Péntek este a Vasas elleni mérkőzésünkkel vette kezdetét az NB I 3. fordulója és mi tagadás, régóta vártam úgy találkozót, mint ezt. És nem az ellenfél, nem egy évforduló, vagy valami speciális dolog miatt, hanem csak azért mert az elmúlt két hétben olyat láttam a csapattól, amit utoljára talán csak a bronzérmes évünkben, 2019-ben. Maximális küzdést, hajtást, ígéretes taktikát és kiváló erőnlétet. És persze az is segített a helyzeten, hogy a kispadunk talán még sosem volt olyan hosszú, mint most, számos ígéretes játékost igazoltunk, akikre nagyon kíváncsi vagyok.
Elhihetitek, mennyire éreztem arcul csapva magam a kezdőnket látva. Bár a védelem változatlan maradt és Megyeri előtt a Kusnyír, Romanchuk, Deslandes, Sana négyes kezdett, továbbá a Dzsudzsák, Baráth, Bárány nevek elhangzása a hangosbemondótól is örömteli pillanat volt, viszont valahogy kilógott a sorból a Ferenczi-Szécsi-Sós trió, akik a számos érkező ellenére is központi szerepet töltenek be Janeironál, annak ellenére, hogy sem a Kisvárda, sem a Kecskemét ellen nem igazán tették le névjegyüket (ha csak Ferenczi Kecskemét elleni kapufáját, majd utolsó perces ámokfutását nem számoljuk ide).
A Vasassal külön nem foglalkoznék, Holender továbbra is kimagasló játékerőt képvisel, Kuttor pedig képes lehet rá, hogy kihozzon belőlük egy jó idényt. Hiába frissen feljutó együttes az övék, nagyon kellemetlen, jól összerakott csapatuk van, meglepne, ha kiesési gondjaik lennének bármikor az idény során. De persze ehhez meg kell tanulniuk győzni – de ez sajnos nem csak rájuk, ránk is igaz. Én mindkét csapatot közel azonos játékerőt képviselő együttesnek tartom, így egy abszolút háromesélyes találkozóra számítottam, ahol bármi megtörténhet. Ahhoz, hogy végül mennyire egyoldalú találkozó lett, három dolog vezetett:
1) egy korán bekapott gól,
2) Baráth Botond piros lapja,
3) a helyzetek kihagyása.
Ezek ugyanis teljesen átírták a Vasas taktikáját, ami 70 percen át csak a túlélésről szólt. Nekünk meg arról, hogy valahogy juttassuk már be a labdát a kapuba. Részletes leírásba nem bocsátkoznék, de javaslom mindenkinek, aki nem látta a találkozót, hogy pörgesse végig a teljes mérkőzést, mert az M4 összefoglalójából nem csak a két kapufánk, de számos óriási helyzetünk kimaradt. Ha valaki inkább odatekerne az eseményekhez, használhatja az alábbi felsorolást, amit viszont elsősorban azért készítettem, hogy megpróbáljam visszaadni, mekkora fölényben játszottunk 90 percen át. Az összes lövés és veszélyes beadás, lehetőség itt van a listán:
5. perc – Lőtt beadás, mellé (Dzsudzsák)
5. perc – Baráth lövés, védés
5. perc – Sós lövés, védés
6. perc – Otigba lövés, védés
11. perc – Deslandes jó beadás, védés
12. perc – Ferenczi lövés, védés
16. perc – Dzsudzsák lövés, védés
18. perc – Dzsudzsák szabadrúgás, fölé
21. perc – Berecz gól, 0-1
25. perc – Silye beadás, védő kifejeli
27. perc – Baráth Botond piros lap
30. perc – Ferenczi fejes, fölé
34. perc – Hinora szöglet, védés
42. perc – Sós beadás, védés
51. perc – Bárány fejes, kapufa
55. perc – Romanchuk lövés, blokk
63. perc – Horváth lövés, kapufa
63. perc – Neofytidis lövés, blokk
66. perc – Horváth lövés, mellé
67. perc – Dzsudzsák lövés, védés
67. perc – Deslandes fejes, fölé
68. perc – Bárány lövés, védés
68. perc – Romanchuk fejes, fölé
70. perc – Szécsi lövés, blokk
72. perc – Horváth lövés, blokk
73. perc – Neofytidis beadás, blokk
77. perc – Sana lövés, fölé
78. perc – Horváth passz, Dorian centivel elkésett
83. perc – Dzsudzsák szabadrúgás, fölé
84. perc – Sana lövés, mellé
85. perc – Berecz lövés, fölé
86. perc – Babunski gól, 1-1
87. perc – Berecz lövés, blokk
87. perc – Bévárdi beadás, Bárány centivel alacsonyabb
90. perc – Bárány fejes, mellé
93. perc – Dzsudzsák beadás, kifejelik
94. perc – Ihrig-Farkas lövés, fölé
96. perc – Horvát szabadrúgás, blokk
96. perc – Romanchuk fejes, fölés
Az első 20 percben hatalmas nyomást helyeztünk a Vasas kapujára, de ehhez kellett az is, hogy a Vasas a kontrajátékra rendezkedjen be. A második próbálkozásuk sikerrel is járt, de a gólhoz sajnos Deslandes hibája meg egy nagy adag pech is kellett. A gól megzavart minket, kiegyenlítődött a játék, de ekkor váratlanul Baráth lépett oda keményen Báránynak, a piros pedig jogosan villant! Visszajöttek a remények, de mintha a piros laptól még inkább mi zavarodtunk volna meg és a maradék negyed órában nagy helyzetet nem is tudtunk kidolgozni.
