Mondhatni az ősz rangadóját rendezték az NB II 20. fordulójában, hiszen a 2. helyezett fogadta az elsőt, és egy hazai győzelemmel helyet is cserélt volna a két csapat a tabellán. A Budaörs eddig várakozáson felül teljesít, viszont erősen kérdéses, hogy vannak-e komoly ambícióik a feljutást illetően. Ettől függetlenül félvállról semmiképp nem vehettük a mérkőzést, az eredmények alakulása miatt nemcsak a téli elsőségünk, hanem a feljutásunk is veszélybe kerülhetett volna egy vereséggel, hiszen az üldözőink nagyon közel kerültek hozzánk.
Meglehetősen érdekes kezdőt álmodott meg Kondás, amit hosszú percekig nehéz volt kibogozni, hogy pontosan hogyan is fest. Megmaradt az elmúlt hetekben alkalmazott háromvédős felállás Kinyikkel, Szatmárival és Pávkoviccsal, előttük viszont változott picit a hadrend. Ezúttal ugyanis nem két védekező középpályással kezdtünk, de még talán eggyel sem, mert szerintem Baráth is sokkal inkább egy szervezőbb típusú játékos, sem mint labdaszerző. Mellette a középpálya közepén Bódi és Dzsudzsák kapott még szerepet, ők nyilván egy picivel azért előrébb játszottak. A széleken Ferenczi és Bévárdi kezdtek, míg Tischler mellett/mögött játszott most Szécsi. Ha fel kéne mindezt rajzolnom, akkor leginkább egy 3-3-2-2-nek, vagy 3-5-1-1-nek tudnám ezt elképzelni.
Számomra kicsit összevisszának tűnt a hadrendünk, mindenki játszott mindenhol. Támadásban háromvédős rendszer volt, védekezésben nem egyszer húzódott ki Kinyik a jobb szélre, és Ferenczi zárt vissza a balon, ekkor inkább volt ez 4-4-2. Bódi és Dzsudzsák voltak a szervezők, Szécsi igyekezett bejátszani az üres területeket.
Azt már a meccs előtti fotókból és videókból is láthattuk, hogy a körülmények közel sem ideálisak Tatabányán: orkán erejű szél fújt, ami aztán a meccs folyamán szemmel láthatóan is befolyással bírt a mérkőzés menetére. Ezt láthattuk rögtön a hatodik percben, amikor egy hosszan előrevágott labdát ügyesen kezelt le Pethő, majd állítás nélkül bombázott a kapunkba Szatmári mellett. Mind az indításban, mind a lövésben szerepe lehetett a hátszélnek, ami pontossá tette az előbbit és védhetetlenné az utóbbit. Felmerülhet a gólnál Gróf szerepe, hogy túlságosan kint helyezkedett, de szerintem ő ott állt, ahol egy ilyen esetben egy kapusnak kell. Ez egy nagyon jól eltalált lövés volt, de ha valakit elő kéne vennem, az sokkal inkább lenne Szatmári, aki mellett szabadon tudta lekezelni a labdát Pethő, majd a lövésnél sem törte magát, hogy blokkolni tudjon. Szerencsére azonban hamar fel tudtunk ocsúdni a korai bekapott gólból, mert szinte a középkezdésből sikerült egyenlíteni. A kulcspasszt Dzsudzsák adta, aki szépen látta meg a baloldalon üresen felfutó Ferenczit, a centerezésére pedig Szécsi érkezett a hosszún üresen, így gyors gólváltás után már 7 perc után 1-1-et mutatott az eredményjelző.
