A nem túl jó formában játszó Pakshoz látogatott a DVSC ezen a hétvégén, és egyértelműen abban bíztunk, hogy három ponttal, győzelemmel térünk majd haza. Minden okunk megvolt a bizakodásra, és még a mérkőzés is jól indult számunkra, mégis kivégzés lett belőle. Szent Loki újból lesújtott. Gondolatban járjuk végig együtt a találkozót és próbáljuk meg értékelni az értékelhetetlent.
A hazaiak felállását Gold csak néhány poszton nem találta el beharangozójában, a legnagyobb meglepetést esetükben talán az jelentette, hogy a kapuba ezúttal Holczer került, a cserepadra pedig a 44 (!) esztendős Csernyánszki ült le. A mi részünkről már jóval több szokatlanságot találhattunk a kezdőcsapatot böngészve, de összességében üdvözöltem Vitelki döntéseit.
A kapunkban maradt Kosicky, a védelembe pedig visszatért Kinyik a Habovda, Pávkovics, Ferenczi hármas mellé. A középpályán Baráth Péter kezdett Csősz helyén, Kusnyír mellett. Két szélen Bódi és Trujics, elöl pedig Adeniji és Szécsi támadhatott. A névsor ezúttal tehát nem tartalmazta Varga Kevin nevét, ami mind Trujics, mind Kevin szempontjából jó motiváció lehetett: mindketten megkapták az esélyt, hogy megmutassák egy-egy félidő során, hogy lehet és kell is rájuk számítani.
Alig kezdődött el a mérkőzés, amikor Szécsi gondolta úgy, hogy hiába áll háttal az ellenfél kapujának, ha már elpattogott hozzá Habovda nagy bedobása, akkor megpróbálja levenni. Ez aztán olyan jól sikerült neki, hogy egyből kapura tudott vele fordulni négy (!) védő között, és egyből bevágta a ziccert a tehetetlen kapus mellett a kapu közepébe jó tizenkét méterről! 0-1! A gyors vezetés kulcsmomentum lehetett a jól védekező, masszív paksiak ellen.
A 11. percig kellett várni a hazaiaknak, hogy ők is lássanak lövést. Érdekes, hogy ehhez ismét egy szerencsés bedobás kellett, azonban ellenfelünk legveszélyesebb játékosának, Bödének lövését Kusnyír szépen blokkolta. A mérkőzést egyébként sokkal élénkebben kezdtük, a jó letámadásunknak köszönhetően hamar megzavartuk a paksi támadásokat, labdakihozatalokat.
De nem csak gólból, sárgából is kijutott nekünk. Még az első negyedórában Ferenczi mellett futott el Kulcsár, akit balhátvédünk csak visszarántással tudott megállítani. Pár percre rá azonban nem rajta múlt, hogy nem került neve mellé a sárgán kívül egy gólpassz is, szép beadását Adeniji nem találta el jól 14 méterről. A 23-24. percben folytatódott a Ferenczi-show, és közel került a Paks az egyenlítéshez. Előbb játékosunk kezére pattant a labda a tizenhatoson belül, olyan pozícióban, ami elkerülhető lett volna, már-már kijelenthető, hogy a kéz kereste a labdát, így egy jogos büntető maradt el a Paks részére. Aztán az ő oldaláról érkezett bedobást sikerült kapunk felé fejelni és csak centikkel tévesztett célt a Paks.
Az elmúlt percek nagy paksi nyomása azonban végül csak góllá érett. Sokadik alkalommal zavarták meg védelmünket azzal, hogy a középre, tizenhatoson belülre passzolt labdát visszakészítették lövésre, de a 26. percig még ezek szerencsésen zárultak a mi szempontunkból. Ekkor azonban érkezett Kulcsár és a jól pattanó labdát tizenhatról a rövid felsőbe küldte. 1-1, megérdemelten.
A 29. percben Szabó is besárgult, a paksi támadások azonban nem haltak el, igyekeztek megfordítani a mérkőzést. És erre – elnézve az impotens védekezésünket -, komoly sanszuk volt. Habovda mellett Hahn lépett volna a kapunk felé, de elesett, azonban ezúttal sem szólt a síp, újfent nem kapott tizenegyest a Paks. Igaz, ezúttal érzésem szerint jogos döntés született, már csak az nem volt érthető, akkor műesésért miért nem kap lapot a csatár.
