A mesék (vagy esetleg viccek) nyelvén igyekszünk reflektálni arra, ami a környezetünkben zajlik. Fogadják kedves Olvasóink sok szeretettel a második ilyen szösszenetet, ezúttal Gyalog galopp módra.
– Íme, az Atletico Madrid barlangja – mutatott előre Pocchetino, a varázsló.
– Na jó, fedezzetek! – emelkedett fel Kane.
– Ki, kit? – nézett fel rá meleg mosollyal Sir Vertonghen.
– Ti engem.
– Már késő – intette le kétségbeesett arccal a varázsló. Kane visszahúzódott mellé:
– Miért?
– Itt van.
– Hol?
– Ott – intett a szemével egyikük. A pálya túloldalán, apró pontként egy BL-serleg tűnt fel. Egy kedves, kis alkotás, aki úgy tűnt, még nem vette észre őket. Kane nem értette a dolgot:
– A… serlegen túl?
– Nem, a serleg az.
– Aahh! – álltak fel dühösen a szurkolók. – Vén, hülye buzeráns! Hiába izgattál fel!
– Ez nem közönséges serleg. Ennél aljasabb, gonoszabb, rosszindulatúbb őrületet okozó tárgyat még nem láttál, különösen, ha mind egy országból jöttünk…
– Seggfej – szólt egy hang a naiv szurkolók közül.
– Berittyentettem – jegyezte meg halkan Lloris.
– Vigyázz, csak vigyázz! – emelte fel a hangját a varázsló – Ez a serleg halált lövell ki magából akár egy mérföldnyire is!
– Fulladj bele! – reagált Llorente.
– Vigyázz: ha meghág, nem lesz ekkora pofád! – válaszolt a mágus.
– Engem? – lepődött meg az iménti lovag.
– Te aztán jól kibabráltál velünk – csóválták a fejüket a szurkolók. – Mi mondtuk előre!
– Mit csinál, megissza az összes sörünk? Nem lesz itt baj. – gúnyolódott egy londoni szurkoló.
– Ekkora éles fogantyúi vannak – mutatta megint az ujjaival hadonászva. – És akkorára képes emelkedni, mint egy… nézd, mekkora! Már sokaknak beletört a foga!
– Na menj, fiam – intett Kane egyik vitézének, megelégelve a meddő diskurzust. – Csapd le a fejét! Mutasd meg ország-világnak, hogy mire vagyunk képesek!
– Máris, Uram, egy pillanat – indult a lovag. – Egy BL-pörkölt rendel!
– Nézd! – intett a varázsló elégedetten egy pillanat múlva: a lovag elbizakodottan lépett a BL-serleg felé… csak egy villanás volt… a lövés a kezét érte, és egy villanás alatt megpecsételődött a sorsa. A lovag véres teste élettelenül hanyatlott a földre, a tizenegyes egy pillanat alatt szertefoszlatta álmait és máris a többi holttest között találta magát, egyikük láthatóan a régi jó lovagra, Kariusra emlékeztetett.
– A szakramentumát! – tátotta el a száját az előbb még oly magabiztos Kane. Lovagjai is közelebb húzódtak hozzá.
– Én mondtam előre – nézett mindentudóan Kane-re a varázsló.
– Megint beszartam – jegyezte még valahonnan hátulról Lloris.