A következő percek viszont megint a hazai csapatról szóltak, bár mi gondoskodtunk arról, hogy ismét nehéz helyzetbe kerüljünk. Három percen belül kétszer is buta szabálytalanságot követtünk el a tizenhatosunk előterében, az elsőt Petneházi jobbal még a felsőlécre vágta, a másodikat viszont Nyári ballal irtózatos erővel zúdította be a hosszúba, Grófnak esélye sem volt a védésre. Az újabb egyenlítésre ezúttal 18 percet kellett várni, egy lecsorgó labdára Szécsi startolt rá szemfülesen, és mivel hamarabb ért oda, mint a védő, így utóbbi már csak az ő lábát találta el a labda helyett, a jogos büntetőt pedig Bódi magabiztosan értékesítette.
Az első félidőben még egy Dzsudzsák-lövés volt említésre méltó, ami kijött Kovácsról, de a kipattanót nem tudtuk bekotorni. Ami viszont számomra érthetetlen volt, hogy a szembeszél ellenére is ívelgetéssel próbálkoztunk. Aztán persze csodálkoztunk, hogy a védelemből előre ívelt labdák nem jutnak el Tischlerig, mert a szél visszafújja azokat… Ha pedig netán arra vetemedtünk, hogy laposan, passzokkal próbáljunk támadást építeni, akkor olyan egyéni hibák jöttek, amiket szintén nem tudok mire vélni. A 2-3 méteres passzokat sem tudtuk emberhez juttatni, Bódi, Baráth, de 1-2-szer még Dzsudzsák is elrontott egy egyszerű átadást azzal, hogy csínybe adta, vagy szimplán olyan helyre, ahol nem volt csapattárs. A 2-2 tehát önmagában nem nézett ki rosszul a félidőben, a játékunk már annál inkább, és az a szomorú, hogy ez hétről hétre így van. Egy dologban bízhattunk: a második félidőt hátszélben játszhattuk, ami az ívelgetős taktikának kedvezhetett.
A második félidőben sokáig nem történt semmi, a 60. percben viszont beállt a semmit nem mutató Tischler helyére Bárány, aki öt perccel később főszereplő volt a vezető találatunk megszerzésében: Ferenczi baloldali beívelését szépen készítette le fejjel Bódinak, aki szintén fejjel tette maga elé a labdát, majd éles szögből lőtt ballal hatalmas gólt a hosszúba. Ekkor azt hihettük, hogy a vezetést már nem engedi ki a kezéből a csapat, ám tíz perccel később ismét döntetlen állt az eredményjelzőn, amihez ismét kellett a védelmünk töketlensége. A tudvalevően jó lövőtechnikával rendelkező Csiki lerázta magáról Baráthot, majd Szatmári és Kinyik asszisztálása mellett szabadon lőhette ki a hosszút, hiszen egyikőjük sem támadta meg, de még csak blokkolni sem igazán próbálta. Szép volt a találat, de annál is nagyobb védelmi hiba előzte meg.
Még épp a szerkesztőtársaimnak bosszankodtam a közös beszélgetésünkben a bekapott találat körülményeiről, így lemaradtam az újabb gyors találatunkról: két perccel az egyenlítés után Dzsudzsák balról ívelt középre egy szabadrúgást, amire üresen érkezett Szatmári, és 15 méterről fejelt bele úgy a labdába, hogy az Kovács fölött áthullva a kapuban kötött ki. Ezzel némileg jóvá tette korábbi hibáit. A gól után gyors csere, Dzsudzsák helyett Haris, ami egyértelművé tette a szándékainkat a folytatást illetően. A dolog pikantériája viszont, hogy Haris már a gól előtti is beállásra kész volt – vajon ha nincs a gól, akkor is Dzsudzsi helyett jött volna, ezzel azt üzenve, hogy jó nekünk a döntetlen is?
