Ahhoz a Fradihoz látogattunk, amely a bajnoki cím fő várományosa, és az edzőváltás óta még inkább legyőzhetetlennek tűnik, főleg idegenben (és számunkra). A mérkőzés előtt tehát szerintem bármelyikünk gondolkozás nélkül aláírta volna a 2-2-es végeredményt, így utólag viszont nem véletlen maradt hiányérzet bennünk, szurkolókban. Az összefoglaló legérdekesebb feladata tehát az lesz a számomra, hogy valahogyan megvonjam a tegnapi tapasztalatok mérlegét.
Előzetesen nem sok jót vártam a mérkőzéstől: a Fradi ellen idegenben amúgy sem könnyű pontot vagy pontokat szerezni, de Rebrov érkezésével még a „Thomas Doll-faktorban” sem lehetett bízni. Ráadásul a Kisvárda elleni győzelmet megelőzően hatalmas mélyrepülést mutattunk, szóval a formánkat illetően is voltak fenntartásaim. Így összességében egy küzdelmes mérkőzésen elszenvedett viszonylag sima vereségre számítottam.
A kezdőcsapatunk nagyjából a múlt hetinek megfelelő volt, egyedül a Kisvárda ellen duplázó Takács került be Bereczki helyett. Némileg meglepő volt, hogy Tőzsér helyett a csapatban maradhatott Csősz, de ez csapatkapitányunk utóbbi időben mutatott teljesítményének reális értékelése (Herczeg András egyébként azzal indokolta Tőzsér kimaradását, hogy a Kisvárda ellen győzelmet arató kezdőnek szeretett volna bizalmat szavazni). Egyébként is több, sérülésből visszatérő alapemberünk is a kispadon kapott helyett: Tőzsér mellett Ferenczi, Jovanovics és Könyves sem kezdett.
A mérkőzés elején eléggé beszorított minket a hazai csapat, mégis, majdnem mi szereztünk vezetést: Csősz indította gyönyörűen Vargát, akinek lövése a hosszú sarok mellett zúgott el. A játék képe azonban ezt követően is inkább Fradi fölényt mutatott, ám nem tudtak igazán veszélyes helyzeteket kidolgozni.
Csősztől eddig kevés értékelhető megmozdulást láttuk DVSC mezben, ez most egy ilyen volt: zseniálisan indította az üresbe mozgó Vargát, aki higgadtabb, okosabb megoldást választva már itt vezetést szerezhetett volna.
Nem úgy a Loki! A 20. percben Varga iramodott meg sokadjára a jobb oldalon, beadása túl magas lett, de Bódi összegyűjtötte azt a hosszú oldalon és gyönyörűen ívelte azt Takács lábára, aki közvetlen közelről nem hibázott. 0-1. A 31. percben tovább javult a helyzetünk: a Fradi balhátvédje, Heister kapta meg a második sárgáját, így nem csak gól, hanem emberelőnyben voltunk. Ennek ellenére a hazaiak benyomtak minket a kapunk elé, és a félidő végéig Nagynak kellett kétszer is bravúrral védeni.
Aztán a második félidő elején hamar góllá érett a Fradi fölénye: a 48. percben Lanzafame fejelt egy jókora lökést követően a kapunkba: 1-1. Maradt támadásban a hazai csapat, azonban ekkoriban ismét nem voltak annyira veszélyesek. Mi viszont némileg a semmiből ismét vezetést szereztünk a 74. percben: Varga ugratta ki gyönyörűen Könyvest, akinek leheletfinom emelése még a kapufán csattant, Szécsi azonban bevágta a kipattanót. 1-2. Ezúttal sem örülhettünk azonban sokáig, mert a 82. percben, egy újabb pontrúgás után ismét Lanzafame volt eredményes. 2-2. Ezt követően már inkább mi örülhettünk a döntetlennek, mert a Fradi nagyon beszorított minket a kapunk elé, Lanzafame ziccerben fejelt mellé, úgyhogy a végén megkönnyebbülten sóhajthattunk a hármas sípszó után.
