léptek pályára.
Enderson: A kezdőt illetően szerintem jó döntést hozott Herczeg András, mikor inkább azoknak szavazott bizalmat, akik hajlandóak voltak küzdeni, hajtani, odatenni magukat. Örültem neki, hogy Barna ismét lehetőséget kapott, és így Ferenczi eredeti posztján játszhatott, ezt máskor is el tudnám képzelni, bajnokikon. Összességében a kezdőt látva nem volt olyan játékos, akit kifejezetten hiányoltam volna, és ez a véleményem a mérkőzést látva sem változott.
2. A második félidőben 2-0 után páholyban érezhettük magunkat, de ezek után kétszer is közel engedtük az ellenfelet. Mennyire vagytok megelégedve a mutatott játékkal?
Csibu: A csapat kap egy jószívű hármast erre a produkcióra. Idegenben, hátrányból felállva legyőzni egy csapatot akkor is nagy szó, ha az épp a másodosztályt tapossa. Az, hogy mindez hogyan sikerült, most kevésbé fontos, a lényeg az eredmény és a továbbjutás. Hogy ne térjek ki teljesen a kérdés elől, csak annyit mondok: ha jobb kapusa lett volna ellenfelünknek, sokkal nagyobb eséllyel lett volna fordított a párharc végkimenetele.
Lucas: Az elmúlt kicsit kevesebb, mint másfél hét játéknak még jóindulattal sem nevezhető produkciójának fényében bármilyen játéknak örültem, ami akár egy kicsit is gólra törő és küzdelmes. Ezt szerencsére megkaptuk. Semmiképp nem vártam azt, hogy galaktikus futballal szétfocizzuk a Dorogot. Bármilyen eredményt, ami egygólos győzelmet és továbbjutást jelentett volna, egyetlen kérdés nélkül aláírok a meccs előtt. Most afelett nyugodt szívvel hunyok szemet, hogy egyes játékosok továbbra se tudnak labdákat levenni, vagy épp a tizenhatos környékén jó helyre passzolni, mert most mindennél fontosabb volt végre győzni, bónuszként pedig továbbjutni. Ez mind a játékosoknak, mind az edzői stábnak, de legfőképp talán a szurkolóknak jelentett egy világot.
Enderson: Nekem ezúttal tetszett a teljesítményünk, még ha védekezésben követtünk is el nagy hibákat. Szatmárit ezúttal is nagyon gyengének láttam, szerintem főként ez okozta, hogy a Dorog veszélyt tudott jelenteni a kapunkra. Az mindenképpen dicséretes, hogy idegenben vissza tudtunk jönni hátrányból, úgyhogy most inkább nem illetném kritikával a csapatot.
3. Kit láttatok a legjobbnak és a leggyengébbnek a játékosok közül?
Csibu: A legjobb egyértelműen Sós Bence a maga két góljával, de Kinyik, Filip és Jovanovic is dicséretet érdemel. Az utolsó percekben pedig Ferenczinek volt egy szépségdíjas, fontos szerelése. Szatmári rendkívül sokszor hozott minket kellemetlen helyzetbe, egyértelműen őt emelném ki negatívan, de Nagy Kevin és Tisza is súlytalanok voltak. Mindettől függetlenül gratulálok a csapatnak a továbbjutáshoz, bízom benne, hogy ez a siker pozitív lökést ad mindenkinek!
Lucas: Legjobbnak egyértelműen a két gólt szerző és mezőnyben is aktív, helyenként ráadásul látványos megoldásokat választó Sós Bencét láttam. Hihetetlen jó napot fogott ki és valódi húzóembere volt a társaságnak. Rajta kívül kiemelném még Jovanovicsot (aki majdnem gólt is szerzett), Filipet, Barnát és Kinyiket, mind sokat tettek ma a győzelemért. Ferenczit is üdítő élmény volt a posztján alkotni látni. A gyenge játékosok sorát Tisza Tibivel kezdeném, teljes mértékben súlytalan és észrevehetetlen volt. Kuti Krisztián játéka kifejezetten destruktív volt a csapatteljesítmény számára. Kis Szacsa is gyenge napot fogott ki, de ő legalább a meccs egyes periódusaiban jól játszott.
