A hétvégén megkezdődtek a top bajnokságok küzdelmei, azt pedig sosem tagadtuk, hogy az NB I-en túl ezeket is követjük, és van egy-egy kedvencünk közöttük. Így a mai kitekintőben a német, angol, olasz és spanyol bajnoksággal foglalkozunk kedvelt csapatunkon keresztül.
Milyen szezonra számítunk, hogyan alakulhat a 2018/19-es idény? Jöjjenek ezekről Sammy, Enderson, JuveFan és Csibu gondolatai!
Sammy | Liverpool, Premier League: Az első két forduló után nagyratörő következtetéseket levonni nem lehet az idei bajnokság alakulásáról, mivel némely csapat erőn felül teljesített és közel sem annak mentén alakultak az eredmények, hogy az adott csapat mennyire erős kerettel rendelkezik. A Liverpoolt illetően az első meccs papírforma szerint alakult és a második forduló mérkőzését is sikerült lehozni kapott gól nélkül, ezzel tapadva az élmezőnyhöz. Ez előrevetíti a csapat szereplését, amennyiben sikerül ezt tartani, úgy jó esély van a Manchester City mellett a bajnoki cím elhódítására, de a dobogó valamelyik fokára biztosan felér a merseyside-i csapat
A keretet tekintve az alapemberek közül csak Emre Can távozott. Érkezési oldalon a transzfer időpontjában a legdrágább kapus csatlakozott a csapathoz, vagyis Alisson a Rómától, aki eddig meghálálta a bizalmat. Szintén kezdőben találta magát Keita, aki Gerrard után megkapta a 8-as számú mezt. Érkezők között még Fabinho és Shaqiri vannak, akik szintén hozzátehetnek majd a csapat játékához. A fent említett új csatlakozók, valamint a megmaradt mag egy jó alapot tud adni, amit kiegészít Klopp gyors letámadós focija. A védelem sokkal stabilabb mint az előző szezonban és még több győzelmet várok a csapattól. Az biztos, hogy idén is érdemes lesz követni az angol elsőosztály küzdelmeit. Hajrá Liverpool! YNWA!
Enderson | Werder Bremen, Bundesliga: A német bajnokság sajnos hosszú évek óta a lefutott kategóriába tartozik, mert kb. a kezdő sípszó felharsanása előtt ki lehetne osztani a bajnoki címet a Bayern Münchennek. Ezen a téren idén sem várok mást, de az is tény, hogy a Werder Bremen már hosszú évek óta nem a bajnoki címért (dobogóért), sokkal inkább a bennmaradásért, ideális esetben a felsőházért küzd. Ezzel egyébként nincs nagy bajom abban az esetben, ha azt a játékstílust látom vissza a csapattól, amiért megszerettem őket 2004-2005 környékén. Egyből megtetszett a zöld-fehérek játéka (még ha a mezszín kapcsán el is tudnék képzelni valami kevésbé fradisat…). Amiért megszerettem őket – gólgazdag támadófoci -, továbbra is jellemzi a csapatot. Két évvel ezelőtt a Bundesligában a Werder meccsein született a legtöbb gól, a tavalyi szezonban viszont már sokkal rakkolósabb focit mutatott be a csapat.