A kérdés azonban ott maradt mindenkiben: most lehetünk büszkék a játékosainkra és örülhetünk ennek az eredménynek úgy, hogy 60 percet emberelőnyben játszottunk és kétszer is vezettünk?
Játékosok értékelése:
Nagy Sándor – 7 
Egészen meccsen remekül védett, több nagy bravúrt is bemutatott, sokat köszönhetünk neki. Kellett hátul a magabiztossága, a gólokról pedig egyértelműen nem tehetett. Bár több kiemelkedő teljesítmény is akadt a mérkőzésen, de azért őt láttam a legjobbnak, mert a másik két jelölt (Bódi és Varga) esetében akadtak azért negatívumok is.
Egészen meccsen remekül védett, több nagy bravúrt is bemutatott, sokat köszönhetünk neki. Kellett hátul a magabiztossága, a gólokról pedig egyértelműen nem tehetett. Bár több kiemelkedő teljesítmény is akadt a mérkőzésen, de azért őt láttam a legjobbnak, mert a másik két jelölt (Bódi és Varga) esetében akadtak azért negatívumok is.Kusnyír Erik – 5
Nem igazán vagyok az elmúlt fordulókban megelégedve a teljesítményével. Nagyon szurkolok neki, és úgy gondolom, hogy most, ennyi idősen kell megkapnia a meccsterhelést, de a Kisvárda elleni mérkőzésen is folyamatosan párharcokat veszített és az ő oldaláról kaptuk a gólt, és most, a tegnapi meccsen is látványosan a jobb oldalunkon próbálkozott inkább a Fradi, ahol aztán Kusnyír szenvedett is rendesen. Ettől függetlenül a hozzáállása remek volt, és láttam tőle szép megmozdulásokat is, de azért van hová fejlődnie.
Kinyik Ákos – 5
Általában minden csapatnak megvan a maga favágója, de az elmúlt években a Lokiban mintha nem igazán lett volna ilyen. Aztán jött Kinyik, és minden szempontból betöltötte a hiányposztokat: egyfelől a megbízható középhátvédét, másfelől a favágóét. Persze azért nem egy Cukic jellegű bunkóról beszélünk, aki hentesbárddal szaladgál a meccsen, de az is biztos, hogy nem szívesen lépnék ellene pályára csatárként. Ezen a mérkőzésen is ő volt az a játékosunk, aki fel tudta venni a versenyt a fradistákkal a folyamatos odarúgások, ütések terén. A játékára egyébként nem lehetett olyan nagy panasz, viszont tény, hogy az első gólnál mellőle fejelt Lanzafame.
Általában minden csapatnak megvan a maga favágója, de az elmúlt években a Lokiban mintha nem igazán lett volna ilyen. Aztán jött Kinyik, és minden szempontból betöltötte a hiányposztokat: egyfelől a megbízható középhátvédét, másfelől a favágóét. Persze azért nem egy Cukic jellegű bunkóról beszélünk, aki hentesbárddal szaladgál a meccsen, de az is biztos, hogy nem szívesen lépnék ellene pályára csatárként. Ezen a mérkőzésen is ő volt az a játékosunk, aki fel tudta venni a versenyt a fradistákkal a folyamatos odarúgások, ütések terén. A játékára egyébként nem lehetett olyan nagy panasz, viszont tény, hogy az első gólnál mellőle fejelt Lanzafame.Pávkovics Bence – 5
Ezúttal nem lehetett panaszunk a teljesítményére, több mentésére, szerelésére is emlékszem. A gólokat nem róla kaptuk, szóval összességében rendben volt, amit mutatott, legfeljebb azt tudnám negatívumként felhozni, hogy kicsit láthatatlanul játszott, de ez nem feltétlenül akkora baj egy középhátvéd esetében.
