Két gyenge formában lévő csapat találkozik szerdán, a Magyar Kupa újabb fordulójában, hogy mentsék, ami még menthető. Kérdés, melyik csapat nyerhet, vagy épp veszthet nagyobbat és vajon melyik képes átlendülni hamarabb saját holtpontján. A Honvéd-DVSC találkozó rosszabbkor talán nem is jöhetne. De most jön, vele együtt pedig aktuális beharangozónk is.
Nézzük először az ellenfelünket. A Budapest Honvéd az elmúlt 6 NB I-es találkozójából csak egyet nyert meg (Paks, 1-0), a Vasas, a Loki, a Mezőkövesd és az Újpest ellen is egygólos, a Fradi ellen pedig háromgólos vereséget szenvedtek. A Magyar Kupában a Siófok ellen csupán 4-3-as összesítéssel jutottak túl (igaz, ez is jobb, mint a mi 4-4-ünk a Dorog ellen).
A kupában a 6. fordulóban a Pécs ellen 0-1-gyel, a 7. fordulóban a Budaörs ellen 1-1-es döntetlen után tizenegyesekkel, a 8. fordulóban a Gyöngyös ellen 0-4-gyel jutottak tovább. Hiába voltak bajnokok az előző szezonban, idén csak árnyékaik akkori önmaguknak. Lanzafame november közepe óta gólképtelen, a védőkkel folyamatosan hadilábon állnak, Gróf pedig potyagólok tucatjáért felelős. Nem véletlen, hogy télen Supka Attila érkezett a Szegedtől, a számunkra kellemes emlékeket idéző mesterrel azonban egyelőre nem sikerült előremenetbe kapcsolniuk.
Az NB I-ről azonban nem csak az mond el sok mindent, hogy a tavalyi bajnok jelenleg a 7. a tabellán, hanem az is, hogy a DVSC hiába szerzett csupán 1 pontot 3 meccset követően, továbbra is a dobogón szerepel. Sőt, 11 fordulóval a vége előtt az sem elképzelhetetlen, hogy e két együttes bármelyike a dobogóért, vagy épp a kiesés elkerüléséért fog harcolni az utolsó fordulókban. (A 3. és a 12. pozíciót csupán 9 pont választja el egymástól!) Egy ilyen helyzetben pedig mi más lehetne a vigasz, mint egy kupadöntő? Miért ne számíthatnánk arra, hogy mindkét csapat maximálisan küzdeni fog a győzelemért és a továbbjutásért és egy rendkívül izgalmas, kiélezett mérkőzést fogunk látni?
Pontokba szedem, miért gondolom ennek ellenkezőjét.
- Mindkét csapat fáradt és lássuk be, a magyar csapatok nem bírják a kettős terhelést. Ennek egyik oka a megfelelő felkészítés hiánya, a játékosok demotiváltsága és akaratgyenge hozzáállása. Másik oka az amúgy is gyenge teljesítmény mellett a kispadok szűkössége. Nincsenek igazán minőségi cserék (ami egyebek mellett annak is köszönhető, hogy a másodosztályból száműzték a fiókcsapatokat), akik bevethetőek lennének ilyenkor.
- „Nélküled én elveszek, Nem ég bennem úgy a tűz, Ha engem messze elkerülsz…” Az Intim Torna Illegál szerelmes dala tökéletesen illeszkedik a fanatikus és csapata közötti állapotra, amely között ott áll az MLSZ. No nem párterapeutaként, inkább egy apácaként, aki cölibátust akar fogadtatni mindkét féllel. A szerda délután 16 órás időpont nem szurkolócsalogató, a lelátókon nem valószínű, hogy komolyabb erődemonstrációt tartanának a nézők, pedig az is éreztethetné, hogy a legjobb négy közé jutás a tét. Persze ezért a klubok is tehetnének, de nekik meg ez látványosan nem érdekük, könnyebb az MLSZ-re mutogatni.
