Remélhetőleg a kéthetes válogatott szünet alatt kiheverték a fiaink a Ferencváros elleni történelmi zakót és szombaton újult erővel és lelkülettel a pontszerzés reményével és igényével fognak pályára lépni egy új-sütetű mumusunk otthonában. Ez a csapat pedig a hozzánk hasonlóan mostanság gödörben lévő Kisvárda együttese lesz, így a cél a három pont megszerzése; kérdés, hogy ki fogja megtenni az első lépést felfelé a két gödörben lévő csapat közül.
Azzal tehát nem árulok el olyan nagy titkot, hogy mindkét csapatnak nagyon nagy szüksége van a győzelemre és az azzal járó sikerélményre és pozitív löketre, ami a hátralévő fordulókig kitart még ebben a naptári évben. Azonban a szabolcsi „világválogatott” háza táján sem minden kerek, hiszen a kispadra megszerzett korábbi válogatott Vasile Miruita alig 4 hónap után lapátra került, miután összekülönbözött Révész Attila sportigazgatóval. Helyét névlegesen egy régi-új ember, Dajka László vette át, akivel eddig csak a Kaposvárt győzték le, míg a Puskás Akadémia és a Diósgyőr együttese ellen kénytelenek voltak fejet hajtani. Legutóbb a kiesés ellen küzdő Pakssal remiztek idegenben, ami annak fényében fájó az ő szempontjukból, hogy gól- és emberelőnyből bukták el a két pontot. Ezek után állnak a vendéglátók a 8. helyen 14 megszerzett ponttal, míg a DVSC egy ponttal többet gyűjtve a 7. pozícióban tanyázik. Nagy gond azonban nincs, ugyanis mindkét egyletnek van esélye a felzárkózásra, hiszen a 4. helyen álló Felcsúttól mindösszesen 5-6 pont választja el a feleket. Ugyanakkor az is igaz, hogy ugyanannyi egységnyire van a kieső zóna is, így mindenképpen pontokra van szüksége mindkét félnek, ahhoz hogy megnyugodjanak a kedélyek. És látva az aktuális formákat, inkább van okunk hátrafelé tekintgetni…
A két egylet közül azonban bizonyosan mi vagyunk nehezebb helyzetben, dacára annak, hogy mit mutat a tabella, hiszen túllépve a zöldek elleni történelmi mélyütésen, a csapatot a kezdeti jó eredmények után igencsak példátlan szerencsétlenség sújtja. Kezdve azzal, hogy a tavaly jól működő beton biztos védelmünk mára egy kartonpapír keménységű hátsó alakzattá silányult, hiszen a meccsenkénti 1-2 kapott gól olyan biztosnak mondható ősszel, mint a levegővétel. Ezen pedig nem segített az sem, hogy a Fradi ellen elvesztettük a védelmi vonal legbiztosabb tagját, Nagy Sándort. Mindenki Sanyija ugyanis combizom szakadást szenvedett, így rá idén már bizonyosan nem számíthat a szakmai stáb. Mellette Bényei Balázs, valamint Szécsi Márk is megsérült a közelmúltban, de Ferenczi János és Babatunde Adeniji is edzéseket hagyott ki, így kérdéses, hogy kikre számíthat majd végül a Herczeg András vezette szakmai stáb. Ugyanakkor jó hír, hogy a hárommeccses eltiltását letöltő Varga Kevin újra hadra fogható, valamint Bódi Ádám visszatérése is napirenden van. A védelmünk stabilizálása érdekében őszintén bízunk benne, hogy Szatmári Csabát egyszer és mindenkorra elfelejti a stáb, illetve szívesen vesszük Pintér Ádám kezdőben való szerepeltetését is Csősz helyett, vagy ha elöl gondok vannak mondjuk Adeniji szerepeltetésével. Varga Kevin visszatértével Kusnyír Erik ismét elfoglalhatja a jobbhátvéd posztot, a formációnk pedig a jól működő 4-4-2, vagy adott esetben egy 4-1-2-1-2 lehetne. Bízunk benne, hogy csak az arra méltó játékosok kapnak lehetőséget, csak így van esélyünk eredményesen szerepelni!
Ami pedig a két csapat legutóbbi kisvárdai randevúját illeti, az nem túl szívderítő emlék nekünk, lokistáknak, hiszen akkor akaratgyenge hozzáállással és vérszegény támadójátékkal sima 3-0-s vereséget szenvedtünk. Ezt némiképp sikerült megtorolni hazai pályán a második fordulóban, amikor is 4-1-re sikerült nyerni a szabolcsiak ellen. A góljainkat Szatmári, Varga, Garba és Pávkovics szerezték. Remélem azonban, hogy ezúttal a szokásos hangzatos fogadkozásokon kívül valami értékelhetőt is fogunk majd látni a pályán, lehetőleg gólok formájában. Egyszóval „pontos” kirándulásban bízok.
HAJRÁ LOKI!