Ezúttal nem lehetett panaszunk a teljesítményére, több mentésére, szerelésére is emlékszem. A gólokat nem róla kaptuk, szóval összességében rendben volt, amit mutatott, legfeljebb azt tudnám negatívumként felhozni, hogy kicsit láthatatlanul játszott, de ez nem feltétlenül akkora baj egy középhátvéd esetében.Barna Szabolcs – 6
Elképesztően sokat változott az elmúlt hetekben a játéka. Nem látni már rajta a zavarodottságot, a folyamatos hibaveszélyt sem érzem vele kapcsolatban. A támadásépítésben ezúttal nem sokat mutatott, de védekezésben rendkívül magabiztosnak éreztem, ami veszélyt a Fradi azon a szélen teremtett, az általában Szécsi hibájából jött össze. Ha így fejlődik tovább, akkor hosszú évek után ismét lehet egy megbízható balhátvédünk.
Elképesztően sokat változott az elmúlt hetekben a játéka. Nem látni már rajta a zavarodottságot, a folyamatos hibaveszélyt sem érzem vele kapcsolatban. A támadásépítésben ezúttal nem sokat mutatott, de védekezésben rendkívül magabiztosnak éreztem, ami veszélyt a Fradi azon a szélen teremtett, az általában Szécsi hibájából jött össze. Ha így fejlődik tovább, akkor hosszú évek után ismét lehet egy megbízható balhátvédünk.Varga Kevin – 7
Úgy látszik, hogy főleg a rangadókon villog, ott él igazán. Már a Vidi ellen is a mezőny legjobbja volt, és ezúttal sem nagyon tudták őt tartani a hazaiak. Mindkét gólban tevékenyen szerepet vállalt, és ezen kívül is kihagyott egy ziccert az elején. Heister egész meccsen szenvedett vele, nem véletlen, hogy mindkét lapját Varga ellen elkövetett szabálytalanságért kapta. Ha a kapu előtt még kicsit pontosabb lesz, akkor léphet még magasabb szintre. Félő persze, hogy ez egyúttal a távozását is jelentené.
Csősz Richárd – 5
Annyira még mindig nem vagyok róla meggyőződve, hogy NB1-es szintű játékos, de mutatott szép dolgokat. Nehéz egyébként vele kapcsolatban egyértelműen állást foglalni, mert olyan dolgokban remekel, ami nem feltétlenül lenne a feladata, és éppen abban érzem gyengébbnek, amit a posztja megkövetelne. Kicsit konkrétabban: támadásépítésben meglepően jó, tud és mer is cselezni, kiválóan lát a pályán, egészen remek passzokat osztogat (főleg Kevint keresi előszeretettel), gondoljunk csak az elején kihagyott ziccer előtti fantasztikus indítására. Ugyanakkor védekezésben kevésnek érzem, fizikailag és taktikailag egyaránt. Test-test elleni ütközések során nem tud szabályosan szerelni, ezen kívül kicsit olyan, mint egy buldog, hajlamos folyamatosan a labdás ember után futni. A javára írom ugyanakkor, hogy ez utóbbi jelenséget a tegnapi meccsen már kevésbé érzékeltem. Összességében kijelenthetjük, hogy ha még ő is megfelelően tudta pótolni Tőzsért, akkor ezen el kellene gondolkoznia a csapatkapitányunknak.
Haris Attila – 5
Óriásit küzdött, de rendkívül peches meccse volt. Mindkét kapott gólunknál őt tüntették el a hazaiak szabálytalanul, az első félidőben őt könyökölte le Lanzafame, szóval kijutott neki a jóból. Én egyébként továbbra is elégedett vagyok a játékával, a középpályán sokat van játékban, labdákat szerez, a támadásokból is kiveszi a részét, szóval a legjobb nyári igazolásunknak tűnik.
Óriásit küzdött, de rendkívül peches meccse volt. Mindkét kapott gólunknál őt tüntették el a hazaiak szabálytalanul, az első félidőben őt könyökölte le Lanzafame, szóval kijutott neki a jóból. Én egyébként továbbra is elégedett vagyok a játékával, a középpályán sokat van játékban, labdákat szerez, a támadásokból is kiveszi a részét, szóval a legjobb nyári igazolásunknak tűnik.Bódi Ádám – 7
Egészen remekül játszott, adott egy gyönyörű gólpasszt, ráadásul a kiállítás előtt is ő indította Vargát. Tőzsérrel ellentétben rajta látszik, hogy mennyire feldobja a csapatkapitányi karszalag, néha még talán túlságosan is. Ezen a mérkőzésen egy dolgot lehet a szemére vetni: azt, hogy nem tudta kontrollálni az érzelmeit, és ezzel a kiállítását kockáztatta. Ez a túlzott érzelmesség már régebben is kiütközött nála néhányszor, és úgy tűnik, hogy most ismét előjött. Érthető ez persze valahol, rengeteget gyepálták őt a hazaiak, gondoljunk csak pl. Lovrencsicsre, és a játékvezető is már a legelején kiosztott neki egy jogtalan lapot reklamálásért, ezek biztosan nem tettek jót a lelkének. Mindenesetre reméljük, hogy ezt a Bódit láthatjuk viszont a folytatásban is.