- A „csak éljük túl” mentalitás. A bajnokságra jellemző, hogy a körbeverések miatt jó az egy pont is, a defenzívebb játék is (az Újpest ellen mi is védekező középpályást cseréltünk be, rá is fáztunk). Nem gondolom, hogy pont most, egy párharc első meccsén esnének egymásnak a felek.
- Hasonló a „kockázatmentesség” elve: úgy pályára lépni, hogy csak meg ne sérüljön valaki, hogy csak éljük túl ezt a napot. Hogy elég egy-két egyéni váratlan villanás.
- Nem mondhatni, hogy bármelyik csapat büszke meneteléssel jutott volna el idáig, a papíron náluk gyengébb együttesekkel is meggyűlt a bajuk.
- Ha bármelyik csapat képes felülkerekedni a másikon, egyik csapatban sem érzem az erőt, és a sokszínű változtatások lehetőségét, hogy visszafordítsa a találkozó menetét. Így a kiélezett 0-0 helyett nagyarányú pofonba is bele lehet szaladni, ami még kisebb izgalmat ígérne.
- A kupadöntő önmagában nem elegendő siker, csak a kupagyőztest tartják igazán számon és csak az ér nemzetközi kupát. Addig ezen a párharcon túl még két másik együttest is verni kell, miközben az aktuális keretekkel a sokkal fontosabb első osztályra is koncentrálni kell. Arról nem beszélve, hogy egyik együttes sem indulna sok eséllyel a nemzetközi színtéren – és jó esetben ezt ők is tudják magukról.
Ettől függetlenül persze lehet, hogy tévedek, és mindkét csapat nem csak a nyilatkozatai alapján veszi komolyan a találkozót, de egyelőre szkeptikus vagyok. Hiszem, ha látom – mondhatnám. Mivel kupatalálkozóról lesz szó, csak saját kezdőnket tippelném meg – a sok sérült miatt nem sok variációs lehetőség van. Sőt, nem is tippről lesz szó, inkább úgy fogalmazok, hogy én az alábbi kezdőt küldeném pályára szerdán, 16 órakor:
Semmiképp nem most próbálkoznék az új kapussal, Mészárost pedig inkább az NB I-re pihentetném, hiszen már nem csak középhátvédként, hanem szélső védőként is számítanunk kell rá. Varga Kevint vagy Sóst nem játszatnám együtt, Kevint azért pihentetném az utolsó 30-40 percre, mert fittebben talán sikeresebb lehet a már fáradtabb védőkkel szemben. Takácsban szintén csak 30-40 percet érzek, ezért az utolsó időszakra állítanám be, akkor hasznos lehet, csak találja el jól azokat a labdákat. Bódi pedig ebben a formációban behúzódhat középre, ha Könyves kimegy jobb szélre, így átállhatunk a 4-1-4-1-es hadrendre is. Ferenczi hiányát talán enyhíti, hogy a középpályán ismét játszhat Jovanovic. Így egy védekezőbb, kontrákra építő mentalitással kellene kihúzni az utolsó 30 percre, ott pedig két jó cserével meglepni az ellenfelet, főleg, hogy az ellenfél védelme sebezhető idén.
Sok fog múlni azon, hogy Eppelt és Lanzafamet mennyire tudjuk majd kivenni a játékból. No meg azon, hogy helyzeteinket végre ki tudjuk-e majd használni. Mert ne feledjük, egy-egy idegenben szerzett gól még akkor is sokat érhet, ha a végeredmény összességében nem nekünk kedvez. Remélem sikerül majd betalálni Gróf kapujába, és harcos, jól játszó Lokit látunk majd a pályán. Az M4 Sport közvetíti a találkozót, a munkanap miatt most mi is ezt választjuk majd, de aki teheti menjen, szurkolja ki a meglepetésgyőzelmet.
Hajrá Loki!
Csibu
