Pár hónappal ezelőtt még nagyon vártam, hogy a Magyar Kupában NB I-es csapattal mérkőzzünk meg. Ez az a szituáció, amiben egy kiesést nem kellene magyarázni, de egy továbbjutás nem csak felemelő, de megnyugtató érzés is lenne a jövőre nézve. Annak ellenére is felfokozott hangulattal gondoltam az MTK elleni negyeddöntőre, hogy jól tudom, egy meccsből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Az elmúlt hetek eseményei viszont szépen lassan belerondítottak ebbe és az eredménysorunkat, sérüléshullámunkat, és az erőltetett menetet elnézve inkább éreztem a mérkőzést megelőző órákban, hogy ez most nem erőfelmérő, hanem csak egy szükséges rossz lesz.
Persze a fő kérdés nem az volt, én mit érzek, hanem az, a csapat hogyan és mire készül, mennyire veszi komolyan, benne lesz-e a levegőben a mi oldalunkról a meglepetésfaktor, mekkora erőket mozgósítunk négy nappal a Pécs elleni összecsapás előtt? A kezdőcsapatot látva nem felemelt kézzel léptünk pályára. Gróf előtt Kusnyír, Kinyik, Korhut és Ferenczi szerepelt. Érdemes megjegyezni, hogy Poór és Pávkovics hiányában is inkább a sérüléséből még csak mostanában felépült és eredetileg balhátvéd Korhutnak szavaztak bizalmat, mintsem a kispadra nevezett Szatmárinak. A középpályára Pintér, Baráth, Haris és Kalafat került, eléjük Dzsudzsákot, csatárnak pedig Tischlert nevezte a Toldi-Huszti kettős. A sérülések és eltiltások miatt ennél jobb kezdőt nehéz lett volna összeállítani, ellenben az MTK a Tállya elleni előző fordulóhoz hasonlóan vegyes csapatot küldött a Nagyerdei Stadion gyepére.
A mérkőzés irányítását egyből magához ragadta a fővárosi csapat, az 5. percben a sorozatosan eladott labdáinkból Prosser lőhetett, Gróf szépen védett. A 15. percben Kusnyír beadását 8 méterrel jól fejelte meg Tischler, első helyzetünket azonban védte ellenfelünk kapusa, egy percre rá pedig a nem sokkal később elég szigorú ítélettel sárgát kapó Dzsudzsák is lőtt egyet távolról, igaz, alaposan mellétrafált. Viszont végre úgy érezhettük, meccsben vagyunk. A 20. percben aztán majdnem jött a feketeleves, előbb Pintér hibázott, Gróf rosszul jött ki a kapujából, és a gólvonalról Korhut mentett, majd Korhut rossz felszabadításából is helyzet lett, de szerencsére a lövés centikkel a kapunk fölött szállt el.
Ezután az MTK dominált továbbra is, helyzetig viszont nem jutottak. Letámadásunk és kontrajátékunk tartogatott szép pillanatokat, de ebbe általában nagyon hamar belerondítottak szélsőink: Pintér és Kalafat is túl sok technikai hibát vétett. A 34. percben kisebb sérülés miatt is utóbbit Szécsi váltotta. A 41. percben ismét közel járt a gólhoz az ellenfél, Ferenczit könnyen verték meg szélen, a beadást Kusnyír utolsó emberként becsúszva tette szögletre. A szögletet is ő fejelte ki, de a labdát megtartotta az MTK, Herrera pedig nem túl erős lövése jól is volt helyezve és meg is pattant Harison, így játékosaink csak tehetetlenül szemlélték, ahogy a hosszú sarokba gurul a labda. 0-1. S a másodikhoz is közel jártak a fekete mezesek, Kusnyír hiába szerzett ügyesen labdát, azt előbb Ferenczi, majd Kinyik adta az ellenfélnek, Korhut nagyszerű becsúszása mentette meg a Lokit. Félidőre így a veszélyesebben játszó MTK megérdemelt vezetésével vonulhattak a csapatok.
A második félidőt egyből kettős cserével kezdtük, Tischler és Baráth helyét Bárány mellett a friss igazolás Ugrai vette át. Egy perccel a félidőt kezdő sípszót követően már rúghattunk is egy szögletet, Dzsudzsák ívelésére pedig a röviden Szécsi érkezett, a rövid felsőbe fejelt, kiegyenlítettünk! 1-1.
A gólnak azonban nem sokáig örülhettünk, Ferenczit futotta le és érkezett egy tökéletes indításra Varga Roland, aki éles szögből egyből lőtt, Gróf pedig hiba ért le a labdára, a kezéről a kapunkba pattant a labda, bár nagy erejű, de ez bizony védhető lövés volt. Ismét az MTK-nál volt az előny. 1-2.