Egészen remekül játszott, adott egy gyönyörű gólpasszt, ráadásul a kiállítás előtt is ő indította Vargát. Tőzsérrel ellentétben rajta látszik, hogy mennyire feldobja a csapatkapitányi karszalag, néha még talán túlságosan is. Ezen a mérkőzésen egy dolgot lehet a szemére vetni: azt, hogy nem tudta kontrollálni az érzelmeit, és ezzel a kiállítását kockáztatta. Ez a túlzott érzelmesség már régebben is kiütközött nála néhányszor, és úgy tűnik, hogy most ismét előjött. Érthető ez persze valahol, rengeteget gyepálták őt a hazaiak, gondoljunk csak pl. Lovrencsicsre, és a játékvezető is már a legelején kiosztott neki egy jogtalan lapot reklamálásért, ezek biztosan nem tettek jót a lelkének. Mindenesetre reméljük, hogy ezt a Bódit láthatjuk viszont a folytatásban is.Szécsi Márk – 6
Mezőnyben sokat hibázott, főleg védekezésben, de nagy problémát még így sem láttam a játékával. Sokat fejlődött a korábbi debreceni időszakához képest, főleg a kapu előtti határozottság tekintetében, amit jól érzékeltet a gólja is. Bár látszólag egyszerű helyzet volt, de biztos vagyok benne, hogy lett volna minimum egy-két játékosunk, aki a rárontó védők szorításában elrontja.
Mezőnyben sokat hibázott, főleg védekezésben, de nagy problémát még így sem láttam a játékával. Sokat fejlődött a korábbi debreceni időszakához képest, főleg a kapu előtti határozottság tekintetében, amit jól érzékeltet a gólja is. Bár látszólag egyszerű helyzet volt, de biztos vagyok benne, hogy lett volna minimum egy-két játékosunk, aki a rárontó védők szorításában elrontja.Takács Tamás – 5
Furcsa lehet, hogy gólszerzőként csak 5-öst kap, főleg úgy, hogy a gólját klasszis csatár módjára szerezte: gyönyörűen érkezett és higgadtan fejezte be. Csakhogy az igazság az, hogy ezen kívül nem emlékszem jó megmozdulására, úgyhogy emiatt indokolatlan lenne a magasabb osztályzat. Az is tény ugyanakkor, hogy egy rossz szavam nem lenne rá, ha minden meccsen rosszul játszana, de szerezne egy fontos gólt.
Furcsa lehet, hogy gólszerzőként csak 5-öst kap, főleg úgy, hogy a gólját klasszis csatár módjára szerezte: gyönyörűen érkezett és higgadtan fejezte be. Csakhogy az igazság az, hogy ezen kívül nem emlékszem jó megmozdulására, úgyhogy emiatt indokolatlan lenne a magasabb osztályzat. Az is tény ugyanakkor, hogy egy rossz szavam nem lenne rá, ha minden meccsen rosszul játszana, de szerezne egy fontos gólt.∼•∼
Bereczki Dániel – 5
Bódi lecserélése jogos volt, hiszen a levegőben lógott a kiállítása, ugyanakkor éreztük, hogy nem Bereczki lesz az, aki megváltja a világot, és bizony ebben nem is tévedtünk nagyot. Annyira nagy gond ugyanakkor nem volt a játékával, inkább csak szürkének mondanám.
