LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Idegtépő győzelem

Győzelmi kényszerben léptünk pályára az utolsó előtti fordulóban Szentlőrincen. Ugyanis azzal a tudattal kellett átutaznia a csapatnak az országot, hogy egy egy újabb botlás könnyen a feljutásunkba kerülhet. A riválisaink pontvesztésében nem bízhatunk, így muszáj volt győzni a tét nélkül játszó hazaiak ellen. Persze nem a Loki lennénk, ha sima győzelem helyett ezt nem idegtépő módon tettük volna meg…

Három változás volt a kezdőnkben a múlt héthez képest, az eltiltott Bárányt Ugrai helyettesítette, az eltiltását letöltő Kinyik visszatért Pávkovics helyett a kezdőbe (utóbbi pedig a keretből is kimaradt), a kötelező fiatalunk pedig ma ismét Baráth volt Pintér helyett. Így maradt a kapuban Kosicky, a védelem tengelyében pedig Korhut Misi. A hazaiak számára bár tétnélküli volt az összecsapás, Marian Sluka nem tartalékolt, és jól csengő nevekből álló csapatot küldött a pályára, különösen a támadósorban találhattunk ismerősöket (Frőhlich, Torvund, Mervó).

Viszonylag sok néző látogatott ki Szentlőrincre, ami nem csoda, hiszen az alig hétezres település csapata nagy meglepetésre könnyedén kiharcolta a bennmaradást újoncként, és a szurkolók nyilván szerettek volna szépen elbúcsúzni a csapattól. Ennek azért is volt nagy jelentősége, mert a Szentlőrinc most először játszhatott hazai pályán nézők előtt ebben a szezonban, ugyanis a járványhelyzet miatti lezárások előtt még ideiglenes albérletben, Kozármislenyben játszották a hazai mérkőzéseiket.

Pécsi kollégámtól kaptam a képet, aki a helyszínen szurkolt szülővárosa csapatának

Maga a helyszín egyébként bájos falusi hangulatot árasztott magából, legalábbis látva a közvetítés képét a kezdés előtt, nekem egyből az ugrott be, hogy olyan, mintha egy megyei csapat pályáján lennénk. Nem megbántva a szentlőrincieket, de a pálya talaja is abszolút ezt a szintet képviselte, ami nagyon hamar világossá tette számunkra, hogy az eddig gyakorolt kispasszos focinkkal ma itt semmi keresnivalónk nem lesz. Ugyanis már egy rövid, néhány méteres lapos passz után is olyan szinten pattogott a labda a hepehupás talajon mire eljutott a címzettig, hogy rendre gondot okozott a labdaátvétel a játékosoknak. Így aztán érzésem szerint a falusi hangulat mellett a pocsék talaj is rányomta a bélyegét az első félidei játékunkra. Jobbára a lelkes hazai csapat próbálkozott, és okozott zavart a kapunk előtt. Az első negyed óra kevés helyzetet hozott, a 20. percben viszont a semmiből hátrányba kerültünk, egy jobboldali beadás után Kinyik lőtt öngólt.

Az első helyzetünkig közel fél órát kellett várni, ekkor Korhut jó 25-ről próbálkozott, majd kis híján 2-0-t mutatott az eredményjelző, egy kicsiben elvégzett szöglet után nem figyeltünk, és a középre ívelt labdára mélységből érkezett a hazai védő, Keresztes Bence, és a fel nem ugró Kinyik mellett a kapunkba csúsztatott. Hogy végül ez hogy lehetett les miatt érvénytelenítve, az számomra talány, de nézzétek inkább a lenti képet. Köszönjük meg a sporinak…

A piros nyíl jelzi a gólszerzőt, aki egyértelműen nincs lesen. Az egyetlen védhető ok, ami miatt esetleg jogosan vették el a gólt, hogy a sárgával jelzett játékos lesen állt, bár érzésem szerint a visszamozgásával senkit nem zavart meg…

