Idén is eljutottunk a Magyar Kupa legjobb négy csapata közé, pechünkre azonban a Fradi legyőzésével favorittá avanzsált Videotonnal sorsoltak össze minket. Elképesztően ősnaivnak kell lenni ahhoz, hogy debreceni szurkolóként azt mondjuk erre a párharcra, hogy reális esélyünk van továbbjutni. Nincs, pláne ha idén is eldől már az odavágón a párharc. Na jó, van nagyjából 5% esély. Nem véletlen, hogy Herczeg is az idegenben lőtt gólt és a vereség elkerülését jelölte ki célnak. Aki esetleg álmokba szerette volna ringatni magát a továbbjutásunkat illetően, annak ez a beharangozó cikk nem fog segíteni az illúziók kergetésében, így a továbbolvasása nem ajánlott. Aki viszont szeretne egy reális áttekintést kapni a meccs előtt, kérem kövessen!
Jelenleg semmi olyat nem tudok mondani, ami a DVSC sikere (jelen esetben idegenbeli jó eredménye, majd pedig továbbjutása) mellett szólna. A Vidi elleni mérlegünk tragikus. A bajnokságban 13 meccse vagyunk NERetlenek ellenük (akár idegenben, akár itthon), pontot szerezni is csak egyszer sikerült. Az elmúlt szűk évtized kupasorozataiban egyszer volt arra precedens (az is az azóta megszűnt a Ligakupában), hogy oda-visszavágós párharcban mi nevethettünk volna a végén: 2015-ben azon az emlékezetes negyeddöntőn, hazai 2:3 majd idegenbeli 2:0 után. De akkor még a két csapat játékereje nagyjából azonos volt, vagy akkor még csak egy kicsit billent a Vidi felé a mérleg. Azóta viszont kontrollálatlanul ömlik az állami támogatás a piros-kékekbe, mely legutóbb a csapat nevében tört a felszínre, így lettek ők MOL Vidi FC. Anyagi helyzetük lehetővé teszi, hogy kis Bayern Münchent játsszanak Magyarországon és évről-évre lehalásszák riválisaik legjobb játékosait, akiket azután a legritkább esetben építenek be tartósan magukba, de legalább addig sincsenek a riválisnál. Remek példa erre Bódi, Sós Bence, Berecz, vagy épp Hangya leigazolása. Közben viszont bőszen igazolják le a Balkán’s Finest Selectiont, főképp szerb légiósokat, akikkel egy végtelenül unszimpatikus társaságot építenek ki, majd bérlik a magyar bajnokság első két helyét a Fradival. Minden undorunkat félretéve viszont el kell ismerni, mind a kezdőcsapat, mind a cserék Magyarországon kiemelkedő és mély keretet alkotnak, mellyel kényelmesen lehet variálni, rotálni. Eközben Debrecenben még csatár sincs. Úgy házi gólkirály a 6 találatos Takács Tamás, hogy legutóbb 15 fordulóval ezelőtt (!!!) talált be bajnoki meccsen. Igaz, közben lőtt még hármat a Kupában, kettőt az Ajkának és egyet a Kövesdnek. De összességében kevesebb gólt lövünk, többet kapunk mint a Vidi, szűkebb a keretünk, minőségben pedig legfeljebb 3 játékosunk (Nagy, Bódi, meg papíron Tőzsér) veszi fel egy átlagos fehérvári játékossal a versenyt. Az elmúlt évek tendenciája pedig az, hogy még ha jól is játszunk, rá is szolgálnánk legalább az egy pontra, akkor Fortuna rendszeresen a Vidit támogatja meg valami szar megpattanó lövéssel vagy épp időn túli kamutizivel. A mostanában jellemző amúgy is tartó idegenbeli nyeretlenségünkről nem is beszélve, ami alól egyedül az Ajka és a Mezőkövesd elleni kupameccsek jelentenek kivételt.