Bódi lecserélése jogos volt, hiszen a levegőben lógott a kiállítása, ugyanakkor éreztük, hogy nem Bereczki lesz az, aki megváltja a világot, és bizony ebben nem is tévedtünk nagyot. Annyira nagy gond ugyanakkor nem volt a játékával, inkább csak szürkének mondanám.Könyves Norbert – 6
Végre ez a Norbi kezdett emlékeztetni arra, akit tavaly annyira megszerettünk. A kapufája egyértelműen gólt érdemelt volna, és azt leszámítva is küzdött, besegített a védekezésbe, remekül teljesített. Nagy szükségünk lenne ebben a csatárínséges időszakban egy jó Könyvesre.
Végre ez a Norbi kezdett emlékeztetni arra, akit tavaly annyira megszerettünk. A kapufája egyértelműen gólt érdemelt volna, és azt leszámítva is küzdött, besegített a védekezésbe, remekül teljesített. Nagy szükségünk lenne ebben a csatárínséges időszakban egy jó Könyvesre.Szatmári Csaba – 0
Beállítása némileg ellentmond Herczeg azon nyilatkozatának, mely szerint a csapat túlzottan beállt védekezni, de ez nem volt a taktika része. Az 5 védős felállás nyilván azt jelezte, hogy igyekeztünk megtartani az eredményt. Ugyanakkor érthető is annyiban a csere, hogy a Fradi egyértelműen a fejjátékra és a pontrúgásokra épített, erre pedig valahogy reagálnunk kellett.
Beállítása némileg ellentmond Herczeg azon nyilatkozatának, mely szerint a csapat túlzottan beállt védekezni, de ez nem volt a taktika része. Az 5 védős felállás nyilván azt jelezte, hogy igyekeztünk megtartani az eredményt. Ugyanakkor érthető is annyiban a csere, hogy a Fradi egyértelműen a fejjátékra és a pontrúgásokra épített, erre pedig valahogy reagálnunk kellett.∼•∼
Herczeg András
Bármi is az oka, örülök neki, hogy Tőzsért ezúttal sem jelölte a kezdőbe, ez egyértelműen jó döntésnek bizonyult. Jovanovics esetében arra számítottam, hogy be fogja cserélni, de lehet, hogy nincs még olyan állapotban, hogy erősítést jelentsen. Összességében korrekt volt a kezdőcsapat, és az is pozitívum, hogy Bódit egyből lehozta, amikor ennek volt az ideje.
Bármi is az oka, örülök neki, hogy Tőzsért ezúttal sem jelölte a kezdőbe, ez egyértelműen jó döntésnek bizonyult. Jovanovics esetében arra számítottam, hogy be fogja cserélni, de lehet, hogy nincs még olyan állapotban, hogy erősítést jelentsen. Összességében korrekt volt a kezdőcsapat, és az is pozitívum, hogy Bódit egyből lehozta, amikor ennek volt az ideje.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
A mérkőzés magyar szinten kifejezetten magas színvonalú, nagy iramú, változatos összecsapás volt, és a különböző fórumokon látszik, hogy ezt más csapatok szurkolói is így gondolják. A csapatunk játékát nehéz reálisan értékelni, mert összességében mindent kihoztak, ami bennük volt, de sajnos a jelenlegi Lokinak a Fradival szemben az sem elég, hogy emberelőnyben vagyunk 60 percen keresztül. Ami Iványi 
sporttársat illeti, ideje végre a bírónak kiosztani a citromdíjat. Egyből a meccs után úgy döntöttem, hogy ki más kaphatná ezt a megtisztelő díjat, mint ő, gratulálunk neki ehhez a kivételes bravúrhoz!. A játékvezetésre egyébként még lentebb részletesebben kitérek.
sporttársat illeti, ideje végre a bírónak kiosztani a citromdíjat. Egyből a meccs után úgy döntöttem, hogy ki más kaphatná ezt a megtisztelő díjat, mint ő, gratulálunk neki ehhez a kivételes bravúrhoz!. A játékvezetésre egyébként még lentebb részletesebben kitérek.
