Egy kellemes sárvári wellness-hétvége után most szombaton ismét bajnoki vár a Lokira, ezúttal hazai pályán: a Felcsútot látjuk vendégül. A magyar futball tumora ezúttal a negyedik helyről feni majd az ötödik helyen tanyázó csapatunkra a fogát. A sárga-kékek eddig egy ponttal többet gyűjtöttek be, igaz, egy meccsel többet is játszottak nálunk. Hazai pályán és az örökmérlegre pillantva azt mondhatnánk, mi vagyunk az egyértelmű esélyesek. A cívisek azonban – bár a szezont remekül, három győzelemmel kezdték – az elmúlt két bajnoki találkozón pont nélkül maradtak. Az Újpesten (jobban mondva Angyalföldön) elhullajtott pontjaink pedig különösen fájók. Emellett pedig a védelmünk is gyengélkedik: az 5 meccsen kapott 9 gól is rendkívül lesújtó adat – még szerencse, hogy azért lőttünk tizenkettőt. Az idényt nálunk is jobban kezdő felcsútiak legyőzéséhez tehát nem lesz elég pusztán a góllövésre ügyelni: a védelmünknek is fel kell(ene) javulnia.
A kupában mindkét együttes sikerrel vette az első akadályt. Mi a Sárvárt győztük le nagyon simán 3:0-ra Babatünde Adeniji mesterhármasával, míg a Felcsút Bonyhádon aratott 5:0-ás sikert egy némileg gyengébb erőkből álló csapat ellen. Az aktuális bajnoki forma azonban nekik kedvez, mivel két hete le tudták győzni azt a Kaposvárt, akibe nekünk egy fordulóval előtte beletört a bicskánk (míg mi a már említett angyalföldi pályán vesztettük el agyonnyert meccsünket). Ami ezelőtt történt, az viszont már aligha mérvadó, mivel rég volt és volt közte egy válogatott szünet is.
A legutóbbi pár meccs – köztük az Újpest és a Kaposvár elleni vereség, de ide vehetjük a Honvéd és a ZTE szerencsés legyőzését is – rávilágítottak, hogy idén nagyon nincs egyben a védelmünk. Végre vettünk pár csatárt, akik még remekül be is váltak, erre elromlott a védelem. Mint egy használtan vett Audiban, amitől örült a gazdája, hogy megszabadult, mert mikor váltót cserélt, bekrepál az aksi. Mondhatnánk erre azt, hogy „na és aztán? Mindig csak eggyel kell több gólt rúgni, mint az ellenfél!” és ez az állítás meg is állja a helyét egy ideális világban. Azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy egy dobogóaspiráns csapatba kell bizonyos fokú tartás és állandóság minden poszton. A csatárok nyerik meg a meccseket, de a védelmek nyerik meg a szezont (jelen helyzetünkben ez természetesen a bronzérmet jelenti). Ezért életbevágóan fontos tehát a céljainkhoz, hogy Kusnyírék újra magukra találjanak.
Sajnos amellett, hogy a védőink nincsenek topformában, még létszámra se nagyon vagyunk meg hátul. Nagy Sanyi, bár néha bizonytalan, teljesítménye hoz egy olyan minőséget, ami elég a céljainkhoz. Ha esetleg mégsem, Kosicky játszatása sem túl nagy visszalépés. A Kusnyír, Szatmári, Pávkovics, Ferenczi védelemről azonban mindezt nem mondhatjuk el. Gyakorlatilag nincsen komoly posztriválisuk, Bényei, Barna és Kinyik formáját az utóbbi időben számos alkalmunk volt fölmérni. Ennek ellenére ismét az előbbi védőnégyes játéka várható. A középpályán a legerősebb sorunk nem kérdés, hogy Vargából, Harisból, Tőzsérből és Trujicsból áll jelenleg. A csatársorban azonban némi változást jósoltunk Juvefannal: véleményünk és megérzésünk szerint Szécsi ezúttal a kispadra kerül majd, viszont talán most először lehet, hogy kipróbáljuk majd Haruna Garbát és a múlt héten bizonyító Adenijit egyszerre játszatni. Ebben az esetben felállásunk 4-4-2 lenne.
A Hornyák Zsolt edzette Gyakadémia 6 meccsen 10 gólt szerzett eddig, és átlagosan meccsenként egyet kapott. Idegenben azonban eddig még csak a piszok rossz formában lévő Újpestet tudták megverni, míg mi hazai pályán a Kaposvár elleni botlást leszámítva eddig csak nyertünk. Valamiért most azt érzem, legalább 3 gól fog születni ezen a mérkőzésen, de hogy milyen elosztásban, az nagyban függ majd a védőink produkciójától. Különösen Vanecekre, Knezevicsre és Hentyre kell majd figyelnünk, az ő semlegesítésük lehet a kulcs. A többit meg remélhetőleg elintézi Tünde vagy Haruna.
A mérkőzést 17:00-kor rendezik a Nagyerdei Stadionban, Bognár Tamás mindenhatósága alatt. Az M4 sportcsatorna közvetíti a találkozót, de én mindenki helyében megragadnám az esélyt egy kellemes, kora őszi nagyerdei futballdélutánra, azaz egy élőben szurkolásra.
Mindörökké hajrá Debrecen!
Lucas
(kép forrása: dvsc.hu)
