Ráfordulunk a bajnokság hajrájára, már csak öt mérkőzés van hátra a szezonból. Most vasárnap papíron a legkönnyebb összecsapás vár ránk, hiszen az utolsó előtti Kazincbarcikát fogadjuk. Lehet itt puffogtatni a lózungokat, hogy a kiesés elől menekülő csapatok veszélyesek a bajnokság vége felé, de mi pedig a feljutásért vagyunk harcban, így a győzelmen kívül semmilyen más eredmény nem elfogadható.
Múlt héten fontos és értékes győzelmet arattunk az ETO otthonában, ami már csak azért is volt szükséges, és egyúttal nehéz is, mert győzelmi kényszerben léptünk pályára a riválisaink eredményének tudatában. Némiképp most is van rajtunk nyomás, hiszen a Vasas már lejátszotta soros mérkőzését és le is győzték 3-0-ra az egyik üldözőnket, a PMFC-t – a mecsekaljai együttes ezzel kiszállt a feljutásért vívott harcból. Így innentől vigyázó szemünket egyrészt a pillanatnyilag négy ponttal előttünk lévő Vasasra kell vetni, de ennél is fontosabb, hogy a szintén négy egységgel mögöttünk lévő Gyirmót ne tudjon minket megelőzni. A bajnoki cím ugyanis a presztízsen kívül kevésbé számít, viszont a feljutás kiharcolása mindennél fontosabb a számunkra.
A Barcika nehéz helyzetét már említettem, a szezon nagy részét a vonal fölött töltötték, ám az utóbbi hetek-hónapok egy jó nagy lejtmenetet mutatnak. Utolsó négy meccsükön csak két pontot szereztek, lemaradásuk pedig jelenleg szintén kettő egység a már bennmaradást érő helyen álló Siófoktól. Ezek alapján tehát még nem lefutott a kiesés kérdése, bár a helyzetüket az sem könnyíti, hogy első körben nem kapták meg az NB II-es licenszet. Ennek persze könnyen lehet, hogy csak formai okai vannak, mindenesetre intő jel lehet a csapat jövőjét tekintve. A szezonnak egyébként Boér Gábor vezetésével kívántak nekivágni, ám őt alig háromhetes munka után kivásárolta a Zalaegerszeg, így nem sokkal a szezonkezdet előtt azt a Vitelki Zoltánt nevezték ki edzőnek, aki tavaly ilyenkor még a DVSC-t irányította. Nos, Vitya a Kolorcitynél sem tette le a névjegyét és már december elején menesztették őt. Újabb edzőt azonban nem kívántak kinevezni helyette (az már a harmadik lett volna egy szezonon belül), így a rendszeresen, tehát Debrecenben is segítőjeként dolgozó Kriston István irányítja a csapatot az év vége óta.
Nemcsak a vezetőedzőnek van egyébként kötődése hozzánk, hiszen a téli átigazolási időszakban került a csapathoz az egykori rettegett gólvágónk, Takács Tamás (érdekesség, hogy az őszt még Szegeden töltötte, ám nem tartott rá igényt a Tisza parti együttes), aki nem mondhatni, hogy félelmetes formában focizna, hiszen mindössze az előző fordulóban szerezte meg első találatát új csapatában és az sem ért pontot a Budaörs ellen. Rajta kívül még Csősz Richárd lehet ismerős nekünk, aki viszont tőlünk szerepel kölcsönben a borsodiaknál, így könnyen lehet, hogy a két klub egyezségének értelmében nem lép majd pályára – ő egyébként sárga lapos eltiltás miatt nem játszott legutóbb, érdekesség, hogy 9 meccsen 5 sárga és 1 piros lap eddig a mérlege.
Nálunk ha minden igaz, nem lesz hiányzó, Huszti Szabolcs pedig szemmel láthatóan ragaszkodik az alapcsapatához, amikor csak teheti. A válogatott szünet óta legalábbis nem nagyon variál az edzőpáros, egyedül Dorogon forgatták fel a kezdőt rotációs okokból, de az csúnyán sült el. Ilyen szempontból inkább a jövő szerdai, Békéscsaba elleni rangadó lehet majd érdekes, hogy bevállalják-e újfent a kiélezett hajrában a pihentetést. Könnyen lehet viszont, hogy pont emiatt előre gondolkodva inkább a most vasárnapi, könnyebbnek ígérkező mérkőzésen pihen majd 1-2 kulcsember, de ők is talán csak akkor, ha már megnyugtató előnyben vagyunk. A kezdőnk tehát szerintem ugyanaz lesz, mint egy hete Győrben.
Továbbra is tartom, hogy ennél csak nehezebb meccseink lesznek, így kötelező győzni. Bár egyébként összességében nem nehéz a hátralévő sorsolásunk, az ellenfelek jobbára alsóháziak (egyedül a Haladás top10-es), a papírforma azt diktálná, hogy az összes hátralévő mérkőzésünket megnyerjük, amivel értelemszerűen sikerülne feljutni. A meglepetés viszont mindig ott van a csapat játékában, mind pozitív, mind pedig negatív értelemben, és Huszti Szabolcsék érkezése óta meglehetősen ingadozó a csapat játéka. A botlás viszont ezúttal nem fér bele. Ősszel egyébként 3-0-ra győztünk idegenben tartalékos csapattal, most tehát a legjobbakkal felállva is legalább ilyen különbségű sikert várok.
Tehát vasárnap 17 óra, Nagyerdei Stadion, egyelőre nézők nélkül, a DTV közvetítésével. Jövő héten viszont már könnyen lehet, hogy mehetnek majd nézők a Csákvár ellen, de csak akinek lesz addigra oltási igazolványa.
Hajrá!