A folytatásban sem látszott az, hogy ébredeznénk, arra viszont legalább rájöttünk, hogy passzokkal az életben nem jutunk el a hazaiak kapujáig, így elkezdtük felívelgetni a labdát. A gond csak az volt ezzel, hogy elöl csupa alacsony embereink voltak. Ennek tudatában bravúrosnak érzem, hogy sikerült már az első félidőben egyenlítenünk, a 37. percben Ferenczi baloldali beadására Ugrai érkezett és bólintott a kapuba. Az első félidő összképe elkeserítő volt, ha valaki belenézett a találkozóba, akkor inkább mondta volna azt, hogy a Szentlőrinc küzd a feljutásért, míg a vendégeknek teljesen mindegy, hogy milyen eredmény születik… Ráadásul a velünk egy időben zajló összecsapáson a Gyirmót vezetett Kazincbarcikán, így abban a pillanatban nem álltunk feljutásra (hozzátéve azt, hogy a Vasas csak este lépett majd pályára).

A szünetben cserélt az edzőpáros, és eddigi ittlétük talán egyik legjobb húzását csinálták azzal, hogy beküldték az elmúlt hetekben jegelt Tischler Patrikot. Bár az utóbbi öt mérkőzésen nem lépett pályára, és március eleje óta is összességében 10 percet játszott a bajnokságban, most az ő fejjátékára alapozhattunk a rossz minőségű talaj miatt. A változtatás hamar fordítást is eredményezett, az 58. percben Varga Józsi mélységi indítása találta meg Tischlert (a becsúszó védő elvétett szerelési kísérlete is kellett hozzá), aki tolt egy kifelé a labdán, majd szépen lőtte ki laposan a hosszút. A folytatásra úgy érzem, hogy picit megtört és kedvét vesztette a hazai csapat, és most ténylegesen azt éreztem, hogy egy harmadik góllal lezárnánk a találkozót. Erre Dzsudzsáknak volt is esélye, szemben találta magát a kapussal egy cselsorozat után, ám lövés helyett még egy cselt próbált meg, el is tolta a kifutó hálóőr mellett a labdát, aki szerintem felszedte a lábát, ám mintha egy fél ütemmel később esett volna el Dzsudzsák, és lehet pont emiatt nem kapta meg az egyébként szerintem abszolút fújható büntetőt.

Ennek ellenére a hazai csapat egyre több hibával játszott, és közel sem jelentett már veszélyt a kapunkra, bár tettünk róla többször is, hogy nehéz helyzetbe hozzuk magunkat, és a pontrúgásaikban benne volt a veszély. Viszont szerencsére a 72. percben sikerült végérvényesen lezárni a meccset, egy Bódi által keresztbe ívelt labdát Korhut kezelte le a tizenhatoson belül, majd az alapvonal magasságából pontosan ívelt a hosszún érkező Tischler fejére, aki így duplázni tudott. Mivel a három pont ekkor már a zsebben volt (a hazai csapat teljesen feladta lélekben), így én a folytatásban fél szemmel már a Barcika – Gyirmót meccs streamjét lestem, ahol akkor már 1-1-re állt az összecsapás. Ha a Gyirmót nem nyert volna, akkor már most feljutunk, így nagyon nem volt mindegy, hogy ott milyen eredmény születik. Sajnos azonban végül behúzta a Gyirmót (már megint két büntetővel…), így a döntés jövő hétre marad.

A meccs legjobbja nem kérdés, hogy Tischler Patrik volt, tisztelet neki, hogy ilyen lelki állapotban (hetek óta nem játszott, és vélhetően tisztában van vele, hogy nem nagyon van jövője itt) is odatette magát, és kimondhatjuk, hogy megmentette a seggünket.

A Vasas meccse ugyan még tart, és pillanatnyilag 0-0-ra állnak Nyíregyházán, de szerintem úgyis behúzzák a meccset (szerk.: épp átfutom a szöveget postolás előtt, és vezet a Szpari). De ha esetleg kikapnának, akkor sem juthatnánk fel még most matematikailag, így jövő héten mindenképp győznünk kell itthon a Haladás ellen. Azt meg már valahogy csak kiszenvedjük…