A válogatott novemberben kijutott a jövő nyári Európa Bajnokságra – zsinórban másodszor. A járvány miatt egy évvel eltolt kontinensviadalon így két mérkőzést is a Puskás Arénában játszhat a magyar csapat. A kijutás ténye mellett tehát a hazai pálya is egy újabb motivációs tényező. Hogy kinek? Természetesen azon játékosoknak, akik kácsingóznak a 23-as keretbe kerülésre! A legnagyobb dilemma a szakmai stáb és a szurkolók számára egyaránt Dzsudzsák Balázs szerepe. A válogatottsági társrekorder bő 12 évig kihagyhatatlan volt a válogatottból, az utóbbi időszaka viszont már felemásra sikeredett a címeres mezben. Az év első cikkében Balázs Európa Bajnoki esélyeit latolgatjuk.
Első válogatott behívóját még 2007-ben kapta Várhidi Pétertől, Görögország ellen mutatkozott be. Azóta nem telt el olyan év, hogy legalább egyszer ne lépett volna pályára a válogatottban – egészen a 2020-as évig. Marco Rossi 2018-as kinevezése komoly reformokat hozott a válogatottnál. Az eredményesség mellett fontos eleme még az ő szerepének, hogy végre nem haveri alapon és játékosügynöki nyomásra osztogatják a válogatott meghívókat. Kizárólag a mutatott teljesítmény és az aktuális forma alapján dől el, hogy kik kapnak szerepet a keretben. Emellett Rossinak van egy olyan elve, hogy csapat nélküli, valamint NB II-ben szereplő játékosokat nem hív be a keretbe. Dzsudzsák pedig előbbinek és utóbbinak is „áldozatául” esett már. 2018 szeptemberében fordult elő először, hogy a kerethirdetésnél nem láthattuk az ő nevét, dacára annak, hogy egészséges volt. Akkoriban távozott az Al-Wahdától, és csak szeptember közepén talált magának új csapatot az Ittihad Kalba személyében. Akkor Rossi a meccshiányra hivatkozva hagyta ki őt a keretből két alkalommal is a Nemzetek Ligája selejtezőin, de a novemberi két mérkőzésre már újfent kapott meghívót, és játszott is Észtország, valamint Finnország ellen.
A 2019-es év nyugisan telt számára, mindegyik összetartásra meghívta őt Rossi, és az összes mérkőzésen pályára is lépett az év során, szám szerint 10-szer. Márciusban, Horvátország ellen lépett pályára 100. alkalommal a válogatottban, az év utolsó mérkőzésén, a sorsdöntő Wales elleni EB-selejtezőn pedig beállította Király Gábor válogatottsági rekordját a 108. fellépésén. Viszont mindmáig ez az utolsó mérkőzése a címeres mezben, aminek már lassan 14 hónapja. 2020 elején ugyanis ismét csapatot váltott, az Al-Ainnál pedig bár rendszeresen játszott, a koronavírus márciusban elsöpörte a teljes tavaszi futballidényt. Dzsudzsi a járvány ideje alatt hazatért az Emírségekből, és nem is ment már vissza az Al-Ainhoz, hiszen törölték a bajnoki szezont. Ennek eredményeként a nyáron szerződést is bontott csapatával, így szabadon igazolhatóvá vált. A történet szálai itt futnak össze az idő közben az NB II-be kieső DVSC-vel: bár már júliusban felröppent a lehetősége annak, hogy 12 év után visszatér Debrecenbe, hosszas huzavona után csak szeptember végén írt alá a Lokihoz. Eközben pedig már a 2020-2021-es szezon javában tartott, és a válogatott is túl volt az első két játéknapon az NL őszi kiírásában. Az első két meccsről értelemszerűen lemaradt csapat híján, majd a Debrecenbe, és ezzel együtt az NB II-be való igazolásával az év hátralévő mérkőzésein sem volt sansza játszani. Eleinte a játékhiány, később a Covid miatti kihagyása (ő is átesett a fertőzésen), valamint Rossi „hitvallása” miatt, miszerint az NB II-ből nem válogat be játékost. Így aztán Balázs lemaradt a válogatott eufórikus Izland elleni sikeréről, ezzel együtt pedig az is beigazolódott, hogy nélküle is tud eredményes lenni a válogatott, amely időközben már olyan hadrendben játszik, amiben nem is igazán van neki posztja.