Ahogy azonban az történt a korábbi tizenegyes gyanús esetnél, úgy most is a Paks merített ebből erőt, Bödét megtalálták egy indítással, akit Kinyik csak nézegetett, Pávkovics meg csak kísérgetni tudott. A korábbi ferencvárosi játékos pedig a túl korán földre rogyó, kiszolgáltatott helyzetben lévő Kosicky mellett a rövidbe lőtt. 2-1. Érthetetlen, amatőr védekezés minden szinten. A 33. percben már gólhátrányban voltunk, a Paks pedig támadott tovább. Négy percre rá Kosickynek kellett védenie egy újabb közeli lövést, előtte pedig Kinyiknek felszabadítania egy veszélyes beadást.
Több mint húsz perc elteltével izgulhattunk ismét azért, hogy hátha gólt szerzünk, Trujics száguldott végig a félpályán, de passz helyett középre lőtt, amit Holczer hárított. Talán okosabb lett volna, ha inkább passzol. De míg ezen rágódtunk, Szécsi majdnem másolta korábbi gólját, egy beadás szerencsésen elé pattant, kapu felé fordult a labdával, de ezúttal mellé gurított.
Paks-DVSC meccshez képest nem csak a gólok száma volt magas, hanem a helyzetek is. A félidő utolsó momentumaként újabb védéssel kellett megakadályoznunk, hogy az üresen középre érkező Hahn lövése után ne örülhessenek újabb találatnak. Az M4sport statiszikája az első félidőről jól mutatja, milyen kevés támadást vezettünk, hiszen összesen két kaput eltaláló lövésünk volt (bár négyszer, nem pedig kétszer próbálkoztunk a kiírás ellenére), és nulla (!) szögletet lőhettünk 45 perc alatt.
Számomra meglepő módon, egyik csapat sem cserélt a félidőben. A második játékrészre pedig fel kellett pörögnünk, ha még nem engedtük el a győzelem reményét. Különösen, hogy tíz perc alatt csupán egy távoli mellécsorgó Baráth lövésre futotta tőlünk.
Az 58. percben aztán kettős cserét húzott Vitelki Zoltán, Szécsi és Adeniji helyett Varga és Garba érkezett. Közvetlenül a csere után azonban nagyon közel járt két szögletnél is a harmadik találathoz a Paks, a fejesek azonban végül nem jutottak be a kapunkba.
A két cserénk aztán bizonyított! A 65. percben Garba szép bepasszt kapott Varga Kevintől, második labdaérintéséből lefordult védőjéről (talán épp Szécsitől leste el?!), majd a rövidbe lőtt. 2-2! Visszajöttünk a meccsbe, de koránt sem örülhettünk még igazán, a zöldek ugyanis ezen az estén különösen jó és veszélyes focit hoztak ellenünk.
A 70. percben a sokadik veszélyes szögletéből ismét gólt lőhetett volna a Paks, ami jelezte, az utolsó 20 percben sem lesz egyszerű a dolgunk, ha nem akarunk több gólt kapni. Pár percre rá azonban mégis előttünk adódott lehetőség. Ferenczi beadásáról maradt le csak centikkel Trujics, maradt a döntetlen. Idegenlégiósunk utolsó lehetősége volt ez, helyére a télen igazolt Milunovic állt be a 76. percben.
Az utolsó tíz perchez érve a Paks is elhasználta három cseréjét, a kapuk veszélyben nem forogtak, csupán Kosickynek kellett egy távoli lövést hárítania. A 82. percben aztán Haraszti lövésénél ismét jól kellett fognia a szöget. A 87. azonban újabb hazai gólt eredményezett. Sokadik veszélyes beadást sokadik védelmi megingás követett, Sajbán pedig a labda elől elforduló Kosicky mellett bebombázta a labdát a rövid sarokba. Mi valamit azért még reklamáltunk, de a gólt – jogosan – megadta az egyébként gyengén teljesítő sípmester, 3-2.
Hogy tetézzük a bajt, hátul összehozott Kusnyír és Pávkovics kettőse egy tizenegyest, Balogh azonban nem találta el a kaput. Baráth Péter még szabálytalankodott párat, és hálálkodhatott ezek után, hogy még a pályán maradhatott és nem állította ki a játékvezető, de ez sem számított már, mert az utolsó támadásból a Paks csak belőtt még egyet, hiába védett előtte Kosicky hihetetlen bravúrral. Windecker érkezett a kapufáról visszapattanó labdára, és ő már nem hibázott. 4-2, ez a vége, történelme során először nyert ellenünk hazai pályán két góllal a Paks.
Játékosértékelés, melyhez most szándékosan nem társítok arcokat. Ha én szégyenlem magam ezért a produkcióért (helyettük, vagy inkább velük együtt? ki tudja…), és legszívesebb elbújnék a föld alá, akkor nekik se legyen képük hozzá.
