Nem győztük hangsúlyozni az elmúlt napokban a Paks elleni meccs fontosságát, hiszen egy sorsdöntő négymeccses sorozat kezdőállomása volt a szombati ütközet, amely a későbbiek szempontjából sem volt mindegy, hogy milyen eredménnyel végződik. A tolnaiak hét meccse veretlenek voltak, mi pedig idén csak háromszor ízleltük meg hazai pályán a győzelem ízét, ennek ellenére kötelező győzelemként tekintettünk az összecsapásra. A Paks végül igazolta hírnevét (bár nem olyan értelemben, ahogy Herczeg András mondta a meccs után), és nehéz csatára késztetett minket, de egy klasszis megoldás révén megint az utolsó pillanatban örülhettünk gólnak.
A kéthetes szünet lehetőséget adott a sérültjeink felépülésére és formába hozására, így várható volt, hogy Tőzsér például visszakerül a csapatba, de vártuk volna Cikos és Bényei felbukkanását is, ám egyelőre egyikük sem volt a meccskeretben. Így a jobbhátvéd ismét Kusnyír volt, míg a másik oldalon Barnát Ferenczi váltotta a kezdőben. Elöl is láthattunk egy cserét az előző bajnokihoz képest, Takács helyén ezúttal Könyves kezdett, egyébként pedig a megszokott kezdőcsapatot küldte pályára Herczeg András.
Csertői kezdője sem okozott meglepetést, legfeljebb az ellenünk rendre brillírozó és sarkazós gólokat szerző Bartha kispadon kezdése volt némileg váratlan, de a paksiak az elmúlt hét bajnokijukon nem találtak legyőzőre, így oka sem igazán volt a vezetőedzőnek a változtatásra, maradtak a jól megszokott 4-5-1-es felállásuknál.
Lokihoz méltóan kezdtük a meccset, azaz végre nem ragadtunk az öltözőben és kaptunk gólt már az elején a semmiből. Ezúttal rögtön kezdeményező szerepkört vettünk fel, letámadtuk a vendégeket, és sorra veszélyeztettünk kisebb-nagyobb lehetőségekkel. Az első komolyabb ziccerünk a 6. percben történt, ekkor Bódi bökött alá a labdának, az üresbe bemozgó Tőzsér a kapussal találta szemben magát, de a labdaátvételt követően kissé kisodródott, így lövését könnyedén blokkolta Nagy Gergely. A kilencedik percben Kusnyír indításából Könyves lépett ki a védők közt, ám kissé megbotlott, így mire elérte a labdát, már ott volt vendégek kapusa is, aki elütötte Könyves elöl a játékszert. Elsőre büntetőgyanúsnak tűnt az eset, ám a visszajátszást megtekintve látszik, hogy előbb a labdát érte el Nagy. Ezt követően kicsit alábbhagyott a lendületünk, átadtuk a kezdeményezést a vendégeknek, ám ők köszönték szépen, és nem kívántak élni a támadás lehetőségével, így aztán unalmas mezőnyjáték folyt egészen a 23. percig. Ekkor előbb egy baloldali szöglet után a hosszún érkező Pávkovics a paksi játékos halántékát találta el fejjel, majd a másik oldalról megismételt szögletnél már pontosan érkezett középen, az ötös vonalán és fejelt a kapuba. Nem fogja megdicsérni Csertői a védőit ennél a szituációnál, hiszen óriási hiba, hogy onnan gyakorlatilag szabadon fejelhet egy védő egy szögletet követően. Ezzel mi persze nem foglalkozunk, lényeg, hogy megvolt a vezető találat.
Innentől aztán elkezdtek a vendégek is támadásokat építgetni, többször is eljutottak lövőhelyzetekig, de Nagy Sándornak csak csemegének számító, általában középre tartó lövéseket kellett hárítania. Mi a vezető találatunkat követően „jó szokásunkhoz” híven jócskán visszább vettünk, a félidő hátralévő részében már kevésszer jutottunk el a vendégek kapujához, egyetlen említésre méltó lehetőségünk Bódi szabadrúgása volt a 39. percben, mondjuk azt az ő rúgótechnikájával illett is volna beverni, csakúgy, mint az MTK ellen két hónapja. Egyébként Bódin már ekkor látszott, hogy ezúttal nagyon elemében van a rögzített szituációk tekintetében, eddigre már volt számos veszélyes szögletrúgása, és oldalról középre kanyarított szabadrúgása is, de a csattanót későbbre hagyta. A szünetben 1-0-s Loki vezetést mutatott az eredményjelző.
