Az év első tétmérkőzésére vegyes gondolatokkal és várakozásokkal érkeztem a Nagyerdei Stadionba. A DVSC az Újpestet fogadta és mindkét klub óriási hullámvölgyeket járt meg az elmúlt hónapokban-években. Nem csak a pályán, hanem azon kívül is igen kaotikus, a szurkolók számára sokszor értelmezhetetlennek tűnő döntések korbácsolták a kedélyeket. Ebből bárki kijöhetett jól is és rosszul is, én pedig oszthattam, szorozhattam magamban, nem tudtam dűlőre jutni ki is a találkozó esélyese. Végül arra jutottam, az örülhet majd jobban a végén, aki kevesebbet hibázik. S végül mennyire igazam lett! Elevenítsük fel együtt a találkozón történteket, és értékeljük együtt a látottakat!
Az Újpest nagyjából pont ellentétes úton érkezett a 17. fordulóhoz, mint mi. A Loki jól kezdte a szezont, majd óriási visszaesés után pont akkor szenvedett történelmi vereségeket a Ferencváros, a Kaposvár és a Dorog ellen, amikor már azt hittük, elfogadhatóan zárjuk majd az évet. Az Újpest ezzel szemben a gyenge indulására még épp időben reagálva megszerezte Feczesint, aki többek között ellenünk is betalált (ráadásul kétszer), összesen pedig 12 forduló alatt 8 találatig jutott.
A téli időszakban vendégeink mégis elengedték a korábban nálunk is megforduló csatárt a másodosztályba, és más, korábbi alapemberektől is megváltak. Nálunk az edzőtábor (és az átigazolási időszak) kihagyása mellett Herczeg András távozása okozta a legsúlyosabb helyzetet, és míg előbbit Róka Géza „helyi sajátosságnak” nevezve próbálta szépíteni, utóbbit Szima Gábor egy gyors döntéssel igyekezett megoldani. Vitelki Zoltán és stábja számára csak pár hét, és néhány alacsonyabb osztályú ellenfél jutott, annak ellenére, hogy a nyilatkozatok alapján jelentős játékstílus-változtatásra is készültek a Lokinál.
A kezdőcsapatunkat látva csupán egy meglepetés ért, Nagy helyén Kosicky szerepelt. Mint a Facebookon (!) kiderült, kapusunk ismét kisebb sérüléssel küzd, így nem állt a stáb rendelkezésére. Az eset pikánsságát fokozza, hogy ezt egyetlen hivatalos cikk sem említette meg a mérkőzés előtt, a hivatalos összefoglalóban is csak egy apró megjegyzést szenteltek neki. Rajta kívül egyébként Garba és Tőzsér volt még a sérültjeink listáján. Ellenfelünk kezdőcsapatára a sok távozónak köszönhetően nehéz volt felkészülni, de sokat elárul nehéz helyzetükről, hogy a szurkolóinkban inkább csak sok tüskét hagyó Szakály Péter ebben a szezonban először, de ott volt a kezdők közötti névsorban!
A kezdő sípszót kevesen vártuk a helyszínen, köszönhetően az őszi teljesítményünknek, a téli szünet alatt felmerülő problémáknak, valamint a késői kezdésnek és a mínuszos hidegnek. Az ankét bár megfelelő időben jött (nagy szükség volt rá, még ha igazán kemény kérdések nem is hangzottak el) és az új stábra és az új játékrendszerre is sokan kíváncsiak voltak, az MLSZ nem éppen szurkolóbarát meccsidőpontja (január végén, késő este) sokakat elriaszthatott a találkozótól, mégis szép számmal megjelentek szurkolóink a B-szektorban is és a megannyi probléma ellenére újpesti szurkolóból is volt pár tucat a vendégszektorban. A mérkőzés során kiírt 2120 főt így is rendkívül túlzó adatnak érzem, a két oldallelátó szokatlanul foghíjas volt.
