16 csapat maradt talpon a Magyar Kupában, a DEAC-on túljutva pedig a szerencsés sorsolásnak köszönhetően a Siófok került utunkba szerda délután, ráadásul a Nagyerdei Stadionban. A szerencse természetesen nem az ellenfél lebecsülésének szól, hiszen a Siófok az elmúlt hónapokban kétszer is megnehezítette dolgunkat, 24 nappal ezt megelőzően az első csapat lett, mely a másodosztályban vezetést tudott szerezni otthonunkban. Az, hogy nem NB I-es csapat került utunkba, és az, hogy továbbjutásunk esetén a Tállyát 4-1-re legyőző MTK-t fogadjuk majd, kellő motivációt adhatott már a Siófok elleni összecsapáshoz is.
Amit ezúttal 19 éven aluli játékos nélkül és a klasszikus 4-4-2-es hadrenddel kezdtünk. Gróf előtt Poór, Kinyik, Pávkovics és Ferenczi, a középpályán Bévárdi, Varga, Dzsudzsák, Bódi elöl pedig Tischler és Bárány igyekezett nehéz helyzetbe hozni Balaton-parti ellenfelünket. Ez a zavarás az első tíz percben nagyon jól működött. Szögletek, lövések, próbálkozások sokaságával nyomtuk be kapujuk elé ellenfelünket, a fölényünk pedig a 10. percben Tischler-góllá érett. Kinyik a saját térfeléről a leshatáron kilépő csatárunkat indította, aki bár az átvétel után az alapvonal felé tolta meg a labdát, de aztán az éles szögből leadott lövése a hosszú alsóba vágódott. Tökéletes kezdés, 1-0!
A góltól megnyugodtunk, a Siófok viszont egyre több veszélyes kontrát vezetett Ferenczi helyén. Egyik alkalommal a kaput nem találta el a siófoki, másik alkalommal Gróf a tizenhatoson kívül fejjel hárított, míg a 25. percben Szakály lövése a kapufáról szerencsére az alapvonalon túlra pattant. A játékunkba egyre több hiba csúszott, a félidő végéig nem is alakítottunk ki komoly helyzetet, bár ez igaz volt a fehérmezes ellenfélre is. Az egyetlen még fontos történés az volt, hogy Bárányt sérülés miatt le kellett cserélni, helyére Szécsi állt be. Bár a saját lábán jött le a gyepről, reméljük ez inkább biztonsági csere volt, a Vasas ellen nagy szükség lesz rá is.
A második félidőben Bévárdi helyére Sós állt be, de a támadójátékunk finoman szólva is akadozott, a Siófok letámadása sokszor megzavart minket, akik aztán rögzített szituációból íveltek számtalan labdát a kapunk felé. Több támadásuk Vargában akadt el, aki ma kimondottan jó napot fogott ki. A 60. és 65. percben aztán végre ismét jeleztük, hogy a támadóink is léteznek, Sós egymás utáni két távoli bombáját Szmola bravúrral ütötte mindkét esetben szögletre.
Az utolsó harminc percre Dzsudzsák helyére Baráth, Tischler helyére pedig Pintér állt be. Utóbbi pedig egészen elképesztő játékot nyújtott, több alkalommal szlalomozott végig a védők között, jó labdákkal kereste középen a társakat, a lövései pedig veszélyesek voltak. A 75. percben járt legközelebb a gólhoz, amikor Bódi jó labdával ugratta ki Sóst, aki középre centerezett hozzá, de lövését ezúttal is blokkolták az egyenlítésben reménykedő siófokiak. Az ezt követő percekben tovább támadtunk a második találatért, ami azonban nem jött össze.
Persze az 1-0 is továbbjutást ért volna, de az utolsó percekben egyre több könnyelmű megmozdulást láttam a csapaton, a 90. percben pedig egy kiugratást követően Pávkovics mindenképp meg akarta állítani ellenfelét, szabálytalansága lapot ért, de neki már volt egy, a veszélyes helyről elvégezhető szabadrúgás mellett így a létszámunk is lecsökkent. A nagyobb baj azonban csak ezután jött: Gaál Bálint visszalőtte a labdát Gróf helyére, a ráadásban egyenlített a Siófok… 1-1.
A hosszabbítást így tíz játékossal kezdtük, de Szécsi előtt egyből két lehetőség is adódott, majd Bódi beívelésénél rántották le a tizenhatoson belül Vargát, a játékvezető azonban érthetetlen módon nem fújt a sípjába. A félidőt aztán Kinyik fejese zárta, de Szmola ezúttal is a helyén volt. A ráadás második félidejének első tíz percében még kevesebb jelentős esemény történt, hogy aztán az utolsó 5 percre a csapatok mindent beleadva lezárhassák a találkozót. Sok siófoki beívelést láttunk, megszaporodtak a test-test elleni párharcok, Gróf ellen több alkalommal is szabálytalankodtak. A 117. percben aztán Szécsi egy veszélyes támadás végén a kapu mellé pörgetett, egy percre rá pedig egy tetszetős támadás után Bódi hatalmas löketét védte a meccs embere, Szmola. A csapat rákapcsolt, szélen sokadjára cselezte át magát a védőjén Szécsi, egy szabadrúgás előtt azonban Poór bicegve adta át helyét Szatmári Csabának. Bódi állt a labda mögé, beívelése a túloldalra került, ahol Kinyik ívelte vissza a tizenhatoson belülre, ott pedig elsősorban Szatmári és Baráth kötötte le a védők figyelmét, kettejük között viszont tökéletesen érkezett Varga, fejesével lezárva a mérkőzést, 2-1.
Továbbjutottunk, kérdés, milyen áron. Pávkovics az MTK ellen nem játszhat majd, Bárány és Poór cseréje is kényszerűnek tűnt, Bódi is bicegve jött le a gyepről, a Vasasnak pedig eleve három nappal több pihenője volt a DVSC-hez képest. Vasárnap ugyanis az NB II legnagyobb párharca jön, aminek eredménye jelentősen befolyásolhatja a másodosztály győztesének kilétét.
A mai mérkőzésen összesen 25 percnyi jó játékot láttam (1-10. és 70-85. perc), a kettő között viszont fáradtságot, tompaságot és biztonsági játékot, ami a végén meg is bosszulta magát. A hosszabbításban is hullámzott a teljesítmény, de játékunkból többször is csak a gól hiányzott, a siófoki kapus kivédte a szemünket is. Csapatunk legjobbja (nem csak a győztes gólja miatt) Varga József volt, de kiemelném Kinyik Ákost is, hiszen mindkét gólpasszt ő adta, illetve Pintér Ádám is nagyon agilisan szállt be a mérkőzésbe. A továbbjutásért jár a gratuláció, reméljük tanul belőle a csapat, hogy az egygólos előny sosem elég.
Vasárnap szurkoljunk ismét a tv előtt a csapatnak, hajrá Loki!
Csibu
fotók // Kovács Péter/HAON