Záró gondolatok:
1. Mi a baj a hazai játékvezetéssel?
Juvefan ma hajnalban már egy nagyon részletes és igényes cikkben részletesen elemezte Iványi ténykedését, úgyhogy a konkrét szituációkra nem szeretnék külön kitérni. (Legfeljebb annyit tennék hozzá, hogy érdemes azt is megnézni, hányszor kaptunk mi sárgát reklamálásért, és hányszor a hazaiak.) A tegnapi találkozón látott játékvezetői felfogás azonban általánosságban is megmutatja, hogy mi a probléma a magyar sípmesterekkel, és miért kapnak annyi pirosat a magyar csapatok a nemzetközi porondon.
Röviden és tömören: teljesen máshol vannak a súlypontok itthon és külföldön. Priskin döbbenten konstatálta, hogy Pepe lekönyöklése pirosat ér. Na de kérem, itthon ezért még egy szigorú bíró is maximum sárgát adna! És igaza is van, hiszen emlékezzünk vissza, hogy Lanzafame a második csúnya ütéséért kapott sárgát, és még mutatta is neki Iványi, hogy ez már a második volt. Ezek szerint az elsőt is látta, amivel csak annyi a probléma, hogy azért végül a Fradinak ítélt szabadrúgást, és eszébe sem jutott, hogy esetleg sárgát adjon. Miközben a nemzetközi kupameccseken az ilyet szigorúan veszik (teljesen jogosan), addig nálunk csak néha szankcionálják ezeket az eseteket a bírók, ráadásul akkor is következetlenül.
Vagy nézzük Huszti esetét az AEK Athén ellen. Senki nem értette a Vidinél, hogy mégis mire adott pirosat a bíró, hiszen „már az óvodában is azt tanították, hogy így kell odamenni a labdáért”. Önmagában az is gond, ha a magyar képzésben a másik játékos testi épségét veszélyeztető, nyújtott lábas rácsúszásokat tanítják, az viszont, hogy a magyar játékvezetők ebben partnerek, különösen szomorú. Emlékezzünk vissza rá, hogy Danilo a Honvéd-Lokin egy ennél sokkal csúnyább szabálytalanságért is csak sárgát kapott. És sajnos ez nem egyedi eset, azon lepődünk meg az NB1-ben, ha valakit kiállítanak egy ilyen jellegű szabálytalanságért.
Bár ezen a mérkőzésen ez kivételesen nem jött elő, de azt is döbbenetes látni, hogy a magyar játékvezetők mennyire képtelen észrevenni a kezezéseket. Különösen is élen jár tapasztalataim szerint ebben Iványi, kisebb csoda, hogy ezúttal nem adódott ilyen szituáció.
Másik oldalról viszont a hazai játékvezetők rengeteg olyan dolgot lefújnak, amit nem kellene. Rendszeres, hogy test-test elleni ütközéseket nem engednek tovább, miközben a nemzetközi futballnak ez szerves része, és egy csapat, amely nem mer belemenni ezekbe a helyzetekbe, kudarcra van ítélve. Ennek szélsőséges példája volt Csősz sárgája a tegnapi meccsen, amely ugyan fújható szabálytalanság volt, mivel túlment a normális test-test elleni harcon, de tudjuk jól, hogy tömegesen fordulnak elő ilyenek a mérkőzéseken. Ez a fajta randomitás óriási problémája a magyar játékvezetésnek.
Még egy utolsó példa álljon itt, szintén a bírói következetlenségről. Az, hogy a tizenhatoson belül valakit lerántanak vagy ellöknek, néha szabálytalan, máskor pedig teljesen rendjén való, és teljes természetességgel mondják a stúdióban, hogy csak „helyet csinált magának a játékos”. (Ugye, Lanzafame?)
Szóval amíg ez a felfogás uralkodik nálunk, addig ne lepődjünk meg, hogy a játékosaink a nemzetközi porondon értetlenül állnak majd azelőtt, hogy mégis miért kaptak sárga vagy piros lapot, az ellenfélnek pedig miért nem fújták le azt a megmozdulását, amit itthon mindig szabálytalannak minősítenek.