Enderson: Leggyengébb játékosunkról, Szatmáriról már ejtettem szót, sok köszönet nem volt a játékában. Tisza is remekül igazolta, hogy miért nem hiányoljuk a csapatból: egész meccsen láthatatlan volt. Térjünk rá a pozitívumokra: Filip ezúttal nagy erősségünk volt, az első gól előtti ívelése pedig kifejezetten szép volt. Barna védekezésben felfelé lógott ki, a beadásai pedig egészen remekek voltak, nem rajta múlt, hogy nem két gólpasszal zárta a meccset, csak eggyel. Ferenczi játéka is tetszett, elől és hátul is hozzá tudott tenni a csapat teljesítményéhez. És akkor ne feledkezzünk el a gólszerzőinkről sem: Kinyik ugyan védekezésben nem győzött meg, de nagyon fontos és szemfüles találata kellett a továbbjutáshoz, Sós Bence pedig egyértelműen a mérkőzés legjobbja volt, két szép góljával és rengeteg jó megoldásával. Őt egyértelműen a kezdőbe várom a felcsúti mérkőzésen, és összességében is igaz, hogy csak pár helyen változtatnék a kezdőn szombatra, mivel Vargára, Tőzsérre, de akár Bódira is jócskán ráférne a pihenés. Ami biztos: a Barna-Ferenczi baloldalt meghagynám, mert jól működtek együtt, Barna is többet és hatékonyabban csatlakozott a támadáshoz, mert Janika besegített neki hátul.
Rövid játékosértékelés
Tomas Kosicky bemutatkozott a Lokiban, de nehéz megítélni ebből a meccsből, hogy mit is tud: az első gólról nem tehetett, a másodikat meg nem láttuk, hogy hogy született. Ezeket leszámítva nem is nagyon kellett komolyabban játékba avatkoznia.
Kuti Krisztián ezúttal sem tartozott a jobbak közé, de nem is lógott most ki a csapatból. Kinyik Ákos most is az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta a védelemből, gólja pedig továbbjutást ért. Szatmári Csaba ott folytatja, ahol a Balmazújváros ellen abbahagyta, biztos, hogy nem kezdetném bajnoki mérkőzésen mostanság. Barna Szabolcs ezúttal kellemes meglepetés volt, több jó beadása is volt.
Sós Bence a meccs hőse, két gólja már önmagában sokatmondó, de mezőnyben is remek teljesítményt nyújtott. Ioan Filip és Aleksandar Jovanovic ezúttal hasznos játékkal rukkolt elő, most közel sem volt annyira átjáróház a középpályánk, mint az előző két meccsen. Ferenczi János végre az eredeti posztján játszott, de igazából nem róla szólt ez a meccs.
Tisza Tibor semmi említésre méltót nem mutatott, mint ahogy Nagy Kevintől sem láttunk sok olyan megmozdulást, amiből hasznot húztunk volna.
A cseréink, azaz Haris Tabakovic, Danilo Sekulic és Csősz Richárd ezúttal nem tudtak hozzátenni a csapat játékához, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy utóbbi kettő már a meccs hajrájában állt be.
Ezzel a sikerrel tehát ott vagyunk a legjobb nyolc között, csakúgy mint a Békéscsaba, a DVTK, a Felcsút, a Balmazújváros, és vélhetően még az MTK, az Újpest és a Honvéd. Jó lenne még tovább menetelni, de én személy szerint úgy érzem, hogy erre már csak akkor van esélyünk, ha szerencsés sorsolást kapunk, és mondjuk a Békéscsabát sorsolják nekünk ellenfélnek. Miközben pedig ezeket a sorokat írom, már ki is sorsolták a negyeddöntő párosításait, ránk a Honvéd – Siófok párharc győztese (minden bizonnyal a Honvéd) vár majd ellenfélként. Talán csak az Újpest lett volna ennél nehezebb ellenfél, nem lesz könnyű. Jó lenne nem lemondani a kupáról, még ha a győzelemmel járó nemzetközi indulásról szívesen le is mondanánk. Remélhetőleg ez a mai győzelem ad egy kis löketet a hétvégi, Felcsút elleni bajnokira.
(képek forrása: dvsc.hu)