A második félidőt rögtön egy cserével kezdtük, az első félidőben semmit nem mutató Könyvest Takács váltotta. Az első említésre méltó lehetőségünk az 52. percben érkezett, ekkor Haris labdaszerzést követően jó 23 méterről tüzelt, a lövésbe beleért Nagy, ami így a felső lécen csattant. Bravúros hárítás volt, ugyanis alighanem gól lett volna, ha nem ér bele a kapus. Az 59. percben ismét szögletből veszélyeztettünk, Tőzsér beadását követően közvetlen közelről fejelt kapu fölé Takács. A 68. percben Kusnyír tekert középre a szélről, Szécsi a rövidről csúsztatott, fejese a kapufáról pattant ki, de tegyük hozzá, hogy Nagy Gergely biztosított volna, ha kapura megy a kísérlet. Egyébként elég kemény belépők tördelték a játékot, a játékvezetőnek hétszer kellett felmutatnia a sárga lapot a mérkőzésen, a találkozó végére a paksiak négy védőjéből már hárman rendelkeztek figyelmeztetéssel, többen pedig a kiállítás határát súrolták egy-egy belépőjükkel, ám Karakó megkegyelmezett ezúttal a játékosoknak.
Érezhető volt, hogy ha nem tudjuk lezárni a mérkőzést egy újabb góllal, akkor a vendégek előbb utóbb találni fognak egy gólt. És persze ahogy az lenni szokott, találtak is, méghozzá a 74. percben. Az alig egy perce beálló Simon előbb Bartha passza után éles szögből lőtt, lövését azonban szögletre védte Nagy. Az ezt követő sarokrúgás azonban meghozta az egyenlítést a Paksnak, ugyanis a beívelést követően Szécsi fejéről csúszott a hosszú sarokra a labda, az ott érkező Simon pedig két méterről bekotorta a labdát. A váratlan egyenlítő találat teljesen megzavarta a csapatunkat, fejben mintha szétestünk volna. A 81. percben akár fordíthattak is volna a vendégek, ám Egerszegi elbohóckodta a ziccerét. Nem tudtunk úgy felpörögni ismét, hogy kapuja elé szegezzük a vendégeket, ráadásul Herczeg András is kivárt az utolsó cserével, pedig Avdijaj jöhetett volna az egyenlítést követően. Végül csak a 88. percben állt be, amikor már szinte mindegy volt.
A hosszabbításban azonban ismét jött a csattanó, csakúgy, mint idén már számtalanszor. Bódi végezhetett el kétszer egymás után szögletet, az elsőnél még a rövid sarokra próbálkozott a tekeréssel, ám a paksiak ezt kifejelték, így jöhetett az ismétlés. A vendégeknek ekkorra már feltűnt, hogy Bódi rendszeresen a rövid sarokra íveli a sarokrúgásokat, rendszerint a kaput megcélozva, így három játékost is odaállítottak a kapufához. A mieink helyezkedése is tudatosnak tűnt, ugyanis a hosszú sarokra senki nem helyezkedett, így vendég játékos sem ólálkodott a hosszú oldali kapufa környékén. Ezt használta ki Bódi, aki másodjára már a hosszú sarkot célozta meg szögletből, ami a kapufa segítségével érintés nélkül vágódott a kapuba. Nemzetközi viszonylatban is klasszis találat, szurkolói szempontból pedig igazi katarzis következett. Ritka dolog egyébként, hogy egy mérkőzésen három találat is szöglet után szülessen, ám ez egy kiváló iskolapéldája annak, hogy miért érdemes a hosszú kapufához is játékost állítani. Úgy érzem, hogy Bódi tekerése nem ment volna be, ha áll valaki a kapufa tövében, míg a vendégek egyenlítő találata szintén elkerülhető lett volna, ha áll valaki a hosszún a beívelésnél.
