A Szombathelyi Haladás elleni mérkőzésünknek nagyobb tétje volt, mint első pillantásra tűnhet. Egyrészt ideje volt felállni a padlóról mind eredményességet, mind mutatott játékot illetően, hiszen idén még nem igazán tette büszkévé szurkolóit a DVSC. Másrészt hiába van még hátra 9 forduló, a kieső hely egyre közelebb került hozzánk, a Haladás pedig az új stadionjában tovább növelte volna győzelmi sorozatát, már csak azért is, hogy jövőre ők is első osztályúak maradhassanak.
Az előzetes várakozások egyértelmű Haladás sikert jósoltak. Az idei szezonban Szombathelyen kikaptunk (1-0), itthon csak döntetlenre futotta (1-1). A tavalyi szezonban idegenben szintén egygólos vereséget szenvedtünk (1-0). 2016 áprilisában, pontosan két éve örülhettünk utoljára legalább egy pontnak Szombathelyen, a legutóbbi ottani győzelemért pedig 7 évet kell visszarepülnünk az időben, 2011 októberében győztünk 0-1-re. A statisztikákat folytatva, tovább nehezítette esélyeinket, hogy a Haladás az új stadionjában minden ellenfelét megverte eddig, pedig a Videoton, a Fradi és a Vasas nem a legkönnyebb falatokat jelentették számukra. Ebben a naptári évben 4 tétmérkőzésen 1 győzelmet arattak, ami azért jelezte, hogy nem kell megijedni tőlük.
A kezdőket látva beigazolódott a gyanúnk Tabakovic kezdetését illetően (Takács így a padon kezdett), de Kosicky nevét csak a cserék között láthattuk, egyértelműsődött tehát, hogy továbbra is él a bizalom Nagy felé. A védelemben Barna kapott újabb lehetőséget; alternatíva nélkül vagyunk azon a poszton, főleg, ha van eltiltott középhátvédünk, mint most Kinyik. A csapat többi része az év során megszokott névsorból állt. 4-4-2-es hadrendünk ellen a Haladás 4-3-3-as kezdőt húzott, nem meglepő módon.
A kezdeményezést is gyorsan magukhoz ragadták, és bár nem voltunk elveszve, az első húsz perc a Haladás próbálkozásairól szólt. Folyamatosan „erőltettétek” be a labdákat a kapunk elé, amiből hamar a vezetést is megszerezhették volna, de a tőlünk távozó Mészáros Karol kihagyta a ziccert. A helyzet tíz perccel később megbosszulta magát, jött egy gyönyörű Varga sarkazás, a kényszerítőből visszakapott labdát pedig nem ellőtte, hanem lekészítette Könyvesnek, aki bukdácsolt vele kicsit, majd Királyon átjutva az üres kapuba gurított. A semmiből szereztük meg a vezetést, és kellemetlen deja vú-t ébresztett bennem. Mintha a Mezőkövesd elleni, balsikerű találkozó is hasonlóan kezdődött volna.
A Haladás nem is adta fel, elképesztő rohamot produkáltak, számolatlanul küldve kapunk felé a labdákat, de a gól nem jött össze nekik – legalábbis az első félidőben. A beíveléseikben rengeteg potenciál rejtőzött, a magas és pontos labdákkal nem tudtunk mit kezdeni, az ellentámadásainkban pedig semmi erő nem volt. De vezettünk, és minden ilyen percet meg kell tudnunk becsülni.
A második félidő nem sok változást hozott, a sokadik Haladás próbálkozás pedig végül gólt eredményezett. A Mészáros mellől jó ütemben kilépő Rabusic szépen mellre vette, majd belőtte a labdát a tehetetlenül elvetődő Nagy kapujába. A hátralévő 30 perc nem ígért túl sok jót a DVSC számára, különösen a 70. perctől volt érzékelhető, hogy a játékosaink elfáradtak, ezt a Haladás próbálta is kihasználni, de a befejezésben nem volt sok szerencséjük.