Ami a várakozásokat illeti: helyezés szintjén nincsenek nagy elvárásaim, legfeljebb a biztos bennmaradás. Sokkal fontosabb számomra, hogy ezt minél karakteresebb, támadóbb focival érje el a csapat. De nem vagyok benne biztos, hogy ezt látom majd a pályán. Florian Kohfeldt egy nagyon tehetséges, helyi kötődésű, fiatal edző, aki masszív csapatot faragott a Bremenből, ráadásul Pavlenka személyében végre sikerült egy igazán jó kapust is igazolni. Ez a felfogás azonban egyre jobban elszakad a régi gólözönös futballtól. Delaney Dortmundba igazolása érzékeny veszteség. Junuzovic mostanra már érezhetően kiöregedett, de a szabadrúgásai azért biztosan hiányozni fognak. Klaassen érkezésének kifejezetten örülök, már az Ajaxban is szerettem a játékát, és biztos leszek benne, hogy az Evertonnal ellentétben itt ki fog tudni teljesedni. Ugyancsak örülök Harnik és Pizzaro visszatérésének, bár utóbbi esetében érdekes kérdés, mennyire lesz ő a Werder Tisza Tibije. Ugyancsak nagy erősítés lehet Oszako leigazolása, az ázsiai játékosoknak általában feküdni szokott a Bundesliga. Összességében úgy érzem, ügyesen igazolt a klub a nyáron, erősödött a keret, a mag nagyjából együtt maradt, úgyhogy a felsőházat, akár az EL indulást sem érzem kizártnak. De mint mondtam: ha látványos, jó meccseket játszik a Werder, és sikerül a biztos bennmaradást kiharcolni, akkor én már azzal is elégedett leszek.
JuveFan | Juventus, Serie A: Régóta nem volt szerintem ilyen erős az olasz elsőosztály. Az idei mercatoban az összes élcsapat tudatosan és okosan igazolt, és a korábbi évek tendenciájával ellentétben idén nem igazán hagyták el nagy sztárok a ligát, sőt, inkább érkeztek. A legnagyobb név természetesen Ronaldo, akinek az érkezése nem csak a Juvét, hanem az egész bajnokságot felpezsdítheti. Idén szerintem a milánói csapatok is nagyon jól erősítettek, talán végre ismét régi fényükben tündökölhetnek. A Roma kicsit átalakult, de gyengébb semmiképp nem lett. A Napoli megszerezte a világ egyik legjobb edzőjét, és ott is van egy erős mag. A Lazio is évek óta jól építkezik, emellett az Atalanta és a Fiorentina is veszélyes csapat. Összegezve tehát úgy gondolom, hogy az utóbbi évek legjobb olasz bajnoksága vár ránk. A Juve bajnoki címe nem lenne meglepetés, igazából azon múlik minden, hogy mennyire fogják minden erejüket a BL-re fordítani, mert ebben az esetben szorosabb versenyfutás lehet. A második helyre az Inter-Napoli párostól várok nagy versenyfutást, míg a negyedik, még BL indulást érő helyért a Roma és a Milan fog küzdeni. Az EL indulásért pedig a Lazio-Fiorentina-Atalanta hármas indul a legnagyobb eséllyel, de a BL helyekbe szerintem nem fognak tudni beleszólni.
Nem kérdés, hogy az idei nyár legnagyobb robbantása a Ronaldo-transzfer volt. Juvés berkekben vegyes volt a transzfer megítélése, de abban mindenki egyetértett, hogy egy ilyen klasszisra szükség van. Az már kevésbé volt szimpatikus, hogy emiatt be kellett áldozni Higuaint és Caldarat, főleg utóbbi elvesztése fájó mindenkinek, miközben a tavaly árulóként távozó Bonucci visszakullogott, neki nagyon nehezen fognak megbocsátani a szurkolók. Ami viszont a legfájóbb volt, az a két klublegenda, Buffon és Marchisio távozása. És nem is feltétlenül a távozás ténye, hanem a mikéntje. Buffonnal idén már nem kezdőkapusként számoltak volna, a PSG-nél viszont úgy gondolták, hogy nekik még segítséget jelenthet. Eközben a Juvénál két klasszisnak semmiképp nem nevezhető játékos maradt erre a posztra. Marchisio szerződésbontása pedig beleillik a sormintába, ahogy annak idején Del Pieroval is méltatlanul elbántak. Ezt nagyon nehezen fogják lenyelni a szurkolók, bombaerős keret ide, sikerek oda. Alig maradt saját nevelésű és ikonikus alak a csapatban, márpedig a Juventusnál ez mindig is fontos szempont volt. Idén viszont úgy érzem, hogy kicsit kezdenek beállni a modern futball mintáján a sikerorientált felfogásba. Úgy érzem, hogy az idei igazolásokkal két éven belül meg akarják nyerni a Bajnokok Ligáját, meglátjuk, hogy meglesz-e ennek az eredménye, az biztos, hogy nagyon rég volt ilyen erős keret Torinóban, és végre a cserepadon is minőségi játékosok ülnek. A bajnoki címet szerintem idén is behúzzuk, az olasz kupa attól függ, hogy a sokkal fontosabb meccsek között mennyire veszik majd komolyan, de a fő prioritás, a BL-győzelem az piszok nehéz lesz. A minimális célkitűzés az én szememben a legjobb négy közé jutás.
