Nem, ez nem a Haladás elleni meccs összefoglalója, de amíg arra várunk, addig is vizsgálgassuk kicsit az új idény eddig eltelt fordulóit. Felemás mérkőzéseket láthattunk, hol szomorú, hol boldog befejezéssel. De vajon csalódást keltő, hogy csak kétszer tudtunk nyerni? Vagy pozitív meglepetés, hogy csak egyszer kaptunk ki?
A kérdést a számok nyelvén közelítem meg és megvizsgálom, előzetesen mi volt az elvárás, a játék képe alapján milyen eredményre volt kilátás és végül hány ponttal lettünk gazdagabbak. Talán ez az a megközelítés, amivel legjobban kisimíthatjuk ráncainkat és megválaszolhatjuk: inkább csalódást, vagy inkább örömöt érezzünk hét fordulót követően.
1. Mérkőzés: PAFC – DVSC 0-1
A találkozó előtt elmondhattuk, hogy a PAFC erős lehet idén, számolni kell velük. Új edző, új lehetőségek, temérdek pénz. Csapatunk a nyárhoz közelítve egyre több csalódást okozott a pályán, de a nyár közepén történő erősítések bizakodásra adtak okot. A mérkőzésen ennek megfelelő kiegyenlített játékot láthattunk, és amikor már elkönyveltük a döntetlent, a semmiből érkezett Calvente fejese, ezzel megszerezve a 3 pontot.
Előzetesen kalkulált eredmény: 1 pont.
A mérkőzés alakulása alapján reális eredmény: 1 pont.
A ténylegesen megszerzett pontok: 3 pont.
2. Mérkőzés: DVSC – Mezőkövesd: 1-1
Amennyire a Felcsútot erősnek, a Mezőkövesdet annyira gyengének tartottuk, de pont az ellenkezője igazolódott be. Előzetesen mindenképp 3 pontot vizionáltunk, különösen az első forduló sikerén felbuzdulva. Csapatunk az első félidőben meg is szerezhette volna a vezetést, ehelyett azonban jött Drazic. Amikor már épp elkönyveltük volna, hogy vereséget szenvedünk, érkezett Kinyik és a 87. percben kiegyenlített, ezzel pedig már kevésbé fájt a sok elherdált lehetőség.
Előzetesen kalkulált eredmény: 3 pont.
A mérkőzés alakulása alapján reális eredmény: 1 pont.
A ténylegesen megszerzett pontok: 1 pont.
3. Mérkőzés: DVSC – DVTK: 2-0
A DVTK ellen borítékolható sikereink és a Diósgyőr gyenge idénykezdete miatt nem volt kérdés, hogy hazai pályán csak a 3 pont elfogadható. Az első félidő ugyanúgy telt, mint a Mezőkövesd ellen: helyzeteink kimaradtak. A második félidőben Tőzsér és Szécsi góljaival azonban lesimáztuk a borsodiakat.
Előzetesen kalkulált eredmény: 3 pont.
A mérkőzés alakulása alapján reális eredmény: 3 pont.
A ténylegesen megszerzett pontok: 3 pont.
4. Mérkőzés: Vidi – DVSC: 1-1
A péntekre átnapolt mérkőzésre végül a BL miatt mégsem felforgatott csapattal állt fel ellenünk Székesfehérvár csapata. Ha a Diósgyőrnek mi vagyunk a mumusa, akkor nekünk a Vidi az. Nem is vártunk győzelmet, B csapat ellen viszont 1 ponttal kalkuláltunk. Mégis képesek voltunk Varga óriási góljával vezetni több mint 75 percig. A Vidi nem volt meccsben, de Tamás Krisztián a ráadásban egyenlített, így megtartva egy pontot.
Előzetesen kalkulált eredmény: 0 pont.
A mérkőzés alakulása alapján reális eredmény: 3 pont.
A ténylegesen megszerzett pontok: 1 pont.
5. Mérkőzés: DVSC – MTK: 3-3
Az MTK ismét visszajutott az élvonalba, az addigi négy meccsük alapján pedig ha nem is kellett félnünk tőlük, azért az látszott, hogy erős csapatuk van. A hazai pálya miatt azért bíztunk benne, hogy minimum 1 pontot összehozunk ellenük. Előbb azonban összehoztunk nekik 3 gólt, magunknak meg közte csak egyet, így már mindenki indult volna haza, amikor Takács a 87., Szatmári pedig a 95. percben szerzett góljaival kiegyenlítettünk. Az év egyik legjobb meccse volt.
Előzetesen kalkulált eredmény: 1 pont.