Az utolsó tíz percre érkezve már nagyon a meccs végét vártuk, örülve, hogy átvészeltük a Haladás támadásait. Ez a nagy letámadás a hazaiak részéről azonban jó hatással volt a játékosainkra, akik rájöttek, hogy a zöld-fehérek is kezdenek fáradni és kontrákkal lehetne veszélyeztetni. Az utolsó 10 perc csapkodó játéka meghozta a meccsbe az igazi izgalmat, hol a Szombathely, hol a DVSC előtt adódott lehetőség, de végül mindegyik kimaradt, amiért már mi bánkódhattunk jobban, hiszen több alkalommal is emberelőnyös szituációt teremtettünk. Csak ugye a pályán van egy labda is, amit jól kell tudni továbbítani…
A végeredménnyel ettől függetlenül mi lehetünk elégedettebbek, a döntetlen a jelenlegi Lokit elnézve, kulcsfontosságú volt. Sajnos a mutatott játékot továbbra is lehúzhatjuk a lefolyón, jövőre pedig már senki nem fog emlékezni erre a 90 percre, de a szerzett 1 pont riválisunk ellen mindennél fontosabb volt, így én most elnéző vagyok.
Értékelés pontszámokkal
Nagy Sándor – 7 
Csapatunk kiemelkedő játékosa volt, több bravúros mentéssel. Egyetlen rossz kifutást leszámítva jól élt együtt a játékkal, a rábízott feladatot pedig szépen oldotta meg.
Bényei Balázs – 5
Jellemző volt rá, hogy túlságosan behúzódik, így nagyon szabadon hagyta a pálya szélét. 6 szerelésére és párharcainak 76%-os megnyerésére büszke lehet, passzai és fejpárbajai viszont átlagos értéket mutatnak.
Mészáros Norbert – 3
Az egy dolog, hogy a gólnál hatalmasat hibázott, de ma magabiztos sem volt, nem segítette igazán a csapatot. Az egy másik dolog, hogy az InStat alapján is a csapat leggyengébbje volt, de középhátvédként meglepően kevés párharcba bonyolódott, és több alkalommal vétett óriási hibát felszabadításkor, melyek góllal fenyegették kapunkat.
Szatmári Csaba – 3
Mészáros mellett őt sem tudom igazán dicsérni. Bár több párharcot vállalt, ezek felét elveszítette és nem könnyítette meg a csapat dolgát a megszerzett labdáknál sem. Az, hogy csak egy gólt kaptunk, nem rajta múlt.
Barna Szabolcs – 4
A mai játékára már lehet alapozni, de még ez is csekély egy NB I-es játékostól. A Haladás a legtöbb támadását az ő oldaláról erőltette, a folyamatos behátrálásának köszönhetően pedig sok beíveléssel, bepasszal játszották meg a mellett felfutó csapattársat. Ebben persze az is közrejátszik, hogy ritkán kapott minőségi segítséget a középpályáról. A párharcmutatója (80%) viszont megérdemel egy tapsot, ahogy az is, hogy előző hibái után talpra állt.
Varga Kevin – 5
Ha vannak társai a pályán, ő is nagyobb varázsló tud lenni. A gólunk előtt márpedig varázsolt. Azon kívül is voltak próbálkozásai, ment előre, nem érheti panasz.
Aleksandar Jovanovic – 4
Középpályánk motorja ma is robotolt se
rényen, de amíg csak minden harmadik párharcát nyeri meg, addig a védőink dolgát nehezíti meg. Szükség lenne egy bivalyerős, magabiztos középpályára, és Jovanovictól is még többre, pláne, ha emberelőnyös szituációban nála a labda.
Tőzsér Dániel – 3
Védekező középpályáshoz képest kevés párharcba ment bele, rossz passzaival pedig 17-szer akasztotta meg támadásunkat. Tegyük gyorsan hozzá, 41-szer jó helyre juttatta a labdát, de ez tőle édeskevés. Az, hogy a középpályánk átjáróház, nagy részben miatta van.
