Minket ért az a megtiszteltetés, hogy az OTP Bank Liga 2018-2019-es szezonjának nyitómeccsét játszhattuk Felcsúton. Ilyenkor persze az érintett csapatokon kívül a rivális szurkolók szeme is általában a képernyő elé szegeződik, így egyáltalán nem mindegy, hogy milyen produkcióval rukkolnak elő a csapatok. Előzetesen kicsit féltettük a mieinket, hiszen sok kulcsemberünk bajlódik sérüléssel, végül köszönhetően az új igazolások remek debütálásának, igazán kellemesnek mondható szezonrajton vagyunk túl.
Azt már a meccs előtt tudtuk, hogy igen sok, és komoly hiányzónk lesz az első bajnokin. Tabakovics a teljes őszi szezonra kidőlt, Bényei jó esetben az ősz végére ismét játékra alkalmas lesz, Jovanovics műtét után lábadozik, és ráadásul még Ferenczi és Könyves is hiányoztak ilyen-olyan sérülések miatt. Kosicky pedig szintén nem volt bevethető, de cserekapusról lévén szó, ez kevésbé volt érzékeny veszteség. Ezért aztán találgattunk, hogy milyen kezdővel állunk majd ki, a szerkesztői brigádon belül sem jutottunk dűlőre abban a kérdésben, hogy hogyan sakkozik majd Herczeg András: marad a kétcsatáros játék Szécsivel vagy Bereczkivel, játszik-e Kevin, Kusnyír jobbhátvéd, vagy középpályás (esetleg kispados) lesz-e, játszik-e valaki az újak közül?
Nem is volt tehát meglepő, hogy messze voltunk attól, hogy eltaláljuk a kezdőnket: a védelembe bekerült Cikos, de nem a bal szélre, hanem a jobbra, így a túl oldalon ismét Barna kapott szerepet. Öt középpályással kezdtünk, Tőzsér előtt a rutinosnak nem nevezhető Kusnyír-Haris párosra hárult a labdaszerzés, és valamilyen szinten a játékszervezés feladata is. Kevin tudta vállalni a játékot, az egy szem csatárunk pedig Takács volt. A cserék közt pedig tovbbi három új játékos kapott szerepet, közülük ketten, Calvente és Avdijaj be is mutatkozhattak. Ellenben Szécsi nem volt ott a keretben, vélhetően azért, mert a két csapat így állapodott meg a kölcsönadáskor.
A meccset nagyon jól kezdtük, Takács alig pár perc után már ajtó-ablak ziccerben vezethette kapusra a labdát, de nem volt elég higgadt és a kapusba bombázott. Többet birtokoltuk a labdát, főleg a jobb oldalunk volt aktívabb Cikossal és Bódival, míg középen Haris lubickolt nagyon, rengeteg labdát szerzett, és jól is továbbította a játékszert. Ezúttal Tőzsér is aktívabb volt, jól osztogatott, bár a pontrúgásai kevésbé ültek, pedig egész sokszor próbálkozhattunk szögletekkel és oldalszabadrúgásokkal. Amennyire benne lógott a levegőben az, hogy betalálunk, annyira ért minket váratlanul a túl oldalon a felcsútiak gólja – szerencsére les miatt nem adták meg, de egyébként is igazságtalan lett volna a játék képét látva, ha a hazaiak szereznek vezetést.
A folytatásban egyre inkább alábbhagyott a lendületünk, és bánhattuk, hogy több ígéretes akciónk is Takács bénázásán halt el. Egy alkalommal még Haris került komoly gólhelyzetbe, de betalálni ő sem tudott. A félidő végéhez közeledve pedig egyre többet birtokolta a labdát a hazai csapat, és szerintem nagyon jókor jött nekünk a szünet, mert már kezdett ijesztően nagy lenni a nyomás a védelmünkön.
A szünetben nem volt csere, pedig Takácsot már az első játékrészben is többször kellett ápolni. Ahogy az várható volt, a második félidőben már kevésbé tudtuk nyomás alá helyezni a hazaiakat, az idő előrehaladtával pedig ahogy fáradtunk is, úgy vált egyre kiegyensúloyzottabbá a találkozó. Helyzet egyik kapu előtt sem adódott, és nagyon úgy tűnt, hogy a feburári meccshez hasonlóan ez is egy unalmas 0-0 lesz. De ha lesz is gól, az biztosan győztes találat lesz. Szerencsére lett!