Nos, ezzel a Vidivel szemben kell felvenni a kesztyűt a holnap 18:00-kor kezdődő mérkőzésen Herczeg legényeinek. Nincs értelme és nem is szabad tartalékolni a szezon ezen szakaszában, ha a nemzetközi szereplés valóban a célunk. Ennek megfelelően várhatóan a legjobb csapatunkkal (legfeljebb egy-két alapembert frissebb cserejátékosra cserélve), de a szokásosnál több védekező típusú játékossal állunk majd ki. Egy ilyesmi kezdőt tartok elképzelhetőnek: Kosicky – Kusnyír, Szatmári, Kinyik, Ferenczi – Tőzsér – Bódi, Haris, Jovanovics, Varga – Avdijaj. Csereként beállhat majd a múlt bajnoki- és kupafordulóban egyaránt eredményes Csősz Ricsi vagy ha nem jönnek a gólok Avdijajtól, Zsóri Dániel vagy épp Takács Tamás szállhatnak be.
Egyedül az adhat némi reményt, hogy a Vidi szombaton a Fradival vív „bajnoki döntőt”, így oda a lehető legjobb csapatukkal kell kiállniuk, ezért ellenünk hátha összeszokatlanabb, felforgatottabb gárdával állnak ki. Mivel azonban a bajnokságban még mindig a Fradi az első számú esélyes, és a fehérváriak még egy győzelem esetén is 5 ponttal lennének lemaradva 4 meccsel a vége előtt, ami már majdnem ledolgozhatatlan annak tudatában, hogy a Fradi is remek formában van, így erre nem igazán alapozhatunk. Különösen amiatt, hogy a Kupát elhódítani sokkal nagyobb esélye van a Vidinek, mint bajnoknak lenni, az EL-selejtező pedig már biztos. Sérültek azonban náluk is akadnak, a legnagyobb hiányt alighanem Scsepovics kiesése okozta a Vidiben (de még így is olyan bevethető játékosok vannak az ő posztján, mint Hodzics, Nikolov, vagy épp Futács), illetve Milanov is megsérült az Újpest ellen, így őt valószínűleg Hadzics pótolja majd.
Személy szerint így a meccs előtt aláírnám a legutóbbi bajnokin elért 1:2-es vereséget. Bevallom őszintén, tartok attól, hogy idén is megeshet velünk az a csúfság, mely a sorozat ugyanezen pontján a Felcsút ellen történt, nevezetesen hogy beleszaladtunk egy 4:0-ás zakóba, mellyel már az idegenbeli odavágón eldőlt a továbbjutás sorsa. Egy 1:2 ehhez képest abszolút vállalható eredmény lenne, mert csak egy könnyen ledolgozható egygólos hátrányba kerülnénk, illetve elérnénk az idegenbeli gólt, ami szerintem az odavágó egyetlen reálisan elérhető célkitűzése. Nevezzetek aminek akartok, kishitűnek vagy vesztesnek, de én abban hiszek, hogy ha szembenézünk a valósággal és a legrosszabb forgatókönyvvel, utána a kihívást is könnyebben vagy eredményesebben vehetjük. A Vidivel borzasztóan megszívtuk, de ez már a múlt. Próbáljunk meg kihozni belőle valamit. Ennek a meccsnek az kell hogy legyen a minimális célja, amit minden körülmények közt el kell érnünk, hogy ne dőljön el már az odavágón a párharc sorsa, mint tavaly a testvércsapatuk ellen. Ha ez sikerül, következő lépésként szerezzünk legalább egy gólt és ne kapjunk ki egy gólnál többel. Egy 1:1-es döntetlen pedig már egyértelműen siker, a győzelemhez pedig csodának kell történnie.
A találkozót élő egyenesben adja az M4 este hattól, a meccset Fehérváron rendezik a MOL aNERa Sóstóban. A bíró Farkas Ádám lesz.
Mindörökké hajrá Debrecen!
Lucas
(a borítókép forrása a dvsc.hu)
