Nem csak azért szitokszó a Ferencváros neve a debreceni fanatikusoknak, mert ősellenségek vagyunk, mint a szú és a faláb, vagy a Montague és a Capulet család, hanem mert ismét akkor jön egy ilyen mérkőzés, ahol hagyományosan nem nekünk áll a zászló, amikor nagy szükségünk lenne a pontokra. Kimondhatjuk, idén már nem fogunk a Fradinál jobb csapattal játszani, ők pedig csak egy újabb kötelező bedarálni való házi feladatot látnak bennünk, akik ráadásul még csak egyszer nyertek idén idegenben. Lássuk azonban, mit egyebet tehetünk a Fradi megállításához azon kívül, hogy megpróbáljuk kiénekelni a sajtot a szájukból.
A Fradi tehát a mérkőzés toronymagas esélyese. Mellettük szól az, hogy a legtöbb gólt (19) rúgták és a legkevesebbet kapták (mindössze 6-ot); hogy nagyobb minőséget képviselnek a játékosaik; hogy a közönség és a csapat ismét egymásra talált, ezzel teszik még bevehetetlenebbé a IX. kerületet (amit egyébként teljes történelmünk során mindössze négyszer vettünk be); hogy Dollal ellentétben Rebrov jobban taktikázik és az eredmények is jönnek. Végül pedig az, hogy a bajnokságban 21 meccs óta nem találtak legyőzőre (következésképp az idei szezonban sem). Ha pedig nem vagy Videoton, hogy játékerőben partnere legyél a zöldeknek, az egyetlen módja a pontszerzésnek a Groupama Arénában a paksiak antifutballja.
Ám ez csak a felszín, vannak ott is gyenge pontok. Kolárik Balaganjoe Józsi szerint Rebrov gyors futballt szeretne játszatni, de ahhoz jelenleg csak Petryak rendelkezik a kellő sebességgel, illetve Sigért nem tartja Fradi-szintű játékosnak. Az is érdekes tendencia, hogy a csapat első számú gólfelelősévé a nyáron igazolt Lanzafame lépett elő a jelenlegi Fradi egyik ikonja, Böde helyett. Illetve szép meccseket sem játszanak, jellemző rájuk a célfutball, „az eredmény mindenek felett”. Az ilyen csapatokat úgy lehet csak zavarba hozni, ha sokáig nem jön a hőn áhított vezető gól és az idegek harcában hibára tudjuk őket kényszeríteni. Addig is tetszik, nem tetszik, be kell állni védekezni és kontrázni, illetve a szabadrúgásokban reménykedni.
Ennek érdekében egy ilyen, vagy ehhez hasonló csapattal állhatunk fel: Nagy Sándor bravúrjaira sokszor lesz majd szükség, ezt látatlanban megmondhatom. A védelem is kulcsfontosságú. Bényei felépülése hiába örömteli hír, nem most fogja ismét a kezdőben találni magát, pláne úgy, hogy az ifjú Kusnyír Erik egyáltalán nem nyújt rossz teljesítményt. Nem úgy Pávkovics Bence, aki a BKV és a Várda ellen nem arról győzött meg minket, hogy helye van „a legendák” között és a kezdőcsapatunkban. Helyette Szatmári kerülhet majd vissza Kinyik Ákos mellé. Bal oldalt pedig az elmúlt pár héten már-már ihletett formában játszó és az első gólját is megszerző Barna Szabi tarthatja meg a helyét. A múlt heti felforgatott középpályánk a Kisvárda legyőzésére is alig-alig volt elegendő, így most valószínűbbnek tartok egy Varga-Haris-behúzódott Bódi-Ferenczi csatasort egy visszatérő Tőzsér Danival megtámogatva. Ha én lennék a Loki edzője, egyértelműen kontrákra rendezkednék be ezen a meccsen és eltekintenék az erre a fajta játékra alkalmatlan Takács szerepeltetéséről. Könyvest (aki sajnos továbbra is formán kívül van), vagy ha nem lennének sérültek, Avdijajt és Tabakovicsot játszatnám. Mivel azonban nincs jobb, Takács játékára van a legnagyobb esély.
Leírni is fáj, de jelenlegi helyzetünkben csak egy, a Paksi FC-t idéző futballgyilkos futball tűnik járható útnak ahhoz, hogy megtréfálhassuk a harmincadik bajnoki címe felé robogó Fradit. Kemény, határozott védelem, villámgyors kontrák, és a jelenlegi hatékonyságunknak legalább a duplájával-triplájával gólra váltott helyzetek és szabadrúgások kellenek ahhoz, hogy a Grupiból ponttal, pontokkal távozzunk. Nagy kérdés lesz, hogy milyen napot fog ki a Ferencváros, illetve az is, hogy minden eszközt szentesít-e a pontszerzés célja. Herczeg mindenesetre a hitben és a „lelki töltetben” látja a jó eredmény kulcsát. Reméljük, kevésbé lírai és inkább „prózai” elemekkel is készültünk.
Az FTC-DVSC mérkőzés 19:30-kor, a fordulóban utolsóként kezdődik majd a Groupama Arénában. Tévés meccs, kapcsoljon az M4-re, aki nem csatlakozik a jó eséllyel szép számú debreceni utazó táborhoz. Aki viszont teheti, semmiképp se hagyja ki, hogy élőben ordíthassa a „Hol az a mocskos kilenckerület?” c. nótát. A játékvezető Iványi Zoltán lesz.
Mindörökké hajrá Debrecen!
Lucas