Történt ugyanis, hogy a Varga Kevin helyett csereként beálló Calvente lopózott az ellenfél tizenhatosának közepébe, amíg a szélső védőink keresztbe adogattak a felcsúti kapu előterében. Végül a gurigázást megunva Kinyik adta be laposan a labdát jobbról, amit az alacsony termetű spanyol szélső a kapuba csúsztatott. Mivel alig több, mint 10 perc volt már csak hátra a meccsből, így innentől érthetően az eredmény tartására rendezkedtünk be, a végén pedig a hazaiak próbáltak minket benyomni a kapunk elé, de pár veszélyes beívelésre és gyenge lövésekre futotta csak tőlük. Teljesen megérdemelten nyertük meg a meccset, így elégedetten távozhattunk Felcsútról.
Osztályzatok
Nagy Sándor – 0
Nem tették őt próbára a felcsúti támadók, a hazai csapat támadásai impotensek voltak, így néhány gyenge próbálkozáson és beívelésen kívül nem is nagyon akadt dolga kapusunknak – egyúttal szerencsére a tőle megszokott elsőmeccses baki is elmaradt.
Erik Cikos – 6
Rendkívül jó benyomást tett rám szlovák légiósunk, igaz olyan nagyon sok dolga nem akadt a védelemben, ellenben a támadásokhoz egész bátran – és ami fontos, jól is – lépett fel. Ha a bal oldalon is képes ilyen játékra, akkor vele mindenképp bővült a repertoárunk, és akár hosszabb távon is el tudom őt képzelni a kezdőcsapatunkban.
Kinyik Ákos – 7
Neki ezúttal inkább fejjel akadt dolga a beíveléseknél, amiket szinte hibátlanul meg is oldott. Mindenképp volt szerepe abban, hogy alig akadt helyzete a hazaiaknak. És ne feledjük, a gólpasszt is ő adta!
Szatmári Csaba – 7
A védelem vezére volt ezúttal, rengeteg kiváló ütemű közbelépés, megelőző szerelés jellemezte a játékát. Átjátszhatatlan volt a tegnapi mérkőzésen.
Barna Szabolcs – 5
Az ő játékától mindig félek, olyan ő, mint egy kindertojás: tudod, hogy mindig rejteget valami meglepetést, de van olyan helyzet, amikor szívesen lemondanál erről a meglepetésről. Ezúttal a jobbik arcát mutatta, a védőmunkáját szinte hibátlanul elvégezte, előrefele ezúttal kevesebbszer merészkedett, de szerintem meg is volt neki mondva, hogy ne nagyon lépje át a felező vonalat.
Tőzsér Dániel – 6
Úgy vettem észre, hogy ezúttal volt kedve focizni. Márpedig ha egy Tőzsér szintű játékosnak van kedve focizni, abból ritkán sül ki rossz. Odatette magát, nem alibizett, és néhány egészen elképesztő, amolyan „tőzséres” átadást is láttunk tőle. Kérlek, mindig csak ennyit mutass, és senkinek nem lesz egy rossz szava sem!
Bódi Ádám – 6
Az ő teljesítményével sem volt gond, főleg az első félidőben láttunk tőle egészen szép megmozdulásokat is. Jó lesz ez, még picit lehetne javulni.
Kusnyír Erik – 5
Ezúttal kevésbé volt aktív, az első félidőben például csak egy szabálytalanságánál vettem észre, hogy a pályán van, illetve akkor, amikor bebőrözték őt a félpályánál. Ettől függetlenül nagyot melózott, de nem volt látványos a játéka.
Haris Attila – 7 
Az újak közül az ő játéka tetszett a legjobban, és bátorkodom is őt a meccs legjobbjának jelölni. Kifejezetten sok labdát szerzett, ő tipikusan az a típusú védekező középpályás, aki piócaként ragad az ellenfélre (Filiptől ezt hiányoltuk mindig). A labdaszerzések után pedig nem esett kétségbe, sokszor kapcsolódott be ügyesen a támadásokba is, úgyhogy én igen komoly potenciált látok benne.
