Kétféle véleménnyel találkozok a nyár elején lezajlott események óta. Az egyik, aki sajnálja a kiesést, haragszik a Paksra, amiért „kibabrált” velünk, és tragédiaként éli meg a jelenlegi helyzetünket. A másik vélemény pedig megváltásként tekint a kiesésre, ami meghozta a régóta várt megújulást, kezdve a tulajdonosváltással. Bevallhatom, hogy én az utóbbi táborba tartozom. Megpróbálom kibontani, hogy miért is gondolom így, hovatovább, miért tartom a kiesést az elmúlt évek legjobb dolgának, ami velünk történhetett.
A DVSC utolsó igazán sikeres szezonja a 2013-2014-es évad volt. Akkor bajnoki címet ünnepelhettünk és birtokba vettük a Nagyerdei Stadiont. Indultunk a BL-ben, hajszálon múlt, hogy ismét csoportkörösek legyünk, és volt egy jónak mondható keretünk egy erős maggal. A BATE meccs után azonban megtört valami, méghozzá nem is kicsit. Erről sokszor beszéltünk és írtunk már az elmúlt években, nem is szeretnék nagyon belemenni. Az mindenesetre tény, hogy Szima Gáborban is ekkor törhetett meg valami, ami után szerintem megváltozott a hozzáállása az egész DVSC-hez. Az ezt követő évek a vegetálásról szóltak. A keretünk egy része kiöregedett, másik része eligazolt, eközben pedig az erősítések már messze voltak attól a színvonaltól, amit korábban megszoktunk. Innentől már nem reménykedhettünk a bajnoki címben, és bár a dobogó még néhányszor sikerült, az látszott, hogy évről évre csúszik lefelé a lejtőn a DVSC. Ennek egyik kicsúcsosodása volt a 2016-2017-es szezon, amikor már megcsapott minket a kiesés szele Pontessel.
A portugál vonal és a légiósáradat bukása után ismét Herczeg András kezébe került a gyeplő, és kényszerből új szemléletet hirdetett a klubvezetés: támaszkodjunk a saját nevelésű játékosainkra, az akadémiáról kikerülő fiatalokra. Ez alapesetben egy szimpatikus filozófia, ám világos volt, hogy ezt a helyzetet valójában a pénzhiány és a takarékosság okozta. A klub bőven elpötyögött takaréklángon a szövetségtől és a televíziótól érkező bevételekből, miközben kiadási oldalon csak a kötelező dolgok szerepeltek. Az új igazolások filléres megoldások voltak, máshova nem kellő, vagy NB II-ből érkező labdarúgók érkeztek, akikkel már nem lehetettek vérmesebb céljaink, mint hogy stabil középcsapat legyünk, amiben benne lehet egy kiugró szereplés is. Ez utóbbi volt a 2018-2019-es szezon, amikor nem kis bravúrral végeztünk ismét a dobogón, és évek után újra kiléphettünk a nemzetközi porondra. Ekkor pillanatra úgy tűnhetett, mintha megindult volna valami. Értelmesnek tűnő igazolások érkeztek a nyáron, az látszott, mintha Szima Gábornak ismét fontos lenne a csapat jó szereplése. Az új szezon is jól indult, az Európa Ligában helyt álltunk, a bajnokságot 3 győzelemmel kezdtük, majd a Kaposvár elleni váratlan vereség után megindultunk a lejtőn.
Így érkeztünk el a júniusi eseményekhez. A szerkesztőségünkön belül sem volt egyetértés abban, hogy szurkoljunk-e a bennmaradásnak, vagy törődjünk bele a kiesésbe, ami változást hozhat. Maga a kiesés pillanata egyébként már bennem is úgy tudatosult, hogy a lelkem mélyén picit sem bántam a dolgot. Még úgy sem, hogy akkor még nem tudtam, hogy pár nap múlva milyen bejelentés történik. Egyszerűen kijárt ez a pofon a klubnak, a tulajdonosnak, játékosoknak, és nekünk szurkolóknak is. Aztán persze a tulajdonosváltás bejelentésével végérvényesen úgy gondolom, hogy ennél jobb dolog nem is történhetett volna velünk.
Az önkormányzat színre lépése óta pozitív irányba indultak el a dolgok. Persze semmi nem tökéletes még, mondhatni döcögős a gépezet, de ezek a folyamatok nem egyik pillanatról a másikra mennek végbe, hogy mást ne mondjak, papíron még mindig nem történt meg a részvények átruházása a DVSC Egyesületre. Végre látszik azonban egy irány, amit követni szeretnénk, és voltak valódi erősítések a nyáron, nem csupán látszatigazolások. Hogy mást ne mondjak, talán jobban erősítettünk az NB II-re, mint az elmúlt években bármikor az NB I-re (Gróf, Korhut, Varga, Dzsudzsák…). Kimondott cél a Fradi modell követése és hosszú távon egy nemzetközileg is versenyképes csapat felépítése. Amikor ezen cikk publikálásra kerül, valószínűleg már megtörtént a bejelentése egy meghatározó szponzor érkezésének a klubhoz. Tőzsér Dániel játékosként megosztó személyiség volt (finoman fogalmazva), azonban a sportigazgatóvá történő kinevezése eddig pozitívnak bizonyult. A futballban szerzett tapasztalata és az ismeretsége sokat érhet abban a pozícióban, ami évek óta betöltetlen volt Debrecenben, pedig egy profi klubnál ez alap kellene hogy legyen. Eddig Szima Gábor döntött egy személyben mindenről, így értelemszerűen a hibás döntések sem voltak számonkérhetőek. A mostani felállás ebből a szempontból is sokkal jobb.
Felvetődhet a kérdés, hogy ezen folyamatok megtörténtéhez valóban szükséges volt-e a kiesés? Úgy gondolom, hogy igen. Többek közt Szabó Péter és Papp László is utalt már rá egy-egy nyilatkozatában, hogy nem valószínű, hogy lett volna tulajdonosváltás bennmaradás esetén. Márpedig ha Ferenczi lövése 2 centivel beljebb pattan a Paks ellen, akkor ugyanolyan kilátástalan jövőképe lenne a DVSC-nek, mint pár hónappal ezelőtt volt. Meggyőződésem, hogy ha az előző szezonban benn is maradtunk volna, a sorsunk akkor is elkerülhetetlen lett volna: előbb utóbb eljött volna ez a pillanat. Mert lehet, hogy még évekig elvegetálgattunk volna az NB I-ben, néha becsúszhatott volna egy-egy jó eredmény (akár még egy újabb dobogó is), de hosszú távon sehova nem vezetett volna az a fajta szemlélet, a mezőny jelentős része pedig már így is lehagyott minket anyagi, szakmai és minőségbeli tekintetben is. A kiesés tehát elkerülhetetlen, egyúttal szükséges volt a megújuláshoz.
Hogy a jövőben ez milyen változást hoz, hogy mi is olyan szintű NER csapat leszünk-e, mint jelenleg mondjuk a Videoton, és lesz-e ismét bajnokesélyes csapat Debrecenben, az még a jövő kérdése. Jelenleg az a legfontosabb, hogy sikerüljön visszajutnunk az NB I-be. És nekem személy szerint szurkolóként már az is elég, hogy látok egy koncepciót, hogy vannak célok. Ez az, amit az előző vezetés talán nem tudott, vagy nem is akart belátni. Nem feltétlen kellenek a bajnoki címek és BL csoportkörök ahhoz, hogy egy klub sikeresen tudjon működni.
De kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is, beszélgessünk erről a kommentszekcióban!