2. Miért lehetünk elégedettek a látottakkal?
Kezdjük a legnyilvánvalóbbal: ezt az eredményt simán aláírtuk volna a meccset megelőzően. A Fradi sajnos jelenleg „teljesen más kávéház”, mint mi, akár a forma, akár a lehetőségek szempontjából. Nem sok csapat tud két gólt szerezni ellenük idegenben, ráadásul a Rebrov-féle Fradi otthonában a pontszerzés értéke is jelentősen megnőtt. További pozitívum, hogy mindkét gólunk szép és szabályos volt, amit a hazaiak nem mondhatnak el magukról. Azt is érdekes olvasgatni a különböző (nem lokista) fórumokon, hogy mennyire jó véleménnyel vannak országszerte arról a modellről, amit jelenleg a Loki követ, nevezetesen a sok fiatal és/vagy saját nevelésű játékos szerepeltetéséről. Tény, hogy ez a csapat sokkal inkább helyi kötődésű, mint amit az elmúlt sok évben megszokhattunk.
Elégedettek lehetünk továbbá a játékosok hozzáállásával is. Tény, hogy emberelőnyben lehettünk volna talán bátrabbak, de azt nem lehet mondani, hogy ne tették volna ki a szívüket, lelküket a pályára a játékosaink a tegnapi napon. Márpedig ez mindig alapvető fontosságú kérdés, számomra az eredménynél is lényegesebb.
3. Miért nem lehetünk elégedettek a látottakkal?
Az mindenképpen negatívum, hogy a Fradi emberhátrányban is simán a kapunk elé szorított bennünket, és erőnlétben akkora volt a különbség a javukra, hogy a végére még az egy ember plusz ellenére is inkább mi fáradtunk el. Amennyire dicsérete ez a hazaiak erőnlétének, annyira kritikája a miénknek.
Sajnos egyébként is megvan az a „kiscsapat” attitűdünk jelenleg, ami valahol determinálta azt, hogy nem fogunk nyerni még ennyire előnyös helyzetből sem a Fradi otthonában. Nem hittünk abban, hogy lehet keresnivalónk vagy megpróbálhatunk dominálni, így viszont abba a némileg megalázó helyzetbe kerültünk, hogy egy külső szemlélő inkább a Fradit gondolta volna emberelőnyben játszó csapatnak.
Elgondolkoztató az is, hogy ilyen hozzáállással és lelkesedéssel is kikaptunk-e volna mondjuk a Honvéd és Újpest vendégeként. Ahhoz, hogy a szurkolók igazán megbízzanak a csapatban, legalább ezt a mentalitást állandósítani kellene, de erről már sokat beszéltünk. A fiatalok szerepeltetésének is van miért örülni, de látványos, hogy idén eddig új játékos nem kapott még lehetőséget a Lokiban, pedig meggyőződésem, hogy most is lenne kiket kipróbálni.
4. Akkor most mégis mi a mérleg?
Elgondolkoztató volt számomra, mennyire sokan beszéltek arról a különböző fórumokon, hogy ez a Loki egy-két év múlva már simán megveri majd a zsoldos Fradit, csak érjen össze a csapat, szerezzenek rutint a fiatalok. A tegnapi mérkőzés után egyébként vitathatatlanul érdekes ez a kérdés: lehet esélyünk utolérni a Fradit vagy Vidit egy teljesen más úton haladva, önerőből építkezve?
Nézzük előbb a biztató jeleket. A csapatkapitányunk, Tőzsér már kiöregedőben van, de az elmúlt időszak egyértelműsíti, hogy megleszünk nélküle. Barna Szabolcs példája remekül jelzi, hogy mennyit jelenthet egy fiatal játékosnak, ha megkapja a hibák ellenére is a bizalmat: az idei szezonban már nyoma sincs a tavalyi, gyengén teljesítő játékosnak. Az is egyértelmű, hogy a meghatározó focistáink többsége még kifejezetten fiatal, a többiekben (pl. Bódi, Könyves) pedig még lehet pár jó év.
Ugyanakkor szembe kell néznünk pár igazán fontos kérdéssel:
Mekkora a fejlődési potenciál a jelenlegi csapatban?