Aztán végül útjára indult a labda, és egyből nekiugrottunk az ellenfelünknek. Letámadós taktikánkat az első pillanattól igyekeztek betartani játékosaink. Ennek köszönhetően az igen lagymatagon kezdő Újpest védelmét többször is megzavartuk, Banai nagy zavarában talán a saját nevét sem tudta, de az óriási lehetőségeket Haris, Szécsi és Adeniji is kihagyta. Hiába volt sikeres a letámadásunk a félidő közepéig, csak arra volt jó, hogy az ellenfelet megakadályozzuk a labdakihozatalban, azonban a sok pontatlanság miatt mi sem igazán tudtunk helyzetbe kerülni. Két veszélyes szabadrúgást így is rúghattunk, de Bódi csavarása mellé, Ferenczi lövése pedig a sorfalban akadt el. Ami azonban látványos volt, hogy igyekezett mindenki a csapatért dolgozni, kerestük a jobb helyzeteket, a korábbi meccseinkhez képest sokkal több passzkísérlettel próbálkoztunk a támadó harmadban is. Így kerülhetett Kusnyír elé is a labda, akinek lövését azonban blokkolta egy becsúszó játékos. A félidő végén aztán többször is elfutott Simon Krisztián Bényei oldalán, volt egy-két veszélyesnek tűnő szituáció a kapunk előtt, de hol Kosicky, hol Kinyik megoldotta feladatát. Így félidőre 0-0-val vonulhattak a csapatok.
A második félidőt cserék nélkül, de ugyanolyan erővel kezdtük, mint az elsőt. Keményen belementünk a párharcokba és letámadásunk most sikert is aratott. Bódi hosszú indítását Adeniji vette át, a labdával átverekedte magát Ristevskin, majd a jól érkező Szécsinek passzolt, akinek már csak a kaput kellett eltalálnia. 1-0! Vezetésünk ellenére nem álltunk vissza, nem telt el sok idő, amikor Bényei szerzett labdát, indítása tökéletes volt Varga Kevinhez (bár a szerencsére is szükség volt hozzá, Adeniji ugyanis majdnem levette a nem neki szánt labdát), aki rávezette a labdát a kapusra, a tizenhatos sarkáról viszont nem a lövést, hanem a passzt választotta. Szécsi köszönte a lehetőséget és máris kettővel mentünk! 2-0.
A helyszínen kivártam a gólörömmel, mert nagyon gyanúsnak tűnt, hogy nem-e lesről lépett ki Szécsi, és bár a játékvezető megadta, sokáig úgy véltem, szabálytalan gólt szereztünk. Itthon aztán kikockázva sem egyértelmű, hogy jó döntést hozott-e a játékvezető. (Ha nagyon alaposan kikockázom, akkor talán egy-két centivel előrébb van Szécsi lábfeje, amit azonban a partjelző szabad szemmel nem igazán vehet észre. Egy VAR azonban nagyobb biztonsággal tudná megmondani, érvényes-e a találat, mert azért nem százszázalékosan perdöntő a perspektíva miatt az általam készített kép sem. Ha mégis előkerül olyan felvétel, amelyen a kamera vonalban van és bizonyítható a les, akkor elfogadom, hogy rossz döntés történt.)
A gól után megnyugodtunk, a letámadásból visszább vettünk, így tartalékolva az energiákat. Az Újpest a 62. percben pedig egyszerre használta ki mindhárom cseréjét, Bjarnason mellett beállt Bacsa, aki így először lépett tétmérkőzésen pályára újpesti mezben, illetve érkezett Csongvai Áron, aki pedig ezzel a találkozóval debütált az NB I-ben. Az Újpest játékán ez azonban nem sokat segített, a védelmünk ma este stabil lábakon állt.