Három felvétel, három gólöröm, ugyanaz a klasszis gól
Rendkívül fontos győzelem volt ez, hiszen egy közvetlen riválist sikerült itthon legyőznünk, ráadásul úgy megyünk bele a fontos meccsen további sorozatába, hogy három pont már a tarsolyban van – ugyebár arról volt szó a legutóbbi LokiZónában is, hogy leglaább 7-8 pontot kellene szerezni a most következő négy meccsünkön, hogy nyugodtan várjuk az őszi szezon végét, és a téli szüntet. Ebből tehát három már megvan, várjuk a hasonló folytatást egy hét múlva a Felcsút ellen, szintén itthon, ami egy fokkal sem lesz könnyebb, sőt…
Ilyet még Kusnyír sem látott korábban, nem csoda, hogy nem hitt a szemének
Osztályzatok
Nagy Sándor – 5
Az első félidő még eseménytelenül telt a számára, a másodikban már többször is próbára tették őt, igaz földöntúli bravúrt egyetlen alkalommal sem kellett bemutatnia, de a jelenléte több helyzetben is fontos volt.
Kusnyír Erik – 7
A mezőny egyik legjobbja volt, különösen a második félidőben. Bár védekezésben továbbra is bizonytalannak érzem, amit azért még mindig betudok annak, hogy nem ez az ő posztja, de támadásban rendkívül hasznos, illetve a mentalitása olyan, ami hiánycikk az egész NB I-ben (gondolok például arra a befutott labdájára, amire 10-ből 9 játékos el sem indul). Hasznos tagja a csapatnak még ilyen fiatalon is, de várom azért, hogy visszakerüljön eredeti posztjára.
Kinyik Ákos – 5
Nem róla szólt most ez a mérkőzés, nem sokszor láttuk őt közbeavatkozni, csendben tette a dolgát. Ezúttal keménykedést sem láttunk tőle.
Pávkovics Bence – 6
Veszélyes volt szinte minden pontrúgásnál, és a vezető találtunk is az ő nevéhez fűződött. Viszont láttunk tőle hajmeresztő hibát is védekezésben, de mindenképp biztosabb pontnak tűnik Szatmárinál.
Ferenczi János – 4
Nem igazolta a döntés helyességét, hogy Barna helyett ő kezdett ezúttal. Többnyire észrevehetetlen volt, többször hibázott támadásépítés során, és a vége felé többször is csak sétálgatott.
Varga Kevin – 5
Ez most nem az ő meccse volt, elég visszafogott teljesítményt nyújtott, ebben mondjuk benne lehet az is, hogy két válogatott meccsen is pályára lépett az U21-ben, kissé fáradtnak is éreztem őt. Cseréje jogos volt.
Haris Attila – 6
Tényleg csak a gól hiányzik a játékából, ahhoz pedig ezúttal is közel állt, ám távoli lökete a felső lécen csattant. Biztos pontja a csapatnak.
Tőzsér Dániel – 5
Kíváncsian vártam, hogy milyen lesz ezúttal a játékunk vele, merthogy nem éreztük meg a hiányát az elmúlt két bajnokin. A játékunk annyiból módosult, hogy megint mindenki őt kereste a labdákkal. Jellemző rá, hogy lendületből semmit nem old meg, inkább helyből próbál indítani, pedig sokszor lehetne szépen vinni a labdát az üres területekbe, aztán onnan beindítani. A gólpassza miatt dicséretet érdemel, a második félidei alibije miatt pedig szidást.
Bódi Ádám – 8 
Abszolút a mezőny legjobbja, egész meccsen nagy kedvvel játszott, többször is veszélyeztetett pontrúgásokból, a meccs elején forintos labdát adott Tőzsérnek, de a csattanót a végére hagyta. Érintés nélkül becsavarni egy szögletet óriási teljesítmény, még az NB I-ben is. Az értékét pedig növeli, hogy az utolsó pillanatban szerezte, ami így győztes találat lett. Nálam ez önmagában megér +1 osztályzatot, így nyugodt szívvel adok neki nyolcast. Kövezzetek meg, de megérdemelné a csapatkapitányi karszalagot is permanensen.