Ezt a kérdést bizony nem is olyan könnyű megválaszolni. Barna ugyan sokat fejlődött, de kérdéses, hogy lesz-e belőle valaha is egy új Korhut Misi. Kinyik egy teljesen korrekt középhátvéd, de nem érzem rajta, hogy egy (fiatal) Mészáros szintre juthatna. Szacsáról nem is beszélve, aki nem tudja levetkőzni a nagy formaingadozásokat. Kusnyír esetében két lehetőséget látok: vagy kijön belőle az, ami benne van, és akkor eladjuk, vagy nem, és akkor nem jelent majd akkora erősítést. Ugyanezt Varga Kevinről is el lehet mondani, aki nagy tehetség, de még sok területen kellene fejlődnie. Harisban látok potenciált, de nem biztos, hogy ennél sokkal magasabb szinten, míg Csősz kapcsán meglepődnék, ha valaha is meghatározó játékosunkká válna. Bereczkit szerintem senkinek nem kell bemutatni, Szécsi pedig jelenleg nem is a mi focistánk, csak kölcsönben játszik nálunk. Az első probléma tehát az, hogy ezek a játékosok egy-két év plusz rutinnal sem érnek majd fel egy Lanzafame vagy Petriak szinttel.
Mit kezdünk a tehetséges focistáinkkal?
Mint már említettem, van pár olyan játékosunk, akikben nagy potenciált látok. Jobb helyeken ezekből a focistákból pénzt remél a klub, amit aztán visszaforgatnak más játékosok igazolásába vagy az utánpótlás fejlesztésébe. Nálunk azonban ezek a pénzek mintha eltűnnének, tehát nem járunk azzal sem igazán jól, ha egy-két tehetségesebb játékost jó pénzért értékesíteni tudunk.
Kik pótolják majd a távozókat és a kiöregedő kulcsembereket?
Ráadásul felmerül az a kérdés is, hogy ki lesz mondjuk a következő Bódi Ádám. Mondhatjuk persze, hogy majd a mostani fiatalok „beleöregszenek” a szerepbe, de tudjuk jól, hogy kis eséllyel maradnak nálunk egész pályafutásuk során azok, akik erre a vezérszerepre alkalmasak lennének. (Ahogy ez történt Bódi esetében is anno…) Ezekre a szerepkörökre tehát vagy igazolni kellene (de mint tudjuk, nem vagyunk túlzottan népszerűek az átigazolási piacon), vagy valamilyen olyan perspektívát nyújtani a tehetséges fiataljainknak, amely eléggé vonzó ahhoz, hogy hosszú távon nálunk maradjanak.
Kik jönnek fel az utánpótlásból?
Ahhoz ráadásul, hogy ez a modell igazán fenntartható és jövedelmező legyen, minden szezonban két-három legalább olyan színvonalú fiatalt kellene beépíteni a csapatba, mint Varga vagy Kusnyír, lehetőleg inkább utóbbi életkorában. Ez ugyanis biztosítaná azt, hogy saját forrásból is tudjuk frissíteni és mélyíteni a keretet. Ehhez azonban nagyon tudatos és összehangolt szakmai munka, koncepció kell, na meg némi szerencse is. Kérdés, hogy ki lesz a következő saját nevelésű fiatalunk, aki berobban, mert Csősz azért nem tűnik ennek a kalibernek.
Összességében tehát van egy vonzó koncepció, amit nagyjából követünk, és ezt én magam is értékesebbnek tartom, mint a Fradi összevásárolt, identitás nélküli csapatát. Ugyanakkor ez a meccs megmutatta a két csapat közötti tudásbeli különbséget, és fontos lenne, hogy ezt reálisan tudjuk értékelni. Az ugyanis, hogy ez a differencia majd az idő múlásával, magától eltűnik, egy vonzó, de hamis illúzió. Lehet, hogy van még fejlődési potenciál a csapatunkban, de mindaddig, amíg nem építjük még tudatosabban, több éves koncepciók mentén a klubot, addig a Fradi és a Vidi utolérése csak egy álom marad.
Hajrá Loki!
Enderson
(képek forrása: dvsc.hu)