Van-e sansz az Európa Bajnokságra Debrecenből?
És akkor eljutottunk a cikk lényegi részéhez. Marco Rossi az év végén terjedelmesebb interjút adott a Kossuth Rádiónak, amelynek több lényeges pontja is akad.
Az általam lefektetett válogatási elvek világosak voltak: aki nem játszik rendszeresen a klubjában, és nem nyújt egyenletesen jó teljesítményt, az nem lesz kerettag. Való igaz, Nagy Ádám, Willi Orbán és Szalai Ádám esetében kivételt tettem, de ez mindösszesen háromszor fordult elő két és fél év alatt.
Az interjúban pedig természetesen kitért konkrétan Dzsudzsák helyzetére is:
Nem tudom, Balázs szempontjából mennyire volt hasznos, hogy a Debrecent választotta, tisztában vagyok a statisztikáival, tudom, hogy kilenc mérkőzésen játszott, és gólt ugyan nem szerzett, de kiosztott néhány gólpasszt. Olyan csapatban van, amelynek az első osztályban lenne a helye, de a tavalyi katasztrofális idény miatt visszacsúszott az NB II-be. A Loki az ősszel időnként 3-4 góllal is megverte az ellenfeleit, és úgy tűnt, a csapatnak mindegy volt, hogy Balázs éppen játszik-e vagy sem, nem emelkedett ki a társai közül, pedig a magyar válogatottsági rekorderről beszélünk, aki 108 alkalommal játszott a csapatban, vagyis egyértelmű, hogy képes erre. Épp ezért nem is érzem indokoltnak a meghívását, de a válogatott ajtaja előtte is nyitva van, ehhez viszont nagyon komoly teljesítményt kell nyújtania, és olyan csapatban játszania, amely magasabb szintet képvisel, mint a Debrecen. Balázson kívül ugyanez igaz a szintén debreceni Korhut Mihályra és Ferenczi Jánosra vagy a vasasos Feczesin Róbertre és Pátkai Mátéra, a másodosztályból nagyon nehéz lesz bekerülniük, de ezt ők is pontosan tudták, amikor odaigazoltak. Én tiszteletben tartom a játékosok döntését, nekik is tiszteletben kell tartaniuk az enyémet. Az NB II-ből senki nem lesz válogatott, mert ez a bajnokság nemzetközi szinten nem versenyképes. Nem gondolhatjuk, hogy egy Ajka, Nyíregyháza, vagy Haladás elleni mérkőzés megfelelően felkészít arra, hogy valaki Lengyelország, Franciaország, vagy Portugália ellen lépjen pályára.
Vannak kétségeim afelől, hogy valóban azt mondta-e szó szerint, hogy „olyan csapatban (kell) játszania, amely magasabb szintet képvisel, mint a Debrecen”, és nem pedig inkább egy félrefordításról van szó, mert ezzel azt sugallta, hogy játszhat akárhogy Dzsudzsák tavasszal a Lokiban, akkor sem fogja őt meghívni, mert NB II-ben szerepelünk. Ráadásul az egyik mondatban még nyitva hagyja a kaput, hogy nehéz lesz bekerülniük az NB II-ből (tehát a sansz adott), majd a következőben teljességgel kizárja annak a lehetőségét, hogy bárkit is behívjon a másodosztályból (azt pedig tényleg csak mellékesen jegyzem meg, hogy alighanem az arab liga nagyjából azonos színvonalon lehet az NB II-vel, onnan pedig simán behívta őt, amikor rendszeresen játszott). Ennek ellenére nekem az jön le a nyilatkozatból, hogy Dzsudzsák számára esélytelen bekerülni a 23-as EB keretbe, ha tavasszal is Debrecenben játszik.