Ezt már nem tudjuk meg, viszont többször már nem engedtük ki a vezetést a kezünkből, az utolsó percekben még hármascserével próbáltuk az időt leprögetni, a 92. percben pedig a csereként pályára lépő Sósnak lehetőséget lett volna végleg lezárni a találkozót, teljesen szabadon léphetett ki ugyanis egy remek indítással a felezővonaltól, ami viszont ezután következett, az alá mehetne a Benny Hill zene is. Sósnak csak negyedik (!!!) labdaérintésre sikerült lekezelnie a labdát, aminek köszönhetően teljesen kisodródott, így is megmenthette volna azonban a helyzetet, de addig tologatta Kovács előtt, míg végül önző módon az üres kapu mellé-fölé lőtt, miközben Bárány teljesen üresen várta mellette a labdát. Szerencsére ez is belefért, mert nem volt már ideje a hazai csapatnak, így fontos három pontot szereztünk.
Végére is értünk, rátérhetünk kicsit az egyéni teljesítményekre, hiszen jön a szokásos szavazás is majd. Számomra Dzsudzsák játéka volt elfogadható mezőnyben, ismét rajta láttam leginkább azt, hogy próbál tenni a sikerért és bosszantja, ha nem jön össze valami. Bódinak is jár a pacsi a két góljáért, különösen a második miatt, de őt mezőnyben gyengébbnek éreztem. Szécsi neve mellett egy gól és egy kiharcolt büntető szerepel, ez szintén dicséretes, de rajta is láttam pontatlanságot és egy kis öncélú játékot is, de összességében a jobbak közé tartozott. Bévárdi játéka ellenben nem tetszett, leginkább csak szabálytalanságokkal tűnt ki a mezőnyből, egyértelműen nem feküdt neki ez a jobboldali szárnyvédő pozíció. Szintén gyengének éreztem a belső védőinket, elvégre három gólt kaptunk. Tischler pedig gyakorlatilag semmit nem csinált abban a 60 percben, amíg a pályán volt.
Ami a szavazást illeti, egy apró változtatást eszközölünk az eddig megszokotthoz képest. Idáig ugyanis kötelező volt három játékost is jelölni (1-2-3. legjobbként), a továbbiakban viszont csak egy név jelölése lesz kötelező, a másik kettő pedig opcionális. Erre egyrészt a mostanság mutatott játékunk miatt van szükség (előfordult, hogy egy embert is nehéz volt kiemelni), másrészt egyre több érvénytelen szavazattal találkoztunk, ami némileg össze is függ az előzőleg említett indokkal (ha valakit többször jelöltök, akkor nem lesz érvényes a szavazat, ezeket minden esetben kiszűrjük, így kár erre pazarolni a szavazási lehetőségeteket). Így tehát szerintünk az a legtisztább megoldás, ha nem erőltetjük a három legjobb megnevezését. Ettől függetlenül viszont a táblázatunkban ugyanúgy feltüntetjük a második és harmadik legjobbnak megválasztott játékosokat is, és a pontokat is ugyanúgy megkapják a helyezéseikért. Szavazásra fel!
Gratula a csapatnak a győzelemhez, fontos siker volt, ezzel bebiztosítottuk a téli elsőségünket és emellett pillanatnyilag az előnyünk is megnyugtató. Ráadásul hosszú idő után sikerült idegenben hátrányból fordítva meccset nyernünk Kondással, és 2.5 év után tudtunk legalább négy gólt szerezni idegenbeli bajnoki mérkőzésen (ezt megelőzően 2018 áprilisában Pakson győztünk 5-2-re). Hátra viszont nem lehet dőlni így sem. Jövő héten a DEAC ellen zárjuk az évet, és őszintén remélem, hogy még csak gondolati szinten sem merül fel az senkiben, hogy ponttal, pontokkal segítsük meg a kistesót (akik a Soroksár elleni győzelmükkel már „csak” 8 pontra vannak a bennmaradástól…). A Nagyerdei Stadionban mindenkit simán vertünk, és számomra morálisan nem férne bele az, ha ilyen sokkal a bajnokság vége előtt adakozó kedvünkben lennénk. Van más módszer is arra, hogy segítsük a DEAC-ot a bennmaradásban, erre majd a téli átigazolási időszak alkalmas lehet. Kötelező nyerni!
fotók // Hagymási Bence/24 óra