Sós és Ferenczi helyére beállt Bévárdi Zsombor és a nyár igazolásának tűnő Horváth Krisztofer és sokkal magabiztosabban kezdtünk el játszani, jót tett a szünet. Tudtuk mit akarunk és tudtuk, hogyan akarjuk. A kérdés csak az volt, mikor jön össze az egyenlítés. Pár perc játékot követően Horváth adott zseniális passzt Báránynak, támadónk viszont csak a kapufát találta el, és ez előre jelezte: ma sem fogja a kezünket Fortuna. Tíz perccel később Horváth cselezett sokadjára hatékonyan, távoli lövése szinte ugyanott találta el a kapufát, mint korábban Donáté. Maradt a 0-0. És hiába a sok helyzet, a hatalmas nyomás a Vasas kapuján, hiába állt be már a végére Dorian is, folyamatosan minden lehetőség elúszott. Egészen megdöbbentő volt ezt átélni több mint 5500 néző között a Nagyerdei Stadionban. Az óriási izgalom és sok lehetőség egyszerre volt lélekemelő és szinte állandó szurkolást kiváltó, de egyszerre volt lélekromboló is, mert tényleg úgy érződött: ma itt csinálhatunk bármit, nem fogunk gólt szerezni és a Vasas szégyenszemre elviszi a három pontot, hiába a 60 perc emberhátrány.
De ekkor Sana beadásánál nagyot hibázott Jova, Dorian viszont bámulatos ügyességgel szelídítette meg a lecsorgót és lőtte a kapuba a labdát. Sikerült egyenlíteni a ráadásban és volt még hátra tíz perc. És bár helyzeteket, izgalmat tartogatott még a hátralévő idő, az eredmény már nem változott, mi pedig érdekes szituációba kerültünk: félig tele vagy félig üres az a bizonyos pohár?
Megértem azokat, akik borúsabbak. A Vasas most jutott fel, emberhátrányban játszott, egyetlen komoly helyzetéből szerzett gólt, képes volt rá, hogy a nagy nyomásunk ellenére is megakasszon bennünket a betömörülő védelmével és közel volt hozzá, hogy nyerjen. A Loki pedig harmadik meccsén sem tudott nyerni, a két feljutó egyikét sem győzte le hazai pályán, és három meccsén összesen 13 percen keresztül volt nálunk a vezetés. Hiába a sok, főleg külföldi érkező, mégis ragaszkodunk olyan játékosokhoz, akik már megannyi lehetőséget kaptak és ehhez képest kevés alkalommal bizonyítottak. Az új igazolások közül Sana olyan mint egy túl sok kávét ivott kis mókus, aki legszívesebben egyszemélyes hadseregként mindig mindent is csinálna; Neofytidis nem sok extrát nyújt. Dzsudzsák szögletei és szabadrúgásai méltatlanul gyengék ahhoz képest, amit egyébként a mezőnyjátékban hozzátesz. Továbbra is vannak olyan tízpercek, amikor nem működik a taktika és továbbra is vannak olyan pillanatok, amikor a játékosaink elveszítik a fejüket, esetleg egymással pörölnek.
De én most azokkal értek inkább egyet, akik optimistábbak, akik számára ez a döntetlen nem egy vereséggel ér fel. Hiszen veretlenek maradtunk, képesek voltunk 20 percet azonos létszámnál, 45 percet pedig emberelőnyben dominálni. Helyzetek sokaságát alakítottuk ki, amikkel korábban még az NB II-ben sem mindig álltunk olyan jól. Hiába friss feljutó a Vasas, olyan lehetőségekkel és játékosokkal rendelkezik, amik alapján akár komolyabb reményeik is lehetnek, senki nem nézheti le őket. Eddigi négy gólunkból hármat a 80. perc után szereztük, gólhátrányban, ami jelzi csapatunk mentális és fizikális erejét egyaránt. Jó érzés látni a csapaton, ahogy összeállnak a mérkőzés előtt és után, egységet alkotva, megköszönve a szurkolók támogatását. Jó érzés látni, hogy a taktikát sikerül tartaniuk, az összjátékunk sokat fejlődött. Az új igazolásaink pedig eddig egytől egyig megállják a helyüket. Romanchuk bár még nem érzi a lescsapdát, de minden másban kimagasló. Sana túlbuzgó, de szerethető és hasznos játékos. Horváth Krisztofer pedig… egy állat. Elképesztő minőséget hozott a pályára. A kispadunk végre igazán mély, és onnan beállva is képesek a játékosok egy-egy villanásra, ezt mutatja Babunski gólja is. Mindenkin, kivétel nélkül MINDENKIN látható az a meló, amit mind a stáb, mind a játékosok beletesznek a meccsekbe és a közöttük lévő edzésekbe. Ez a meló pedig előbb, vagy utóbb kifizetődik majd. Reméljük már a Mezőkövesd ellen idegenben, augusztus 22-én hétfőn este.
Addig is, írjátok meg bátran, ti melyik táborhoz tartoztok! Azokhoz, akik féltik a csapatot, és gyengének ítélik a kezdést akár eredményességben, akár játékban; vagy inkább azokhoz, akik hisznek abban, hogy ez csak egy út kezdete, ami tartogat majd még nagyon sok szép pillanatot. No és ne felejtsétek el, hogy ezúttal is szavazhattok a meccs legjobbjára. Babunski a gólja miatt, Romanchuk a magabiztos játéka miatt, Horváth pedig a nagyszerű félideje miatt megérdemli tőlem a kiemelést. És Bárány játéka is kiváló volt, egyedül tényleg csak egy dolog hiányzott belőle: a gól.
A mérkőzésen ezúttal is vlogoltunk, pár nap múlva láthatjátok majd, hogyan éltük meg a helyszínen a találkozó borús és csodás pillanatait.
Hajrá, Loki!
Csibu