Játékosok értékelése (zárójelben a ti szombat este fél 10-ig beérkezett szavazataitok átlagával)
Kosicky – 3 (4,2). Voltak nagyon szép védései, sőt, bravúrjai is. Ráadásul minden gólnál ritka pofátlan volt vele a védelem, mert lehetetlen helyzetekbe hozták. Mégis kapott négy gólt, és bár nem gondolom, hogy feltétlenül ezekből kaptuk a gólokat, de mind Böde, mind Sajbán lövésénél elfordult az utolsó pillanatban a lövés elől, ilyet pedig egy kapus nem engedhet meg magának, hiszen pont az a dolga, hogy a labda útját állja.
Habovda – 2 (3,2). A csapatbuszon maradhatott, vagy épp bealudhatott amikor eligazítás volt, mert ez egy nagy nulla volt. Egy kis iróniával: az esetek többségében nem hibázott, mert ott sem volt az esetek többségénél! Helyezkedése nem javult egy cseppet sem, pedig már a Mezőkövesd ellen is alapvető hibákat láttunk tőle.
Kinyik – 3 (3,1). Ha azt nézem, milyen jól indult meg a labdákkal és passzolt előre, egészen pozitívan tudom értékelni munkáját. Ha viszont azt, hogy Bödét hogyan engedte el, és mit művelt védekezés alatt, akkor az ő teljesítménye is botrányos volt.
Pávkovics – 2 (2,8). Talán nem ez volt élete legrosszabb meccse, pedig kérdezhetnénk, hogy „lehet ennél rosszabb”? Szerintem lehet, mert nem csak az ő egyéni hibái okozták vesztünket. Jövő héten biztosan pihen majd egy kicsit, mert kigyűjtötte sárgalap kollekcióját és reméljük, amíg azt nézegeti, kellő energiával tölti fel magát a visszatérésére.
Ferenczi -1 (2,4). Két igazán jó megmozdulására emlékszem, egyiknél Trujicsot, másiknál Adenijit hozta jó helyzetbe. Nevetséges. Örülhet, hogy a kezezésért nem kapott tizit a Paks, ő pedig nem kapta meg második sárgáját már 15 perc játék után. Igaz, így hogy pályán maradt is úgy éreztem, hogy kevesebben vagyunk.
Kusnyír – 3 (3,7). Szegény srác, mit gürizett végig és mennyire alacsony hatásfokkal. De legalább gürizett.
Baráth – 3 (3,1). Fiatalság, bolondság. örültem, hogy kezdett és láttam tőle szép passzokat, igyekezett jól segíteni a támadásokat, de védekezni nem tud. Így nagyon nehéz helyzetbe sodorta a társait, akik nem bírták el ezt a terhet. Kell még neki idő – és köré egy jó csapat sem ártana.
Trujic – 2 (3,1). A srác igyekezett meghálálni a bizalmat. Nem sokon múlt, hogy összejöjjön neki. De a majdnem, itt nem elég. Már a félidőben lecseréltem volna.
Bódi – 2 (3,6). Ma nem volt vezéregyéniség, bár a párharcokba legalább beleállt, de egyébként teljesen eltűnt a pályán.
Szécsi – 4 (3,8). Kapott 55 percet, ami alatt egy gól és egy gólhelyzet került a neve mellé. Ez alapján még illeti is a dicséret, de mezőnyjátéka sajnos gyenge volt.
Adeniji – 3 (3,2). A sporik továbbra sem kedvelik, kisebb összecsapásoknál is őt hozzák ki vesztesen. Csupán egy lehetősége adódott, a rá felrúgott labdákat azonban jól játszotta tovább. Cseréje jogos volt.
Cserék:
Garba és Varga – 4 (4,6 és 3,4). Összehozták az egyenlítő találatot, majd futkároztak egy jót. Harminc perc alatt ez sem rossz, de nem is elég.
Milunovic – 0 (2,7). Az a szerencséje, hogy csak tizenöt percet kapott. Ugyanis ha harmincat kap, és ugyanazt a semmit csinálja akkor is, akkor repülne az elégtelen.
Vitelki Zoltán szerintem jó kezdőcsapattal indult neki a párharcnak. A vezetést jelentő gól is meg volt, minden adott volt egy nyugodt, kiegyensúlyozott három ponthoz, de a védekezést mintha elfelejtették volna játékosai, és NB II-es szinten sem elfogadható hibák sokaságát hozták össze. A második félidőben végül is jókor és jókat cserélt be, 2-2 után még helyzetünk is volt, mondhatni támadhattunk a győzelemért, de szerintem hiba volt Baráth Pétert fenn hagyni 90 percig. Kinevezése óta ez volt a 6. meccs és máris visszacsúsztunk oda, ahonnan elindultunk. Talán ez is inkább arra utal: nem elsődlegesen az irányítással, sokkal inkább a végrehajtással vannak gondjaink: ez a játékosállomány nem képes folyamatosan jól teljesíteni.