Varga Kevin – 4
Nem tetszett a játéka. Most még kevésbé is volt önző, viszont nem nagyon sikerültek neki a dolgok, kevés jó megmozdulása volt. Vélhetően közrejátszhatott ebben a Herczeg András által emltett sérülése is, de ennél sokkal többet várok majd tőle, és remélhetőleg igyekezni is fog így, hogy komoly posztriválisokat kapott.
Takács Tamás – 3 
Te jóságos atyaúristen… Értem én, hogy nincs más, meg minden csatárunk sérült, de ez akkor is fájt. Az elején rögtön kihagyott egy ajtó-ablak ziccert, aztán a folytatásban is többnyire csak szerencsétlenkedett, Herczeg Bandi végig kiabált vele az első félidőben, hogy mozogjon, támadja a labdás embert, ne fusson lesre – többnyire hiába. Rá tényleg igaz az jelen formájában, hogy vele csak eggyel többen vagyunk a pályán.
∼•∼
Ezequiel Calvente – 6
Kellemes csalódás volt a játéka. Bár az látszik, hogy 90 percet még nem bírna, de van potenciál az ő játékában. Ha sikerül őt fizikálisan felépíteni, és elkerülik a sérülések, akkor a csapat erőssége lesz. Az meg, hogy a mezőny legalacsonyabbjaként ő fejelte (!) a győztes gólt, csak külön bónusz.
Albion Avdijaj – 5
Érdekes jelenség volt, torony termete ellenére nem egy lomha játékos, még viccesen meg is jegyeztem a beállása után hogy a felcsúti védőket meglepte, hogy Takács után egy olyan támadót kaptak a nyakukra, aki letámad, és fut a labdás játékos után. Látszik, hogy más kultúrában nevelkedett, Svájcban nem fér bele az, hogy egy játékos állva várja a labdát. Ha bír 90 percet, akkor azonnal tenném őt be a csapatba Takács helyett.
Csősz Richárd – 0
Inkább időhúzó jelleggel állt be, illetve Kusnyír is elfáradt már. Egy fontos taktikai faultja volt, egyébként nem tudott (és nem is kellett) mást hozzátennie a meccshez abban a tíz percben.
∼•∼
Herczeg András
Nem nagyon tudott variálni, hiszen alig volt 11 egészséges, 100%-os állapotban lévő játékosa a szezonrajtra. A cseréi ezúttal ültek, elvégre az egyik padról beszálló játékos szerezte a győztes találatot.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Maga a meccs nem volt annyira élvezetes, az első félidőben még láttunk is helyzeteket, főleg tőlünk, de aztán a második játékrészre már leült a találkozó. Ahogy pedig fáradtak a csapatok, még kevesebb helyzetet láthattunk. Tipikus egygólos meccs volt, szerencsére mi lőttük a mindent eldöntő találatot. Ha nagyon jó szívű lennék, akkor a csapat teljesítményét maximális pontszámmal jutalmaznám, hiszen mondhatni egy szedett-vedett csapattal tudtunk viszonylag simán nyerni a sokkal nagyobb költségvetéssel dolgozó kirakatcsapat ellen. De mindig van hova fejlődni, legyünk maximalisták. Vad II teljesítménye most kevésbé volt kedélyborzoló, bár szerintem egy-két sárga lap a zsebben maradt felcsúti szabálytalanságok után. De ha csak ennyi hibával vezetné le a meccseit, akkor egy rossz szavunk nem lenne rá.
Ha visszagondolunk a korábbi évekre, akkor tényleg kevés olyan szezonrajtunk volt, ami után nem kellett valami miatt fanyalognunk. Az idei nyár viszonylag nyugodtan telt, most nem csak a hitegetés ment a vezetőség részéről, hanem ténylegesen jöttek új játékosok, és próbáltunk a hiányposztokra igazolni. Ráadásul eddig úgy néz ki, hogy ezek az igazolások be is válnak, és a hírek szerint még várható erősítés 1-2 posztra. Higgye el mindenki, hogy sokat számít az, ha nyugalom van egy klub háza táján – és ez az elmúlt években nem volt meg a Lokinál. Mi személy szerint annak is nagyon tudnánk örülni, ha ez most egy ilyen nyugis év lenne. A komolyabb célokkal majd ráérünk később is foglalkozni.
(képek forrása: pfla.hu)