A mérkőzés alakulása alapján reális eredmény: 0 pont.
A ténylegesen megszerzett pontok: 1 pont.
6. Mérkőzés: Honvéd – DVSC: 3-0
Ismét a tavalyi alibifoci elevenedett meg a gyepen, bár előzetesen sem vártunk volna másabb eredményt – sokkal inkább másabb mutatott játékot. Abban, hogy még a döntetlen sem lett meg, szerepe volt Bognár Tamásnak, aki a 79. percben piros helyett tizit adott a Honvédnak; de azon a meccsen talán már az sem segített volna rajtunk.
Előzetesen kalkulált eredmény: 0 pont.
A mérkőzés alakulása alapján reális eredmény: 0 pont.
A ténylegesen megszerzett pontok: 0 pont.
7. Mérkőzés: DVSC – Haladás: 1-1
A Haladással híresen rossz, maximum 1-2 gólt hozó mérkőzéseket szoktunk játszani. A Honvéd elleni zakó pedig óvatosságra intett mindannyiunkat. Az egy pont így előzetesen reális eredménynek tűnt, bár a Haladás idei meccseit és eredményeit elnézve ennél akár több is kisülhetett volna a dologból. Ebben a mérkőzés képe is megerősíthette a nézőket. A Haladás pár helyzete közül a legkisebből betalált, mi pedig számos ordító helyzetünkből kaput sem tudtunk találni, és bár Takács révén így is fejeltünk egy gólt, egy értékes győzelem helyett hazai pályán begyűjtöttük a harmadik döntetlenünket is.
Előzetesen kalkulált eredmény: 1 pont.
A mérkőzés alakulása alapján reális eredmény: 3 pont.
A ténylegesen megszerzett pontok: 1 pont.
Összesítsünk:
Előzetesen várt eredmény hét forduló után: 9 pont.
A mérkőzés alakulása alapján reális eredmény: 11 pont.
A valóban elért pontjaink száma: 10 pont.
Csalódás ez, vagy előrelépés? Ha számszerűsítünk, azt látjuk, az előzetesen várt eredmények alapján, ha nem is sokkal, de túlteljesítettük az elvárást. Viszont azt tegyük hozzá, ezt az elvárást igyekeztünk minimalizálni. A Haladás ellen nem győzelemmel, a Honvéd ellen nem döntetlennel számoltunk, pedig az adott helyzetben ez sem állt olyan távol a valóságtól. Ettől függetlenül, ha pontokban jelentőse nem is, mutatott játékban mindenképpen felülmúlta a csapat az előzetes várakozásainkat, amiért jár a gratuláció!
Ami miatt viszont másik szemünk sír, hogy több mérkőzés is volt, melyet a kezünkben érezhettünk, mégsem sikerült földre vinni az ellenfelet, ennek köszönhető, hogy itt -1 pont az eredmény. A Mezőkövesd ellen hiába domináltunk, a végén a döntetlennek is örülnünk kellett. A Videoton ellen hiába vezettünk és védekeztünk hősiesen, nem bírtuk ki a végéig. A Haladás ellen pedig elképesztő mennyiségű helyzetet puskáztunk el, így vele két pontot is. De talán az MTK mérkőzést is idevehetjük, ahol ugyan csodába illő módon egyenlítettünk, de a védelmi hibáink nélkül talán még a győzelem sem lett volna irreális elvárás. A mérkőzéseken mutatott játék és a végül szerzett pontok összevetése tehát csalódást keltő.
A jelenlegi Loki tud nagyon jól, kombinatívan játszani, de olyan alapvető hibákat követünk el támadásban és védekezésben egyaránt, amit az ellenfeleink kihasználnak. Ezt a hibafaktort kellene lecsökkenteni, a helyzetkihasználáson javítani, a védekezést stabilizálni, és fantasztikus kis csapat lenne ebből. Persze kérdés, hogy a jelenlegi keret tudja-e állandósítani a jó teljesítményét, vagy ezek az eredmények és ez a kettős érzés igazából csak a keretünk valódi tudását reprezentálja és egyszerűen „csak ennyit tudunk”?
A válaszhoz a kéthetes szünetet követő Újpest-Kisvárda-Ferencváros meccsek után kerülhetünk közelebb. Izgalmas mérkőzések várnak tehát ránk, addig is igyekezzünk azokra a pozitívumokra koncentrálni, amikre évek múlva is szívesen emlékszünk majd vissza: az MTK elleni hősies egyenlítésre, Varga Kevin bombájára a Vidi ellen és a DVTK újbóli elverésére.
Csibu