Szécsi Márk – 5
Összességében átlagos teljesítményt láthattunk tőle, nem lógott ki sem lefelé, sem felfelé a csapatból. Egy baj van vele, túlságosan óvatos, és nem mer belemenni a párharcokba, félti a lábát, pedig sokkal többször törhetne kapura ígéretes helyzetben, ha bátrabb lenne.
Könyves Norbert – 4 
Egyetlen említésre méltó megmozdulása a meccs elején volt, amikor Kusnyír indítása után kapura tört, de nem volt elég fifikás, így Nagy Gergely el tudta ütni előle a labdát, így aztán hiába reklamálta a büntetőt. A félidő hajrájában ráadásul elég csúnyán ártalmatlanná tette Fejest, az ütésért kapott sárga pedig akár piros is lehetett volna egy szigorúbb játékvezetőnél, így ez is közre játszhatott a félidei cseréjében.
Takács Tamás – 4
Általában csereként beállva jó szokott lenni, most azonban egyetlen értékelhető megmozdulására sem emlékszem.
Aleksandar Jovanovic – 6
Ritkán látni játékost ilyen jól beszállni a meccsbe, ráadásul hosszú kihagyás után, és még csak nem is az eredi posztjára ugrott be, hiszen a jobb szélre érkezett. Bár csak harminc percet játszott, szerintem így is ellene követték el a legtöbb szabálytalanságot, nagyon jó ütemben indult be, és jól is fedezte a labdákat. Pozitív csalódás volt a játéka.
Albion Avdijaj – 0
Nem igazán értettem, hogy miért állt be ilyen későn. A neki jutó bő öt percben értelemszerűen semmit nem tudott hozzátenni a csapat játékához.
Herczeg András
Visszatette a csapatba Ferenczit és Tőzsért is, ám mindkét döntés jogossága megkérdőjelezhető, nyilván a csapatkapitányt nem fogja kihagyni, ám érezhetően felszabadultabban játszott nélküle a csapat, a Ferenczi helyén játszó Barna pedig az utóbbi hetekben rendre magabiztos teljesítményt nyújtott. Könyves és Kevin lecserélése jogos és jó döntés volt, ám nem igazán értettem, hogy a harmadik cserével miért várt ki a végéig. Ha meg akartuk nyerni a mérkőzést, akkor Avdijajnak már a paksi egyenlítő találat után érkeznie kellett volna, nem pedig az utolsó néhány percre. Szerencsére ez most nem bosszulta meg magát.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Nem volt egy magas színvonalú összecsapás, NB I-es szinten is legfeljebb csak átlagosnak volt mondaható. Nem láthattunk sziporkázó támadásokat, és szépen kijátszott helyzeteket, és hiába a három gól, azok mindegyike rögzített helyzetből, szögletből született. A csapat teljesítményét a közepesnél eggyel jobban értékelem, mégpedig azért, mert bár kis híján engedtük kicsúszni a kezünkből a győzelmet, a mentális gödörből kikászálódva a végén egy klasszis megmozdulással itthon tudtuk tartani a három pontot. Karakó ténykedése is vegyes volt, mérkőzést befolyásoló hibája nem feltétlen volt, ám sok kicsi sokra megy alapon többször tévedett a mezőnybeli faultok megítélésénél.
Zárásként még Bódiról egy-két gondolat. Mostanra ki merem jelenteni, hogy ő az NB I jelenlegi legjobb pontrúgója. Számtalan elképesztő szabadrúgásgólt szerzett már (lásd fenti videó), emellett a szögletei is rendre veszélyesek, és nem is először próbálkozott már ilyennel, mint amiből tegnap gól született. Kivételes rúgótechnikája van, és nyilván nem csak rögzített szituációkból képes veszélyeztetni. Nem véletlen említettem már a cikkben is, szerintem hosszabb távon is megérdemelné a kapitányi karszalagot, hiszen a hozzáállásával ritkán vannak gondok, emellett a pályán is igazi vezéregyéniségnek számít. Bár tudom, hogy ritka az, hogy leváltsanak egy csapatkapitányt, főleg egy olyat, aki olyan múlttal rendelkezik, mint Tőzsér, de ha a közeljövőben ne adj’ Istan valamiért váltásra kerülne sor, akkor Bódinál jó helyen lenne a szalag.