Ráadásul a 67. percben a térfél közepéről jöhettünk szabadrúgással, Kinyik pedig meglátta a szélen berobbanó Ferenczit és nem csak meglátta, de mesteri passzt adott neki. Azonban ahhoz, hogy a hazai publikum örülhessen, kellett Ferenczi nagyon szép labdaátvétele és a jobbhátvéd poszton feltűnő Bacsa visszahúzó mozdulata, valamint a játékvezető azon döntése, hogy ez bizony gólhelyzetben történő visszarántás, így nem tehetett mást, mint felmutatta a pirosat. Hiába mondta a játékvezetőnek Bacsa Patrik, hogy „hozzá sem értem”, olyan takarítómunkát végzett, ami után kétségtelen a tizenegyes jogossága, és a kiállítás. A labda mögé Bódi Ádám állt, és ellentmondást nem tűrően helyezte a labdát oda, ahova kell, Banainak nem volt esélye hárítani, 3-0! Ebben a pillanatban végleg eldőlt a mérkőzés sorsa.
Ahogyan minket megalázott a Kaposvár és a Ferencváros, úgy most mi tettük a földdel egyenlővé az Újpestet, öt perccel később ugyanis már négy volt közte, köszönhetően Ristevski rossz hazaadásának és Adeniji szemfülességének. Adeniji 14. NB I-es mérkőzésén az 5. találátánál jár. A hátralévő negyedóra lehetővé tette, hogy még mi is becseréljünk egy debütáló játékost, a 17 éves Baráth Pétert. Az Újpest pedig hiába volt teljesen elveszve, már nem igazán akartunk többet, a négygólos előny birtokában gyakorlatilag már csak a lefújást várták a csapatok. Végeredmény: DVSC-Újpest 4-0!
Osztályzatok
Ismét megszavaztattuk veletek, ti hogyan láttátok a játékosaink teljesítményét a 239 szavazat átlagát a mi osztályzatunk mellett zárójelben találjátok.
Tomas Kosicky – 5 (5.9)
Sok dolga nem volt, csupán egyszer került kellemetlen helyzetbe, amikor rosszul jött ki egy labdára, de ott a védők kisegítették.
Bényei Balázs – 5 (5.7)
Talán a játékrendszernek is köszönhető, de nagyon sokat lépett előre, és igyekezett kivenni a részét a támadójátékunkból is. Ez komoly veszélyt rejtett magában mindkét oldalon, mivel Simon révén a legtöbb ellentámadást az ő oldalán vezetett az Újpest, többször Kinyiknek kellett kimozognia a helyére. Azonban így ő is hasznosabb tudott lenni a támadásaink során, a második gólunkhoz különösen szükség volt szerelésére és jó indítására.
Kinyik Ákos – 6 (6.0)
Mintha ismét a régi Kinyik Ákost láttam volna a pályán. Nem csak a védekezése volt rendben, hanem a Ferenczinek adott labdája is ügyes megoldás volt.
Pávkovics Bence – 6 (6.0)
Amit kellett, megoldott, biztos pontja volt a védelmünknek.
Ferenczi János – 6 (6.0)
Azzal, hogy az egész védelem fentebb tolódott, az ő játékán is megérződött, sokkal többször tudott hasznosan játékba avatkozni. A harmadik gól előtti helyzetfelismerésért és a tizenegyes kiharcolásáért őt is dicséret illet.
Kusnyír Erik – 5 (6.2)
Több pontatlansága is volt, de utána mindig igyekezett javítani azokat és visszaszerezni a labdákat. Ennél több kell majd, de örülök, hogy Vitelki is bizalmat szavaz neki.
Haris Attila – 5 (6.2)
Jól pótolta Tőzsér Dánielt, az elején kár a kihagyott helyzetért.
Varga Kevin – 6 (5.9)
Voltak szép passzai, önzetlenségét mindenképp kiemelném, nem csak a második gól előtt, hanem az egész találkozón.
Bódi Ádám – 7 (7.0)
Nem csak csapatkapitánya, hanem vezére is volt csapatunknak! Az első gólnál ő indított szépen, a harmadikat pedig ő váltotta gólra, de nem is ez volt a legfontosabb szombat este, hanem az, ahogyan összefogta, irányította a csapatot.