Csibu | Barcelona, La Liga: A Barcelona átigazolási lehetőségeit mindig erősen behatárolja, hogy a La Liga szabályai szerint csak 3 nem EU-s játékos lehet az első csapat keretében. Ezt a szigorú szabályt kettős állampolgársággal többen kicselezik ugyan (Messi, Suarez, Coutinho, Rafinha), de így is komoly nehézségeket okoz. Többek között ennek köszönheti villámtávozását a vb-n fantasztikusat nyújtó Yerri Mina, a gyorsan továbbpasszolt Marlon és Douglas páros, illetve a tavaly nevetséges módon leigazolt, de végül remeklő Paulinho is. A távozók között ott van a Barcelonába sehogy sem illeszkedő André Gomes, de Digne, Deulofeu és Aleix Vidal is létszám felettivé vált. Ami Buffon a Juventusnak, az Iniesta a Barcelonának. Kedvenc labdarúgóm távozása a legnagyobb, felfoghatatlan veszteség.
Ehhez és a távozók névsorához képest nem sok játékos érkezett. A Barcelona a kevesebb, de minőségibb elvet igyekezett tartani, de Arthur és Malcom az árukhoz képest kockázatos igazolásnak tűnnek fiatal koruk ellenére. Lenglet egy jó védő-alternatíva lehet, Arturo Vidal pedig csak olcsóbb ára miatt érte meg, André Gomesnél biztosan jobb lesz, de kérdés, hány jó év van még benne. A spanyol Szuperkupa-győzelem után az első fordulót is sikerült megnyerni, ami örömteli, én mégsem vagyok teljes mértékben bizakodó. Bár a Real Madrid Courtois-val nagyot fogott, szerintem Ronaldo nélkül ínséges év elé néznek; azonban ott van az az Atletico Madrid, aki meg tudta tartani értékeit és tovább tudott erősödni, velük hatalmas harc lesz a bajnoki címért, a nevető negyedik pedig az a Valencia lehet, aki nagyon mélyről jött fel az elmúlt években, de a Sevillát se felejtsük ki a legerősebb csapatok közül.
Valverde iránt maximális a bizalmam, a Roma elleni kiesés és az utolsó előtti fordulóban beszedett egyetlen bajnoki vereség ellenére is (pedig milyen közel volt a veretlen cím…), a BL-ben minél tovább kell jutni, az elődöntőnél alább semmiképp nem adnám, jöjjön bárki is a sorsolásnál. A bajnoki cím itt is azon dőlhet el, hogy a kiscsapatok ellen ki bukdácsol kevesebbszer. Ha a Real Madridnál van élet Ronaldo után is, ha az Atletico Madrid egységes csapattá tudja formálni a jelenlegi keretet, ha a Barca felemás teljesítményt nyújtó játékosai folyamatosan jó teljesítményre lesznek képesek és ha a Valencia és a Sevilla is folyamatosan győzelmeket arat majd kisebb költségvetésű vetélytársaik ellen, akkor egy igazán izgalmas év elé nézhetünk.
Írjátok meg kommentben, ti kinek szurkoltok a nemzetközi porondon, és milyen szereplést vártok tőlük! És nem kell aggódni, a LokiBlog nem alakul át, ez csupán egy kis színesítő cikk volt, hogy a szürke hétköznapokban se feledkezzetek meg rólunk és a jó fociról! 😉
Csibu