Dzsudzsák számára a magyar válogatott az első számú csapat
Hogy mit jelent egyébként maga a válogatott Dzsudzsáknak? Egy nem túl régi nyilatkozatában már kitért arra, hogy számára a magyar válogatott az első számú csapat, fontosabb számára mint bármelyik klubcsapat, ahol aktuálisan játszik. Nem kétséges, hogy bár ezer szállal kötődik Debrecenhez, de még talán nálunk is fontosabb neki a válogatott. És akkor itt jön a kérdés: Mit fog tenni Dzsudzsák Balázs annak érdekében, hogy egy utolsó nagyot villanthasson a nemzeti csapatban, és egy Európa Bajnoki szerepléssel szépen zárhassa le a válogatott karrierjét, egyúttal egyedüli csúcstartó legyen pályára lépések tekintetében?
Szerintem a válasz egyszerű, egyetlen lehetősége van: keres magának egy elsőosztályú csapatot a tavaszra. Amikor elolvastam Rossi nyilatkozatát, nekem rögtön ez a lehetőség jutott eszembe. Ahogy Rossi is kitért rá, és ahogy igazából mi is láthattuk az ősszel, nem Dzsudzsákon múlt a jó szereplésünk, alighanem nélküle is a tabella élén állnánk, legfeljebb 1-2 ponttal kevesebb előnnyel. És vélhetően az ő hiányában is kivívnák a feljutást, és mivel az edzőváltás lehetősége sem lóg egyelőre a levegőben Debrecenben, így azt sem mondhatnánk, hogy sok mindenről lemaradna, ha a tavaszt nem nálunk töltené (értsd: új filozófia, taktika, felállás, stb…). Emiatt szerintem reális lehetőség, hogy kölcsönbe egy NB I-es csapathoz szerződik. Nekem rögtön két csapat jutott eszembe, ha a földrajzi közelséget is figyelembe vesszük: Kisvárda és Diósgyőr. Utóbbinak talán nagy szüksége is lenne minőségi játékosokra, akik azonnal bevethetőek és segíteni is tudnak a nehéz helyzetben lévő csapaton. Szerintem ez egyáltalán nem egy földtől elrugaszkodott lehetőség, és Balázs válogatotthoz fűződő viszonyát ismerve számolnunk is kell ezzel, mint reális opció. Fél évet lehúz az NB I-ben, ha jól teljesít, akkor van sansza kijutni az EB-re, nyáron pedig jön vissza hozzánk, akkor már az NB I-be. Persze pusztán az NB I-ben való szereplése még nem garantálná a válogatott behívót, az esélyt viszont megadná erre magának, hiszen onnantól csak az ő teljesítményén múlik, hogy kiharcolja-e a kerettagságot. Márpedig Rossi szavai alapján ez a sansz nálunk egyenlő a nullával, ha pedig az NB I-ben erre akár csak 1%-kal is több esélye van, akkor azzal ő élni szeretne, ismerve a mentalitását. Arra viszont most tényleg ne is térjünk ki, hogy a válogatottnak szüksége van-e rá, hogy a Rossi által háromvédős rendszerre átállított válogatottban hol lenne neki helye, mert ez már egy másik történet.
És hogy mennyire nem egy elvetemült ötlet volt ez a részemről, Diósgyőrben fel is vetődött szurkolói szinten a lehetősége, hogy a tavaszt ott tölti…
forrás: vélhetően egy diósgyőri szurkolói csoport a Facebookról
Ti mit szólnátok ahhoz, ha Dzsudzsák mondjuk Miskolcon töltené a tavaszt a válogatottság miatt, majd a nyáron visszatérne?