Bódi Ádám – 4
Kiégett futballistára emlékeztet, pedig még csak 27 éves. Meg nem tudtam volna mondani róla, hogy a legtehetségesebb játékosaink közé tartozott, azt pláne nem, hogy húzóemberünk lenne. Fel kellene őt rázni, ahhoz pedig talán az is fontos lenne, hogy kombinatívabb támadófocit játsszunk.
Könyves Norbert – 5
Ó, ha nincs az utolsó percekben az a bűn rossz passz… De ne legyünk telhetetlenek, üggyel-bajjal, de ismét gólt lőtt, mindent megtesz, ami tőle telik, ezért pedig tisztelettel gondolok rá. Még úgy is, hogy szívesebben látnék mást a posztján – de továbbra is be kell érjük vele.
Haris Tabakovic – 4
Ő is a pályán volt? Alig láttam. Persze erről nem csak ő tehet, mintha ezen a mérkőzésen lemondtunk volna a támadójátékról. Ettől függetlenül egyértelmű, hogy egyedül elveszett bárányka csupán.
∼•∼
Takács Tamás – 3
Takács továbbra sem kelti bennem azt a benyomást, hogy ő egy csatár. Sőt, igazán azt sem, hogy futballista. Tisztelt DVSC, nincs egyetlen egy épkézláb utánpótláskorú csatárunk sem, akivel tehetnénk egy próbát?
Tisza Tibor – 0
Ő legalább futott. Sok időt mondjuk nem kapott rá, helyzetbe nem került.
Ioan Filip – 0
Időhúzó csere volt.
∼•∼
Herczeg András
Nagyon nehéz helyzetben van vezetőedzőnk. Egy rendkívül rossz formában lévő csapatot kell felráznia, ahol az egyéni érdekek mintha nagyobbra nőnének. Nincs csapategység és nincsenek frissítő változások, új személyek, új impulzusok. Mengolo és Sós sérülésével cserepadunk talán az NB I leggyengébbje, amit az eltiltások is nehezítenek (idén minden NB I-es mérkőzésen volt legalább egy eltiltott játékosunk). A helyzetből most majdnem a legtöbbet hozta ki, amiért gratulálok, de arra kérem, az idény végén álljon fel és ne adja a nevét ahhoz a nevetséges hozzáálláshoz, amit a klub vezetői tanúsítanak a csapat iránt. Herczeg András többet érdemel!
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
A színvonal magyar mérkőzéshez szokottak számára megszokottan átlagos volt, egy normális futballmérkőzéshez képest tehát inkább az a típus, amit nem szívesen néznénk meg újra. A Loki vezetést szerzett és sokáig jól őrizte azt, de a támadásokat feladva várható volt, hogy a Haladás is gólt fog szerezni. Összesen 4 kapura lövésünk ellenére az utolsó percekben eldönthettük volna a találkozót, de végül a döntetlennel is elégedettnek kell lennünk. Érdekesség, hogy egyetlen szögletet sem rúghattunk, ami már önmagában is szemléletes adat. Teljesítményünk csak a pontszerzés miatt nem egyes. Kassai a kulcsszituációkban jól ítélt, még Könyves lesgyanús kiugrásánál is. A második félidőben volt pár furcsa „ez sárgát érdemel, ez viszont nem” döntése, de összességében elfogadhatóan bíráskodott.
Ha a hét közben tovább tudunk jutni a Honvéd ellen a kupában, egy hét múlva pedig nem kapunk ki a Paks ellen, az azt mutatná, felfelé ívelőben van csapatunk. Egyik sem lehetetlen, de nem mi leszünk az esélyesek. A mai egy pontnak örüljünk, nem kell mindig fanyalogni, de vegyük észre, a Loki hatalmas bajban van. Talán az elmúlt húsz-huszonöt év legnagyobbjában…
Csibu
(fotók forrása: dvsc.hu)
