Avagy lesz-e Kaposvár 2.0, vagy sikerül szépen zárni az évet? Ez a nagy kérdése a 2021-es év utolsó bajnoki találkozójának a Gyirmót ellen. Egy hete ilyenkor még sokkal negatívabb előjelekkel gondoltam erre a meccsre, hiszen túl voltunk egy kiábrándító ZTE elleni elbukott mérkőzésen, és a Fradi elleni meccs következett, ahol talán a legvérmesebbek sem kalkuláltak három ponttal, de még talán eggyel sem. A váratlan bravúr azonban felülírt mindent, és kiesőhely helyett pillanatnyilag a 9. pozícióban várjuk az összecsapás. Győzelemmel pedig lerázhatnánk az üldözőket, sőt, még akár a felsőházban is zárhatunk…
Ettől függetlenül még Damoklész kardjaként lebeg a fejünk fölött a csapat hektikus játéka, hogy az egyik héten látott parádék játék és harcos mentalitás után a következő héten alibinek tűnő és kiábrándító játékkal rukkol elő és szenved vereséget (eddigi példák: jó rajt utáni hazai ZTE meccs, a Vidi ellen 1-1-et követő kövesdi vendégjáték, a Honvéd elleni feltámadást követő kiábrándító újpesti vereség), de ez a folyamat a másik irányba is érvényes, hiszen lélektelennek titulált játékot követően képes bravúros pontszerzésekre a csapat (ilyen volt most legutóbb az egerszegi meccset követően a Fradi-verés). Így aztán teljesen kiszámíthatatlan, hogy mire számíthatunk a fiúktól vasárnap. Benne van, hogy folytatva a sormintát, a jó meccset egy gyenge követi, és simán kikapunk Gyirmóton. Mint ahogy az is, hogy élve a komoly lélektani előnnyel, behúzzuk ezt a meccset is – idén még nem tudtunk két meccset egymás után megnyerni, csak szólok.
És persze ilyenkor óhatatlanul eszünkbe jut a 2019-es évzáró a Kaposvár ellen. Akkor nagyjából hasonló előjelekkel vártuk az év utolsó meccsét. Jól induló, majd bukdácsolásba átforduló őszi szezon, kiesés a kupából egy másodosztályú csapat ellen, az utolsó fordulót megelőzően bizakodásra okot adó eredmények (győzelem Egerszegen és iksz a Honvéd ellen), az ellenfél pedig a tök utolsó, fix kiesőnek titulált Kaposvár volt (csakúgy, mint most a Gyirmót). A szezon elején egyébként már felhívtam a figyelmet pár ijesztő párhuzamra a kiesésünket eredményező szezonnal kapcsolatban, a sor azóta tovább bővült a már említett kupakieséssel és egy edzőváltással is (bár két éve Herczeg András sorsát pont az évzáró meccs elvesztése pecsételte meg). A csapatot akkoriban is sokszor ekéztük az elajándékozott pontok miatt, és a Szent Loki kifejezés is akkoriban született meg.
De azért hogy pozitív példát is említsek, ami egyben újabb párhuzamnak is nevezhető, az elmúlt években többször is előfordult, hogy az év utolsó meccsét az egyik kiesőjelölt (később ki is eső) csapat otthonában zártuk. A 2018-as évet például a szintén utolsó helyen szerénykedő Haladás otthonában zártuk, ott viszont sikerült nyernünk 2-0-ra, és az a győzelem akkor azt jelentette, hogy a dobogón teleltünk. Ha pedig az elmúlt éveket vizsgáljuk, elég vegyes a kép az évzáró meccsek tekintetében, volt itt MTK ellen megnyert meccs Horváth doki triplájával (2015), Újpest ellen Kecskeméten (!) simán elbukott mérkőzés (2016), de még a jobban sikerült szezonjaink közt is akadt, amikor bosszantó vereséget szenvedtünk a Bódog Tamás vezette DVTK ellen Mezőkövesden (2017).
Mindez persze statisztika, és pusztán ezekből az eredményekből semmire nem lehet következtetni a mostani helyzetben. Ami viszont tény: ahogy azt sejteni lehetett, a Gyirmót rágós falat minden csapat számára, agyonverni eddig egyedül nekünk sikerült őket, de emlékezhetünk rá, hogy milyen szerencsés körülmények között (1.04-es xG-re lőttünk 5 gólt, ez brutális!), hazai pályán 1 győzelem, 3 döntetlen és 3 vereség a mérlegük. A már említett ellenünk elbukott 5-0-s meccs kivételével csak a Felcsút (3-0), a Fradi (2-0) és a Honvéd (4-2) tudta őket egynél több góllal legyőzni. Kellemetlen ellenfélnek számítanak tehát, de ez nem is meglepő Csertői Auréllal a kispadon. Volt egy olyan időszaka az őszi szezonnak, amikor nagyon ment nekik, és egy ideig elléptek a kieső helyekről is (akkor verték idegenben az Újpestet és az MTK-t, valamint otthon a Paksot, és volt bravúrpontjuk a Kisvárda ellen is). Az utóbbi hetekben viszont negatív irányba fordult a teljesítményük, az utolsó három meccsüket egyaránt elvesztették (Vidi 2-3, Kövesd 0-1, Felcsút 0-3). A vezetőedző is érzi, hogy talán mintha fogyni látszana a lendület, és a legutóbbi vereség alkalmával célzott rá, hogy legalább 4-5 játékossal kellene télen megerősíteniük a keretüket. Ilyen szempontból talán szerencsés az időzítés, hogy most utazunk hozzájuk, hiszen tényleg mintha kifulladni látszanának, tavasszal viszont egy jó átigazolási szezonnal ismét elkaphatják a fonalat az elején.
A sérültjeink sora nem tudni, hogy bővült-e, hiszen Ugrai állapotáról nem kaptunk információt (le kellett cserélni a Fradi ellen), de van elég hiányzónk így is bőven. Nagy változtatásokra nem számítok a Fradi elleni kezdőhöz képest, nem is indokolja semmi, hogy Carrillo hozzányúljon a csapathoz. Remélhetőleg ugyanazt a harcos mentalitást látjuk majd, mint ami a Fradi ellen is jellemezte a csapatot, és bár ez egy merőben más mérkőzésnek ígérkezne (elvileg nekünk kellene dominálni és támadásokat építeni), nem tartom kizártnak, hogy ezúttal is inkább a kontrákra játszunk majd. Elvégre a Gyirmót sem engedheti meg magának, hogy vereséggel zárja a szezont, így arra számítok, hogy támadó felfogásban lépnek majd fel ellenünk. Ilyen szempontból lehet, hogy csúnya mérkőzés lesz, és kevés helyzetünk lesz, keveset lesz nálunk a labda, de kit érdekel, ha cserébe győzni tudunk? Lebegjen a szemünk előtt a 2019-es Zalaegerszeg elleni idegenbeli meccs, ahol hasonló előjelek mellett tudtunk nem szép és nem domináns játékkal győzni 2-0-ra. Én ezt most is aláírnám, nincs most itt az ideje a szép és látványos játéknak.
Évzáró Gyirmóton, vasárnap 16:30-tól. Reméljük, hogy három pontot kapunk a karácsonyfa alá.