Az újbóli vezetés nem vetett vissza a lendületünkből, folyamatos nyomás alatt tartottuk az MTK kapuját jó beadásokkal, passzokkal, ívelésekkel és szögletekkel. A mérkőzésen először végre jó volt nézni a mieink küzdelmes játékát, még ha Kinyik és Ferenczi továbbra is olykor megengedhetetlen hibákat vétettek és a 60. perctől ismét többnyire mezőnyjátékot láthatunk. A 67. percben aztán a második félidőre már kissé jobb játékot nyújtó Pintért váltotta Bódi Ádám. A Szécsi-Ugrai-Bódi-Dzsudzsák négyesben pedig nagyon bíztam, hogy valaki majdcsak megvillan közülük, ehhez még elég sok idő volt hátra.
Át is vettük az irányítást, az MTK meglepően sok helyet hagyott nekünk, a védők mögé bepasszolt labdákkal kerestük Bárányt, de lövésig végül Ugrai jutott a 70. percben. Szélről betörve csavart a hosszú felé, de a lövés méterekkel kerülte el a kaput. Két perccel később már eljutott Bárányhoz egy beadás, de ígéretes helyről nem sikerült lőnie. A 73. percben egy lapos Bódi beadást már rá tudott lőni három (!) méterről, de Somodi óriási bravúrral védett.
A helyzetünk után feléledt az MTK és ismét Korhut becsúszó mozdulata kellett, hogy nagy helyzetet akadályozzon meg a 77. percben. A szögletet kifejeltük, de majdnem megismétlődött az első találat, ezúttal Kata lőtt távolról, és csak centikkel tévesztett. A rendes játékidő utolsó 10 percére Szatmári is beállt, Korhut sajnos belesérült az előző becsúszásba. A 81. percben már nem csak Bárány, hanem Szécsi is feliratkozott a legnagyobb helyzeteket elpuskázók névsorába, a Báránytól kapott labdát rosszul találta el 8 méterre a kaputól. A helyzeteinket szépen alakítottuk ki, ezúttal pedig tényleg igaz volt Kondás Elemér örökbecsűje: nem sáfárkodtunk jól a lehetőségeinkkel.
De igaz volt ez a 85. percre érve az MTK-ra is, két ígéretes fejes után is foghatták a fejüket a vendégek, egyiket Gróf védte, másik kapu fölé szállt. A 87. percben tőlünk Kinyik veszélyes lövését védte Somodi, az utolsó másodpercekben pedig ismét Bárány előtt adódott kisebb lehetőség, de a kapus kezében kötött ki a labda. Nem volt izgalommentes a ráadás, az MTK pedig ügyesen húzta az időt. Az utolsó lehetőségünk is Bárány előtt adódott, Szatmári csúsztatását nem találta el egy MTK-védő hathatós, de még éppen nem tizenegyest érő zavarása miatt.
Hiába játszottunk kiválóan a második félidőben, ezúttal Bárány kimaradt helyzetei, Somodi kiváló védései és a gyenge első félidő megpecsételte sorsunkat, nem jutottunk a Magyar Kupa legjobb négy csapata közé. A stábot ezúttal mindenképp dicséret illeti, bátor és jó cserékkel rázták fel a csapatot, közel voltunk az egyenlítéshez. A második félidőt jó volt nézni, lendületes, tudatos támadásokat láttam, és ami mindennél fontosabbat, nagy elszántságot, küzdést és akaratot. Ezért pedig minden pályára lépő játékosunknak jár a dicséret!
Azonban óvatosan a hurráoptimizmussal, az MTK pontosan csak annyit tett bele ebbe a meccsbe, amennyi feltétlenül muszáj volt, felforgatott kezdővel álltak fel, mi pedig annak is köszönhettük a fölényünket, hogy vezetése birtokában az MTK sok helyet hagyva játékosainknak visszaállt és kontrákra rendezkedett be. És hiába él bármely lehetőségével Bárány Donát, az önmagában még nem ért volna továbbjutást. Kikaptunk, kiestünk, de emelt fővel. A védelemből Kusnyír és Korhut, a középpályáról Dzsudzsák, a cserék közül Szécsi dicsérhető leginkább, és Bárány is közel járt hozzá, hogy a meccs embere legyen, csak épp a gól hiányzott a játékából. Na de majd vasárnap a feljutási célunk szempontjából fontosabb, Pécs elleni mérkőzésen reméljük, bepótolja.
Hajrá Loki!
Csibu
// Borítókép: Haon, Kovács Péter