– A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek –
Bár volt hat gól, sok helyzet és különösen a Paks-DVSC meccsekhez képest az irammal sem volt gond, maga a színvonal mégis középszerű maradt. A csapatok egymás hibáiból éltek meg, sokszor volt látható technikai hiba vagy érthetetlen döntés mindkét fél részéről, amire a koronát Szabó mellélőtt tizenegyese tette fel. A DVSC bár vezetést is szerzett és nagyon rossz passzban volt, mégis kiegyenlített, úgyhogy alapvetően az eredmény tükrében lehetne mondani, hogy legalább egy kettest vagy hármast megérdemlünk (ahogy például legutóbbi vereségünk alkalmával is megkapta a csapat a közepest, pedig otthon kaptunk hármat a Mezőkövesdtől). Mégis, az, hogy ennek az össze-vissza védekező Paksnak csak két gólt tudtunk rúgni és közben kaptunk négyet, hihetetlen dolgokat művelve védekezésben, szinte megbocsáthatatlan, de mindenképp szégyenteljes. És most még a bírót sem szidhatjuk, mert Berke Balázs Ferenczi kezezésénél jogos büntetőtől és talán egy emberelőnytől fosztotta meg a Paksot. Mezőnyben számos alkalommal tévedett a kárunkra is, és nem egyszer gőze sem volt arról, pontosan mi történt. Következetlenségével ő is hozzájárult a mérkőzés színvonalának alacsonyan tartásához.
Összegzés
Dühöngjek? Értetlenkedjek? Szánakozzak? Felejtsem el és bízzak, reménykedjek? Boruljak ki? Szomorkodjak? Sírjak a tehetetlenségtől? Szarjak rá és ne foglalkozzak vele? Elemezzek és számolgassak, mi jöhet következő héten? Hordjak le mindenkit a sárga földig? Gyártsak mémeket és röhögjek magunkon? Vagy simogassam gondolatban a játékosok és a stáb lelkét, hogy nem baj, majd kijavítják? Mit tehetek én ilyenkor szurkolóként és mi lenne a helyes magatartás? Kiabáljam, hogy kurva gyenge? Tapsikoljak és nézzem meg újra meg újra a szerzett góljainkat? Tagadjak? Tűrjek? Lázadjak?
Olyan érzésem van, mintha a szerelmed megcsalna, majd újra meg újra visszabújna hozzád, az öledbe hajtaná fejét, babusgatna, cirógatna, kényeztetne és mondogatná: „Nem is úgy volt”, meg „emlékszel, amikor megismerkedtünk”, meg elmagyarázná, hogy „hát ez természetes, hogy néha más után vágyok”, meg „csak megfogtuk egymás kezét, nem volt köztünk több”, meg „amúgy sem tetszik”, „ő erősködött”. Te meg visszafogadnád, hiszen ő a szerelmed, mit tudsz tenni. Fáj, de elviseled. Aztán jön pár hét összebújás, majd hirtelen, amikor nem számítasz rá, megint észreveszed, hogy megcsal. Csak ezzel az a baromi nagy baj, hogy lehet, hogy újra meg újra visszafogadod, csak közben a kapcsolatotok teljesen elhidegül. Egy kicsit vele is vagy, de nem is. Adsz neki újabb és újabb esélyeket, de már úgy érzed, minek. A többi fickó szagát érzed rajta feje tetejétől a talpáig. A hűtlenség szagát.
Szent Loki ismét lesújtott. Továbbra is a kis csapatok védőszentjei vagyunk, továbbra is megsz*patjuk magunkat. A Kaposvár elleni 4-1 és 0-1, a borzalmas Fradi elleni 1-6, a Dorog elleni kiesés, a Kisvárda elleni 1-0 után itt van még egy mérkőzés, amit legszívesebben máris elfelejtenénk. Ízlelgessük: Paks-DVSC: 4-2. Egy újabb csapat, amelyik négyet rúgott nekünk. Újabb szégyenfolt. Tényleg nem tudom eldönteni, most mit kezdjek ezzel az eredménnyel. De nem is a vereség bánt, hanem a mutatott játék (hidd el, ha kihúzzuk kettő-kettővel, akkor sem zengenék ódákat a csapatról), a hozzáállás, a mentalitás. Mert ezek azok a 90 percek, amik kiölik a szurkolóból a szenvedélyt. Szenvedély nélkül pedig az egésznek semmi értelme.
Csibu