Szécsi Márk – 8 (7.3) 
Azt hiszem, az új játékrendszernek egyik nagy nyertese Szécsi, aki legalábbis ezen a mérkőzésen már az első félidőben is lubickolt az újpesti védők sűrűjében. Sokkal szabadabban és előrébb játszott, és bár nem váltotta gólra az összes lehetőséget, a második félidő elején pár perc alatt duplázott, amihez nem csak pontos befejezés, de jó helyezkedés, üresbe futás is szükségeltetett. Ezzel már hat gólos, és vezeti a házi góllövőlistát. Csak így tovább!
Babatunde Adeniji – 7 (7.1)
Szemfüles gól és okos gólpassz. Kétséget kizáróan az ő játékára is szükség volt a győzelmünkhöz. Jó játéka mellett talán még fontosabb, hogy a mérkőzés végén is úgy tűnt, maradt energiatartalék benne.
∼•∼
Kundrák Norbert, Csősz Richárd, Baráth Péter – 0 (5.2, 5.4, 4.9)
Csereként 5-15 percet kaptak, de addigra már gyakorlatilag pont került a találkozó végére.
∼•∼
Vitelki Zoltán
Azt, vagy talán többet is kaptunk tőle, mint amire számítottunk. Az beigazolódott, hogy nem csak ígérgetésről van szó és számos olyan elemet is felfedeztünk, ami azt mutatja, hogy komolyan veszik a feladatukat a stábtagok és a játékosok is igyekeznek megfelelni elvárásaiknak. Baráth Péter becserélésének külön örültem, ahogyan annak is, hogy a vezetés birtokában nem álltunk vissza teljesen. Jót tett tehát a vérfrissítés, de ez csak az út eleje, és ennél az Újpestnél csak keményebb ellenfelek várnak ránk a közeljövőben. Őszintén remélem, azokon a találkozókon megerősíti, hogy érdemes a bizalomra.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Bár láttunk négy találatot, azok többsége védelmi hibából esett, és bár az első félidőben voltak izgalmak, a második félidő közepén pont került a mérkőzés végére. Ehhez kellett Ristevski, Banai és Bacsa, valamint az Újpest kritikán aluli teljesítménye is. Így ezt egy átlagos találkozónak értékelem. A DVSC-nek ötöst adok, mert nehéz körülmények közül érkezve, új játékrendszert elsajátítva kellett bizonyítani tétmérkőzésen. Bár az első félidő után még nem lehettünk elégedettek, a játékosok hozzáállása és a második félidőben mutatott helyzetkihasználás miatt most mindenki megérdemli a dicséretet. Nem véletlen, hogy senkinek nem adtam citromdíjat! A játékvezető Farkas Ádám az apróbb szituációkban tévedett (hiányoltam több újpesti sárgát is egy-egy kemény belemenés után, Zsótér és Novothny is kaphatott volna lapot), de a játékot is befolyásoló helyzetekben jó döntést hozott. Számos előnyszabályt jól ítélt meg, és a tizenegyes-kiállítás kapcsán sem lehetnek kétségei azoknak, akik jól ismerik a szabálykönyvet. Az egyetlen kérdéses pont, hogy vajon Szécsi lesről indult-e a második gólunk előtt, de ezt VAR hiányában nem lehet megítélni.
Hétfői vlogunkból ti is láthatjátok majd, hogyan éltük meg a találkozót. Azt nem győzzük hangsúlyozni, hogy ne akarjunk hosszútávú következtetéseket levonni ebből a találkozóból. Az ellenfelünk önmagához képest rémesen gyenge napot fogott ki, mi pedig kihasználtuk a kínálkozó lehetőségeket. A következő hetek mindenképp választ adnak majd számos kérdésre, hiszen erős ellenfelekkel nézünk majd szembe, egyelőre kérdések helyett egyszerűen csak kicsit élvezzük ki és ízlelgessük:
Debrecen – Újpest: 4-0!
Csibu
